Milla 11. fejezet

Mert Te ezt nem értheted

Éppen fürdeni készültem a wellness részlegre, valaki kopogtatott az ajtómon. Este nyolckor szerviz? Ez fura, mert nem rendeltem semmit, vagy adnak külön a szaunához törölközőt? Elsem tudtam képzelni, így gyorsan kinyitottam az ajtót. Hát ezt nem hiszem el! -Azt ne, mondd, hogy kinyomoztad merre vagyok és hol szálltam meg. -szóltam Ábelhez. Igen, ki más lehetett, mint Ábel, aki nem teketóriázott azonnal bejött a szobámba és maga után csukta az ajtót, majd bezárta. -Bajban vagyok! – mondta idegesen. -Mi történt? -kérdeztem ijedten. Ábel leült az ágyam szélére és a tenyerébe temette az arcát, majd kifújta a levegőt. -Dorina nagyon rám szállt, főleg az apja. -közölte velem. -Honnan tudod? -kérdeztem. -Javier ma délelőtt találkozott Dorinával. Felbérelt egy magánnyomozót, aki végig követett engem. Megnézte merre járok és mit csinálok, kivel vagyok és mikor érek haza stb. -mesélte. -Ez borzasztó! - a szám elé kaptam a kezem, majd Ábel folytatta: -Dorina apjának az alkuja napról napra egyre durvább, nem elég, hogy egyszeri alkalom volt. Mindennapra kitalál valamit, amivel megkínozhat engem. Dorina persze ezt élvezni, és tuti, hogy Ő áll a háttérben. Az após jelölt csak nem csinálná ezt velem… ugye nem? -kérdezte aggódva Ábel. Leültem mellé az ágyra és megsimogattam a hátát. Látszott rajta, hogy nagyon szenved és őszintén kezdtem megsajnálni. -Csak találtok valami kiskaput. - vigasztaltam. -Engem sarokba szorítottak, de tuti Dorina műve ez, azóta kattant be, mióta kitudódott a viszonyunk. -Engem meg Kiara üldözött el a házból, szerinted? Nem értem mi ütött a két barátnőmbe mostanság. Először Dorina aztán Kiara… Tuti, hogy utálnak engem, és fogadok, hogy beültek valami bárba és engem szapulnak. -vigasztaltam Ábelt. -Nem is tudom melyik a rosszabb, de tényleg. -mosolyodott el Ábel végül. -Nyugi nem lesz semmi baj, itt leszek melletted, akármi is történik. Nem hagyom, hogy Dorináék kisemmizzenek Téged. -bíztattam és végig simogattam a hátán. Aztán az arcára tévedt a kezem és óvatosan beletúrtam a hajába. Nem tudom mi történik velem, de úgy érzem már megint kezdem elveszíteni a kontrollt. Ábel hirtelen leállította a kezemet és az arca elé húzta. Megcsókolta a tenyeremet utána már a vállamig megsem állt. Aztán átvándorolt az ajkaival a nyakamra és a számnál fejezte be a csókot. Miért teszi ezt velem azok után, ami velünk történt? Miért függők tőle állandóan és miért nem bírom ki nélküle? Miért szeretem Őt, annyira, hogy szinte égek a vágytól, hogy az övé lehessek? Hozzá szeretnék tartozni örökkön-örökké. A pulzusom felpörgött a szívem pedig szokás szerint ezerrel dobogott. Minden érzékem kitágult, és egyre többet akartam Ábelből. Aztán magamra húztam Őt és ráestünk ketten a kanapéra.

Felébredtem a kanapén és fájt minden tagom, bár nem csodálom, hiszen varázslatos éjszakánk volt. Bár hozzátenném: nem a kanapé a világ legkényelmesebb alvóhelye. Körülnéztem a szobában és magamban kuncogtam, hogy szétdobáltuk a ruhadarabokat a földre. Rettentően hiányoztunk egymásnak, így nem tudtunk leállni a szenvedéllyel. Óvatosan kihámoztam magam az alvó Ábel öleléséből. Felkeltem az ágyból és elkezdtem csipegetni a maradék epreket és ittam egy korty vizet. Az ablakhoz sétáltam és kikukucskáltam a függöny mögül. A nap felkelt és éledezik a város. Szeretem nézni a reggeli fényeket és azt, hogyan rohannak az emberek a munkába. Apropó munka, a szívem egy kicsit belesajdult, abba, hogy nincsen munkám. Ábelhez úgysem mennék már vissza, tényleg keresnem kéne egy új állást. Végig simítottam a homlokomon és elkezdtem gondolkozni: hol kezdjem el egyáltalán a melót. Ábel ébredezni kezdett, elengedtem a függönyt és jó reggelt kívántam neki. – Neked is jó reggelt szépségem. -üdvözölt és lehajoltam hozzá egy csókért. -Nem vagy éhes? -kérdeztem tőle. -Hm… Most, hogy mondod. Te lehetsz a legfinomabb reggelim. -bókolt és maga mellé húzott az ágyra.

A „reggeli” után elmentünk letusolni és lesétáltunk a szálloda éttermébe enni. Svédasztalos reggelivel vártak minket. Pár ember is lejött utánunk, így nem voltunk egyedül. Felkaptam egy tányért és elkezdtem rá pakolni a kedvenc kajáimat. Ábel addig készített magunknak kávét. Találtunk egy üres asztalt és leültünk egymás mellé. -Van gofri és palacsinta, rántotta és müzli. -mutattam a kínálatot, amit összegyűjtöttem az imént. -Gofri jöhet és egy kis rántotta is. Nem tudom melyikkel kezdjem. -gondolkozott Ábel. -Amelyiket szeretnéd. – és felé tartottam a tányért. Aztán belekortyoltam a kávéba és elkezdtem falatozni.

Megbeszéltük, hogy elmegyünk egy kicsit csavarogni a városba. Kitaláltuk, hogy délelőtt moziba megyünk és megnézhetjük azt a filmet, amit reklámoznak a tévében. Mozizás után csavarogtunk egyet a plázában és beültünk a Starbucks-ba kávézni. Ábel egy percig sem vette le rólam a figyelmét, végig hallgatta a csacsogásomat és állandóan elkapott egy csók erejéig. Kaptam tőle egy szál rózsát is, egyre jobban kezdem azt érezni, hogy igazából randizunk. Hatalmas előre lépés lenne a részéről. Nem is tudom, mikor randiztam utoljára, már ha ez tényleg randi. -Ábel… -kezdtem bele. -Igen Milla? -kérdezett vissza és séta közben fogtuk egymás kezét. -Ez egy randi? -böktem ki a kérdést. -Hm… nevezzük randinak? Nem bánom. Valahol én is annak érzem. -vallotta be. -Akkor köszönöm ezt a csodálatos napot! – köszöntem meg neki és azon nyomban megöleltem.