Milla 22. fejezet

A csábítás művészete

Délután beültünk Javierrel a dolgozószobájába ötletelni és tervezgetni. Pár óra elteltével sem találtuk ki, mit tegyünk. Elkezdtem nézelődni a szobában és böngésztem a polcon lévő könyvcímeket. Megakadt a szemem az egyik könyv címén: A csábítás művészete. Levettem a polcról. -Mit találtál? -kérdezte Javier érdeklődve. -Egy könyvet, aminek a címe: A csábítás művészete és elég izginek tűnik. -mosolyogtam. -Ezzel mire akarsz kilyukadni? -kíváncsiskodott Javier az íróasztalánál ülve. -Mi lenne, ha csapdába csalnánk a klubban Oszkárt. Bérelhetnénk egy táncosnőt vagy valakit aki elcsavarhatná a fejét.. -gondolkodtam hangosan. -Hmmm... Egyébként ez nem is olyan rossz gondolat! – Javier felállt a székéből és odajött hozzám. Elvette tőlem a könyvet és belelapozott, egy álarcot emelt ki belőle. -Ez az álarcosbálból van. -mondtam és kivettem Javier kezéből az álarcot. -A klubban rendezhetnénk egy ilyen bulit. Lennének táncoslányok és álarcos emberek, így nem ismernének fel minket. Viszont Téged is bekéne vennünk a csapatba. -dobta be Javier az újabb ötletet. -Hűha, engem? Mit fog szólni hozzá Ábel? -kérdeztem tőle. Javier kivette a kezemből a könyvet és azonnal kiment telefonálni. Félóra visszajött a dolgozószobába és közölte, hogy vele kell tartanom a küldetésben. -Máris bent vagyok a csapatban? -kérdeztem tőle csodálkozva. -Igen Milla, ez most különleges alkalom egyike, így mától kezve tagja vagy a Titkos Társaságnak. Ábellel beszéltem az előbb és Ő megadta az engedélyt, hogy elvihesselek a klubba. -avatott be Javier. -Micsoda? Milyen társaság? Milyen klub? -kérdeztem tőle bizalmatlanul. -Mindjárt itt a kocsi és elindulunk, de erről egy szót se szólj Kiarának! Legyen ez a mi titkunk! -kérte Javier. -Oké, de mit mondjunk,ha véletlenül elkapna minket? -kérdeztem. Javier elém állt, majd mindkét vállamat megfogta: -Bízol bennem? -nézett a szemembe. -Teljes mértékben. -válaszoltam neki. Javier kinézett az ablakon és visszanézett rám: -Megérkezett a kocsi. Indulás! -sürgetett.

Útközben megálltunk egy fehérnemű bolt előtt. Először elkezdtem szakadni a röhögéstől, amikor megláttam hova jöttünk. -Komolyan ide hoztál? -kérdeztem tőle, közben törölgettem a könnyeimet. -Ez halálosan komoly, na gyere menjünk, mert várnak rád. – Javier felém nyújtotta a kezét. Forgattam a szemem, aztán elfogadtam a kezét és kiszálltunk a kocsiból. Nem tudom kié ez a bolt, de nem akarom, hogy bárki is meglásson minket. A végén még elkezdenek pletykálni, hogy kavarunk. Abszurdum ez a helyzet, de tényleg. -Milla mostantól tiéd a terep, kérlek lépj be az üzletbe. -Javier kinyitotta előttem az ajtót, én pedig beléptem. Úristen, ez annyira kínos! -Az a tervünk, hogy kihozzuk belőled a maximumot, így átkell változnod külsőleg. -mondta Javier, én meg tátott szájjal néztem körbe. Egy vörös hajú csajszi közelített felénk: -Szia Milla! Már vártunk! -üdvözölt és bevezetett az öltözőbe. Én meg segélykérően hátranéztem Javier-re, ő pedig utánam szólt: -Ha készen lesztek, majd csörögj Ábelre! Nekem még van pár elintéznivalóm. Sziasztok! -köszönt el és kilépett az utcára. Te jóságos ég! Mibe keveredtem bele?

-Angéla vagyok, és én fogom átalakítani a külsődet. Készítettem pár tervrajzot a ruhádról és a sminkedről. Valami ilyesmire gondoltak a fiúk is. -Angéla elővette a tabletet és betöltötte a tervrajzokat. Aztán a kezembe nyomta és egyenként végig néztem őket. Hűha, egyik jobb, mint a másik. -De, én nem ilyen vagyok, nem tudtok engem így átalakítani. -mielőtt jobban tiltakozhattam volna, Angéla nyugtatóan a kezemhez ért. -Milla, nem lesz semmi baj. Bízz bennünk, ez legyen nap jelszava: bizalom. Tökéletes tervet csináltak a fiúk, és ezzel a tervvel eltudjátok kapni a gazembereket. Higgyj nekem, én már láttam. Viszont nem az én dolgom elmondani ezeket, majd a fiúk beavatnak Téged. -próbálta terelni a témát, így annyiban is hagytuk az egészet. -Készen állsz? -kérdezte Angéla.

