Milla 40. fejezet

Egy emlékezetes házibuli

Egy héttel később…

-Fiúk! Figyeljetek már rám légy szíves! -szólt a barátaihoz Kiara. -Nem fog elférni! Komolyan ide akarod rakni a pultot? Alig fog elférni a DJ! -kérdezte tőle az egyik haverunk Borisz. -Igen! Hidd el mindent lemértem centire. Lesz bőven hely, ne aggódjatok! -nyugtatta őket a barátnőm. -Hát jó! -mondta a másik fiú Martin. Kiara a derekára tette a kezét és úgy nézte őket. Láttam rajta, hogy nagyon drukkol nekik. Végül sikerrel jártak a fiúk és minden a helyére került. -Ez szép munka volt Kiara! -dicsérte meg Borisz. -Ugye, hogy sose hittek nekem? Bízzatok bennem! -nevetett Kiara közben a fiúk pacsiztak vele. -Lassan alakulunk. -néztem körül az udvaron. -Már alig várom a ma estét és a holnapot. Holnap délután indulunk Horvátországba! -ujjongott a barátnőm. -Úgy várom már! -örvendeztem vele együtt. -Hagyjuk itt a srácokat és menjünk fel készülődni. – mondta Kiara és megfogta a kezem.
Egyre jobban kezdett sötétedni, így meggyújtottuk a kertben a fáklyákat. Ezután bedobtunk a tűzbe pár fadarabot és leültünk köré. Fogtam egy botot és ráhúztam a mályvacukrot. Kiara is ugyanezt tette és belógatta a tűzbe a mályvacukrot. -Tisztára amcsinak érzem magam! -nevetett Kiara. -Pedig tök finom ez a kaja! -közben forgattam a botomat. Megérkezett Dorina, így ő is csatlakozott hozzánk. -Hoztam mindenféle italt és nasit. -számolt be nekünk. -Nemsokára megérkezik a DJ is, aztán indulhat a buli! -tapsolt örömében Kiara.
Kicsíptük magunkat a csajokkal és levonultunk az udvarra. A többiek is megérkeztek és már a DJ is beizzította a zenéket. -Ez nagyon jó lesz! -ugrált a nyakamba Kiara. -Az lesz! -nevettem rá és átöleltük egymást. Dorina is csatlakozott a csoportos öleléshez. -Lányok! Ahelyett, hogy folyton egymás nyakába ugrálnátok, inkább gyertek inni valamit! -szólt hozzánk Borisz. -Miből lehet válogatni? -kérdezte Dorina és elindultak a bárpult felé. -Hűha! Borisz és Dorina? -súgta Kiara. -Ez érdekes lesz. -kuncogtam. Elvettünk az asztalról egy-egy sört és leültünk az egyik kerti padra. Egyszerre nyitottuk fel a sört és beleittunk. -Hűha, ez jól esik! Úgyis olyan nagy volt a hőség délután. Úgyhogy szívből örülök, hogy egy kicsit lehűlt az idő. -mondta Kiara. Amíg beszélgettünk egy kis idő múlva megjelent Ábel. Kiarával már elkezdtünk borozgatni és nagyban ment a nevetgélés. -Akkor.. tudod mi történt? -kérdezte tőlem Kiara. -Mi történt? Mondd már? -kérdeztem nevetve, közben belekapaszkodtam a karjába. -Elhagyta! Tudod milyen jól tette? Már egy ideje kihasználták egymást. Mindig rágtam a fülüket, hogy ideje szakítaniuk és végre megtették! Erre meg tudod mi történt? -kérdezte vigyorogva. -Megöl a kíváncsiság, bökd már ki! -nevettem. -Másnap újra összejöttek! Aztán egy hét múlva ismét szakítottak és már nem tudtuk követni őket. -nevetett Kiara, közben töltött magának egy kis bort. -Hű, én is kérek még! -nyújtottam felé az üveg poharamat. Aztán ledőltem a padról és belekapaszkodtam Kiara egyik karjába. Annyira nevettünk, hogy szinte sírtunk. -Milla! Szerintem most már ne igyunk többet! -vihorászott. Láttuk, hogy Ábel közeledik felénk. -Bátyó! Kérsz bort? -kérdezte tőle a húga. -Már megint túlzásba vittétek az alkoholt. -Ábel karba tett kézzel állt elénk. -Miért baj az? Buli van! -kiabáltam és éreztem, hogy valami meleg folyik végig a karomon. -Milla te vérzel! -szólt Ábel és azonnal felkapott engem. -Én? Hol? -kérdeztem és akkor láttam meg, hogy vérzik a könyökhajlatom. -Basszus ma reggel vérvételen voltam, és most megvágtam magam a pohárral. -néztem a csordogáló véremet. -Van nálad zsepi? -kérdezte Ábel. -A farzsebemben. -kuncogtam. Ábel azonban cseppet sem tartotta viccesnek. Belenyúlt a hátsózsebembe és kivett onnan egy zsebkendőt. Ezután megfogta a könyökömet és rátette a papírzsepit. -Szorítsd erősen, míg be nem érünk! Gyerünk a konyhába! -parancsolta, én pedig széles mosollyal integettem Kiara felé. Amikor bementünk a konyhába Ábel leültetett az egyik székre. Én pedig tovább szorítottam a papírzsepit a karomon. Ábel előkapott az egyik fiókból egy elsősegélydobozt és letette elém. Elkezdett kutakodni benne, én pedig a másik kezemmel bele nyúlkáltam. -Milla! Egy percig maradj nyugton! -tolta el a kezemet. -Jól van… -pislogtam rá. Ábel kipakolta a kötszert és a fertőtlenítőt, aztán megfogta a karomat. -Nézzük meg mit művelt veled az a borospohár. -Ábel először letörölte rólam az alvadt vért, aztán szépen bekente fertőtlenítővel. -Hű, de csíp! -nyafogtam. -Milla! Ne rángasd a karodat! -szólt rám Ábel. -De, ez nagyon csíp!- néztem rá csúnyán. -Kibírod! Pár perc és készen vagyunk. -mondta halkan. Én pedig egy kicsit észhez tértem és figyeltem Ábelt, ahogyan gondosan ápolja a sebemet. Néztem, hogy a végén szépen befáslizta a könyökömet, majd lassan elengedte a karomat. -Nem szorít? -kérdezte. Megnéztem a kötést és leengedtem magam mellett. -Szupi lett! -vihogtam. -Akkor örülök! Nos, lassan hajnali három lesz. Kimész még a többiekhez bandázni? -kérdezte. Hallottuk, hogy valaki beront a konyhába. Kiara volt. -Szóval itt vagytok! Most kapcsoltam, hogy Milla lesérült! – és odarohant hozzám. -Ábel bekötötte a karomat. -mutattam neki.

