Milla 23. fejezet

A szökés

Milla

Napok óta egy cellában töltöm az időmet és felhúzott lábakkal ülök az ágyon. Hiába vártam, hogy történjen valami csoda, nem jött értem senki. Borzasztóan hiányzik Ábel, hiányzik a kisfiam Max és a legjobb barátnőm Kiara is. Percenként felnéztem az ablakra és vártam a napfényt. Nagyjából tudtam, hogy hány óra van és próbáltam megjegyezni milyen napot is írunk. Ha jól számolom, akkor már majdnem eltelt egy hét. Egyik délután éppen pihengettem az ágyon, és kulcs csörgésre lettem figyelmes. Azonnal az ágy végébe húzódtam. Az egyik pasas bejött a cellába és felkarolt engem. Egy hosszú folyosón mentünk végig, aztán benyitottunk egy másik szobába. A pasi belökött engem és rám zárta az ajtót. Nehezen fogtam fel a látványt: ez a szoba tele volt ruhákkal és cipőkkel. Hova kerültem? Egyszer csak valaki rám köszönt. -Szia Milla! Ne félj tőlem Liam vagyok. -mutatkozott be. -Szia… Mit keresünk itt? -kérdeztem tőle. -Oszkár elvisz Téged egy partira, és segítek kiválasztani a ruhádat. -kacsintott rám Liam. Hát jó legyen. Közelebbről is megnéztem az állványon lévő ruhákat és bevallom nincs rossz ízlése Liamnek. -Ez jó, ez is jó… és ez is. -válogattam és ledobtam a földre a ruhákat. Liam pedig nem győzte felszedni utánam. -Ennyit próbálsz fel? -kérdezte tőlem. -Még szép! - és elindultam átöltözni. Pár óra múlva készen is voltunk: a hajamat is megcsináltam és kisminkeltem magam. Liam még igazgatott a ruhámon és a végén elégedetten végig mért engem. -Csodás lett! Tudod hová mentek? – kérdezte suttogva. -Fogalmam sincs. -válaszoltam neki.

