Milla 35. fejezet
Az olasz út
A következő heteket az amalfi partvidéken fogjuk folytatni. A Maldív-szigeteken töltött napok csodálatosan teltek, és alig akartunk elmenni onnan. Kiarától és Javiertől kaptunk nászajándékba egy olasz utat, melyet nem lehet kihagyni. Mindkettőnk vágya volt már az Amalfi part és környéke. Megnézzük majd Positano-t, Praiano-t, Amalfi városát melyek egytől-egyig csodálatos helyszínek. Amikor kibontottuk Ábellel a borítékot alig hittünk a szemünknek. Kiara és Javier mindent elintéztek nekünk, így nem kellett ezzel foglalkoznunk. Meghatódva öleltem át őket a lagzi alatt és alig akartam őket elengedni. -Köszönöm Kiara! Te mindig is tudtad, hogy az olasz út a gyengém. -súgtam a fülébe. Kiara jó szorosan ölelt és vissza súgta: -Drágám, én mindig is tudtam, hogy ez az út volt minden álmod. Érezzétek jól magatokat Milla! -amikor Kiara elengedett adott az arcomra egy puszit. Áthajoltam Javierhez és neki is adtam az arcára egy puszit. -Gyerekek, komolyan még mindig nem bírom felfogni. Csípjetek meg kérlek! -mondtam nekik nevetve.
Megérkeztünk Olaszországba, éppen most érünk földet a magángépünkkel. -Még mindig nem hiszem el, hogy sikerült nektek repülőgépet venni. Főleg a múltkori incidens óta. -mondtam Ábelnek. -Javier azt mondta, hogy a múltkori robbantás után muszáj volt vennie egy újat. Különben nem tudnánk jönni-menni, igazából a melóhoz kell. Most kivételesen kölcsönkaptuk. -mondta Ábel közben kinézett az ablakon. -Mindjárt lemehetünk a gépről, és kipakolhatjuk a cuccokat. –tette hozzá.
Pár évvel ezelőtt
Éppen Kiaránál készülődünk a csajos estére és elfoglaltuk a nappalit. Megcsináltuk a popcornt és a limonádékat. Kiara lehozta a sminkcuccait és az asztali tükröket. Ledobtuk a földre a párnákat és elhelyezkedtünk rajtuk. Kiara szülei vendégségbe mentek, így megint miénk lett a ház. -Imádom a pizsama partit, mindjárt jön Dorina. Most írt egy üzit, hogy beugrott a boltba még valamiért. -közölte Kiara. Közben megfogtam a sminkes kistáskámat és elkezdtem benne kutakodni. Kivettem belőle a szükséges dolgokat és az asztalra helyeztem. -Hűha! Milyen márkás szempillaspirálod van! A palettád se semmi! -ámuldozott a barátnőm. -Tudod a gazdag nagymama… -húztam el a számat. Kiara párszor már megkérdezte honnan vannak a drága cuccaim, így muszáj mindig bedobni a gazdag nagymama sztorit. -Nagyon szerethet a mamád, ha ilyeneket kapsz. -mosolyodott el Kiara. -Jaja.. -hagytam rá és elkezdtem kifesteni a szememet. Kiara is a tükör felé nézett és ő is elkezdte sminkelni magát.
-Ez a film marha jó! -mondtam nevetve Kiarának. -Nekem már fáj a hasam a sok röhögéstől. Viszont tök jó lenne Olaszországba menni egyszer. -álmodozott. -Én is szeretnék majd és ott szeretnék férjet fogni. -nevettem és rádobtam Kiarára egy popcornt. -Valóban? Engem meg itt hagysz örökre? -kérdezte nevetve. -Meghívlak az olasz esküvőmre. Aztán majd fogunk neked is egy pasit. -éreztem, hogy Kiara is megdob egy popcornnal. -Persze! Nekem soha nem lesz külföldi férjem. Viszont belőled kinézem. -Kiara felállt és lesöpörte magáról a nasi maradékokat. -Ha én nászútra megyek a férjemmel, akkor mindenképpen Olaszország lesz. Bejárnánk az Amalfi- partot. Magángéppel és sok pezsgővel. -vihorásztam. -Drukkolok, hogy valóra váljon az álmod. -kiabálta konyhába menet Kiara. Amikor megfordultam a kanapé mögött megjelent Ábel. Úgy látszik véget ért a randija. -Ó, helló! -köszöntem neki és felkeltem a földről. Az egyik párnát megfogtam és magam elé helyeztem. -Szia Milla! Szóval még férjhez sem mentél és máris tervezed a nászutadat? - kérdezte flörtölő hangon. Egy kicsit zavarba jöttem és lesütöttem a szemem. -Nem illik hallgatózni! -szóltam rá mire visszanyertem az önbizalmamat. -Csak véletlenül meghallottam a csajos csevejt. -Ábel kikerülte a kanapét és elém állt. -Ehhez neked mi közöd? Egyébként ez egy csajos este. Fiúknak nem szabad itt lenni. -és gyengéden ráböktem a mellkasára. Ábel elkapta a kezemet és összekulcsolta az övével. -Milyen álmaid utazása? -kérdezte és közben az összekulcsolt kezünket nézte, majd forgatta. Nekem meg úgy vert a szívem, hogy azt hittem elájulok. -Ábel… -szóltam rá hallkan, de őt nem érdekelte. Aztán rám nézett és ezt mondta: -Vagy ez akkora titok, hogy nem tudhatom? -kérdezte széles mosollyal. -Ábel én… -hebegtem és nagyokat nyeltem. -Igen Milla? -tudom, hogy várta a válaszomat. Mielőtt kinyögtem volna a mondatot, ebben a percben tért vissza Kiara. Ábel maga mellé húzta a kezemet, majd óvatosan elengedte, úgyhogy a húga ne lássa. -Milla, szerintem ideje lenne valami rendes vacsit ennünk és.. ó szia Ábel! -lepődött meg. -Szia Kiara! Már itt sem vagyok. – mondta Ábel és feltartotta mindkét kezét. Lassan hátrált tőlem és elindult a lépcső felé. Kiara leült a párnák közé és kapcsolgatni kezdte a tévét. Ábel még a lépcsőnél gyorsan rám kacsintott és felszaladt. Én meg forgattam a szememet, hogy nem hiszem el ezt a pasit.