Amikor Angéla végzett a hajammal egy kis póthajjal egészítette ki a frizurámat Aztán elkezdett kisminkelni, Angéla nagyon dögös sminket varázsolt nekem. Utolsó simításként Angéla még gyorsan felkente az ajkaimra a rúzst és lefújta az arcomat egy sminkfixáló sprayjel. Elindultam az öltözőbe és felpróbáltam a fűzős szetteket, utána egyenként bemutattam Angélának. Az ötödik szett lett a nyerő, így végül azt választottam ki. -Csajszikám, nem ismerek rád! Nagyon dögös lettél! Elvagyok ájulva, milyen szép munkát végeztünk! -utána átöleltük egymást. -Köszönjük szépen!- hálálkodtam neki. Úgy érzem egyre izgatottabb vagyok a ma este miatt. Akármi is lesz, nem szúrhatjuk el.

Ábel telefonált, hogy mindjárt jön értem, és ne merészeljek elmenekülni előle.. Oké vettem a célzást. 😄 Angéla beszólt az öltözőbe, hogy máris megérkezett Ábel. Szuper! Amikor kiléptem az öltözőből Ábelnek leesett az álla, hiszen Angéla teljesen átváltoztatta a külsőmet. Alig ismertem magamra, amikor megláttam a végeredményt a tükörben. Tisztában vagyok vele, hogy egy dögös táncos ruha van rajtam és a sminkem is eléggé feltűnő lett. Viszont álmomba se gondoltam volna, hogy ennyire más leszek. Ábel alig mert hozzám érni. -Hű most azonnal elkapnálak egy menetre. -nevetett. -Valóban? Hát arra még várhatsz. -nevettem én is. -Komolyan mondom. -Ábel átfogta a derekamat és magához vont. -Hát akkor mire vársz? -kérdeztem flörtölő hangon. -Nem rontom el Angéla remekművét, majd utána, ha véghez vitted a küldetést. -mondta és megcsókolt. -Hú... -kapkodtam a levegőt, és megszédültem a csókjától. Lehet, hogy a ruha is ezt teszi velem, hiszen nagyon szorítja a testemet. -Most elviszlek a klubba, aztán kezdődhet a beavatás. -megfogta a kezemet és csókot lehelt rá. Aztán óvatosan elengedtük egymást. Ábel bátorítóan rám mosolygott, aztán vissza sétáltam az öltőzbe.

Amikor kiszálltunk a kocsiból csak ámultam és bámultam. Eléggé eldugott helyen van ez a klub. Ábel rám tett egy köpenyt, majd megérintette a derekamat. -Hű, nem tudom, hogy fogom kibírni, mivel tudom milyen szett van rajtad. -mondta Ábel széles mosollyal. -Pedig ki kell bírnod, majd ha jól viselkedsz még ma éjjel megkapod a jutalmad. -mondtam neki incselkedve. -Huncut vagy! Na indulás! -parancsolta és kinyitotta előttem a klub ajtaját. Már a bejáratnál hallani lehetett, hogy üvölt a zene, a klub közepén pedig táncos lányok lógtak különböző rudakon. -Komolyan egy sztriptíz bárba hoztál engem? -totál megdöbbentem most már értem miért lett olyan dögös a szerkóm. -Igen, de nem akartuk előbb elmondani hova hozunk. Tuti vonakodtál volna. -válaszolta Ábel és megfogta a derekamat. -De hiszen ismersz, én minden buliban benne vagyok. -néztem rá komolyan. -Tudom, de ez rizikós volt, hogy tényleg bevállalod-e. Végülis van némi tapasztalatod tánc terén.. ha nem csalnak az emlékeim..-vigyorgott. -Jól van, az a múltban volt oké? Nem volt szándékos! -nevettem. Pár éve annyira sokat ittam, hogy táncot lejtettem Ábelnek. Szegény akkor nem teljesen értette, hogy mi a fenét csinálok. Vad korszak volt az egyszer biztos. Elhessegettem a múlt kínos történéseit és a jelen pillanatra próbáltam koncentrálni. Egy kicsit felfrissítettem a sminkemet a mosdóban  és elindultam a privát szoba felé. Itt az idő. Hajaj! Útközben összefutottam Javierrel: -Azta mindenit! Nem láttad Millát? Hol van Milla? Ki ez a dögös csaj? Ismered? -kérdezte tőlem nevetve. – Nézd milyen jó lett a szettem!? -és körbe forogtam. -Hűha, mit szólt hozzá Ábel? Gondolom nem bírt magával. -vigyorgott. -Kivételesen visszafogott volt. -mondtam neki. -Húha... ugye nem haragszol, hogy bele vittünk ebbe az egészbe? -kérdezte tőlem komolyan. -Nem, és nagyon örülök, hogy tönkre tehetjük azt a gazembert. -válaszoltam. -Akkor jó, de remélem nem fogod megbánni. -és támogatóan végigsimított a karomon. -Nem fogom, ne aggódj. Profi vagyok ebben. -kacsintottam rá. -Na, menj, mert a végén még azt hiszi Ábel, hogy velem kavarsz. -nevetett. -Pont Veled? Soha!- kinevettem őt és megfogtam a lépcső korlátot. - Menj és csábítsd el Oszkárt! Hajrá Milla. -drukkolt nekem, én pedig lementem a lépcsőn.

