Milla 34. fejezet

A boldogító igen

Elnyúltam a kanapén és felébredtem. Ránéztem az órára: pontosan reggel kilenc van. Hasogat a fejem és eléggé rosszul vagyok. Kiara guggolt le elém:- Jó reggelt parti hercegnő! - üdvözölt engem. Miért van nekem ennyire deja vu érzésem? Ja megvan: pár éve ugyanúgy ki voltam ütve. - Hogyan jutottam be a lakásba? -kérdeztem tőle. -Csodálatos módon megtaláltad a kulcsokat. Most kivételesen nem a kocsi kulccsal akartál bejönni.- kuncogott. -Ó egek!- pirultam el. Felkeltem a helyemről és felvettem a poharat. Amikor belekortyoltam akkor jöttem rá, hogy baromi szomjas vagyok. -Ha megvagy a hidratálással, akkor indulhatunk is készülődni. Norman vár minket a szállodában. Gyerünk Milla!- sürgetett Kiara. Felvettem egy fehér pólót és egy farmert. A többi cuccom már a szállodában van. Felkaptam a kis táskámat és felvettem a cipőmet. -Mielőtt beülnénk a kocsiba, előre szólok: anyukád is itt van. - újságolta a barátnőm. Lesétáltunk a ház elé aztán bepattantunk a kocsiba. -Lehoczky Milla Ariana 5 percet késtél!- üdvözölt Anya. -Szia Anya!- köszöntem neki és megpusziltuk egymást. -Remélem időben odaérünk. Norman tudja, hogy megcsúsztunk az idővel? Pontosnak kell lennünk. Milla a hajadat és a sminkedet is megcsinálják.-stresszelt Anya. -Oda fogunk érni ne idegeskedjetek.- nyugtatott minket a barátnőm. -Kiara! Egy Lehoczkyt soha ne csitítgass! - mondta neki Anya. -Ne törődj vele.- vigyorogtam a barátnőmre. -Még jó, hogy nem veszem a szívemre.- nevetett Kiara. Aztán Anyát elkezdték hívogatni a mobilján, így volt pár perc nyugtunk. Félóra múlva megérkeztünk és kiszálltunk a kocsiból.
Beléptünk a szállodába és Norman azonnal előttünk termett. -Drágáim! Gyorsabbak voltatok, mint Miley Cyrus!- örvendezett Norman. -Ki az a Miley Cyrus? Kiről hadováltok?- kérdezte tőle Anya közben levette a füléről a mobilját. Imád félfüllel hallgatózni. Anyu egy kicsit maradi,ő valahol a kilencvenes éveknél leragadt. -Egy híresség, pár éve itt szállt meg.- mondtam neki. -Jól van, hagyjatok telefonálni.- intett a kezével és újból elsétált. -Úgy látszik nagyon érdekelte.- súgta nekem Kiara. -Ahogy mindig is.- súgtam vissza neki és halkan nevetgéltünk.

Az előbb lett készen a hajam és a sminkem. Kiara és Anya egyszerre jöttek be a szobába: -Kislányom csodálatosan nézel ki!-dicsért meg.-Köszi Anya.- közben a fogason lévő ruhára néztem. El sem hiszem, hogy tényleg felfogom ma venni. Olyan régóta várja már ez a ruha a kimenőt. A menyasszonyi ruhámat egy régi barátnőm Heni alkotta meg. Féléve kezdte el megvarrni a ruhámat és tegnapelőtt lett meg a végleges forma. Tegnap még utoljára elszaladtam felpróbálni és tökéletesen állt rajtam. Felálltam a székről és a ruhámhoz sétáltam. Végig simítottam az anyagon és sóhajtottam egyet. Aztán egy kicsit magamba csíptem nem-e álmodom az egészet. Nem merem felvenni, túl tökéletes a számomra. -Én is így voltam vele. -szólalt meg a hátam mögött Kiara. -Gondolom. Azt hittem, hogy egyszerű lesz a feladat: fogom és felveszem. -gondolkoztam hangosan. Kiara közelebb jött hozzám és átölelt. Aztán a vállamra tette mindkét kezét: -Milla! Én tudom a legjobban, hogy mennyire szereted Ábelt. Ő pedig Téged. Hidd el végre, hogy támogatlak Titeket! Szóval fogd meg azt az álomruhát és öltözz fel most rögtön! -biztatott Kiara. Megfogtam a fogason lévő ruhát és levettem a szekrény ajtajáról. Ezután elvonultam a paraván fal mögé átöltözni. Amikor felvettem a menyasszonyi ruhámat izgatottan simítottam végig az anyagon. A tükörben egy új és boldog Millát láttam, aki nemsokára férjhez fog menni. Vettem egy nagy levegőt és kisétáltam Kiara és Anya elé. Magam után húztam a fátyolt és megálltam előttük.-Milla, olyan vagy, mint egy igazi hercegnő! -áradozott Kiara. -Ó, kicsim! Mesésen áll rajtad! Te vagy a legszebb a világon! -mondta Anya meghatódva. Kiara a hátam mögött igazgatni kezdte a fátyolt és könnybe lábadt a szeme. -Ha Ábel meglát nem fog hinni a szemének. -mondta izgatottan Kiara. -Az biztos is. -mondtam alig hallhatóan. Nem akartam, hogy gyorsan elszálljon ez a pillanat, így még egy kicsit nézegettem magam. -Milla készen állsz? -kérdezte Anya. -Igen! -válaszoltam boldogan. Elfordultam a tükörtől és elindultunk lefelé az autóhoz.

