Milla 29. fejezet

Esküvői előkészületek bajlós előjelekkel

A ma esti „vacsora” után elpilledtünk a konyha kövön. Ábel háttal ült a konyhabútornak, én pedig a mellkasán pihentettem magam. -Nem bírok felkelni innen. -nyűglődtem. -Pedig felkéne, mert eléggé összekoszoltuk magunkat. -nézett rám Ábel. -Össze is kéne pakolni. -kuncogtam. – nagy nehezen összeszedtem magam és elhúzódtam Ábeltől. Ő pedig talpra állt és megfogta a kezemet, majd én is felálltam. -Megyek fürdeni. -jelentettem be neki és útba vettem a fürdőszobát. -Várjál egy kicsit! Én is megyek! -szólt utánam. Úgy látszik már megint nincs menekvés…

Másnap reggeltől újra ki kellett alakítanunk a hétköznapi rutinunkat. Ábel felépült a baleset után, így végre vissza mehet dolgozni. Ma van az első munkanapja. -Ki lesz az új asszisztensed? -kérdeztem tőle. -Nem tudom, majd meglátom Javier kit vett fel. -válaszolt Ábel, közben felvette az ingjét. Megfogtam és segítettem neki begombolni. Amikor végeztem egy gyors csókot adtam neki. -Legyen szép napod! -mondtam neki. -Köszönöm szívem! -és megsimogatta az arcomat, majd hozzátette: -Ma pedig óvakodj Pedrótól! Bár ő is bent lesz, de legyél szemfüles. Ma beszélek vele. -fejezte be a mondatot Ábel. -Nem érdekes… Már tegnap este megkaptam a büntit… -elpirultam. -Tudom és megérdemelted. -mondta ki az igazságot Ábel. Ha innen nézzük valóban megérdemeltem. 😊 -Majd délután hívj fel, én viszont indulok. Kiarával leszek ma, mivel beszélnünk kell egy-két ételszállítóval. -emlékeztettem Őt. -Tényleg mondtad is valamelyik nap. Aztán ma vigyázni az ételekkel. -célzott a tegnapi akcióra Ábel. Oldalba böktem és adtam neki egy csókot.

Kiara egész délután bevolt zsongva. Ma étel és torta kóstolás volt a programunk. Miután tárgyaltunk az ételszállítókkal, rábeszéltek minket, hogy maradjunk tortákat kóstolni. Erre nem mondhattunk nemet. Kiara odáig volt az örömtől, hogy végre ehet valamit. Az egyik futár megmutatta hova menjünk a kóstolóra. Nem hittem a szememnek: Normannál van a kóstoló. Ennek nagyon örültem, így felhívtam Őt gyorsan. Közben kisétáltunk a kocsihoz, Kiara kinyitotta a riasztóval az ajtókat, így azonnal beültem az anyósülésre. Végre felvette a telefont Norman, aki nagyon örült a hívásomnak és mondta, hogy érjünk oda minél hamarabb. Hozzátette: ja és siessünk, mert nagyon jól néznek ki azok a sütik. Miután Kiara beindította a kocsit és elköszöntem Normantól.

Ahogy beléptünk a szállodába elleptek engem az emlékek. Emlékszem, akkor voltam itt utoljára amikor Kiarával összebalhéztunk. Természetesen az Ábellel megejtett éjszaka is eszembe jutott. Annyi emlék fűz ide csoda, hogy betudok ide jönni. A recepcióhoz érve intettünk Normannak, ő pedig elköszönt az egyik vendégtől és hozzánk sétált. -Sziasztok lányok! Gyertek-gyertek! Vár rátok a kóstolás! -sürgetett minket a pasi. Kiarával összenéztünk és hallkan felnevettünk. Norman olyan, mint egy búgócsiga: egyfolytában csak pörög. Félóra múlva már kezdett megtelni a hasunk, eddig csak hét szelet tortát ettünk. -Mindjárt rosszul leszek. -nyüglődött Kiara. -Nekem mondod? Ráadásul nem bírok felkelni a székről. -nevettem. Kiara nagy nehezen összeszedte magát és lesegített a székről. -Köszike. -hálálkodtam. Váratlanul megcsörrent a mobilom, így muszáj volt felvennem. -Tessék? Igen én vagyok.. Ó ne… Értem…Pont akkor fogok szülni… Jövő tavasszal? Rendben.. semmi gond. Visszhall! -köszöntem el a nőtől, akivel éppen beszélgettem. Gondterhelt arccal Kiarára néztem: -Nem hiszem el, elmarad az esküvőnk! -borultam ki. -Micsoda? -kérdezte Kiara, ő sem hitt a fülének. -Azt mondták, hogy a helyszínt túl sokan fogják idén látogatni. Nem tudják ott lebonyolítani az esküvőt… -elkezdtem könnyezni. Kiara vigasztalóan megsimogatta a hátamat és ő is elpityeredett. -Sajnálom szívem! -mondta síró hangon. Felálltam és átöleltük egymást. Norman visszajött a telefonálásból: -Mi a baj lányok? -kérdezte Norman. -Az van, hogy jövő tavasszal lesz megtartva az esküvő. -szipogtam. -Ó drágám! Sajnálom! Nagyon fontos a helyszín? -kérdezte együttérzően. -Igen.. -válaszoltam közben előszedtem egy zsepit. -Drágám! Megoldjátok! -vigasztalt Norman és átölelt engem. Nagy levegőt vettem és rácsörögtem Ábelre, hogy közöljem vele a rossz hírt.