Amikor véget ért a buli felmentem az egyik szobába aludni. Vannak egy páran, akik itt maradtak aludni. Kikerültem a földön alvókat és ledőltem az ágyra. Nagyon kivagyok merülve talán egy kicsit még szédülök is. Ráadásul ma délután indulunk Horvátországba Kiaráékkal. Jobb lesz, ha addigra kipihenem magam. Megigazítottam a párnát és elaludtam.
Arra ébredtem fel, hogy valaki a derekamnál fogva átölel. Amikor oldalra néztem nem hittem a szememnek. Ábel aludt el velem az ágyon. Azonnal rácsaptam a karjára és felültem az ágyon. Ábel kócos hajjal és álmoskás tekintettel nézett rám. -Hogy merészeltél mellém feküdni? - kérdeztem tőle mérgesen. -Te jöttél ide az ágyamba. - válaszolta rekedt hangon. Gyorsan körülnéztem és rájöttem, hogy szobát tévesztettem. -Basszus tényleg! Na, de ez nem történt meg! Erről senkinek egy szót se! Mi nem aludtunk együtt! -csaptam a karjára. Aztán ismét körbe néztem vajon hol van a pulcsim és a táskám? Ábel közben felült az ágyon és ezt mondta: - Mit izgulsz? Nem történt semmi köztünk. Annyira ki voltál, hogy egyből bealudtál. - meséli Ábel. -Hogy lehettem ekkora bolond? Miért ide jöttem be? -tettem fel a kérdést magamnak. -Milla! Nem vagy bolond! Szerintem az lehetett, hogy Kiara szobája is fullon volt. Ezért jöttél ide. - mondta és közben ásítva nyújtózkodott. -Azt kétlem. -mondtam alig hallhatóan. Megláttam a pulcsimat a széken és rögtön magamra vettem. -Máris mész? - kérdezte Ábel. Megfordultam és szembe álltam vele: -Kiara nem láthat meg itt. Egyébként meg nemsokára indulunk. - válaszoltam neki és leültem az ágy szélére és felvettem a cipőmet. Ábel mellém mászott és megpiszkálta a hajamat. -Azért örülök, hogy kiöntöttük egymás szívét. - jelentette ki. –Mind a ketten tudjuk, hogy az alkohol beszélt belőlem. Bízom benne, hogy már nem emlékszel semmire. Biztosan valami hülyeségről szövegeltem, aztán elaludtál tőlem. - közben elkezdtem bekötni a cipőmet. -Valami pasiról beszéltél, de nem tudtam rájönni kiről volt szó. Aztán gyorsan témát váltottál, így kiveséztük az oktatási rendszert és a politikát is. Azt is mondtad végül, hogy alig várod már a nyaralást. - számolt be nekem. -Ó, egek! Már ennyi az idő? - próbáltam nem visszaemlékezni a tegnap estére. -Lassan én is összeszedem magam. - mondta Ábel és elengedte a hajamat, mely leomlott a vállamra. -Kiara nem tudhatja meg, hogy itt aludtam. Világos? - kérdeztem tőle. -Mint a nap! - nevetett Ábel. Aztán megfogtam a cuccaimat és kiszaladtam a szobából.