Milla 24. fejezet

Vajon túléli Javier?

Már órák óta itt ülünk a kórházban a műtőszoba előtt. Azt mondta egy nővér, hogy nemsokára kihozzák Javiert, csak túl sok vért veszített. Egyszer csak kirohant egy orvos a műtőből. -Tud valaki vért adni? -kérdezte a recepciónál az egyik nővértől. Ábellel felálltunk a székből és odamentünk hozzájuk. -Én tudok. -mondta egy női hang. Hátra fordultunk és megláttuk Dorinát a folyosón. -Nullás vére van. -vágtam rá gyorsan. -Jöjjön, akkor hölgyem! Hogy hívják Önt? -kérdezte a nővér és elindultak a folyosó végébe. Kiara visszajött a büféből két darab kávéval a kezében. -Történt valami? -kérdezte idegesen. -Javiernek több vérre van szüksége és képzeld Dorina felajánlotta az övét, mivel nullás. -számoltam be a barátnőmnek. -Ó istenem!– és Kiara teljesen meghatódott. Megöleltem a barátnőmet és jó szorosan tartottam. -Minden rendben lesz! -súgtam a fülébe.

Eltelt egy kis idő, mire Dorina visszatért hozzánk. Megláttuk és azonnal felé rohantunk. -Dorina Hogy vagy? -kérdeztem tőle, és a kezébe nyomtam egy palackozott vizet. -Majd igyál sokat, hogy pótold a folyadékot. -utasította Kiara. -Jól vagyok, minden rendben. – mondta a lány és leült az egyik székre. -Hogy jöttél ide? Miért gondoltad meg magad? -kérdezte Kiara. -Úgy gondolom tartozom ennyivel. Apám majdnem kioltott egy életet… -válaszolta csendben. -Nem tudom mit mondjak erre, de a történtek ellenére, ki kell mondanom: büszke vagyok rád. -mondtam Dorinának. Ábel is visszatért, az előbb beszélgetett egy orvossal. -Most szólt a doki, hogy minden rendben lesz. Javier elegendő vért kapott, így hamar felfog épülni. -újságolta nekünk a csodás hírt. -Ó, hála Istennek! -Kiara megkönnyebbült. -Mikor mehetünk be hozzá? -kérdeztem Ábelt. -Amint felébred. -válaszolta és homlokon csókolt.

Egy óra telt el és még mindig kint várakoztunk a folyosón. Egy kicsit megéheztem, így azt találtam ki, hogy lemegyek büfébe enni valamit. Ábel is csatlakozott hozzám, de mielőtt elindultunk volna a többieket is megkérdeztük. Dorina egy kávét kért, Kiara pedig azt válaszolta, hogy jelen pillanatban nem bír enni. Hát azt elhiszem, eléggé húzós ez a mai. Ábellel vettünk magunknak egy szendvicset és leültünk az asztalhoz. -Nem gondoltam volna az exemről, hogy valaha életet fog menteni. -szólalt meg Ábel. -Hát, hallod, én sem! Totál ledöbbentem! – mondtam neki két falat között. -Akármennyire is rosszban sántikált, végülis jó szíve van. Ismerem Őt. -sóhajtott egyet. -Visszakaptuk a régi Dorinát, a végtelen kedves és aranyos lányt. Végülis unokatesók, úgyhogy érthető… Viszont nagyon meglepődtem, amikor megjelent. -közben bele ittam az üdítőmbe is. -Igazából… nemrég hívtam fel Dorinát… -vallotta be Ábel. -Mikor? -kérdeztem csodálkozva, majdnem kiesett a falat a számból. -Amikor elmentél mosdóba, gyorsan rácsörögtem. Közeli rokont kerestek és nullás vért kértek. Mondtam a dokinak, hogy azonnal hívom a segítséget. – számolt be az esetről Ábel. -Szép volt tőled szívem és Dorinától is, hogy eljött. -megsimogattam a szerelmem karját.

