Milla 2. fejezet

Ábel színre lép

Egyik éjjel hallottam, hogy valaki felkapcsolja a mellettem lévő szobában a villanyt. Lehet, hogy Kiara már megint párnát keres a szekrényben. Szereti cserélgetni a plédeket és a párnákat. Időnkét rájön a dili. 😊 Nem baj, mert így is imádom ezt a nőt. Forgolódni kezdtem és meghallottam, hogy egy pasival beszélget. Másnap reggel kiderül, hogy Ábel szakított Dorinával és egy darabig itt fog lakni. Végre egy jó arc! Legalább, ha megunom Pedrót, akkor tudok beszélgetni vele is. Viszont ideges vagyok Bogira, mert flörtölt a pasimmal, akarom mondani a férjemmel. Elmondtam Kiarának, amikor ebédeltünk, ő pedig örült, annak, hogy végre féltékeny vagyok. Még szép! Tőlem ne vegyék el a férjemet. Úgy kell tennem, mintha szeretném. Próbálok színlelni, de előbb vagy utóbb úgyis lefogok bukni. Délután Javier összehívta a társaságot, beültünk a nappaliba és izgatottan vártuk mit fog majd mondani. Egyszercsak Pedró lépett be egy üveg pezsgővel. Mi a fene történik?

-Szóval, azért hívtam ide mindenkit, mert van egy jó hírem. Nemcsak Ábel és én meg Bogi megyünk Londonba, hanem Pedró is velünk jön, mivel felkértem munkatársnak Pedrót. Ő lesz az új ügyvédünk. Pedró gratulálok!- közölte Javier erre a hírre teljesen lefagytam. Bogi és Pedró is mennek Londonba? -Köszönöm szépen mindenkinek! Ezer örömmel mondtam igent a felkérésnek. Szerintem jó munkatársak leszünk! Bogi! Örülök, hogy megismerhettelek és nem gondoltam volna, hogy valaha munkatársak leszünk. -és megsimogatta a lány karját. Azt hiszem menten felrobbanok. Kiarához fordultam: -Ha elcsábítja Bogit, elválok. Komolyan, bele se tudok gondolni mi lesz itt. Dráma meg félrelépés...-duzzogtam. -Miért is? -kérdezte végül Kiara mosolyogva. Nagy levegőt vettem és kimondtam: -Azért, mert úgy érzem szerelmes vagyok Pedróba…- erre úgy megörült Kiara, hogy egyből átölelt engem.

Reggel felkeltem és felvettem a legdögösebb hálóingemet. Azon gondolkoztam hol lehet a selyem köntösöm. Eszembe jutott, hogy a szekrényben van. Elővettem és felvettem, megnéztem magam a tükörben. Talán elhiszik, hogy történt valami az éjjel. Láttam, hogy Pedró mélyen alszik és átöleli a nagy párnáját. Milyen szerencse, hogy mindenfelé vannak ruháim, Kiara nagy örömére. :D Óvatosan kiosontam a szobából és átszaladtam az enyémbe. Aztán felkaptam a neszesszerem és elindultam a fürdőszobába. Hirtelen belebotlottam a félmeztelen Ábelbe, akinek a derekán törölköző volt tekerve. Ó egek! Milyen jól néz ki ez a pasi! Rögtön zavarba jöttem, összehúztam magamon a köntöst. Tuti, hogy látta a szettemet. Persze, hogy látta, hiszen fülig érő mosollyal nézett rám. Ábel:- Ó, bocsi megelőztelek?-kérdezte kócos hajjal. A lábaim megremegtek és megfogadtam, hogy egyszer és mindenkorra elkergetem azokat a pillangókat a gyomromból. Miért érzem ezt? Én: Semmi baj... köszi...és szia!-  gyorsan bezárkóztam a fürdőbe. Mi a fene történik velem? Az arcom lángolt és totál zavarba jöttem. Ebben a pillanatban jöttem rá, hogy basszus nekem bejön Ábel!

Egy évvel később…

Péntek reggel sietve rohantam az állásinterjúmra. Végre valahára felhívtak egy nagy divatcégtől, hogy tetszik nekik az önéletrajzom, menjek már be beszélgetni velük. Pedró sok szerencsét kívánt és megcsókolt, én pedig felkaptam a kabátomat, magamra tekertem a sálat es elindultam. Kiara olyan aranyos volt, azt mondta hívott nekem egy taxit. Elköszöntem a többiektől és leszaladtam a kocsihoz.

Egy hatalmas nagy épülethez értem, a dolgozók lazán jöttek-mentek a bejárat előtt: a nők blúzban és farmerben voltak, a férfiak ingben és szintén farmerben. Mindenki olyan fiatal és aranyos volt. Odamentem a recepcióhoz és bemondtam a cég nevét, ahova jövök. -Menjen az ötödik emeletre, már várják.- mondta a nő.

