Milla 19. fejezet

Ábel zseniális terve

Javier

Pár órával ezelőtt…

Beültünk a kocsmába Ábellel és rendeltünk magunknak egy-egy korsó sört. Elkezdtünk azon gondolkozni, hogyan tudnánk átverni Oszkárt? Dorinától sikerült megszabadulni, eddig ezt a dolgot kipipálhatjuk a listánkon. Ma délelőtt Oszkár felhívta Ábelt, hogy 24 órán belül kitoloncolja az országból. Mindenfélét összehordott róla és olyan vádat emelt ellene a rendőrségen, hogy attól én is komolyan megijedtem. Ábel végül egérutat kapott: egy évre elkell tűnnie Szaúd-Arábiába, méghozzá Rijád városába. Nem viheti magával a családját, csak Ő egyedül utazhat oda.

-Valami hihető dolgot kéne csinálnunk, olyat, amit még a média is felkapna. -kortyolt bele a sörébe Ábel. Én is forgattam a gondolataimat, de eddig nem jutott eszembe semmi. -Hogyan kéne elbújtatni Téged? -kérdeztem, közben éreztem: én is kifogytam az ötletekből. Ábelnek viszont támadt egy zseniális ötlete, igaz elég szomorú és ijesztő ötlet, de úgy érzem az hatásos lenne. -Rendezzük meg a halálomat. Mondjuk legyen egy autóbaleset vagy egy repülővel lezuhanok valahol. Elég durva lenne, de szerintem hihető. -dobta be végül. -Mi lenne ha kölcsön adnám az egyik gépemet? Feltudjuk robbantani valamivel, sőt van egy haverom, aki kaszkadőrként dolgozik. Mindjárt felhívom. – javasoltam neki, és máris rácsörögtem Bercire. Öt perc múlva elköszöntem Bercitől és visszamentem az asztalunkhoz. -Van egy jó hírem! Berci elvállalta az akciót, úgyhogy lesz repülő meg minden. Akkor biztos, hogy bevállalod ezt az egészet és megrendezed a halálodat? Ugye tisztában vagy vele: nem szólhatsz Millának és Kiarának! A lényeg: elég hihető legyen a szomorúságuk. Tudom engem egy darabig utálni fog az asszony, de muszáj lesz feltűnést keltenünk. Nagyon remélem, hogy Oszkár elfogja hinni ezt az egészet. – mondta Javier. -Nos, én is remélem. Menjünk intézzük el a dolgokat, mert 18 órám van hátra… -mutattam neki a karórámat. -Jól van Ábel, induljunk! -pattant fel a helyéről Ábel és elindultunk.

Megérkeztünk a repülőtérre és egy elkerített részre mentünk be. Én pedig telefonáltam párat az embereimnek és összefutottunk a hangárban Bercivel. Kezet fogtunk vele és beszélgettünk a repülőről, aztán elmondtuk neki a tervünket. A pasasnak tetszett az ötlet, így könnyen belement a játékba. Megmutatta nekünk, miként és hogyan fogja majd felrobbantani a gépet. Azt is bemutatta nekünk, hogyan fog majd leugrani a repülőről. Megveregettem Ábel vállát és mondtam neki, ennél hatásosabb kilépőt még én sem láttam. Ábellel megálltunk és átöleltük egymást. -Akkor itt az idő… Itt van a régi lakásom kulcsa, a cuccaid a kocsiban vannak. Pár nap múlva találkozunk a megbeszélt helyen. -mondta és elváltak útjaink.