Oszkár emberei értem jöttek és beültettek egy autóba. Hiába próbáltam kifaggatni őket, hogy hova visznek, nem akartak válaszolni nekem. Egy lesötétített autóban addig furikáztunk, míg meg nem érkeztünk a helyszínre. Amikor kiszálltam a kocsiból majdnem elsírtam magam: elhoztak engem a szüleim házába. Mit keresünk itt és miért van ennyi ember? Oldalra néztem és láttam, hogy egy jótékonyági estre jöttünk. Most már kezdem összerakni a képet: Oszkár velem fogja zsarolni a családomat. Ezt pedig nem hagyhatom annyiban! Próbáltam kitalálni, hogyan szökhetnék meg előle, de sajnos Oszkár testőröket adott mellém. Így esélytelen az egész…bárcsak valaki kimenekítene innen engem! A villa előtt megláttam Oszkárt, aki elégedetten végig mért engem. Felmentünk a lépcsőn aztán Oszkár felmutatta a jegyeket és máris bent voltunk a régi otthonomban. -Majd táncolnod kell velem. -parancsolta Oszkár, én pedig próbáltam nem tudomást venni róla. Levegőnek néztem egész végig és egy ideje már szökésemen agyaltam. Elvegyültünk a tömegben és láttuk Aput, amikor a beszéde után megnyitotta az estét. Végre valahára felcsendült az első dal. Oszkár megfogta a karomat és belökött engem a tömegbe. Először nem értettem miért csinálta, aztán rájöttem nem akart lebukni, hogy valójában vele vagyok. Az emberek egyre jobban betelepedtek a parkettre és felkérték egymást táncolni. Én pedig egyre jobban sodródtam az árral, míg végül valaki karjai közé nem estem és az illető elkapott engem. Mivel álarcban volt nem ismertem fel. Meghajolt előttem és megfogta az egyik kezemet, majd a másik kezét a derekamra csúsztatta. Az Oh Wonder-All We Do száma volt az első, amire elkezdtünk keringőzni. Muszáj volt belenéznem az idegen szemébe, mert annyira ismerős volt a parfüm illata! A dal közepénél elengedett, majd visszahúzott magához. Megforgatott párszor és utána megint hozzá értem a mellkasához. Pár perc kellett hozzá, hogy rájöjjek, kivel is táncolok valójában. Ábel kért fel engem egy tánc erejéig és végig üzent nekem a mozdulataival. Amikor bólintott a szám végén, minden feltűnés nélkül elsétáltunk a helyszínről. A folyosón levettük a maszkokat és azonnal megcsókoltuk egymást. Ábel a kezébe fogta az arcomat és ezt mondta: -Úristen Milla! Esküszöm nem hittem volna, hogy valaha sikerülni fog a tervem! -mondta izgatottan. Egyszerre láttam az arcán az izgalmat és a boldogságot. -Javier itt van? -kérdeztem tőle, közben beletúrtam a hajába. Szegény Ábel, tényleg nagyon küzdött azért, hogy újra visszaszerezzen engem. -Igen, Ő elbújt egy másik szobába. Csendben menjünk, nehogy lebukjunk. -javasolta és pár percre rá máris elállták az utunkat. Barbi állt velünk szemtől szembe és karba tett kézzel vigyorgott ránk. -Álmodj királylány, mert nem mész innen sehova! -mondta nekem. -Barbi, Te mit keresel itt? -kérdezte tőle Ábel. -Add át nekünk szépen Millát és senkinek nem esik bántódása. -nyújtotta ki a kezét Ábel felé. -Hogyan keveredtél ebbe bele? -kérdeztem és láttam, hogy Dorina és Oszkár is megérkeznek. -Itt van az aranyásó és a pasija. -mutatott Ábelre Oszkár. Dorina megdöbbenve vette észre a folyosón álldogáló Barbarát. -Te mit keresel itt? -kérdezte csodálkozva. Ebben a pillanatban valaki rá rontott Oszkárra és verekedés tört ki. Javier kezdte a bunyót és vadul püfölték egymást Oszkárral. Ábel elengedte a kezemet és ő is csatlakozott a verekedők közé. -Azonnal álljatok le fiúk! Apa hallod? -szólt nekik Barbi. Dorina felkapta a fejét: -Apa? Ő nem lehet az apád, tudtommal én vagyok az egyetlen lánya! – Dorina Barbi elé állt és elkezdte lökdösni őt. Barbi nem hagyta magát és ő is visszaütött neki. Oszkár kiabált a fiúknak, hogy álljanak le, mert mindjárt megmagyaráz mindent. Ábel és Javier leálltak a bunyóval és felemelték a vérző orrú pasit. -Nos, miért hív Barbi folyton Apának? -kérdezte mérgesen Ábel. Dorina és Barbi is abba hagyták a marakodást és oda jöttek hozzánk. Jól belekaroltam Ábelbe, ő pedig egyre szorosabban húzott magához.