Napjainkban..
Ahogy megérkeztünk a szállásra én rögtön ráfeküdtem az ágyra. -Ez az ágy nagyon kényelmes! -szóltam Ábelnek. Ő is leült mellém és rám nézett. -Ezt is jó lesz felavatni. -mondta sejtelmes pillantásokkal. -Héé! -szóltam rá és rá böktem a karjára. -Menj és nyisd ki az erkélyajtót. -mutatott előre Ábel. Odamentem az ajtóhoz, de előtte elhúztam a függönyöket. Amikor készen lettem kitártam az erkélyajtót, ebben a pillanatban egy apró fuvallat lágyan felkapta a függönyöket. Én addig kinéztem az erkélyre. Mivel a lakosztályunk a tengerre néz, így lehet majd benne gyönyörködni. -Milla maradj ott lefotózlak! -kérte Ábel és láttam, hogy lázasan keresgélni kezdi a mobilját. -Az asztalon van. -mutattam neki. Ábel megtalálta a telefonját és elkezdett fényképezni. -Jó lett? -kérdeztem közben. -Nézz ki a tengerre és öleld át magad! -kérte. Elkezdtem különböző pózokat felvenni és egyre jobban belejöttem. Ábel nem győzött csodálni és dicsérni, miközben készültek a képek. -Te vagy az én modellem. Ez az Milla! Most állj az ajtóhoz és nézz fel. Oké… -adta az instrukciókat. Amikor Ábel végzett a fotózással elkezdtük nézegetni a képeket. -Benned egy fotós veszett el. -bókoltam a férjemnek. -Úgy érzem új hobbim lett a fotózás. Ennyire gyönyörű modellem még sose volt.-mondta és arcon csókolt. -Ez a kedvencem. -mutattam a következő képre, ahol kinézek az ablaknál. -Ez egy jól elkapott pillanat, pont akkor mozdult meg a függöny is. -mutatta Ábel. -Igen… -és közben lapozgattam a képeket a telefonon. Ábel egyből megunta a képnézegetést és váratlanul megcsókolt engem. Én pedig átkaroltam és felálltunk az ágyról.
Kézen fogva elindultunk vacsorázni egy közeli étterembe. Találtunk egy számunkra szimpatikus helyet és beültünk. Én egy carbonara spagettit kértem Ábel pedig valami tengeri herkentyűt kért. A pincér pár percen belül hozta nekünk a kért italokat és koccintottam a férjemmel. -A nászutunkra! -mondta. -A nászutunkra! – mondtam és belekortyoltam a borba. Isteni finom rozét kaptam. Miután ittam egy kicsit magam elé helyeztem a poharat és az ujjaimmal körbe táncoltam a szélén. Oldalra néztem és a tengerben gyönyörködtem. Éppen naplemente van, mely csodálatos színekben ragyog. Rózsaszín és a narancssárga árnyalatokban pompázik az égbolt. Miközben rabul ejtett engem a természet szépsége, Ábel megérintette a bal kezemet. Hirtelen összerezzentem, de nem az ijedtségtől. Ábel megfogta a kezemet és előrehajolt. -Ilyen álmaim nője, aki a tengerpartot vizslatja és közben borozik előttem. -és megcsókolta a kezemet. -Oh… -ennyit tudtam kinyögni, hogyan tud még mindig zavarba hozni? -Bírom, amikor ennyi év után is zavarba tudlak hozni. -mosolygott, majd elengedte a kezemet. Éppen megjött a pincér az ételeinkkel. Gyorsan letette elénk és egyből távozott is. -Jó étvágyat a drága férjemnek! -szóltam neki. -Jó étvágyat drágám! -mondta Ábel. Amikor belekóstoltam az ételbe, azt hittem elájulok annyira finom volt! -Ez lesz a kedvencem! -mutattam felé a villámmal aztán tovább falatoztam.