Milla 15. fejezet

Kísért a múlt

Jane Austen féle ruhaköltemény van rajtam, mindenki sürög és forog körülöttem. A szobalányok felém fordulnak és nevetgélnek, miközben öltöztetnek engem. Egy tálca süteményt nyújt felém az egyikük, utána elrántja tőlem a tálcát. Egy idősebb nő pedig rájuk szól, hogy elég legyen a játékból, ideje elindulni az úrnőhöz, mert jelenésünk van. Elvezetnek engem a bálterembe és senki nincs odabent, aztán fogják magukat és bezárnak engem. Pánikszerűen dörömbölők az ajtón, de senki nem jön, hogy kinyissa azt. Az ajtónak támaszkodva meglátok egy fehér nyulat, akit elkezdek követni és belezuhanok egy sötét üregbe. Pár perc zuhanás után egy kertben találom magam, ahol tovább ugrál a fehér nyúl előttem. Alice Csodaországban típusú világban vagyok, majd Kiara jelenik meg, mint Szívkirálynő. Gúnyos mosollyal invitál be engem egy póker partira. Sötét kacskaringós folyosón megyek végig és kinyitom az ajtót és meglátom Ábelt, aki éppen szivarozik és megkérdezi, mit keresek itt? Aztán Dorina jelenik meg a színen, aki úgy néz ki, mint egy húszas évekbeli hollywoodi színésznő. Dorina hátulról átkarolja Ábelt és megcsókolja előttem. Kiabálom, hogy hagyják abba, de nem hallgatnak rám. Ezután Kiara lép be a póker szobába és azt mondja, ideje távoznom, már nem tartozom ide és kiröhögnek. -Mit keresel itt? Hiszen olyan szegény vagy, mint a templom egere. -mutogatnak rám és amikor magamra pillantok csupa rongy a ruhám. -Hogy merészel ide jönni ilyen ruhába? Hiszen ő gazdag vagy nem? -kérdezi gúnyosan Dorina. -Szerintem próbál beilleszkedni, de nem fog neki sikerülni. -hallom, ahogyan Ábel kacag rajtam. -Amúgy tudtátok, hogy törvényen kívüli gyereke van? Valahol a pincében rejtegeti.. -röhög ki Kiara. -Ez nem igaz, hiszen még megsem született! -kiabálom feléjük, de a szavaim süket fülekre találnak. -Hahahaha! -ezzel a nevetéssel végződik a rémálmom.

Kalapáló szívvel és teljesen leizzadva ébredek fel reggel. Hiába kapkodom a levegőt, úgy érezem, menten elájulok. Ez a sok stressz és aggódás, már az álmaimra is kihat mostanság. Ez volt zsinórban a harmadik rémálmom a héten. Ábel a mellkasomon aludt, így óvatosan kimásztam az ágyból, nehogy felébresszem Őt. A takaróról leesett egy könyv: Jane Austen- Értelem és érzelem, ezt olvastam egész este. Felkaptam a földről és betettem az éjjeli szekrény fiókjába. A bál óta itthon vagyok a szüleimnél és Ábel mindennap átjön meglátogatni. Az igaz, hogy a szüleimet lesokkoltam a gyerek témával, de mindent megtesznek, hogy megvédjenek Dorináéktól. Amikor visszamentem a szállásomra Apa hívott fel elsőként: költözzek vissza hozzájuk, mert aggódnak értem. Egy kicsit gondolkoztam, aztán fogtam magam és kijelentkeztem Norman hoteléből. Már a héten visszaköltöztem a családi villába. Amióta itt vagyok minden éjjel ezek a rémálmok kísértenek engem. Próbáltam már korábban lefeküdni, hátha nem fognak előjönni ezek az álmok, de tévedtem. Maradhattam hajnali négyig is fent, így is, úgyis utol értek engem ezek a rémálmok. Tudom, hogy ezek a dolgok tudat alatt üzenni szeretnének, de egész egyszerűen túlságosan borzalmasak ahhoz, hogy neki álljak fejtegetni őket. Hosszas időzés után, felkeltem az ágyból és elmentem lezuhanyozni. Mire visszaértem a fürdésből Ábel még mindig aranyosan aludt, éppen a hasára feküdt és úgy szuszogott tovább. Hallkan kinyitottam a szobám ajtaját és kimentem a folyosóra. Ibolya a másik szobalány éppen porolta le a szobrokat és a festményeket. Némán biccentettem felé, ő pedig jó reggelt kívánt nekem. Leszaladtam a konyhába, hogy ehessek valami reggelit, mert szörnyen éhes vagyok. Vilma a szakácsnő üdvözölt engem és adott egy puszit a homlokomra. Vilma évek óta a család személyi szakácsa. Azóta ismerem, mióta az eszemet tudom. A világ legjobb szakácsnője! Olyan finom pörköltöt tud főzni, hogy annak párja nincsen! A leveseiről pedig nem is beszélve. Részben tőle tanultam meg főzni kamaszkoromban, mert ragaszkodtam hozzá. A szüleim mindig mondták, hogy életem végéig főzni fognak majd rám, de nem hallgattam rájuk. Azóta áldom a múltbéli Millát, hogy nem tántorított el engem semmi és megtanultam főzni. Amikor bentlakásos suliba jártam pár évig, jó érzés volt a többiekkel sütni-főzni a suli konyháján. Egy héten kétszer főzhettünk magunknak ebédet vagy vacsorát. Nagyon felszerelt és profi konyha volt a suliban, mivel szakács és cukrász tanfolyamokat tartottak ott. Így hatalmas tankonyhával rendelkezett az iskola, amiért örökre hálás leszek. A tanoncok közül lejöttek páran és megtanítottak nekünk pár alap receptet és trükköt. Örökre belém vésődtek azok a tanácsok és praktikák, melyeket nekünk tanítottak. Azóta tudok főzni és szenvedélyem lett a főzés. Léna párszor már megengedte, hogy főzzek egyet Kiaráéknak, de sose árultuk el nekik. 😊 Ez volt a mi kis titkunk. Jó volt hallani a bókokat, hogy Léna egyre jobban főz. Nos, az én voltam. 😊 Néha egymásra kacsintottunk Lénával, mint titkos jó barátnők. Boldog voltam, amikor sikert arathattam egy-egy vacsora alkalmával.