Milla 3. fejezet

Úton Szantorini felé

Most is alig hiszem el, hogy Ábel asszisztense lettem és Szantorinin fogunk dolgozni. Amikor beszélgettünk a munkáról a felére sem emlékszem, csak arra, hogy Ábel előttem ült és a térdemre rakta a kezét és szövegelt. Közben arra gondoltam: egyre jobban kezdek vonzódni hozzá és milyen jó lenne megcsókolni. Jesszus Milla! Miért gondolkozol ezen? Mikor kezdett tetszeni neked Ábel? Megszólalt a belső hang. Gyorsan elűztem ezeket a gondolatokat. Igyekeztem elrejteni a bennem tomboló érzelmi viharokat, így nyugalmat erőltettem magamon. Javier kihozott minket a repülőtérre, mostanában elég gyakran járok ide. Úgy érzem egyre rutinosabb vagyok az utazásban. A többiekkel kivettük a táskánkat: Javier, Bogi, én, Pedró és Ábel vágtunk neki a kalandos útnak. Javier egyszercsak a fülembe súgta: -Vigyázz magadra és vigyázz a szívedre. -és rám kacsintott. Ezt meg hogy értette? Sejt valamit Ábelről esetleg ennyire nyilvánvaló ahogyan rá nézek? Fogalmam sincs, mindenesetre megfogadom a tanácsát. -Csak egy hétre jössz velünk utána már jössz haza. Ha Kiara kórházban lesz, azonnal szólj nekünk és jövünk haza. Nem hagyjuk ki a kicsi születését. -kötöttem a lelkére. -Ne, aggódj nem vagytok elfelejtve, hiszen Ábel kétszeres nagybácsi lesz. -nevetett Javier. Egy kicsit elpirultam Ábel neve hallatán, de villámgyorsan visszatértem a valóságba. Felkaptuk a táskánkat és besétáltunk a terminálba. Bogi közben nyomkodta a mobilját és mutatta nekünk az utat. Megálltunk a check-in pult előtt és minden papírt, okmányt elővettünk. Javier még idő előtt megcsináltatta az iratait, a múltkor kiderült, hogy Barbi meghamisíttatta és kicserélte a Bogi tudta nélkül. Annyira örültem, mikor megtudtam: Barbi örökre kikerült a képből. Nagyon utáltuk, meg olyan zavarodott nőszemély volt. Amióta nincs a képben, sokkal kiegyensúlyozottabbak lettünk, főleg Kiara és Javier. Mindent rendben találtak az utasfelvételen, így elindultunk a csomagjainkkal az ellenőrző pontra. Mindent lepakoltunk és egy dobozba helyeztük a cuccainkat. Ott is minden oké volt. Megvártuk egymást és tovább haladtunk a váróba. -Valaki kér valami kávét a Starbucksból? -kérdezte Javier. -Én kérek szépen egy White Chocolate Mocha Frappuccino-t. -elsőként szóltam. Bogi egy Chocolate Cream Frappuccino-t kért, a fiúk pedig maradtak a jól bevált espressonál. Követtem Javiert és együtt ugrottunk be a kávézóba. Sorban állás közben nyomkodtam a telefont, éppen Kiarával leveleztem. -Mondd meg az asszonynak, hogy puszilom és már most hiányzik. -hajolt a mobilom felé Javier. -Nem ér leskelődni, mert magán beszélgetést folytatok a barátnőmmel. -mondtam neki mosolyogva. -Hogy miről beszéltek, az engem nem izgat, csak írd meg neki. -vigyorgott. Leírtam Kiarának, ő pedig visszaírt: „Javiernek üzenem: imádom és vigyázzon magára. Ne lessen bele a mobilodba. Csók.” felolvastam neki és Javier felnevetett. -Túl jól ismer már. -közöltem vele. -Hát igen, ilyen a házasélet. -mikor sorra kerültünk eltettem a telefonomat. Elindultunk a többiekhez a kávékkal és kerestük merre lehetnek. Bogi egy asztalnál integetett felénk, oda mentünk. -Végre egy jó koffein. Köszönöm haver. -mondta Ábel, miközben átvette Javiertől a kávéját. -Milla éppen Kiarával chatel, már most hiányzom neki. Nekem is hiányzik és a kis Tamara is. -sóhajtotta Javier. -Igen? Engem már nem is avattatok bele egyből? -kérdezte Ábel. -A sorban álltunk a kávédért. -válaszoltam és beleittam a frappucinoba. -Majd én is írok neki nemsokára. Ahogy nézem a táblát, félóra múlva indul a gép. -nézett fel Ábel. Mi is hátra fordítottuk a fejünket és láttuk, hogy frissültek a menetrendek. -Szuper! -örvendezett Bogi. Pedró felállt mellőlem és elment egy szemetes felé, hogy kidobja a papírpoharat. -Hol ülünk? -kérdezte Bogitól. -Mindjárt mutatom! -Bogi elővette a mobilját.

