Milla 37. fejezet

Exek és szeretők

Hangos kopogásra ébredtünk fel Ábellel. Megdörzsöltem a szememet és kipattantam az ágyból. A kopogás egyre türelmetlenebbé és hangosabbá vált. -Jól van megyek már! -szóltam és kikeltem az ágyból. Magamra kaptam egy köntöst és kinyitottam az ajtót. Anya állt előttem karba tett kézzel: -Milla Ariana! Változott a terv: két hét múlva lesz a bálotok. A szervezők visszahívtak, hogy elcsúsztak egy másik rendezvénnyel. Úgyhogy még van időtök megtanulni a táncot. -közölte Anya. -Szuper! Köszönjük az információt. – beakartam csukni az ajtót, de Anya elállta az utamat. -Bejönnék. -mondta. -Csak tessék! -kitártam az ajtót előtte. -Hol van Ábel? -kérdezte. -Bent van a hálószobában még alszik. -válaszoltam. -Jó reggelt! -köszöntött minket Ábel. Majd ismét Anyu felé fordultam: -Remek Anya! A férjemet is sikerült felkeltened. -dorgáltam. -Csak nyugalom Milla! Most már mind a ketten ébren vagytok, van egy örömteli hírem a számotokra. Szóval azt szeretném bejelenteni, hogy… -kezdett volna bele, de Ábel közbevágott: - Két hét múlva lesz a bál. -mondta. -Akkor nincs több mondanivalóm. Ó, még valamit! Ma délutánra áthívtam az egyik barátodat. -mutatott rám Anya. -Melyik barátomat? -kérdeztem tőle. -Majd meglátod. Gyorsan készüljetek el és gyertek le reggelizni. – mondta és kisétált a szobából. -Ne, haragudj, hogy berontott Anyám.. Régen is ez volt a szokása. -fordultam Ábelhez és becsuktam az ajtót. -Vajon ki lesz az a régi barát, aki meglátogat téged? -kérdezte a férjem. -Fogalmam sincs. Egyet tippelnék: Kiara. -mosolyodtam el. -Az szuper lenne! Majd úgyis szeretnék vele beszélgetni. Addig is adj egy csókot nekem! – Ábel felém közeledett a csókjával, én pedig az ajkaira tettem a mutató ujjamat. -Még mit nem. -állítottam le őt. -Mi a baj? Tegnap még simán belefért. -kérdezte. -Ó! Az tegnap volt. Emlékszel miben egyeztünk meg? Visszalépsz a leendő címedtől. Abba kell hagynod az etikett órákat stb. -soroltam fel. Ábel felsóhajtott: -Milla… Meddig csinálod ezt velem? Direkt kínzol engem? -kérdezte tőlem. -Talán igen, talán nem. Hmmm.. Nem is tudom.. Lehet, hogy most én játszadozom veled egy kicsit. Ugye emlékszel még a macska-egér játékunkra? Most jött el az én időm. -és megérintettem az orra hegyét. Ábel elkapta a mutató ujjamat és mélyen a szemembe nézett. -Komolyan játszadozni akarsz velem? Mert ha igen, akkor benne vagyok, de az nagyon veszélyes lesz. -mondta és abban a pillanatban megváltozott a tekintete. Esküszöm ebbe kicsit még bele is remegtem. -Ábel... Én nem úgy értettem. -próbáltam vissza szívni, amit mondtam, de már túl késő volt. -Most már mindegy Milla, ami kijött a szádon, azt már nem vonhatod vissza. Egyet tudnod kell: nekem nagyon is imponál a dolog. Sőt, hogy ha úgy vesszük: hivatalosan is elkezdődött a játszma. Meglátjuk meddig fogod bírni. -közben végig simított az ujjaival az arcomon. -Ábel… -nem találom a megfelelő szavakat. Gyenge vagyok és nincs erőm vitatkozni vele. Ábelnek van az a tulajdonsága, hogy hatással tud rám lenni. Olyan erő veszi őt körbe, amit nem tudok megmagyarázni. Ennek ellenére mégis szeretem és tudom, hogy ő is szeret engem. Nagy nehezen összekaptam a gondolataimat és újból megszólaltam. -Ábel! Kezdődjön a játék és győzzön a jobbik! -felé nyújtottam a kezemet. Ábel pedig homlokráncolva nézett rám, amikor felé tartottam a kezemet. -Oké! Győzzön a jobbik! – a férjem kezet fogott velem ezután eltávolodott tőlem. Jesszus, már megint mibe kevertük magunkat?
