Milla 36. fejezet

A hazatérés

Véget ért a nászutunk, így nehéz szívvel indultunk hazafelé. Már három órája itt ülünk és várjuk a beszállást. Ugyanis nemrég derült ki, hogy késik a gépünk. Csodás! Egy kis idő múlva Ábel ölébe hajtottam a fejemet és elkezdtem olvasni a kedvenc könyvemet. -Egyszerűen nem értem! -telefonált közben Ábel. Javier van a vonalban, valami üzleti dologról beszélgetnek. Igazából nem is nagyon figyelek a mondandójára, mert túlságosan is leköt engem Francis Scott Fitzgerald-Szépek és átkozottak regénye. Kis idő elteltével felhúztam a térdeimet és úgy olvastam tovább. Ábel időnként belesimogatott a hajamban és lenézett rám. A szemeit forgatta az előbb, amire felkuncogtam. Úgy látszik nehezen akarnak megegyezni. Pár perc múlva Ábel letette a mobilját és felsóhajtott. -Komolyan egyre őrültebbek az embereink. -jelentette ki. -Amikor nem vagyunk otthon, mindig történik valami. A gyerekek jól vannak? -kérdeztem tőle. -Minden tökéletes. Kiara azt mondta tegnap a telefonba, hogy nem akarja visszaadni őket. Hála istennek nem éreznek semmit a távollétünkből. Már hiányoznak a gyerekek, alig várom, hogy otthon legyünk. -mondta Ábel, én pedig felkeltem és kinyújtóztam magam a széken. -Remélem tényleg elindul már a gépünk, mert így soha nem érünk haza. -ásítottam. Ábel magához vont és megcsókolta a fejemet, majd ezt mondta: -Minden rendben lesz Milla. Ez a késés nagyon rosszkor jött, de nézd a jó oldalát: még élvezhetjük a nászút utolsó óráit.
Imádok hazajönni. Egy ilyen hosszú út után szeretek rendezgetni és pakolgatni. Fogtam a cuccokat és bedobtam őket a mosógépbe. Beállítottam a gépen a programot és elindítottam a mosást. Felkaptam a kosarat és kivonultam a mosókonyhából. Hallom, hogy Ábel még mindig telefonál. Amióta itthon vagyunk folyton a fülén lóg a mobil. Remélem nincs nagy gáz a céggel. Besétáltam a hálószobába és a folytattam a pakolást. Eltoltam a gardróbszekrény ajtaját és betettem a bőröndöket. Majd leültem a földre és elkezdtem hajtogatni a szétdobált ruhákat. Amikor ezzel megvoltam a cipőket is a helyükre tettem. Lassan végzek a pakolással, aztán majd kitalálom mi legyen estére a program. Ábel bejött a hálószobába. -Milla itt vagy? -kérdezte. -Itt vagyok. Végre elpakoltam a nagyját. -válaszoltam neki. -Az előbb beszéltem a szüleiddel. -közölte majd leült az ágy szélére. Meglepődve a hír hallatán felálltam a földről. -Jól hallom? Azt mondtad az előbb, hogy Anyámék beszéltek veled? -kérdeztem tőle. Ez eléggé szokatlan dolog tőlük. Az esküvő előtt és után se voltak nagy beszélő viszonyban a férjemmel. Mi történt velük? -Hidd el ezen én is meglepődtem. Amikor először rám csörögtek, azt gondoltam biztosan félre nyomták. Aztán jött egy sms Apádtól, hogy sürgősen beszélniük kell velem. -újságolta Ábel. -Mi a fene… -eltűnődtem. -Azt üzenik neked, hogy ma este át kell mennünk vacsorára. -tette hozzá. Gyorsan rápillantottam a karórára. -Ez most komoly? Nemrég értünk haza. Mindjárt este nyolc óra. – egy kicsit kibuktam. -Ők mondták. Szerintem menjünk át és megtudjuk, hogy mit szeretnének. -vonta meg a vállát Ábel. -Hát jó legyen. Remélem nem húzzák majd az időt. -közben Ábel felém nyújtotta a kezét, én pedig belekapaszkodtam és felálltam a földről.
