Milla 28. fejezet

Pedró visszatér
Kiara napok óta próbál elérni engem. Óránként csörög a mobilom, de nem veszem fel. Egyik reggel is arra ébredtem, hogy ő hívott. Megfogtam a telefonomat és Ábel felé mutattam. -Szerinted miért ilyen kitartó? -tettem fel neki a kérdést.-Szerintem békülni akar veled, vedd fel. -tanácsolta, de ennek ellenére mégis kinyomtam a hívását. -Megint játszani fogja a mártírt, hogy nem az ő hibája, de mégis. Aztán újra összeveszünk, aztán újra öribarik leszünk. Ördögi kör ez. -mondtam Ábelnek. -Nincs sok hátra az esküvőnkig, szerintem lassan kibékülhetnétek már. Hmm..Várj csak hányszor is vesztetek össze? Nem tudom megszámolni. -kérdezte közben elkezdte számolni az ujjain. Fogtam a párnámat és megcsaptam Ábel karját. -Nagyon vicces vagy! -kacagtam. -Hékás ne bánts engem! Ez fáj! Nem látod, hogy számot vetek?-nevetett. -Képzeld rosszkor számolsz. -és hozzácsaptam egy másik párnát, Ábel pedig elkapott engem és ledöntött az ágyra.

Reggeli után elpakoltunk a konyhában és elvonultunk készülődni. Ábel félóra múlva gyógytornára megy, én meg az esküvővel kapcsolatos dolgokat intézem. Míg nagyban készülődtünk valaki becsengetett hozzánk. Éppen egy bögre kávéval a kezemben addig dalolásztam, míg oda nem értem az ajtóhoz. Amikor kinyitottam, majdnem elejtettem a bögrét.
-Pedró? Szia! -köszöntem neki meglepetten. -Szia Milla! Ne, haragudj.. Bejöhetek? -kérdezte mosolyogva. -Persze! -jobban kitártam előtte az ajtót és beengedtem. Pedróval megpusziltuk egymást és becsuktam az ajtót. -Mi járatban errefelé? -érdeklődtem. Pedró szembeállt velem és megölelt. Jól megszorított aztán elengedett. Váó! Ez a szitu most eléggé meglepett engem. -Milla! Mindent tudok a balesetedről. Ábelről meg nem is beszélve! Miért kellett mindent megtudnom Javiertől? -kérdezte csalódottan. -Talán azért, mert már jó ideje nem beszélgettünk egymással? -kérdeztem vissza. -Az igaz, ne haragudj… -aztán bementünk a nappaliba. Pedró leült a kanapéra és körbenézett az otthonomban. -Jól néztek ki. -dicsért meg minket. -Köszi… Valójában miért is jöttél? -tudom miért van itt. Vissza akarja könyörögni magát. Látom rajta, hiszen ugyanúgy néz rám, mint akkor két éve. Sőt az eddigi mozdulataiból is simán kitudom olvasni a jeleket. Amikor megpuszilt, meg amikor megsimogatta a hátamat. Aztán beleszippantott a hajamba stb. Nem vagyok hülye. -Milla én…. annyira..sajnálom.. -nézett a szemembe Pedró és tényleg őszintén mondta. -Mit is? -kérdeztem tőle és a kanapén ülve keresztbe tettem a lábamat. -Nem akartalak megbántani és nem akartam féltékenykedni Ábel miatt. Ha nem csináltam volna ezeket, akkor biztosan együtt maradtunk volna. -vallotta be. -Pedró, ez a sors műve volt, ezt nem láthattuk előre.-szóltam rá. Pedró egyre közelebb ült hozzám és a megfogta a kezemet. -Sajnálom, hogy nem mondtam többször, hogy szeretlek. Sajnálom, hogy nem figyeltem rád eléggé. Sajnálom, ha megbántottalak.. Bevallom: vak voltam és nem küzdöttem eléggé érted. -éreztem, hogy végig simít az arcomon. Lágyan megfogtam a kezét és levettem magamról. -Pedró…. Köztünk örökre vége van. Érted? Már menyasszony vagyok. Ráadásul lassan két gyerekes anya leszek. -mondtam neki a fájó igazságot. Legalábbis neki fájhat az igazság. -Milla… Nem azért jöttem, hogy könyörögjek.. Oké, elhiszem, hogy boldog vagy. De, én még mindig szeretlek Milla. – uramatyám már megint ezek a vallomások. Mikor áll le már velük? Lekell állítanom Őt. -Pedró, figyelj, szerintem indulhatsz is. Mivel nem szeretnélek látni. -felálltam a kanapéról. Pedró követte a mozdulatomat és megint felém közeledett. A szívem majd kiugrott a helyéről. Mélyen a szemembe nézett, aztán egyszercsak megcsókolt. Naná, hogy képen töröltem. -Mit képzelsz magadról? -kérdeztem tőle a pofon után. -Hú! Köszönöm, ez kellett nekem. -válaszolta teli vigyorral. -Ezt meg hogy érted? -kérdeztem tőle, miközben elindult kifelé. Pedró megfogta a kilincset, integetett nekem, és azonnal kisétált a házból. Oda siettem az ajtóhoz, hogy utána nézzek. Ez meg mi a fene volt?