Megérkeztünk Szentendrére az esküvői helyszínre. Kiszálltam a limuzinból és utána a fejem fölé tartották a napernyőt. Ábel már ott van az oltárnál, így már csak rám várnak a vendégek. Megtaláltuk a bejáratot és a rózsákkal teli szórt ösvényt is. Apa mellém állt, én pedig belé karoltam. Anya egy kicsit elpityeredett, majd előre ment a többi vendég közé. -Mindjárt indul a zene. Izgulsz? -kérdezte Apa. -Egy kicsit. Mikor megyünk már? -kérdeztem izgatottan. -Pár pillanat. -nyugtatott meg. -Oké, nem szeretnék elájulni. -súgtam neki. Apa hallkan felnevetett: -Milla, ez volt minden vágyad. Már kislánykorodban is ezt játszottad. -igaza van. -Jó, de remélem tényleg a kedvenc számunkra fogok bevonulni. -bizakodtam. -Nem lesz baj Milla, a szervezők mindent megtesznek értetek. Ez a ti nagy napotok! -Apa óvatosan megpaskolta a kézfejemet. Végre felcsendült Princes of Points-With Light There is Hope száma. Elindultunk Apával az oltár felé és amikor megpillantottam a vendégeket majdnem elsírtam magam. Annyira örültem, hogy ennyien eljöttek erre a csodás napra! Jobbra-balra nézelődtem és néha lenéztem a csokromra. Aztán végre előre néztem és megláttam Ábelt. Végül nem bírtam magammal és fülig érő mosollyal közeledtem felé. Apával megálltunk az oltár előtt, mely olyan gyönyörű fehér rózsákkal volt kidekorálva, hogy nem győztem gyönyörködni bennük. Ahogy végignéztem a japán kertben: a szervezők kitettek magukért. Ábellel valami ilyesmire gondoltunk. Miután gyorsan lecsekkoltam a helyszínt, elégedetten Ábel felé tekintettem a fátyol mögül. A pap pedig belekezdett a misébe. Elmondott pár dolgot aztán végre elérkezett a várva várt pillanat. Tamara hozta ki hozzánk a gyűrűket és oda adta a kezünkbe. Ábel megköszönte a kislánynak a gyűrűket és ismét rám nézett: -Milla amióta megláttalak, csak rád gondolok. Szeretlek azért, amilyen vagy és azért amilyen én vagyok melletted. Akármerre mész én veled tartok. Akármivel nézel szembe, azzal én is szembe nézek. Ott leszek egészségben és betegségben, örömben és bánatban. Teljesen és örökké a tiéd vagyok. Ettől a naptól fogva szabadon és örömmel telve kötöm össze az életemet a tiéddel. A mai naptól kezdve hűséges férjed leszek és nem adlak senki másnak! Szeretlek! -és az ujjamra húzta a gyűrűt. A könnyeimmel küszködtem, így én is megpróbáltam elmondani a fogadalmamat. -Ábel amióta megláttalak, csak rád gondolok. Szeretlek azért, amilyen vagy és azért amilyen én vagyok melletted. Akármerre mész én veled tartok. Akármivel nézel szembe, azzal én is szembe nézek. Ott leszek egészségben és betegségben, örömben és bánatban. Teljesen és örökké a tiéd vagyok. Ettől a naptól fogva szabadon és örömmel telve kötöm össze az életemet a tiéddel. A mai naptól kezdve hűséges feleséged leszek és nem adlak senki másnak! Szeretlek! - én is felhúztam az ujjára a gyűrűt. A fogadalmunk végén megcsókoltuk egymást. A násznép ujjongott és ezerrel tapsoltak. Ábel megfogott és hátradöntött úgy csókolt tovább. Amikor véget ért a taps abbahagytuk a csókot és közben megfogtam a fátyolt, hogy ne essen le a fejemről. Miközben az autónk felé mentünk valaki betette háttérzenének M83-I Need You számát. Ábel a limuzin előtt megforgatott engem és ismét megcsókolt. A többiek pedig szórták ránk a rizst és a virágszirmokat.Mielőtt beszálltunk volna a kocsiba eldobtam a csokromat. Dorina volt a legügyesebb, mivel ő kapta el a csokromat. -Nemsokára tali a buliban! -kiabálta nekünk Dorina. -Éljen! Éljen! -ujjongott a vendégsereg. Ábellel beültünk a kocsiba és elhajtottunk a buli helyszínére.
Útközben Ábellel boldogan egymásra néztünk és megsimogattuk egymás arcát. -Nem hiszem el, hogy megtörtént az imént. -mondtam neki. -Én még mindig nem tértem magamhoz. -mondta Ábel és megcsókolt. Annyi érzés kavarog bennem, hogy nincsenek rá szavak. Milyen hosszú utat tettünk meg idáig. Emlékszem az első találkozásunkra, az első pillantásra, az első érintésekre. Az első beszélgetésekre és a barátságunkra. Igazából nem is nagyon voltunk barátok, hiszen már akkor is társak voltunk. Az idő pedig próbára tette a kibontakozó szerelmünket. Voltak olyan pillanatok, amikor egymás előtt álltunk és csak néztük egymást. Aztán mindig közbejött valami. Hol Ábel távolodott el tőlem, hol pedig én. Hányszor esett már meg velünk, hogy majdnem megcsókoltuk egymást. Aztán párszor megzavartak minket, amikor majdnem elcsattant az első csókunk. Életem legszebb napja az volt, amikor a Londoni repülőtéren Ábel elkapott és végre megcsókolt. Sose felejtem el azt a pillanatot. Úgy viszonoztam neki vissza, hogy magamra vontam és nem engedtem el. Azt szeretném, hogy soha, de soha ne engedjük el egymást. Örökké Ábellel szeretnék lenni, míg a halál el nem választ minket.