Meglepetések

Napról napra egyre jobban van Javier, így hamarosan kifogják engedni a kórházból. Kiara örömében bulit rendez neki, ezért segítenem kell. Elmentünk mindenféle kiegészítőért és rózsaszín lufitól kezdve a pezsgőig mindent betuszkoltunk a kocsijába. -Nekem nem is csináltál ekkora felhajtást, amikor kijöttem Maxel a kórházból. -nevettem rajta. -Mi az új élet lehetőségét, az újjá születést ünnepeljük. -magyarázta Kiara. -Ehhez miért kellenek rózsaszínű lufik meg sütemények? -néztem hátra az ülésre. -Javier szereti a bulikat. Ne kérdezz már többet, figyelj tízes skálán mennyire szereted a bátyámat? -váltott témát Kiara. -Ez most, hogy jön ide? -kérdeztem vissza. -Válaszolj már! -sürgetett, közben a tekintete az úton volt. -Hmm… Tízes skálán egy millió. -válaszoltam neki és közben rá néztem. -Miért kérdezed? Valami gond van? – remélem, hogy nincsen. Ugye nem mondott rólam valami rosszat Ábel? -Ó, nem! Esküszöm minden oké, csak úgy kérdeztem. Úgy látom, nagyon szeretitek egymást. -kacsintott oldalra Kiara. Már kezd leesni miért hozta fel a témát Kiara. Amikor a kórházban vártunk Javierre, a széken ültünk én pedig rádőltem Ábelre. Ő azonnal megsimogatta az arcomat és úgy ültünk sokáig. Néha felálltunk és jól átöleltük egymást, néha csókolóztunk is. Aztán beszélgettünk párszor, de annál többször érintkeztünk egymással. Amikor a mosdóba kellett mennem, Ábel mindig elkísért az ajtóig és kint megvárt. Együtt mentünk le enni és inni. Egy percig se váltunk meg a másiktól. Ezek az apró gesztusok mindent elárulnak.  Ahogy visszagondolok ezekre a momentumokra, világossá vált a számomra, hogy végleg egymásba szerettünk. Azt is tudom már, hogy többé nem akarok nélküle élni és remélem ő is így érez irántam.

-Milla, elfelejtettünk valamit! – kiabált a konyhából Kiara. -Ajjaj! Mit hagytunk ki? -kérdeztem tőle az ebédlőből. Éppen megterítettem az ebédhez. Kiara a táskámmal együtt hozzám rohant. -Hagyd abba, amit csinálsz, sürgősen ekell menned a piacra! -hadarta a barátnőm és kitessékelt a házból. -Gyanús vagy nekem. Hol van a bevásárló lista? -kérdeztem és Kiara a kezembe nyomta. -Ez brutál gyors volt! -nevettem. -Nyomás! -utasított engem Kiara és becsukta utánam az ajtót. Oké…