Fel-le járkáltam a házban és nem tudtam mitévő legyek. Elmondjam Ábelnek vagy sem? Ha elmondom nagyon mérges lesz Pedróra. Ha pedig nem mondom meg, akkor örökre titok marad. Ami egész életemben végig fog kísérteni. Nem szeretnék Ábel előtt titkolózni főleg, hogy nagyon szeretem Őt és ő is szeret engem. Nagy szerencsémre míg Pedró eljászott Rómeót, időközben Ábel zuhanyozni volt. Ebben a pillanatban sétált ki a fürdőből Ábel egy szál törölközővel a derekán. Hát persze, ilyenkor kell elterelni a figyelmemet, amikor éppen árulkodni akarok Pedróról. A nyelvemen van, hogy szóljak neki, de Ábel megelőzött. -Szia Cica! Történt valami? -kérdezte és megcsókolt. Egy vízcsepp csöppent a vállamra. -Öööö… izé… -makogtam zavaromban. Mikor öltözik már fel végre? 😊 -Szóval semmi. -fejezte be helyettem a mondatot. Illetve, nem is tudja mit akartam mondani. Nem bírom szavakba önteni ezt a Pedró ügyet. Hogyan tálaljam neki, hogy Pedró az imént dugta le a nyelvét a torkomon? -Volt itt valaki. -olvasott a gondolataimban Ábel. Megfogtam a homlokomat és gondterhelten Ábelre néztem: -Pedró visszatért. -nyögtem ki végül az igazságot. -Tudom, hogy itt van. Megbeszélésre jött Javierhez. -jelentette ki. -Nem is ez a legkisebb baj. Hanem az, hogy Pedró szerelmet vallott nekem. Ráadásul az előbb megcsókolt engem. -végre kiböktem. -Utána mi történt? Visszacsókoltál? -kérdezte mosolyogva. -Naná, hogy pofon vágtam! -csattantam fel. -Ez az én csajom. -nevetett Ábel és megölelt. -Ennyi? Semmi kiabálás és sértődés? Hiszen letapizott meg minden..-kérdeztem tőle. -Ne, aggódj mindent tudok. Egyik nap találkoztunk és beszámoltam neki kettőnk kapcsolatáról. Javier is ott volt velünk. Láttam rajta mennyire szenved. Amikor elmentem kifizetni az ebédet, akkor Pedró beszámolt Javiernek rólad. Olyanokat mondott, hogy szeret téged és nincs túl rajtad stb. -sztorizott Ábel. Az eszem megáll. -Te elhitted neki? Mert Én nem. -kérdeztem tőle. A vőlegényem megfogta a kezemet és leültünk a kanapéra. -Tudom, hogy nem hiszel neki, de én igen. Láttam rajta, hogy mennyire szenved. Össze-vissza kapálózik miattad, de valahol ő is tudja, hogy nem leszel az övé. Viszont nekem hatalmas büszkeség, hogy a menyasszonyom vagy. Konkrétan én vagyok a győztes, ő pedig a vesztes. Én ügyesebb voltam, ő meg nem. Én régebb óta ismerlek, ő meg nem. -sorolta Ábel. -Az igen.. -elvoltam bűvölve. Ez azt jelenti, hogy Ábel teljes mértékben megbízik bennem. Hiszen ismer és tudja, hogy nem ilyen vagyok. Kivéve, amikor fordított esetben Ábellel kavartam Pedró háta mögött, de akkor is… -Tudod mennyire szeretlek? -kérdeztem tőle. -Te tudod én mennyire imádlak? -kérdezett vissza. Francba a törölközővel, fogtam magam és ráugrottam Ábelre aztán megcsókoltuk egymást.

