Milla 32. fejezet

A lánybúcsú

Reggel elnyúltam az ágyon és a jobb oldalamra fordultam. Óvatosan kitapogattam a párnát és felnéztem. Ábelnek hűlt helye van az ágyban. Visszanyomtam a fejemet a párnába és a hátamra feküdtem. Visszagondoltam a tegnap estére és nagyot sóhajtottam. Hát ez a nap is eljött. Holnap összeházasodunk Ábellel. Ami azt jelenti, hogy csak holnap fogunk találkozni az oltárnál. Úristen! Ránéztem az órámra és nemsokára tizenegy óra lesz. Azonnal kipattantam az ágyból. Ekkor valaki kopogtatott az ajtón. -Gyere! -hívtam be és elkezdtem szedelőzködni. Kiara volt. -Szia Milla! Hogy van a menyasszony? -kérdezte a jövendőbeli sógornőm. Ezt még meg kell szoknom, hogy már nemcsak a legjobb barátnők leszünk, hanem sógornők. Imádom. -A tegnap este után elég frissen, ahhoz képest, ami volt. -kuncogtam. -Akkor beleadtatok mindent. -Kiara közben leült az ágy szélére. -Alig hiszem el, hogy Ábel felesége leszek. -leültem Kiara mellé. -Hidd el nekem is hozzá kellett szokni a gondolathoz. Főleg, amióta megkérte a kezedet. Tudod mit Milla? Én rettentően boldog vagyok, hogy egy családdá válunk. -vallotta be a barátnőm. -Mi már a kezdetektől azok voltunk. Hiszen mindig összetartoztunk és állandóan nálatok lógtam. -és átöleltem Kiarát. Kiara boldogan felsóhajtott. -Milla én úgy szeretlek! Te vagy a legjobb barátnőm! -mondta ölelkezés közben. -Kiara én is szeretlek és soha nem akarlak elengedni! -mondtam neki. Amikor eltávolodtunk egymástól Kiara könnyezett. -Ne sírj hiszen nemsokára esküvő. Igaz csak 24 óra múlva, de akkor se sírj. - vigasztaltam. -Nem azért sírok, hanem azért, mert teljesen meghatódtam. A legjobb barátnőm hozzá megy a bátyámhoz. Tudod titkon mindig is reméltem, hogy Ti egymásra fogtok találni. Annyira hálás vagyok a férjemnek is, hogy nem adta fel. Ez Javier érdeme, ő mindig is igazat mondott és igazi jövőbelátó. -hüppögött. -Javier pedig a legjobb barátommá vált ez idő alatt. Én örökre hálás leszek neki, hogy mindig kiönthettem neki a szívemet. Gyere öleljük meg egymást! -kitártam a karomat és Kiarával ismét átöleltük egymást. -Nos, és mi a mai program mára? -kérdeztem Kiarától. -Arra gondoltam, hogy elmehetnénk még az esküvői ruhádat megnézni. Szóltak a varrodából, hogy valamit mutatnának a ruhán. Utána elmegyünk kettesben ebédelni aztán este pedig filmnézés. - sorolta fel a mai napomat Kiara. -Már bocsánat, de ez baromi uncsi lesz. Mi ez valami nyugdíjas lánybúcsú? – kérdeztem tőle megdöbbenve. Ezt nem hiszem el, tényleg ennyire béna lesz a mai? -Milla gyere és ne kérdezz többet. -Kiara felállt és felém nyújtotta a kezét. -Kiara! Te megakarsz ölni az unalommal? Én táncos fiúkat akarok és még utoljára leinnám magam. Hol van a tiarám, amit lánybúcsúkor szoktak adni? -faggattam tőle, miközben kisétáltunk a szobámból.

A házunk előtt egy hófehér limuzin várakozott, ami ki volt dekorálva rózsaszín lufikkal. Összevont szemöldökkel néztem Kiarára. -Szerencséd, hogy jól indul. -húztam a számat. Kiara bezárta a kaput és megfogta a vállamat. -Ne dumálj már annyit! Ülj be a kocsiba! -parancsolta és kinyitotta az ajtót. Ebben a pillanatban Dorina és a régi barátnőink üdvözöltek minket a kocsiban. -Úristen Dorina? -kérdeztem tőle meghatódva. Beültem középre és a lányok konfettivel dobáltak engem. Kiara is beült a kocsiba és szólt a sofőrnek, hogy máris mehetünk. -Uramatyám ez komoly? -kérdeztem. Dorina a kezembe adott egy pohár pezsgőt és feltekerték a zenét. -Holnap esküvő! -sikította az egyik lány. -Hogy hoztátok össze a régi osztálytársaimat? -kérdeztem Dorinától és Kiarától. -Titok! -szólt hozzám Bogi Javier asszisztense. -Bogi? Szia! -köszöntem neki és ülve átöleltük egymást. -Mindenki itt van, aki számít. -mondta Kiara. -Hát akkor csajok! Csapjunk bele! -kiabáltam nekik. Éppen Dua Lipa egyik száma szólt, amit teli torokból elkezdtünk énekelni. 