Becsöngettünk a szüleimhez és pár pillanat múlva Apa nyitott nekünk ajtót. -Sziasztok! Végre itt vagytok épségben! Majd kérnénk egy beszámolót, hogy milyen volt a nászút. -köszöntött minket. Besétáltunk az előszobába és Ábel segített levenni rólam a bőrdzsekimet. -Ha megvagytok gyertek beljebb! -invitált be Apa. Eléggé szokatlan a kedvessége, de legfőképpen Anyué. Amikor bementünk a nappaliba Anyu ott állt egy tálca süteménnyel. -Sziasztok drágáim! Készen van a finom sütemény! Milla ez a kedvenced. -az egyik ujjával rámutatott a sütikre. Elvettem egy darabot és rosszallóan néztem Anyura. Nagyon gyanús nekem. -Milla! Ábel! Ki vezet? Mit isztok? -kérdezte Apa. Leültünk a kanapéra. -Én vezetek! -szóltam és ránéztem Ábelre. Ő pedig felhúzta a szemöldökét, jelezve, hogy ő akart vezetni. -Majd én fogok, igyatok Apámmal. Nem tudom mi fog történni az este. Lehet jobban rád fog férni, mint rám. Hidd el jobban ismerem őket, mint Te. -súgtam neki. -Tényleg azt gondolod, hogy valami turpisság van a mai estében? -kérdezte a fülembe. Gyorsan bólintottam neki és megpaskoltam a kezét. -Anya! Apa! Miért hívtatok át minket? -tértem rá a lényegre, ezt már én se bírom kivárni. -Azért, hogy együtt legyünk egy kicsit. -válaszolta Anya. -Azt értem, de biztosan van valami oka, hogy áthívtatok minket. -éreztem, hogy Ábel nyugtatóan a kezemre teszi az övét. Tudom egy kicsit felkaptam a vizet. Valami mégis azt súgja, hogy itt van valami hátsó szándék. -Jól van, elmondjuk nektek. Igazából azért vagytok itt, mert pár napja Ábellel beszélgettünk. -kezdett bele Anya, én pedig ránéztem a férjemre. -Valóban? -kérdeztem tőle. -Hallgasd meg őket. -kérte, én pedig ismét a szüleimre néztem. -Akkor nem is Javierrel beszélgettél? -faggattam. -Részben vele is, de többségében a szüleiddel. -válaszolta. -Milla! Ábel! Ide figyelnétek kérlek? -szólt ránk Anya. Egyszerre néztünk rájuk. -Igen. -válaszoltam ingerülten. -Szóval azon gondolkoztunk Apáddal, hogy Ábel megkaphatná a rangját. Mivel nem sikerült rangon belül házasodni. Még egyszer elnézést Ábel, hogy ezt ismét hallanod kell. -nézett rá Anya. -Arra gondoltuk, hogy rendeznénk egy bált nektek, ahol bemutatnánk titeket az előkelő társaságnak. -közölte. Hát ezt nem hiszem el! Felpattantam a helyemről és elkezdtem kiabálni velük. -Most komolyan ezt akarjátok? -néztem rájuk, főleg Ábelre. -Persze, miért is ne? -válaszolta Apa, aztán beleivott az italába. Elkezdtem oda-vissza sétálgatni a nappaliban. -Milla! -szólt lágyan Ábel és megfogta a kezemet. -Tényleg ezt akarod vagy ők kényszerítettek erre? -néztem a szemébe. -Részben ők hatottak rám, de én azért teszem meg, mert szeretlek. -válaszolta és megcsókolta a kézfejemet. -Ábel… sóhajtottam. -Tudod jól, hogy ettől az élettől akartalak távol tartani Téged. -emlékeztettem. -De, ha így maradhatok a férjed, bármit megteszek kettőnkért. -mondta. Elfordítottam a fejemet és Apára néztem. -Rendben. Mik a feltételek? -kérdeztem tőle.