Felmentünk a gépre és mindenki elhelyezkedett. Az ablakhoz természetesen én ültem, mellém Pedró, a szélére pedig Bogi ült. A hátam mögött megéreztem az ismerős férfi parfüm illatot, naná, hogy Ábel ült mögém. -Szeretek az ablakból kinézni. -mondta és közben levette a pulcsiját és átadta a stewardess-nek, hogy tegye fel a csomagtérbe. Basszus pont, akkor néztem oda, mikor Ábel pólója felgyűrődött, így gyorsan előre néztem és előkaptam az újságomat. -Khm.- köszörültem a torkomat. Most már indulhatunk lassan. Pedró megsimogatta a vállamat és a homlokomra adott egy puszit. Feltette a fejére a fejhallgatót és egyből elbóbiskolt. Remek, most kivel beszélgessek? Bár, mintha lenne sok közös témánk, na mindegy. Hátra dőltem az ülésen és elkezdtem olvasni a könyvemet. Útközben már annyira unatkoztam, úgy döntöttem csevegek egy kicsit. - Nézd, milyen szépek a felhők. -mondtam a hátam mögött ülő Ábelnek. - Nem szeretnél másról csevegni? Hiszen olyan sok közös témánk van.-dőlt előre és éreztem a hátamon ahogy a térde hozzá ér az ülésemhez. Miről akar beszélgetni?- Ha munkáról szeretnél beszélni, akkor ne itt légyszi..- hárítottam. -Nem érted. Szóval tegnap miért is néztél úgy rám? Láttam, hogy teljesen elpirultál és nehogy azt mondd, hogy Pedró miatt volt. -mondta hallkan, mivel nem akarta, hogy Bogi meghallja. Pedró meg úgyis mindegy, mivel nem tud magyarul. -Hékás! Te kényelmesedtél el a kanapén. -közöltem vele. Kezdődik. 😄 -Én? Dehogyis is, szinte rám voltál tapadva. Pedig aztán lett volna alkalmad menekülni. Amikor kettesben beszélgettünk ott is éreztem valami vibrálást, ja és a reggeli kombinés bemutatódról meg nem is beszélve. Az mindent vitt. -sorolta. Forgattam a szememet és hátra néztem. -Most komolyan a kombinémről beszélgetünk? Egyébként az hálóing volt csak hogy tudd. - és miattad vettem fel tettem hozzá magamban. -Csak hogy tudd: nagyon szerencsés a férjed. Mindennap láthat ilyen rucikban. -búgta a fülembe. -De hiszen Te is láttad előttem álltál. -emlékeztettem.- De nem nélküle. - kacsintott rám és visszadőlt a helyére. Istenem megőrjít ez a pasi! Gyorsan hátranéztem és mondtam neki: - Csak egy baráti tanács: a pólódat gyűrd a fameredbe, mert senki nem kíváncsi a felsőtestedre. -vágtam vissza. Ábel pedig kárörömmel rám villantotta a fogsorát. Én pedig forgattam a szememet és visszavonultam a saját kis világomba.