Javier klubjához parkolt le a limuzin és a tetőből kiabáltunk a lányokkal. -Gyertek le, mindjárt megyünk be! -szólt Kiara miközben megfogta a lábamat. -Mindjárt! Helló Budapest!!!! -kiabáltam. -Milla! -szólt rám még egyszer a barátnőm. Lemásztam és kiszálltam a kocsiból. -Hűha táncoslányokat nézünk? Szerintem eltévedtünk. -mutattam Kiarának. -Milla, mi lenne, ha csendben maradnál és hagynád magad meglepni? -kérdezte a barátnőm és belém karolt. Aztán lesétáltunk a klubba és elfordultunk egy másik terembe. Hűha, ez egészen más, ahol legutóbb voltam a fiúkkal. Itt csak pasik táncoltak és hangosan üvöltött a zene. -Ezt már szeretem! -paskoltam meg Kiara karját. -Ülj le az egyik székre és csak nyugi. -elengedtük egymást és leültem az egyik székre. Aztán Kiara is eltűnt. Elkezdtem nézni az előttem lévő üres színpadot. Sehol nem voltak táncosfiúk és elsötétedett a terem. Nem értem mi a fene történik, de őszintén kezdek parázni. Intettem az egyik pincérnek, hogy kérek egy koktélt. Ezt nem fogom bírni pia nélkül. Aztán felcsendült az egyik kedvenc számom. Elkezdtem forgolódni és próbáltam kideríteni, hogy ki csinálta ezt? A lányok közül senki nem volt mellettem. Elhúzták a függönyt és Kiara állt a színpadon. Nagyon jól nézett ki a fellépő ruhájában. Elkezdtem tapsolni és kiabálni felé. -Hajrá Kiara! -kiabáltam neki. A szám közepén Kiara lejött a színpadról és megfogta a kezemet. Először vonakodva indultam, míg végül beadtam a derekamat. Aztán leültetett engem a színpadon lévő székre és magamra hagyott. Aztán a lányok bukkantak elő mellettem és elkezdtek táncolni, majd a táncos fiúk is előjöttek. Hatalmasat nevettem zavaromban és eltakartam az arcomat. A lányok elmentek a színpadról és a helyemre ültek. Onnan sikítoztak és mutogattak. Aztán feloldódtam és felálltam a székről. Elkezdtem táncolni a színpadon és boldogan integettem a lányok felé. A tánc közben levettem a felsőt, ami alatt szerencsére egy dögös top volt. A csajok örömmel fel sikítottak és skandálták a nevemet. -Milla! Milla! Milla! -és ujjongásba kezdtek. Ledobtam hozzájuk a pólómat és tovább táncoltam a fiúkkal. A zene végéhez közeledve még beleadtam és egyre jobban táncoltam. A végszóra elfeküdtem a földön. A fények felgyúltak a lányok pedig ezerrel tapsoltak. Felkeltem a földről és láttam, hogy nemcsak a lányok néztek engem. Voltak más emberek is, akik szintén állva tapsoltak. Pihegve jöttem le a színpadról és a csajok a nyakamba ugrottak. -Milla nem tudtuk, hogy ennyire jól táncolsz! -dicsért meg Dorina. -Táncos múltja van. -mondta neki Kiara. -Eg…egenn az… -lihegtem. Leültem a székre és a csajok körbe ültek engem. -Kérünk egy shotot! -kiabálta Bogi. -Csajszi! Te egy született táncos vagy! -ámuldozott Dorina. -Köszi… -még mindig kivan száradva a szám. Hol az italom? Végre valahára meghozták az italokat. A pincér egy tálca shotot hozott nekünk. Mindenki felkapta a piát és egyszerre húzzuk meg. -Ajjjajjj! -szólt közbe Bogi. -Hűűűű! -kiabálta Dorina. -Milla mit szólsz? Milyen eddig a lánybúcsúd? -kérdezte Kiara. -Ez eddig a legjobb buli, amin valaha is voltam. Köszönöm csajok! -és csoportos ölelésbe borultunk.

Éjfélre értünk haza. Kiarával elbúcsúztunk a kapu előtt és visszaült a limuzinba. Ott álltam a kapu előtt és nem találtam bele a kulccsal a lyukba. -Nemááá… -szidtam magam. Aztán végre sikerült. Óvatosan benyitottam és hallkan becsuktam a kaput. Elbotorkáltam a bejárati ajtóig, ott is sikerült bénáznom a kulccsal. Mindig megfogadom, hogy nem fogok annyi shotot inni. Most már mindegy. Egyszer van az embernek lánybúcsúja nem igaz? Bejutottam a lakásba és bezártam magam után az ajtót. Falnak támaszkodva levettem a magassarkúmat és ledobtam a földre. Egy kicsit megszédültem, de nem volt vészes. Elindultam a konyhába pohár vízért. A félhomályban alig láttam valamit, nem értem miért nem kapcsoltam fel a villanyt. A konyhába érve engedtem magamnak a csapból és kiittam a pohár tartalmát. Elsétáltam a nappaliba és ledőltem a kanapén. Pár másodperc alatt rögtön álomba zuhantam.