Milla 17. fejezet

Most álljunk össze míg el nem tűnik

Javier

Elugrottunk egy kicsit sörözni Ábellel, hogy kifaggassam hányadán áll Millával. Mindezt Kiara intézte el, mert nem tudja mi a baj a barátnőjével. Nem vesztek össze újra, semmi ilyesmiről nincs szó, csak Milla egy picit visszavonult. Gondolom részben a gyerek miatt van, részben teljesen lefoglalja a lakberendezés. Fogtam magam és munka után felhívtam Ábelt és megbeszéltünk egy találkozót.

-Szia haver! Hogyan telnek a napok a kis Max születése óta? -kérdeztem tőle. -Szia! Hú hát ne is mondd, Max felborított mindent, de igyekszünk utolérni magunkat. -válaszolta Ábel széles mosollyal. -Szuper! Ezt örömmel hallom és minden rendben van köztetek Millával? – közben belekortyoltam a sörömbe. -Persze, minden a legnagyobb rendben, ugye jövünk-megyünk. Sok a dolgunk a ház körül is. Imádom ezt az egész felhajtást bevallom, hiszen családcentrikus vagyok, és titkon mindig erre vágytam. Nagyon szeretem Millát, ő az igazi. -vallotta be. Ennek viszont nagyon örülök! -Nos, és Millával hol a nagy végső gesztus? Hiszen már egy ideje együtt vagytok és szeretitek egymást. Végre család vagytok..Mindig is erre vágytál. Valamit lépned kéne erre, mondjuk megkérhetnéd a kezét.- soroltam. - Igazad van, még én sem jutottam idáig, hiszen tökéletes lánykérést szeretnék a számára. -és elővette az ékszerdobozt és felnyitotta előttem azt. Egy álomszép eljegyzési gyűrű volt benne. Húha, Milla odáig lesz meg vissza, ha meglátja! -Hú Ábel ettől Milla elfog ájulni! - felragyogott az arcom, na végre megtörténik a csoda! Ideje volt már! -Tudom, hogy erre vágyik, hiszen kamaszkora óta erről a gyűrűről álmodozik. Ismerem már ezer éve. -vigyorgott majd folytatta- Emlékszem, amikor elkezdtem autókat szerelgetni, elég gyakran lejött hozzám bandázni. Nem értettem, hogy mit keresett ott, de láttam rajta: jól esett neki a társaságom. Aztán valahogy szóba jött: milyen férjet képzel el maga mellé, és milyen gyűrűre vágyik. Ez az, amit vettem. -számolt be. -Igazi szerelmi történet a tiétek, de komolyan. Szerintem rendeljünk még egy sört és ünnepeljük ezt meg. Tartozol nekem egy hosszabb beszámolóval, hogy mióta is ismeritek egymást Millával. - intettem a csaposnak, hogy kérünk még két sört.

Milla

Az a rengeteg közös utazás és bulizás. Ábellel mindig egymásra találtunk bárhol is voltunk. Szinte mindig egyedül maradtam, vagy kilógtam a többiek közül, később csatlakozott hozzám Ábel. Szerintem már abban az időben megvolt a kémia közöttünk. Igaz más volt a közös érdeklődési körünk és Ábelnek barátnői voltak. Én pedig koncertekre jártam és lázadtam a szüleim ellen. Mindig egymás mellett kötöttünk ki. Amikor szakított velem az első barátom a suliban, Kiara és Ábel jöttek át hozzám megvigasztalni. Elhozták az elmaradhatatlan terápiás csomagot, mely egy nagy zacskó csipszet és 3 db cd lemez válogatást és egy üdítőt tartalmazott. Annyi mindent átéltünk együtt és a mai napig azt hiszem, hogy ébren álmodom. Lassan több, mint 1 éve járunk, azóta született egy kisfiúnk. Ha már nosztalgia, eszembe jutott egy vicces szitu. Emlékszem mindig úgy léptem le otthonról, hogy kimásztam a szobám ablakán. Volt egy fa az udvaron és azon másztam le, a szüleim nem tudták, hogyan szöktem el otthonról. Óvatosan kinyitottam a kaput, hogy ne csapjak nagy zajt és fogtam egy taxit. Abban az időben rendszeresen meglógtam a kötelezettségek alól. Szinte minden alkalommal átmentem Kiaráékhoz. Ott éreztem igazán otthon magam, csak sajnos mindig elszaladt az idő, így időben kellett hazaérnem. Nem akartam lebukni, hogy nem vagyok otthon. Párszor Ábel vitt haza ilyen partik után, és tetszett neki, hogy mindig az ablakon mászok be a szobámba. Egyszer Ábel elkísért az ablakomhoz és felmásztam a fára. Ő pedig végig figyelte, hogy még véletlenül se potyogjak le a fáról. Olyan édes volt, már akkor is vigyázott rám. Egyszer megbotlottam fa mászás közben és majdnem leestem. Na jó, bevallom egyszer tényleg leestem a fáról. Na, az baromi ijesztő volt, és Ábel pont ott volt a fa alatt. Megcsúszott a lábam az egyik faágban és éreztem, hogy már nincsen visszaút. Lepergett előttem a baleset és a mentő, meg az összetört testem. Végül Ábel kapott el engem: -Ha összetöröd magad, hogyan magyarázzuk ki a szüleidnek ezt a ballépést? – kérdezte egyszer, közben elég sokat időztem a karjaiban. Pár perc múlva mindketten zavarba jöttünk és Ábel elengedett. -Bocsika, mennem kell. -totál zavarba jöttem és a főbejáraton mentem be. Akkora mákom volt, hogy már aludt az egész család és nem buktam le előttük.  