Eljött az igazság pillanata

-Apa! Magyarázd el kérlek! Kicsoda neked a Barbi? – tette fel a kérdést Dorina, aki pár pillanat alatt hisztérikus zokogásba kezdett. Közben Ábelék a folyosón levő radiátor mellé kötözték Oszkárt. Ha bevall mindent, kihívhatjuk a rendőröket. -Nem mondhatok semmit kicsim.. -mondta orrhangon. Barbi megdörzsölte a homlokát majd ránk nézett és kibökte: -Oszkár az édesapám, Dorina pedig a féltestvérem. Na, boldogok vagytok? – vonta meg a vállát Barbi. Mindenki Barbi felé fordult. -Hogy mondtad? -kérdeztem. -Apa félre lépett egy másik nővel, így fogantam meg. Dorina a nővérem, én pedig a húga vagyok. -közölte.  -Azta… hú! – Javier a szájához kapott a döbbenettől. -Most már világos, hogy miért vagy te is olyan kettyós. Apád lánya vagy. -vágtam Barbi fejéhez. -Úgy látszik családi vonás. -vonta meg ismét a vállát a lány. Az eszem megáll, de komolyan! Jó kis társaság gyűlt ide, kérem szépen! Miközben elkezdtünk tanakodni és összerakni a képet, Oszkár hátulról elkapott engem, aki sikeresen kiszabadította magát a kötözésből. -Milla már az enyém! Most induljunk az apádhoz szivi! Nyomás!- parancsolta. Mielőtt többiek támadásba lendültek volna, Ábel megállította őket. -Nincs támadás! Okosan kell cselekednünk. – szólt nekik. Aztán Ábel felénk fordult:  -Oszkár várj! Valójában mennyi pénzre van szükséged? -szólt hozzánk. Oszkár már nem hátrált tovább, így megálltunk. -Azt nem tudnád megadni, amire szükségem van. Nekem Milla kell és kész.- válaszolta nevetve a pasas. -Nem hiszem el...-suttogtam. Bólintottam Ábelnek és újra támadásba lendültek a fiúk Oszkár ellen. Oszkár nem volt rest így elő kapta pisztolyát és feléjük szegezte. -Miért olyan fontos neked a lány?-kérdezte Dorina. - Mond neked valamit a Lehoczky vezetéknév?-kérdezte a lányától Oszkár.-Igen eléggé befolyásosak és jótékonykodnak. Tudtommal hatalmas vagyonnal rendelkeznek. A Lehoczky család partiján vagyunk éppen. - válaszolta a lány. -Íme bemutatom neked Lehoczky Millát. -bökte ki Oszkár, és ebben a pillanatban közeledett felénk Kiara. Most már végleg bajban vagyok, mert kitudódott a vezetéknevem. - Ez hogyan lehetséges? -kérdezte Kiara. A levegő megfagyott a folyosón. Mindenki rám nézett, kivéve Ábel, mert Ő tudta. -Ne hallgass rá! -kiabáltam, közben Oszkár befogta a számat. -Kiara menj az oszlophoz! -szólt oda neki Javier. Oszkár feltöltötte a fegyverét és lőtt egyet. Hatalmas sikoly rázta meg a folyosót és mindenki elmenkült a golyó elől. Javier abban a pillanatban Kiara elé ugrott és még időben elkapta a feleségét. Mindketten lezuhantak a földre, én pedig beleharaptam Oszkár kezébe, aki fájdalmában elejtette a fegyvert. Megfogtam a tárgyat és Ábel felé dobtam, akinek sikerült elkapnia a pisztolyt és Oszkár homlokára szegezte azt. Én pedig gyorsan Javierhez rohantam. Leguggoltam hozzá és láttam, hogy már nagyon vérzik a hasa. -Hívjatok gyorsan egy mentőt! -sírva kiabáltam a többieknek. Dorina remegő kézzel a füléhez vette mobilját és felhívta a mentőket. -Adjatok valami rongyot, gyorsan! -továbbra is kiabáltam a többiek felé. Ábel levette magáról a zakóját és hozzám dobta, én pedig gombócot gyűrtem belőle és Javier sebéhez nyomtam. -Mindjárt itt lesz a segítség, tarts ki Javier! -mondtam neki. Kiara megfogta Javier fejét. -Ne halj meg drágám! -közben zokogott. Míg vigyáztam Javierre oldalra néztem és láttam, ahogy Ábel levette magáról a nyakkendőjét és megkötözte Oszkár kezét.  -Remélem túlfogja élni, mert ha elveszítem a legjobb barátomat, az a Te hibád lesz.- mondta Oszkárnak Ábel. -Nem az övé...Ez az én hibám… -mondta reszkető hangon Dorina. -Te pedig takarodj innen! -parancsolta neki Ábel. Dorina felkapta a kis táskáját és elhúzta a csíkot. -Ábel! Mikor jön már a mentő! Javier már túl sok vért veszített! – kiabálta neki Kiara. Én pedig egyre jobban szorítottam a vérző sebbe a rongyot. Végre valahára meghallottuk a szirénázást. Ábel azonnal kirohant a mentőkhöz, hogy ide irányítsa őket. Pár pillanat múlva egy hordággyal rontottak be a mentősök. Feltették Javiert a hordágyra és azon nyomban vitték is a kórházba. Kiara beült a mentőautóba és útnak indultak. A rendőrök is kijöttek, és bementek a bálterembe. Elindultunk mi is a bálterem felé. Láttuk, hogy a szüleim el sem tudták képzelni, hogy miért rontottak be az egyenruhások a rendezvényre. Ábel finoman megfogta a kezemet és együtt kisétáltunk az utcára. Míg várakoztunk egy kicsit elkezdtem fázni. Ábel átölelt és megdörzsölte a hátamat, utána pedig a karomat. Eléggé izgalmas estén vagyunk túl, de még a java hátra van. Hiszen Javier élet-halál között van és nagyon izgulunk érte. Remélem időben megmentik az életét. Az utcába befordult egy taxi és elcsíptük. Beültünk a kocsiba és bemondtuk a sofőrnek a kórház nevét.