Az etikett óra

Mindennél jobban utáltam az etikett órát. Emlékszem olyan tanárok oktattak, akiket ki nem állhattam. Persze tudom, hogy kötelességem volt megtanulni. Az jól ment meg minden, de a közös összhang nem volt meg. Az egyik tanár pikkelt rám a másik pedig figyelemre se méltatott. Kislánykorom óta szinte minden áldott nap részt kellett vennem rajta. Úgy neveltek néha, mintha valami leendő királynő lennék. Hiába mondtam nekik, hogy távol áll tőlem a hercegnői cím, de nem érdekelte őket. Aztán meghívtak hozzánk ilyen felkészítő trénereket, akik megtanítottak engem egyenes háttal járni. Volt a trénerek között beszédtechnika tanár is. Annyi mindent meg kellett tanulnom, hogy egy életre megjegyeztem mindent. Akkor a sors adott egy esélyt, hogy élhessem az átlagemberek életét. Imádom a szabadságot mivel azt csinálhatok, amit akarok. Egészen mostanáig. Itt ülünk Ábellel az egyik szalonszobában és várjuk az etikett tanárt. -Nem tudom mit keresek itt. -mondtam a férjemnek. -Azt mondta Anyukád, hogy támogató vagy. -mosolygott rám. -Nagyon is jól tudom, hogy burkoltan ez nekem is szól. -duzzogtam. Ábel megsimogatta a combomat és rám nézett. -Milla, ne idegeskedj. Minden oké lesz. -ezután megcsókolt. -Khm… -egy női hang zavarta meg a pillanatot. Felnéztük Ábellel a csók után és egy magas szőke hajú nő állt előttünk. Aki velem egyidős lehetett és nagyon csinos volt. Na, tessék! Úgy látszik már megint egy cicababával lesz dolgom. Anyám direkt választott ki ilyen macát? Teljesen kivagyok. -Bocsánat. -Ábel megköszörülte a torkát és a szájához ért. Én pedig beharaptam az ajkaimat. Lebuktunk, illetve nem is, mert házasok vagyunk. Szóval ez nem tiltott dolog, ha két ember megcsókolja egymást. Ugye? -Sziasztok! Inez vagyok az etikett tanár. Ha jól tudom Ábelt fogom tanítani, Milla pedig ismétlő órát vesz. Ahogy nézem a tableten Milla csak két órán fog részt venni. -tájékoztatott minket. -Igen. -mondtam neki határozottan és összefontam a karomat. -Rendben! Szuper! Akkor vágjunk is bele! -lelkendezett a nő és letette a tabletet. -Mi lesz az első órán? -érdeklődött Ábel. -Máris belevághatunk. Szóval az etikett: társadalmi érintkezés, viselkedés formáinak, illemszabályainak előkelő vagy magas rangú körökben, a diplomáciában megszabott és rendszerint megmerevedett rendszere. Szépen lassan megtanítom nektek főleg Ábelnek, hogyan kell viselkedni a Lehoczky családban. -közölte és közben a tabletet nyomkodta. -Szuper. -sóhajtottam. Ábel vigasztalóan megsimogatta a hátamat. -Nem lesz nehéz, neked előnyöd van. -vigyorgott rám. -Hajjaj, de mennyi.. -sóhajtottam ismét.