Javier

Másnap reggel 6 db nem fogadott hívásom volt. Először azt gondoltam Kiara keresett ennyiszer, de tévedtem. Ábel hívott és három üzenetet hagyott nekem. Basszus! Azonnal rácsörögtem, remélve, hogy nincsen nagy baj.

-Na végre! Szia! -szólt bele idegesen a haverom. -Szia, mi a baj? Máris elvesztetted a gyűrűt? -kérdeztem nevetve. -Nem tudom megtenni! Képtelen vagyok rá! - mondta. Ismerős a szitu, így voltam én is, amikor kiderült, hogy Kiara várandós. Akkor nem álltam készen arra, hogy családunk legyen. Most már nem bánom! Sőt ennél jobb nincs is a világon. -Nyugalom! Nem kell stresszelni. Megértem, ha most beijedtél. -nyugtattam le Ábelt. - Mivan ha nemet mond? Lehet, hogy nem is akar engem igazán...-filózott. - Ábel nem kell a legrosszabbra gondolni, minden rendben lesz. Tudtommal szeretitek egymást és a vonzalom kölcsönös. - közben bementem a dolgozó szobába. -Azóta szeretem Millát, mióta megláttam az egyik buliban. Már akkor tudtam: Ő lesz majd a feleségem. Igazából tetszett is nekem, meg jól kijöttünk egymással, csak a húgom miatt nem akartam nyomulni rá. Nem tudom, Ő akkor hogyan érzett irántam. Mára már megbizonyosodtam róla, hogy Milla az igazi. Számomra mindig is Ő volt az igazi.- vallotta be Ábel. -Ábel mielőtt belerohannál a lánykéréses szituba, szakítsd meg a kapcsolatot Dorinával. Ne játssz a tűzzel. Még ma kérd vissza tőle a gyűrűt és vidd vissza a boltba. Millának pedig azt add oda, amilyenre vágyik. Tudod, amit mutattál.- emlékeztettem őt. Ábelt pont hívták telefonon és mielőtt felvette volna bólintott egyet és kiment az irodámból.

Aki épp itt van és nem remeg

Milla

Egész héten nagy a sürgés-forgás az új házban, bár nem értem mire készülnek a többiek. Szokatlanul csendesek és titokzatosak. Akárkit leszólítok a házban, mindig leráznak vagy tényleg a dolgukra mennek és magamra hagynak. Elkezdtem gondolkozni, hogy nem mostanában lesz a születésnapom, szóval sejtelmem sincs mi lehet. Ábelről nem is beszélve, egész héten került engem és alig szól hozzám. Nemsokára hazaér és beszélni fogok vele. Ez így nem mehet tovább. Maxet megnéztem az előbb, most éppen pihenget, nemrég megetettem. A telefonomat nyomkodtam és próbáltam Kiarát is elérni, de ő sem reagált rám. Kezdem azt hinni, hogy az anyasággal együtt vége a baráti társaságomnak.. Ez lett a végzetem, barátok nélkül maradtam. Aztán késő délután elcsíptem Kiarát a kertben.

