Milla 38. fejezet

Családi titkok

Napok óta kattogok Pedró kijelentésén. Elterelve a gondolataimat, fogtam magam és kijöttem a kertbe olvasgatni. Észrevettem, hogy hiába lapozgatom a regényt már rég elvesztettem a fonalat. Úgy érzem ez nem fog menni. Felsóhajtottam és becsuktam a könyvemet. Ránéztem az órámra, lassan ennem kéne valamit. Komótos mozdulatokkal keltem ki a hintaágyból és elkezdtem szedelőzködni. -Milla! - szólt hozzám Pedró. Hátra fordultam és láttam, hogy bűnbánó arccal jön felém. Remélem bocsánatot jött kérni. -Ha meg akarsz bántani, azon már túl vagyunk. Mit mondanál még ezek után? - kérdeztem tőle. -Milla, tényleg sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Talán végre úgy éreztem, hogy nyeregben vagyok. Nem akarok közétek állni, bár néha azt kívánom bárcsak szétmennétek… - vallotta be. -Kedves vagy…- vágtam hozzá ingerülten. -Komolyan Milla! Nekem Te vagy aki kell! Bármit megtennék érted! Amikor Anyád felkért rögtön tudtam, hogy kaptam az élettől még egy esélyt. Nem érdekel, hogy mástól vannak gyerekeid. Úgy fogom szeretni őket, mintha a sajátjaim lennének! - bukott ki Pedró. Istenem.. Ez most komoly? Mikor fog végre kiszeretni belőlem? -Figyelj ide Pedró! Amiket eddig elmondtál minden szép és jó. A bókjaid és az udvarlásod melengeti a keblemet, de hidd el nem vagy az esetem. Sose voltál az. Számomra mindig is Ábel volt az igazi és az is marad. Sose szerettem ki belőle, mert mindig élt bennem a remény. Valahol mindig is éreztem, hogy ő mellette fogok, majd megöregedni. A mi szerelmünk egészen különleges Ábellel. Nagyon-nagyon szeretjük egymást. - remélem felfogta, amit most mondtam. -Ő csak szórakozik veled. Mikor veszed már észre? - kérdezte. -Ez a kettőnk dolga, és túl régóta ismerem a férjemet. Tudom mikor játszadozik és mikor válik veszélyessé. - közöltem. -Milla! Emlékezz arra, amit Javier mondott neked pár éve: vigyázz a szívedre! - emlékeztetett. -Ezt meg honnan tudod? - kérdeztem tőle. -Javier egyszer elmesélte, hogyan jöttetek össze Ábellel. - válaszolta. -Nos, ide figyelj! Mostantól kezdve nem ütöd bele az orrodat a dolgaimba! Nem mondhatod meg mi a jó nekem. Nem parancsolgathatsz nekem jobbra-balra! Én tudom mit akarok! Kérlek ne játszd a mártír szerepet.- ezzel befejeztem a mondandómat. Pedró szomorúan felsóhajtott és rám nézett.-Jól van. Tudod mit? Ha be akarsz venni a játékba vegyél. A rendelkezésedre állok, előre szólok neked: valaki majd meg fogja ütni a bokáját. -majd a fülemhez hajolt és ezt fűzte hozzá:- És az Te leszel.- búgta. 