Kiara ügy
Egyik nap annyira elegem lett Kiara zaklatásából, hogy végül megadtam magam. Mivel este felé hívott és pont ráértem, felvettem neki a telefont. -Szia, mondjad! -köszöntem bele. -Szia, Milla! -köszöntött Kiara. -Mondjad, amit szeretnél. -előztem meg őt. Kiara a háttérben leállította a kocsi motorját. Nagyot sóhajtott: -Itt vagyok a házatok előtt. -jelentette ki. -Egész végig itt voltál? -kérdeztem tőle. -Miért csodálkozol? Hiszen régen is ezt csináltuk, nem emlékszel? Csak abban az időben a küszöbön ültünk és vártunk a másikra.- válaszolta Kiara. Hogyne emlékeznék. Amikor csúnyán összekaptunk, akkor napokig nem beszélgettünk egymással. Aztán egy hét elteltével végre benyújtottuk a békejobbot. Az volt a szokás, hogy a ház előtt ültünk a küszöbön, és addig nem mozdultunk onnan, míg ki nem békültünk. Most is ez van, szinte látom magam előtt Kiarát, hogy vívódik a kocsiban: ide jöjjön vagy sem? Odamentem az ablakhoz és elhúztam a függönyt. -Gyere be ne maradj kint éjszakára. -hívtam be. -Rendi! -szólt bele vidáman és hallottam az ajtó nyikorgását. Most száll ki az autójából. A távirányítóval beriasztott a kocsiját és boldogan szaladt be hozzám. Én pedig kinyitottam előtte a lakást és beengedtem. Kiara a nyakamba ugrott és össze-vissza ölelgetett. -Várj egy kicsit, óvatosan! -szóltam rá. -Bocsika, csak annyira örülök! -örvendezett. -Ha nem tudnád várandós vagyok. -emlékeztettem. -Tudom és gratulálok! -örömködött Kiara. -A múltkori ruhapróbánál nem voltál ennyire boldog. -nevettem. – Kérlek ne haragudj amiatt, amit a fejedhez vágtam. Csúnya dolgot mondtam rólad és Ábelről. Annyira örülök, hogy együtt vagytok. Felejtsük el légyszíves! -kérlelt Kiara. -Jól van, mivel szinte a testvérem vagy ezért megbocsájtok. -homlokon pusziltam aztán átkaroltam: -Na, gyere nézzünk meg valami csöpögős nyálas romkomot. -invitáltam be a barátnőmet a nappaliba.

-Milyen dekort szeretnétek? -kérdezte Kiara. Másnap délelőtt van, Kiara itt aludt nálunk az éjjel. Olyan sok bort ivott, hogy kidőlt a kanapén. Éppen az esküvőmet tervezzük és tele van a nappali fotókkal. -Nem tudom… igazából… nem tudom.. -tanakodtam. -A helyszín megvan már? -kérdezte Kiara. Felkaptam a tabletet és gyorsan megmutattam neki. -Váó! -ámuldozott Kiara. -Szép ugye? Ábellel ezt a helyszínt választottuk. -mosolyogtam. -Egy álomhely! Pont tavasszal lesztek ott és akkor még szebb lesz! -álmodozott Kiara. -Mi is így gondoljuk.-nevettem a boldogságtól.
Délután Kiara elbúcsúzott tőlem és hazament Javierhez. Egész jó napunk volt és örülök, hogy végre szent a béke. Kisétáltam a konyhába harapni valamit és összefutottam Ábellel. -Kiara huszonkilencszer köszönt el tőled. -közölte Ábel. -Hmm… szerintem volt az több is. -nevettem. -Hogy lehet ennyit búcsúzkodni? Ja persze Ti nem smaciztok. Viszont Neked és Nekem elég egy hosszú búcsúcsók és levan tudva. -kacsintott rám. Oldalba böktem Ábelt: -Hékás! -nevettem. Kinyitottam a hűtőt és kivettem belőle a joghurtot és az áfonyát. -Ennyi a vacsora? -kérdezte. -Nem bírok enni. -válaszoltam neki és elkezdtem tálalni a tálkámba. Belemártottam a kanalat joghurtba erre Ábel elkapta a kanalat. Erre előttem bekapta a kanalat.-Add vissza! -szóltam rá. -Nem adom. -nyújtotta el tőlem. Megfogta a kajámat és megtámaszotta a hűtőt. Lopva adott egy csókot és kinevetett. Fogtam magam és elvettem tőle a vacsorámat. -Én nyertem! -mondtam diadalittasan. Ábel hátulról elkapott és újból megcsókolt. Miért érzem azt, hogy ma este más lesz a menüsoron? 😏