Öt perc különbséggel vonultunk le az ebédlőbe reggelizni. Anya már az asztalnál ült és rántottát evett. Amikor meglátott a tányérra rakta az evőeszközöket és szalvétával megtörölte a száját. -Milla szívem! Merre van Ábel? -kérdezte csodálkozva. -Mindjárt jön, még öltözik. -válaszoltam neki. -Itt kéne lennie, mert mindjárt érkezik a… -ebben a pillanatban csengettek. -Várj egy percet. Lujza kérem engedje be a vendégünket. -kérte őt Anya. Lujza bólintott és elindult a bejárat felé. -Kit várunk? -kérdeztem tőle izgatottan. Meghallottam az ismerős férfi hangot, aztán Anya felé fordultam. -Ugye, nem mondod, hogy áthívtad… -kérdeztem volna tőle, de ő közbe vágott. -Üdvözöljük Pedró! Fáradj beljebb! -anya felállt az asztaltól és üdvözölte őt. Én pedig elkezdtem tördelni a kezemet, ez már több a soknál! Én is felálltam az asztaltól és eléjük álltam. -Anya! -szóltam hozzá. Pedró rögtön felém fordult és átölelt engem, majd megpuszilt. Én meg csak pislogok. -Ne, haragudjatok, de megtudhatnám mit keres itt Pedró? -kérdeztem tőlük. Pedró széles mosollyal válaszolt a kérdésemre: -Én leszek a táncpartnered a bálon. -válaszolta. Én meg teljesen ledöbbentem, nem hittem a füleimnek. -Tess…tessék? -kérdeztem dadogva. -Milla! Ábel kapott pár nap türelmi időt, míg átgondolja a dolgait a ranggal kapcsolatban. Úgy gondoltuk, addig Pedró lesz a megfelelő partner a számodra. -közölte Anya. -Ez marha jó.. -dünnyögtem az orrom alatt. -Mit mondtál Milla? -kérdezte tőlem Anya. -Remélem, hogy ezt nem gondoltátok komolyan. Ha esetleg elfelejtettétek Apával: én már Ábel felesége vagyok! Örökre együtt leszünk! Ebben nincs beleszólásotok! -emlékeztettem. -Milla! Én mindig itt leszek melletted! Mindenben támogatlak Téged! -szólalt meg Pedró, bár ne tette volna! -Te pedig.. -mutattam rá, majd folytattam: -hallgass el! Semmiközöd a házasságomhoz. Nem fogok veled táncolni, ebben holt biztos vagyok! -rivalltam rá. Pedró egy kicsit megszeppent attól, amit mondtam. Végül ezt mondta: -Nem fogok közétek állni, ezt megígérhetem. -közben óvatosan megfogta a kezemet. Hirtelen elrántottam tőle a kezemet, majd elfordultam tőle. Megláttam az asztal végén álldogáló Ábelt, aki szinte mindent hallott. -Ábel! -szóltam hozzá, amikor elfordult tőlem. Mi a fene van vele? -Ez a ti hibátok! -mutattam Anyára és Pedróra, majd Ábel után rohantam.
-Ábel! Állj meg! -kiabáltam utána. Pár perce rohanok utána és már kezdenek fájni a lábaim. Főleg ezekben a magassarkú cipőkben. -Ábel! Kérlek! -útközben megálltam, mert kezdtem kifulladni. A férjem háttal állt nekem, én pedig a falnak támaszkodtam. Eltelt pár perc, amikor Ábel felém fordult. -Milla! Komolyan ez a legnagyobb dobásod? Pedró? -kérdezte mérgesen. -Nem én hívtam…. ide.. -pihegtem. -Talán Anyád volt? Fogta magát és csak úgy áthívta? Szerinted én ezt beveszem? -kérdezte tőlem. -Esküszöm… nem én voltam. Egy ideje tényleg nem beszéltem vele. A múltkori csók óta nem is találkoztam vele. -mondtam neki őszintén. Ábel közelebb jött hozzám és megfogta az államat. -Az életedre esküszöl? -kérdezte. Ártatlan tekintettel néztem rá. -A lehető legkomolyabban mondom neked. Esküszöm nem én voltam. Anyám tervelt ki valami turpisságot. Szerintem tesztelni akar minket. -válaszoltam neki. -Most már hiszek neked. -közben Ábel elengedte az államat. -Mit csináljunk? -kérdeztem tőle. Ábel egy pillanatra elgondolkozott, majd újból rám nézett: -Úgy tűnik át kell írnunk a játékszabályokat. Van egy zseniális tervem. -amikor ezt kimondta Ábel azonnal megcsókolt. Gyorsan átöleltem és kiélveztem a pillanatot. Ki tudja, meddig fog tartani ez a háború.