Milla

Pár nappal később…

Napok óta alig eszem, nem tudok aludni és rémálmaim vannak. Kiara és Javier próbálnak vigasztalni, de ők is rettentően szomorúak. Kiara pár óra múlva felhívta a szüleit, hogy elmondhassa nekik a tragikus hírt, amikor végzett visszatért hozzám és megölelt engem. Javier pedig egésznap telefonált, aztán elvonult egy pohár whiskyvel az irodájába. Maxet pedig Lénára bíztam, hiszen mi intéztük Kiarával Ábel temetését. Hazafelé Kiara felajánlotta, hogy pár napra menjek át hozzájuk aludni. Kiara előkereste Tamara régi kiságyát és összeszerelte azt. -Íme a vendég ágy.-mutatta nekem a barátnőm. -Mindent köszönök drága barátnőm!-hálálkodtam és jó erősen magamhoz öleltem őt. Már csak Kiara maradt nekem és remélem még sokáig együtt leszünk. Ábel... istenem... keservesen elkezdtem zokogni. Kiara a kezembe nyomott egy papírzsebkendőt és leültünk a kiságy mellé. Nehezen veszem a levegőt és nehéz a szívem. Nem tudom, hogyan jutottunk el idáig. Miért kellett Ábelnek belekeverednie ebbe az egészbe? Fáj a fejem és szédülök. -Figyi Kiara, szerintem elmegyek lefekszem egy kicsit. -felálltam és elvonultam a vendégszobába gyászolni.

Javier

Eddig minden a terv szerint megy. A lányok teljesen kikészültek, amit nagyon bánok. Tudom, hogy hülye ötlet volt Ábel halálával előrukkolni, de nem volt más lehetőségünk. Oszkár totál ránk szállt, így valamit lépnünk kellett. Nem akartuk, hogy Ábel elhagyja az országot. A régi lakásomba költöztettem, úgyhogy ott tengeti a mindennapjait. Párszor majd átugrok hozzá, viszek neki kaját és piát. Szerencsére még működik ott az internet, így nem fog unatkozni. Ábel egésznap Netflixet néz és könyveket olvasgat. Délután elugrottam a közeli könyves boltba vettem neki olvasnivalókat. -Köszi, hogy fedezel. -hálálkodott Ábel. -Mivel eltelt pár nap ideje beavatni Millát, mert szerintem szétveti a bánat és az ideg. -mondtam neki. -Egy kicsit várjunk, míg a média is lecsillapodik és utána a titkos klubba kéne menni. -Ábel közben elkezdett kipakolni a táskájából. -Igen, ez bennem is felmerült. Nos, temetés után elviszem hozzád Millát. – és megpaskoltam a hátát és kimentem a konyhába.

Milla

Itt állunk a sír mellett, melyet felástak és most emelik be Ábel hamvait a helyére. Mindenki földet szórt a gödörbe, én pedig nem bírtam odanézni. Kiara vállain zokogtam és nem bírtam magamhoz térni. Javier is többször megölelt és azt mondogatta, majd ne haragudjak rá. Igazából nem értettem, hogy mit akart ebből kihozni, így nem érdekelt… Engem az érdekelt, hogy a szerelmemtől elbúcsúzhassak. Amikor véget ért a temetés, egyből hazafelé vettük az irányt. Max ott van Anyuéknál, így nem érzékel ebből az egészből semmit, majd ha nagyobb lesz sokat fogok mesélni az apjáról.. Már megint sírva fakadtam és Javier fogott meg, nehogy elessek. Amikor felnéztem Dorina állt előttünk. Már a látványától felidegesítettem magam: -A te hibád, hogy Ábel meghalt! Hallod? Felfogtad? A gyerek apa nélkül maradt! Mibe keverted a pasimat? Takarodj innen! Van képed ide jönni? -minden félét mondtam rá, és láttam, hogy Dorina is sír. Sírjon is megérdemli hülye liba! -Lányok…. én nem tudtam, hogy ez lesz… Úgy volt, hogy elüldözik nem pedig megölik…. Rettentően sajnálom! Ábel nem ezt érdemelte! -zokogott Dorina. -Nem hallottad? Soha többet ne, gyere a közelembe!- sziszegtem neki és elsétáltam mellette.