Leszállt a gépünk, és elsétáltunk a legközelebbi kávézó felé. Útközben szóltam a többieknek, hogy elugrok a mosdóba pisilni. Pedró addig beállt a sorba kávét venni, sietek, mert mindjárt jön a busz a terminálra. Félszemmel láttam, hogy Ábel levette magáról az oldal táskáját és utánam siet. Remek. Szerencsétlenségemre utol ért engem. Igazi futóbajnokkal van dolgom. Felé fordultam és kerekperec megkérdeztem tőle: - Mi az a női mosdóba is követned kell? -kezdtem a flörtölést.- Nekem is vannak szükségleteim. - gyorsan hátra nézett és megfogta a kezemet. -Gyere velem! - sürgetett. -Tájékoztatlak, hogy elfáradtak a lábaim és nem tudok rohanni.Hékás állj már meg! -szóltam rá határozottan. Ábel rám se hederített a nagy rohanásban. Oda értünk a mosdókhoz, de ahelyett, hogy bementünk volna, a mosdó mögötti oszlophoz szorított. -Talán túl sokat szövegelsz és idegesítő vagy. Mikor fogod már be a szádat? Várj csak már tudom is mivel orvosolhatom ezt a problémát. -mondta széles mosollyal. Ábel egy pillanatra a szemembe nézett. Lassan az ajkaimhoz közelített és lágyan megcsókolt. Kiszabadítottam a kezemet és beletúrtam a hajába. Úristen végre megtörténik velünk! Nem hiszi el, milyen régóta vágytam már erre a csókra! Éreztem, hogy Ő is régóta vágyik rám. Örülök, hogy ez az érzés kölcsönös, mert én is oda vagyok érte. Aztán elengedett: -Most már érted? Teljesen megőrjítesz! -vallotta be a szenvedélyes csókunk után. -Én is megőrülök tőled! Főleg, amióta vetkőzős magánbemutatót tartottál a repülőn.  -magamhoz húztam a pólójánál fogva egy utolsó csókot adtam neki és eltávolodtunk egymástól. Ábel az egyik hüvelykujjával letörölte a rúzsom nyomát a szájáról. - Ilyen sorsfordító csókban rég volt részem. -mosolygott rám, én pedig fogtam magam és elegánsan bevonultam a női mosdóba. Az ajtónak támaszkodtam és a tükörben megláttam magam, hogy mennyire ragyogok a boldogságtól. Egyébként meg hogy értette Ábel a sorsfordító csókos dolgot? Talán Dorinát már el is felejtette?

Megtaláltuk a helyi buszjáratot, utána elindultunk jegyeket vásárolni az egyik automatából. Bogi elénk furakodott és profi módon nyomkodta az érintőképernyős masinát, majd pár pillanat múlva végzett is a vásárlással. Oldalra nézett Bogi és szólt, hogy beállt a busz a helyére.Mindannyian a buszhoz mentünk. Amikor oda álltunk a sofőr betette a cuccunkat a buszcsomagtartójába. Mi pedig felmentünk a buszra és beültünk a helyünkre. Magamban lestoppoltam az ablak melletti ülést, erre Ábel pattant a helyemre. -Bocsika, de én gyorsabb voltam. -mondta nekem kárörvendően. Remek! Ez azt jelenti, hogy végig kísérteni fog ez a pasi. A csókja még mindig ott lángolt az ajkaimon. Elővettem a rúzsomat és újra kirúzsoztam magam. Pedró közben megpuszilta az arcomat. -Szép vagy. -mondta. Megvontam a vállamat. Nem válaszoltam neki, amikor végeztem eltettem a kis tükrömet és a rúzsomat a táskámba. Alig várom már, hogy végre megérkezzünk a szálláshelyünkre.