Veszélyes játszmák

-Jól van Milla! Ügyesek vagytok! Még egy forgás és kész! Gratulálok! -tapsolt örömében Ramirez a tánctanár. Pedrónak egyre jobban megy már a tánc. Legalább egy hete tanuljuk koreográfiát és egyre jobban megy nekünk. A forgás után Pedró mellkasára tettem a tenyeremet. Ő pedig végigsimított a karomon. Mindig ezt csinálja velem és próbálok nem oda figyelni rá. -Milla! Pedró! Csodálatos volt a táncotok! Holnap vagy holnapután folytatjuk. Addig is gyakoroljátok a lépéseket! -tapsikolt örömében Ramirez. -Honnan szedted elő ezt a pasit? -kérdeztem Pedrótól. -Egy régi iskolatársam volt. Bízz benne, ő tényleg profi a szakmájában. Egy csomó táncversenyt megnyert már. -válaszolta. Leültem az egyik székre és levettem a tánc cipőmet. Egy kicsit megdörzsöltem a lábamat, hiszen elég intenzív volt az óra. Amikor fel akartam állni egy picit megbotlottam. Pedró gyorsan megfogta a karomat. Nem tetszik ez nekem. Egy darabig úgy álltunk, aztán elengedett engem. -Köszi, hogy megfogtál. -mondtam neki. -Nincs mit. Figyelj, nekem most elkell indulnom. Javier már száz üzenetet küldött a tánc alatt. Ha nem haragszol.. -mondta. -Persze, menj csak. – és elengedtem a dolgára. A szívem mélyén örülök, hogy nem kell vele lennem egy légkörben.
Bementem a nappaliba és leültem a kanapéra, majd elkezdtem nyomkodni a telefont. Kiara küldött képeket a gyerekekről, ha minden igaz holnap jönnek látogatóba. Annyira hiányoznak a gyerekek! Melina és Max nagyon jól elvannak Kiaráéknál. Tamara egyfolytában Maxel játszik. Melina pedig hol gügyög, hol pedig nagyokat alszik. Hála istennek nagyon jól viselkednek a gyerekeink. Anyám egyfolytában nevelőnőt akart adni melléjük, de ezt nem engedtem meg neki. Jobbnak láttam, ha egy szerető családi közeg veszi őket körül, nem pedig idegenek vigyáznak rájuk. Emlékszem azokra a nevelőnőkre, akiket a szüleim alkalmaztak. Egyik másik borzalmas volt. Kiráz a hideg, ha rájuk gondolok. Úgyhogy nagyon hálás vagyok Kiarának, hogy a sajátjai mellett bevállalja az enyéimet is. Amíg böngésztem az internetet, egyszer csak meghallottam egy női hangot. Inez nevetgélt az előszobában. Felálltam és kikukucskáltam az ajtóból. Ábel és Inez beszélgettek a bejáratnál. Nem hallottam tisztán, hogy miről is beszélgettek, így egy kicsit kijjebb jöttem. Óvatosan letelepedtem a lépcső mellé és hallgatózni kezdtem. -Ne viccelj már! Komolyan? -kérdezte tőle Ábel. -Igen, elég sok versenyen vettem részt. Imádtam zongorázni és a mai napig is az a hobbim. Rengeteg időt és pénzt igényelt, de hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult. Ha lesz még időnk az etikett óra után legközelebb megmutatom a saját szerzeményem. Persze, ha benne vagy. -ígérte neki Inez. -Még szép! Nagyon kíváncsivá tettél. -mosolygott rá Ábel. Összeszűkült szemekkel néztem őket és majdnem elindultam feléjük, de valaki visszatartott. -Milla, ugye nem akarod megzavarni őket? -kérdezte Pedró. Megfordultam és ránéztem. -Mi a fenét keresel itt? -suttogva kérdeztem tőle. -Én is ezt kérdezem tőled. Mit keresel itt? Kémkedsz utánuk? Talán nem bízol Ábelben? -kérdezett vissza a pasi. -Ábel a férjem, jogom van megzavarni őket. -válaszoltam neki és ismét elindultam volna feléjük, de Pedró ismét a vállamra tette a kezét. -Nézd csak milyen jól elvannak. Ineznek nagyon bejön Ábel. Vajon Ábelnek is szimpatikus a tanárnője? -ingerelt Pedró. -Hallod!? Most hagyd abba! -szóltam rá közben elszorult a szívem attól, amiket mondott. Bevallom, hogy egy kicsit elfogott a féltékenység. -Jól van akkor! Holnap találkozunk! -köszönt el tőle Inez és megpuszilta Ábel arcát. Nekem pedig majdnem kiestek a szemeim attól, amit láttam. -Pedró! Ez a nő látványosan flörtöl a férjemmel! -duzzogtam neki. -Ugye, hogy valami nem stimmel? -kérdezte Pedró. -Utálom, ha igazad van. -válaszoltam neki és összefontam a karomat. Valami itt tényleg nem stimmel, ki kell deríteni az igazságot. Ha Ábel csak játszik vele, akkor nagyon jól csinálja. Viszont tényleg nem akarom, hogy a játszámája komolyra forduljon. Hiszen engem is így vett le a lábamról. Évekig csak játszadozott, majd egymásba szerettünk. Valahol mégis azt súgja a szívem, hogy Ábel okos és tudja mit csinál.