Kopogtam egyet az ajtón és óvatosan benyitottam: egy tükörszobába léptem, utána becsuktam magam után az ajtót. A szoba közepén volt egy fotel és ott ült benne Oszkár. Gyorsan nekiláttam a táncnak és vonaglottam körülötte. Oszkárnak tetszett a látvány és párszor megérintett. A vége felé egyre közelebb mentem hozzá, ő pedig hirtelen magához rántott és megcsókolt. Tiszta hányingerem lett. Hála istennek gyorsan túl voltunk a csókon és a fülem mögé simította a hajamat. -Örülök a találkozásnak Milla. -mondta én pedig teljesen padlót fogtam. -Maga honnan tudta? -kérdeztem tőle. -A szemed színét nem tudod megváltoztatni és a smink se segített rajtad. A kis madarak azt csiripelték, hogy bevetésen vagy. Valami átalakításon is voltál. Baromi jó nő lettél, hallod... Ha nem lennél a lányom barátnője... -hízelgett. -Szerintem itt állj le a fantáziáddal. -szóltam rá határozottan. -Hát jó, ha így akarsz játszani, másképpen is lehet... Fiúk! -szólt az embereinek. A szám elé tettek egy nedves rongyzsebkendőt és azonnal elvesztettem az eszméletemet.

Javier

Már jó ideje bent tartózkodik Milla, most már ki kéne jönnie onnan! Kezdek komolyan aggódni érte. Jeleztem Ábelnek fentről, hogy jöjjön velem és nézzük meg a szobát. Óvatos léptekkel közelítettük meg a helyszínt és benyitottunk a szobába. Senki nem volt már a tükörszobában. -Basszus! -káromkodta el magát Ábel. -Erről csúnyán lekéstünk!- bosszankodtam. -Oszkár mindig egy lépéssel előrébb szokott járni. Tudhattam volna...Basszus! -Ábel fogta a fejét és fel-alá járkált. -Nyugi haver, megtaláljuk Millát, hiszen a telefonja még nála van és a gps-en letudjuk követni. -próbáltam lenyugtatni őt. Lenéztem a földre és a fotel mellett kiszúrtam egy csillogó tárgyat. -Ábel, nézd itt van Milla nyaklánca! -mutattam a földre és felkaptam a nyakláncot. Átadtam Ábelnek.  - Legalább van bizonyítékunk, de hova vitte a barátnőmet? -kérdezte tanakodva. -Fogalmam sincs, és sajnos még mindig nem derült ki Oszkár rejtekhelye. -válaszoltam neki. Ábel pedig leült a földre és elkezdte nyomkodni a telefonját. Én is előkaptam a telefonomat és megpróbáltam bemérni Milla telefonját.

Milla

-Honnan a fenéből tudta, hogy a klubban vagyok? -kérdezte valakitől Oszkár. Forgott velem a szoba és fájt a fejem. Először hangfoszlányokat hallottam, aztán tisztulni kezdett a látásom. Éppen a kábulatból ébredeztem és éreztem, hogy egy székhez vagyok kötözve. Remek!-Mi történt? -kérdeztem rekedten. Oszkár felém lépett: -Szia kislány! Nagyon nagy bajban vagytok Ábellel. Az volt a megállapodásban, hogy elkell hagynia az országot. Erre itthon van és klubokban tölti az idejét, enyje-benyje.. -mondta és bele vigyorgott az arcomba. -Tűnj el a közelemből. -suttogtam neki mérgesen. -Milla szívem, ne legyél mérges, hiszen Te vagy a foglyom. Ábel pedig azt kapja, amit igazán megérdemel. -mondta gonoszan. -Engedj el és megkapod, amit kérsz! -kiabáltam neki. -Nem kell itt a felhajtás, elég volt a kis csábító táncodból is. Vagy esetleg szeretnél még egy kört? -kérdezte kaján vigyorral. -Undorító vagy! -vágtam a fejéhez. -De drága vagy, micsoda bókok! Azt hiszem egyre jobban kedvellek. - ismét megsimogatta az arcomat. A hideg is ráz tőle komolyan. Elrántottam a fejemet. -Ne érj hozzám! -szóltam rá. -Hát legyen, ahogy akarod! Fiúk! Vigyétek a fogdába, majd ott ráfog jönni, hogy én kellek neki. -nevetett. Felém sétáltak a kigyúrt nagy darab pasik és felkaptak engem. A szemébe néztem és ezt kiabáltam neki:-Soha nem leszek a Tiéd! Soha! Világos? -közben már vittek is vissza a cellába. Hallottam, ahogy Oszkár az asztalra csap. Végre kihoztam a sodrából!