Estefelé lementem Anyához teázni. Amikor beléptem a nappaliba ő már ott várt rám és kevergette az italát. -Szia Anya!- köszöntem neki. -Szia Milla! Ülj le kérlek. Beszélnem kell veled.- mutatott a kanapéra. -Mi a baj?-kérdeztem közben elfoglaltam a helyemet. Anya belekortyolt a kis csésze teájába és rám nézett.- Emlékszel, amikor férjhez mentél Pedróhoz? -kezdett bele. -Azt nem lehet elfelejteni. Életem legnagyobb hibája volt. -sóhajtottam. -Szerintem nem az volt. A tudomásomra jutott, hogy Pedró is egy befolyásos családból származik. Volt fogalmad róla? -kérdezte Anya.-Tessék? Az lehetetlen! Ő maga mondta, hogy átlagos családból származik. -nevettem. Ez teljesen abszurdum. Pedró, mint gazdag befolyásos pasi? Bár, ha most visszagondolok másképpen viselkedett velem, mint az eddigi pasijaim. Előzékeny volt és mindig mellettem termett, ha történt valami. Ez képtelenség. -Milla most rajtad áll kit választasz végül. Ábelt vagy Pedrót? Tudom, hogy már feleség és családanya vagy, de a boldogságod múlik ezen. Akárkit is választasz, mindig is a lányunk maradsz. -közölte és kiitta a maradék teáját a csészéből. Nem tudok erre mit mondani, jelen pillanatban lassú a felfogásom. Most teljesen összezavart Anyám. Engem nem érdekel kinek mennyi pénze van. Engem nem érdekel Pedró. Ő az utolsó a földön, akivel valaha újra összejönnék. Letettem az asztalra a maradék teámat és felálltam. -Szerintem jobb, ha távozom. Ezt nem hallgatom tovább. -mondtam neki. -De, Milla! Látom még mindig nem érted a dolgokat! -állt fel Anya. Visszanéztem rá. -Milyen dolgokat? Anya beszélj már világosan. Össze-vissza hadoválsz nekem a pasikról. -a derekamra tettem a kezemet. Most már kezdek begurulni. -Milla drágám! Mi igazából azt akarjuk, hogy Pedróval mutakozz a nyilvánosság előtt. Egy darabig, amíg tart a báli szezon, utána azt csinálsz, amit akarsz. -bökte ki végül. -Anya… Ez most komoly? -sóhajtottam. -A média nagyon felkapott titeket Ábellel és szétpocskondiázták a Lehoczky nevet. Tudod, milyen kínos ez a családunkra nézve? Azt írták, hogy rangon alul házasodtál meg és törvényen kívüli gyerekeid vannak. Mindenféle baromságot összehordtak azok a szennylapok! -folytatta Anya. -Istenem.  Ezek szerint Pedró nem is akar teperni utánam? -ismét leültem a kanapéra. -Szívem Pedró másba szerelmes. Igazából Téged akar szédíteni. -vallotta be Anya. -Jesszusom! Miért udvarol nekem hébe-hóba és miért akar elszakítani Ábeltől? -kérdeztem tőle. -Ő csak a rangját akarja megtartani. A lány, akibe szerelmes annak se családja se rangja. Ő csak egy átlagos zongora és etikett tanár. Biztosan tudod kiről beszélek. Inezről van szó. -mindjárt rosszul leszek. Most már értem, hogy Ábel miért csinálja azt, amit. Mivel Pedró a rangját akarja megtartani, velem kavar. Ábel pedig Inezzel flörtöl, hogy Pedró végre féltékeny legyen. Aztán Pedró a végén végre szerelmet vall Ineznek. Mindig is tudtam, hogy Ábel egy zseni. -Anya! Nekem most mennem kell. Beszélnem kell Ábellel. -gyorsan megpusziltam Anya arcát és kirohantam a nappaliból.

Kiszaladtam a kertbe és gyorsan körülnéztem merre lehet Ábel. Tudtommal az üvegházban tevékenykedik. A kertészek éppen a rózsákat gondozták. Oda köszöntem nekik és elhaladtam mellettük. A fiúk pedig visszaköszöntek és folytatták a munkájukat. Mikor odaértem az üvegházhoz Ábel pont abban a pillanatban tette le a vödröt a földre. Megtörölte a homlokát és rám pillantott. Karba tett kézzel közeledtem felé és elmosolyodtam. -Szia! -köszöntem neki. -Szia szívem! -köszönt vissza és megcsókolt. Eltávolodtunk egymástól és elkezdtünk beszélgetni. -Mit csinálsz itt? -kérdeztem tőle és lenéztem a dolgaira. -Kitakarítottam az üvegházat és megöntöztem az összes növényt. Apád megkért, hogy egy kicsit segítsek neki. Fél órája ment el innen, úgyhogy egyedül maradtam. Segítesz befejezni a munkát? -kérdezte. -Persze! Merre van a szemeteszsák? -körül néztem. -Ott van a gereblye mellett! -mutatott jobbra Ábel. Odamentem és felkaptam a zsákot aztán elkezdtem beledobálni a szemetet. -Szóval. Beszéltem Anyámmal. Elég érdekes dolgokat tudtam meg. Például azt, hogy Pedró nem is szeret engem. Igazából azért kavar velem, mert Inezt akarja féltékennyé tenni. -kezdtem bele a sztoriba. Ábel söprögetés közben hirtelen rám nézett: -Az igen! Inez is ugyanezt csinálja Pedróval! -nevetett. -Komolyan? Ezt miért nem mondtad korábban? -kértem számon. -Annyira bevadultak a dolgok, hogy azonnal igent kellett mondanom Ineznek. Szegény csaj teljesen be volt pörögve. -közben oda sétált hozzám. -A zongorás beszélgetésetek is kamu volt? -kérdeztem tőle. -Láttunk titeket Pedróval a lépcsőnél. Ezért gyorsan improvizálnunk kellett. -nevetett Ábel. Mellkason böktem Ábelt. -Enyje! Ez nem volt szép! Nem hiszed el, de engem is féltékennyé tettetek! -vallottam be neki. -Mennyire voltál féltékeny? -kérdezte tőlem és egyre közelebb lépett. -Tízes skálán száz! -válaszoltam neki. -Akkor nagyon be voltál rám rágva ugye? -kérdezte és megfogta a kezemet. -Ha hiszed, ha nem nagyon dühös voltam rád. -éreztem, hogy egyre jobban hátrálunk, aztán neki ütköztem a falnak. Ábel szembe állt velem és a falnak támaszkodott. -Imádom, amikor féltékeny vagy. -búgta és belecsókolt a nyakamba. -Valóban? Te kezdted ezt az egészet. -dünnyögtem. Ábel két kezével megfogta az arcomat és rám nézett. -Büszke vagyok rád, hogy ilyen jól játszod a szereped. Ezért megkapod azt, ami jár. -aztán megcsókolt. Átöleltem Ábelt és csókban összeforrva félre vonultunk egy kicsit.