-Neked nem tűnik furának Ábel? Mostanában idegeskedik és mindig bezárkózik, amikor telefonál. -próbáltam kifaggatni. - Nem tudom, biztosan sok munkát adott neki Javier...- válaszolta Kiara. -Lehet, hogy viszonya van valakivel? Van valami, amiről nem tudok? – csípőre tett kézzel kérdeztem. Kiara azonnal leállított engem a gyanúsítgatással. -Jézusom Milla! Ábel soha nem csalna meg Téged! Ő nem ilyen, hiszen teljes szívéből szeret Téged. -mosolygott rám. -Ideges vagyok, bocsi...A mai nap folyamán már minden megfordult a fejemben… -sóhajtottam. Kiara közelebb jött hozzám és a vállamra tette az egyik kezét. -Drágám, nincs semmi ilyesmi. -bíztatott. -Akkor jó, de ha tudsz valamit mindenképpen jelezd nekem! -kötöttem a lelkére. - Mindenképp! -és átölelt.

Este van és készen van a vacsora. Meggyújtottam a gyertyát és leültem a székre, és várakoztam. Pár perc múlva már kattant is a zár: Ábel hazaért. Gyorsan felálltam és szexisen a szék mellett álldogáltam. Ábel bejött az előszobába, majd a konyhába vette az irányt. Amikor meglátott a ruhámba mosolygott egyet: -Szia szívem! Látom, ma elég izgi este elé nézünk. – mondta és adott egy csókot. -Szia Ábel! Mindjárt jön a vacsora, de előtte van egy elő étel a számodra. – leültettem a székre. Kimentem a konyhába és felkaptam a telefonomat. Bekapcsoltam a zenét és lejtettem neki egy táncot. Láttam rajta, hogy már nem bírja türtőztetni magát. -Na jól van, a műsornak vége, szerintem ebből ennyi elég is volt. -kapott fel Ábel és felcipelt a hálószobába. Örültem neki, hogy bejött neki a meglepetésem. 😊

Az akció után egymást átölelve békésen pihengettünk, viszont egy dolog piszkálta a fantáziámat. Itt az idő és kerek-perec kérdőre vonom Ábelt:

-Hol voltál egésznap? -kérdeztem tőle. - Dolgoztam, meg elintéztem pár céges ügyet a bankban. Kölcsönök meg ilyenek, tudod a szokásos. -számolt be. -Nekem valami nem stimmel, egésznap nem szólt hozzám senki… Kiara és Javier is egészhéten kerültek engem. Átmentem volna Max-el, de mindig leráztak engem.-panaszkodtam. - Biztos nekik is sok dolguk volt. Ne aggódj, holnap úgyis találkozol Kiarával és megbeszélitek a dolgokat. – mondta, végülis igaza van: nincs miért aggódnom.

Másnap délelőtt

Kiarával elmentünk a piacra vásárolni, amikor mindent beszereztünk, kitaláltuk, hogy elmegyünk a Frei Caféba. A belváros szűk utcáin mentünk a járdán a kocsik mellett, egyszercsak megláttuk Javiert. -Bukj le! -szóltam Kiarára. Szegény barátnőm hirtelen nem tudta miért szólók rá, így követte a parancsomat. -Miért buktunk le? Jön a rendőr vagy megláttál egy lesifotóst? -kérdezte azon nyomban. -Csitt!- próbáltam elcsendesíteni, mivel figyeltem az eseményeket. Aztán egyre jobban szemügyre vettem a történteket: Javier egy ékszerbolt előtt álldogált. Mit keres itt? Pár perc múlva megjelent Ábel! Jesszusom mi történik itt? Aztán megláttam egy dobozt a kezében és felnyitotta, egy gyűrű volt benne! Hátulról kapkodtam Kiara felé: -Hallod, egy eljegyzési gyűrű van Ábel kezében. -suttogtam neki. Kiara a hátam mögött leskelődött, közben Max a babakocsiban aludt. -Az igen csajszi! Várj… miért mennek be? -kérdezte hirtelen. -Nem tudom, lehet, hogy méretre igazítják! -mondtam izgatottan. -Úristen ez nagyon jóó! -ujjongott a barátnőm.