Milla 4. fejezet

Tudom, hogy titokban oda vagy értem

Délután megbeszéltük, hogy este beugorhatunk a welcome partyra. Mint kiderült Bogi mindenkit meghívott, a cégtől. Az is kiderült a számomra: Javier ide is kiszervezett embereket Budapestről, így a fél társaságot végre valahára megismerhetem. Többek közt ott volt Peti, Bence és Orsi. Bemutatkoztunk, mert még nem ismerjük egymást személyesen. Orsival egyből egy welcome drinkkel indítottunk. Javier és Pedró elmentek sörözni a fiúkkal. Bogi pedig kért egy pohár pezsgőt. Viszont Ábel még nincs itt, vajon merre lehet? Orsi a kezembe nyomta a koktélt és elkezdtünk beszélgetni. Bogi közben felénk jött, jó hangulatban volt. -Mindjárt jön a főnökúr. -vigyorgott. -Ki? -kérdezte Orsi. -Szerintem Ábelre gondolt. -kuncogtam. -Inkább menjünk táncolni! – ajánlotta fel Orsi. -Ezt még gyorsan megiszom és megyek. – Bogi kiitta az utolsó cseppet a poharából és elment táncolni Orsival. De jó nekik még szinglik és bármit megtehetnek, kivéve én, mivel férjes asszony vagyok. Visszafordultam a pulthoz és ettem egy kis rágcsálni valót. Hangosan bömbölt a zene és láttam Pedrót felém közeledni és túl kiabálva a zenét a fülembe mondja: -Figyelj, felkell mennem össze kell állítanom egy prezit. Elleszel itt a lányokkal? -kérdezte. -Persze! Menj csak! Pár óra múlva én is megyek. -kiabáltam vissza neki. Pedró megfogta a vállamat és az arcomra nyomott egy puszit. Azt hiszem jöhet még egy shot. Leadtam a rendelést a mixer csajszinál, miközben előkészítette a rövid italomat, felém jött Ábel. Megszólítottam:-Nahát, nahát Téged is látni errefelé? Azt hittem, már úgy beletemetkeztél a munkába, hogy nem is fogunk látni az este. - üdvözöltem Őt egy puszival. -Javier már megint rám aggatott valami melót, de most Pedró fogja folytatni. Végre készen lesz a prezi.- rákönyökölt a pultra és körbe nézett. -Miből lehet válogatni? Van valami jó ital? -kérdezte. -Tudok egy jó shotot, és isteniek a koktélok is. Lehet többet már nem iszok. Hiszen nem jellemző rám. Legutóbb Rodoszon buliztam ekkorát, de most visszafogom magam. -ismertem be neki. – Hallottam a legendás történetet, Javier és Kiara mesélték. -vigyorgott. – Legendás? Ez jó! Viszont megígérem neked: ma jó kislány leszek.- kacsintottam rá. -Ma éjjel már úgyse mehetsz férjhez. -közben megkaptuk a rendelésünket, koccintottunk és meghúztuk az italt. -Az biztos is, maximum elválok. -nevettem. -Jössz táncolni? -kérdeztem végül. -Nem szeretnék, talán majd máskor. Figyelj én is megyek pihenni, oké? -közben ránézett az okosórájára. Gyorsan elkaptam a csuklóját és én is megnéztem az időt. Tényleg már ennyire későre jár? -Jól van buli gyilkos, amúgy jött egy emailed... -szóltam neki. -Majd megnézem, megyek rendben? Jó éjszakát! – megcsókolta a homlokomat és elvonult. Visszafordultam a pulthoz és bánatomban rendeltem még egy italt.

Hajnali háromig maradtam fent, mikor már jól kitáncoltam magam, úgy döntöttem felmegyek pihenni. Ha jól emlékszem reggel kilenctől tízig lesz a meeting. Bogi elújságolta, hogy a meeting után brunch-olni fogunk. Akkor nem nagyon kell reggelizni, elég lesz egy csésze kávé és egy kis péksüti. A lépcső közepén megálltam és levettem a magassarkú cipőmet és mezítláb mentem tovább a szobámba. Van egy elborult ötletem: bemenjek Ábelhez vagy sem? Vajon már alszik? Úgy hiányzik,körülötte forog minden gondolatom. Útközben gondoltam egyet és megálltam Ábel ajtaja előtt. Egy kicsit hezitáltam végül bekopogtam és háttal nekitámaszkodtam az ajtófélfának. Egy percig sem kellett várakoznom. Hallom, hogy Ábel kinyitja az ajtót. Egymásra néztünk és rögtön tudtam, hogy egyre gondolunk: a nyakába ugrottam és megcsókoltam, közben Ábel átölelt és a másik kezével bezárta az ajtót.