Uramatyám! Kiara két oldalas bevásárlólistát írt nekem. Először elugrottam a piacra és utána ellátogattam az Aldiba is. Beugrottam a drogériákba és a végén pedig megjutalmaztam magam egy kávéval. Ránéztem az órámra, ideje lenne indulni. Kiara biztosan ideges már, amiért sokáig távol vagyok. Kifizettem a kávémat a pultnál és a csomagokkal együtt a buszmegálló felé indultam. A tömegközlekedés totál zsúfolva van, így az utca végén fogtam egy taxit és hazavitettem magam. Miközben kiszálltam a kocsiból valami elvonta a figyelmemet. Amikor az autó elhaladt mellettem, a kapun lufik lógtak. Úristen, elfelejtettem Kiara szülinapját? Ja, nem… az nemrég volt. Valamelyik gyereknek lesz zsúr? Esetleg Kiara újra babát vár? Az fantasztikus lenne! Bár, biztosan elmondta volna, mert az előzőket se tudta sokáig titokban tartani. Kiara azt mondta, hogy kiengedik Javiert a kórházból és bulit rendez neki.. Akkor lehet, hogy még sem az lesz? Izgatottan vettem elő a kulcsokat és kinyitottam a kaput. Közben nyújtogattam a nyakamat, hogy milyen gyanús a csend és a sötétség a házban. Bezártam a kaput és az ajtóhoz mentem. Benyitottam és felkapcsoltam a villanyt. Az előszoba tele volt szórva rózsaszirmokkal. Hűha, ez kezd izgalmas lenni. Letettem a csomagokat a földre és a pulton megláttam egy cetlit. „ Fordulj balra és menj a konyhába!” szólt a kis üzenet. Elindultam a konyhába és ott is felkapcsoltam a villanyt. A tűzhely mellett ismét egy kis üzenet várt rám. „ Ha megérkeztél menj ki a konyhából és indulj el a folyosón.” Továbbra is követtem a rózsaszirmokat. Az egyik üvegasztalon szintén egy üzenet várt rám. „ Menj a dolgozószobába, ott vár valami.” Mosolyt csalt az arcomra ez az üzenet. Benyitottam a dolgozószobába és egy pohár pezsgő volt az asztalon. Eszembe jutott a nap, amikor Ábel elmondta, hogy felvett maga mellé dolgozni. Mellette ez az üzenet fogadott: „Most ott vagy, ahol minden elkezdődött. Ülj le az íróasztalhoz és less be az egyik fiókba!” Az asztal mögé ültem és behúztam magam a széken és kinyitottam a fiókot. Egy dobozkát találtam benne és óvatosan lehámoztam róla a masnit. Aztán felnyitottam a dobozkát és egy repülő formájú kulcstartó volt benne. „A hely ahol először csókolóztunk.” Azt a napot sose fogom elfelejteni, amikor Londonba utaztunk. Emlékszem eléggé egymásra voltunk kattanva. Állandóan civakodtunk és Ábel amikor csak tudott felidegesített. 😊 Amikor megérkeztünk Londonba, akkor a reptéren Ábel elkapott a mosdók mögötti részen és az egyik oszlopnál megcsókolt. Utána azt mondta nekem, hogy ilyen sorsfordító csókban rég volt része. Azon a napon a fellegekben jártam és nem tudtam elrejteni az örömömet. Hiszen kamaszkorom óta tetszett nekem Ábel, csak eddig nem mertem bevallani magamnak. Térjünk vissza a jelenbe és menjünk tovább, hiszen egy újabb üzenetet kell elolvasnom. „A nap, amikor minden megváltozott.” Max fotója volt a borítékban. Igen, az a nap volt, amikor szülők lettünk. Felmentem az emeletre és egy szál vörös rózsát találtam a komódon. „Te vagy életem szerelme.” -szólt a következő üzenet. A papír mellől pedig leesett valami a földre, egy fotó volt kettőnkről. A mellkasomra tettem és boldogan sóhajtottam. A fotó hátuljára ez volt írva: „Ha ezt megtaláltad, akkor gyere le a nappaliba.” Felvettem a rózsát a komódról és lesétáltam a nappaliba. A végén még körbejárom a házat, de imádom ezt a játékot. Ábel mindig is játékos volt, emiatt a kapcsolatunk is nehezen alakult ki. Végülis örülök, hogy így alakult. A nappaliban várt rám egy ékszerdoboz, kinyitottam és egy tiara volt benne. -Ez most komoly? Hát legyen! -kérdeztem nevetve. Kivettem a tiarát a dobozból és feltettem a fejemre. Az papíron pedig az állt, hogy sétáljak a pavilonhoz. Kiléptem az udvarra és követtem a rózsaszirmokat a pavilon felé. A földön égtek a szívformában kirakott teamécsesek, aztán megláttam Ábelt egy szál vörös rózsával. -Szóval itt bujkáltál egész végig. – mondtam neki boldogan. Aztán Ábel letérdelt előttem, azt hittem megáll bennem az ütő. A számhoz kaptam a kezemet és sikítottam, pedig nem is kérdezett tőlem semmit. Úristen, totál bezsongtam! -Gondolom, most nagyon meglepődtél. Tudom, hogy sokáig rejtegettem a romantikus énemet előtted, pedig valójában ilyen vagyok. Hú… Szóval hol is kezdjem? Akkor ismertelek meg, amikor még kislány voltál és a húgommal lógtál. Aztán évről évre egyre nőiesebb és szebb lettél. Már akkor is tetszettél nekem. Tudod mikor szerettem beléd igazán? Azon a napon, történt meg amikor elhívtál a diplomaosztódra. Egy igazi nő állt előttem, aki tudta mit akar az élettől. Akkor tudtam, nekem Te vagy a végzetem. Próbáltam közeledni feléd, és mindenáron veled szerettem volna lenni, de mindig lepattantunk egymásról. Akárhányszor megöleltük egymást vagy testközelben voltunk állandóan megakartalak csókolni Téged. Visszanézve bánom, hogy nem előbb tettem meg. A legjobb napom az volt, amikor a repülőtéren megcsókoltuk egymást és Te viszonoztad. Akkor voltam a legboldogabb, és akkor amikor Max megszületett. Bevallom a kezdetek óta oda vagyok érted és nagyon szeretlek! Hú… Lehoczky Milla Ariana hozzám jössz feleségül? -tette fel a kérdést Ábel.