Két hét múlva kaptam egy emailt, hogy már betöltötték a helyemet, így nem engem választottak. Remek, megint kereshetek új munkát. Lecsaptam a laptopom fedelét és hátra dőltem a kanapén. Legalább egy éve keresek melót és mindegyik kudarcba fulladt. Felkeltem és elindultam Javier irodája felé, hallottam, hogy a fiúk bent vannak. Bekopogtam. -Bejöhetek? -kérdeztem tőlük. -Persze, gyere. -hívott be Javier. -Nem vettek fel. -mondtam nekik szomorúan. Láttam, hogy Javier levesz a polcról egy poharat és whiskyt tölt bele. A kezembe nyomta én pedig beleittam. Pedró leült mellém és megsimogatta a hátamat. -Sajnálom drágám. Tudom, hogy egy éve keresel új állást. -mondta. -Ez van. – mondtam és újra bele ittam a whiskybe. Nemsokkal később megérkezett Ábel is. -Sziasztok! Látom Milla is a csapat tagja lett. -mosolygott rám. -Bejött hozzánk egy kicsit. -mondta Javier.- Kérsz inni valamit? -kérdezte tőle. -Nekem is jó lesz whisky. -válaszolta és leült mellém. Aztán megkapta az italát és hátradőlt a kanapén, az egyik karját a támlára helyezte és éreztem, ahogy hozzám ér. A szívem majd kiugrott, hirtelen elöntött a forróság. -Jól vagy?- kérdezte Pedró. -Persze csak melegem van. -mondtam neki és tovább ittam az italomat. Egész beszélgetés alatt szorongattam a poharamat és nem mertem megmozdulni. Jól esett Ábel közelsége és éreztem rajta, hogy ő sem rest arrébb menni. Végül véget ért a beszélgetés és Pedró felpattant, hogy felmegy elintéz pár dolgot a melóval, mondta, hogy nyugodtan maradjak lent. Javier is letette az üres poharat és kivonult a szobából. Integettünk nekik és jó éjszakát kívántunk nekik. Amikor kimentek a fiúk, Ábel is felállt és leült Javier asztalához. -Mesélj találtál már munkát? -kérdezte tőlem és öntött nekem még egy italt. Elvettem a poharamat belekortyoltam, majd hátra dőltem a kanapén. -Sajnos nem jött össze ez a meló sem. Egy éve keresek új állást, szörnyű, hogy nem vettek fel sehova. -sóhajtottam.

Ábel felkelt és felém lépett és elmosolyodott.

- Akkor szerencséd van, mert kell még egy ember a melóhoz. Felkértem Pedrót, hogy csatlakozzon a csapatomhoz, de ha már így alakult: felvehetlek Téged is. – és ő is beleivott a poharába. Nem hittem a fülemnek. -Te állást ajánlasz nekem? - kérdeztem tőle szkeptikusan. -Persze, miért is ne? Ismerlek téged kislánykorod óta. Fodrász a végzettséged és tavaly fejezted be az egyetemet. -sorolta fel, teljesen ledöbbentem, hogy ennyire ismer engem. Persze tavaly meghívtam őt is a diplomaosztóra. Sokan nem tudják, de az Óbudai Egyetemen informatikát tanultam. A legnagyobb álmom még mindig a fodrász szalon, de úgy látszik még nem jött el az én időm. -Úgy látom nem kell átadnom neked az önéletrajzomat. - mosolyogtam rá. Ábel egyre közelebb lépett hozzám és mélyen a szemembe nézett, és megfogta az államat: -Túl jól ismerlek és megbízom benned, ugye Te is bízol bennem? -kérdezte lágyan. Az érintésétől valami megmozdult: különös érzések kavarogtak bennem. A pulzusom ezerrel pörgött a szívem majd kiugrott. Nem, ez nem lehet! Tiltakoztam magamban. Úgy érzem egyre jobban vonzódom hozzá. Lassan három éve, annak, hogy titokban tetszik nekem Ábel. Aztán emlékeztetem magamat arról, hogy a barátnőm bátyjáról van szó. Gyorsan kivertem ezt a gondolatot a fejemből. Megköszörültem a torkomat és válaszoltam neki: -Teljes mértékben megbízhatsz bennem. Milyen munkáról lenne szó? -kérdeztem tőle. Ábel egyből beavatott engem: -Egy asszisztensi munkáról lenne szó. Így rád esett a választás, a fiúkkal már megtárgyaltam. Pedrónak is tetszett az ötlet. -megitta a maradék whiskyt és letette az asztalra. -Örülök. -pirultam el. Ábel leguggolt hozzám és ismét a szemembe nézett: - Szantorinire utazunk, legalább egy évre. Ez azt jelenti, hogy Kiarát is itt kell hagynod. -mondta komolyan. Nagyot nyeltem. Az igaz, itt hagyom a legjobb barátnőmet, viszont választanom kell közte és az álmaim között. -Mikor megyünk? -kérdeztem. -Hamarosan. -válaszolta. Megsimogatta a térdemet és felkelt, még mindig érzem az érintését a bőrömön. Szinte belém égett. Jesszus mit művel velem ez a pasi?