Reggel nyolc óra van, most néztem meg a mobilomat. Visszafeküdtem az ágyba és oldalra néztem, Ábel még alszik. Van még időm készülődni a meetingre, lusta vagyok kikelni az ágyból. Magamban újra és újra lejátszottam a tegnap estét. Amikor feljöttem a lépcsőn mezítláb és olyan bátor voltam, hogy bekopogtam Ábelhez. Nem utasított vissza, sőt bevallotta, hogy alig várta már mikor jövök fel. -Igen? Azt hittem már végleg feladtad, pedig szerettem volna, ha tovább maradsz lent a bárban. -mondtam neki. -Tudod jól, hogy én soha nem adom fel. -búgta a fülembe.Ábel nagyon figyelmes és gyengéd volt velem az éjjel. Egy ilyen pedig éjszakát lehetetlen elfelejteni. Felkeltem az ágyról és magammal vittem a takarót és elmentem zuhanyozni, utána felöltöztem és átmentem a szobámba készülődni. Hiszen nem akartam lebukni Pedró előtt.

Felöltöztem a meetingre és kisminkeltem magam. Befújtam magam a parfümmel és elindultam a tárgyalóba. Útközben összefutottam a többiekkel, és köszöntünk egymásnak. Páran már bent ültek a teremben, így én is elhelyezkedtem. Elővettem a mobilomat és láttam van pár üzenetem:

Ábel: Jó reggelt! Merre vagy?

Én: Neked is jó reggelt, én is ezt kérdezem tőled.

Ábel: Komolyan hol vagy? Lent vagy már?

Én: A tárgyalóban vagyok, hozol kávét? 😊

Ábel: Tudtommal te vagy az asszisztensem vagy mi. 😉

Én: Ó tényleg, jó hogy emlékeztetsz erre. 😉

Ábel:  Na jó, mit vigyek? A szokásosat?

Én: Igen, köszike.

Ábel: Neked bármit. 😄

Én: Na, jól van, gyere hozd már a kávémat. 😊

Mindenki leült a tárgyalóban és nekiláttunk a meetingnek. Ábel közben hozta a kávémat és letette elém és mellém ült. Pedró a másik oldalon ült és nagyon méregetett minket. Mosolyogva integettem neki, ő pedig elfordította a fejét. Jól van akkor- gondoltam magamban. -Köszi a kávét. -súgtam Ábelnek. -Nincs mit. -mondta és az asztal alatt megsimogatta a combomat. Gyorsan elrántottam a kezét a lábamról. Éreztem, hogy hatalmas vigyor ült ki az arcomra.

Bogi a meeting után elvezetett mindenkit a lenti bálterembe, ahol csodásan kialakítottak mindent. Az igen micsoda bőség volt itt! Volt svédasztalos reggeli, csoki szökőkút és mindenféle ital és kávé. Hirtelen nem tudtam miből egyek és mennyit szedjek a tányéromra. Úgy döntöttem, hogy egy kis csokifondüvel kezdem, ennél édesebben már nem is lehetne indítani a napot. Szedtem pár gyümölcsöt a tányéromra, rászúrtam a villámra és csokiba forgattam őket. -Reggeli cukorsokk? -kérdezte egy hang a hátam mögött. Megfordultam és Ábel volt az. -Persze, miért is ne? -válaszoltam neki és az epret a számba tettem. Csábosan megnyaltam a számat és ártatlanul néztem a szemébe. -Te nő, mit művelsz már megint velem? -kérdezte felém hajolva. -Mit nem? -kérdeztem tőle és megnyaltam a villát is. -Szerintem, nem itt kéne.. -mondta szigorúan, és elvett a tányéromról egy epret és megette előttem. Aztán elsétált mellettem, én meg továbbra sem bírok magammal.

Miközben vágyakozva néztem Ábel után, Pedró mellém állt és hallkan rám förmedt: -Hol voltál az éjjel? -kérdezte mérgesen. Villámgyorsan ki kellett találnom valamit. -Bogiékkal buliztam és lementünk a partra. -füllentettem. -Reggel nyolcig? -kérdezte a férjem. -Igen, mivel jó friss volt a levegő. Hamar kitudtunk józanodni. Szeretek a parton lenni. Nem mindennap van az ember lánya a tengerparton. -mondtam neki. -Nem tetszik, amit műveltek. -morogta. -Tessék? De, hát mi lányok vagyunk, és jól éreztük magunkat. Mi a baj ezzel?-védekeztem. Pedró megfogta a karomat és a szemembe nézett: -Nem arra gondolok, hanem Ábelre. Van valami köztetek? -kérdezte aggódva. Ennyire nyilvánvaló, hogy flörtöltünk egymással? - Ó, nem! Hiszen a főnököm, tudod, hogy az asszisztense vagyok. -összerándult a gyomrom. – Akkor ne csinálj hülyeségeket, ez egy munkahelyi összejövetel, ha nem vetted volna észre. -emlékeztetett. -Igen, tudom… ne, haragudj. -mondtam neki. -Azt javaslom, kerülj minél távolabb Ábeltől, mert nincs rád jó hatással. – aztán elengedte a karomat és elment.