Már egy órája tart az etikett és kezdem már unni. Itt vagyunk az ebédlőben és éppen az alapvető asztali illemszabályokat vesszük. Az asztalra könyökölve forgattam a villám a kezemben. Azon gondolkodtam, hogyan bírjam csendre Inezt? Utálom, ahogyan Ábelhez ér és látszik, hogy flörtöl vele. Ábel pedig jókat nevetgél és néha hozzáér. Párszor én is megköszörültem a torkomat, de nem figyeltek rám. -Milla! Egyenesedj ki és figyelj arra, amit mondani fogok! -szólt rám Inez. Letettem a villát az asztalra és hátra dőltem a széktámlán. -Igenis tanárnő! -mondtam gúnyos hangsúllyal. -Milla, kérlek! -nézett rám Ábel. Ezt nem bírom tovább, hátra toltam magam a székkel és felálltam. -Jól van gyerekek! Szerintem nekem mára ennyi elég is volt. -közöltem velük. Mielőtt kimentem volna az ebédlőből Ábel útközben elkapta a karomat. -Milla! Minden rendben? -kérdezte. Ránéztem Inezre és ezt mondtam. -Minden rendben volt, amíg el nem kezdődött az óra. -válaszoltam és óvatosan kirántottam a karomat Ábel kezéből. Elindultam kifelé közben Ábel utánam kiabált: -Milla ne szórakozz már! Gyere vissza! -nem hagytam magam rábeszélni. Kimentem a konyhába és kivettem a hűtőből egy üveg bort. Magamhoz vettem egy boros poharat és elvonultam a hálószobába.
Félóra múlva megérkezett Ábel az etikettről. Már egy ideje a fotelben ülök és kortyolgatom a boromat. Heves mozdulatokkal lapozgatom a női magazinokat és nem vagyok nyugodt pillanatomban. Amikor ránéztem Ábelre egyre idegesebb lettem. A férjem háttal támaszkodott a falnál és karba tette a kezét. -Milla. Mi volt ez a műsor? -kérdezte. -Miféle műsor? Valamiről lemaradtam volna? -kérdeztem vissza és most nem néztem fel az olvasásból. Beleittam a boromba és tovább lapozgattam a magazint. -Milla! -szólt rám Ábel. Elegem van. -Igen drágám? -kérdeztem tőle, mintha nem tudnám mi a baja. Ábel forgatta a szemeit és felém sétált. -Milla, ma nagyon berágtál a szüleidre és Inezre. Mi a baj? -kérdezte sokadszorra. -Tudod, nekem marhára elegem van ebből az egészből. -válaszoltam neki és letettem a poharat. -Miből? Nem értelek, beszélj világosan. -kérte Ábel. -Már mondtam neked. Ebből az elit világból van elegem. Tudod milyen sok időmbe telt beépülni az átlagemberek közé? Mindent egyedül csináltam és mindent egyedül értem el. Nem volt mellettem senki és teljesen magamra voltam utalva. A nulláról kellett kezdeni. Amikor gimis voltam, részmunkaidőben dolgoztam egy irodában. Ráadásul mellette iskolába is jártam, aztán magántanuló lettem. Kitűnő tanuló voltam persze néha becsúszott egy-két rosszabb jegy. Viszont nagyon odatettem magam. Nem akartam szégyent hozni a Lehoczky névre. Állandóan a középpontban voltunk és rólunk cikkeztek az újságok. A fotósok a nyomomban voltak, mert én vagyok az örökös. Tudod mennyire jó érzés volt ellógni innen? Amikor nálatok voltam úgy éreztem végre van egy hely, ahol önmagam lehetek. Nálatok építettem fel az igazi Millát. Engem mindig meg akartak változtatni, viszont mindig hű maradtam önmagamhoz. Ezt csinálják veled is. Nem akarom, hogy olyan sznob legyél, mint a családi baráti körünk. -fakadtam ki. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. A hajamba túrtam és oldalra néztem. Ábel felém sétált és átölelt. -Nincsen semmi baj Milla. Megértem, ha ennyire kiakaszt a dolog. Egyet ne felejts el: akármi is történik te mindig a feleségem maradsz. -vigasztalt Ábel. -Ha megint akadályokba ütközünk? Mi van, ha nem lehetünk boldogok? -kérdeztem tőle. -Erről szól az élet is, mindig küzdeni kell egymásért. Soha nem engedlek el. -válaszolta és megcsókoltuk egymást. Aztán Ábel eltávolodott tőlem és elvette a boromat. Huncut mosollyal kortyolt bele az italomba.