Milla 10. fejezet

Egyedül a városban

Beutaztam a belvárosba taxival. A bőröndömet a sofőr betette a csomagtartóba. Hazafelé indultam, amikor megérkeztünk a villa elé, még nem szálltam ki a kocsiból. Azon gondolkoztam még nem jöhetek vissza a szüleimhez. Sajnos nincs hova mennem. Elővettem a mobilomat és felhívtam egy nagyon közeli baráti ismerősünket Normant. Amikor Norman felvette a telefont, egyből tudta ki vagyok. -Szia Drága Millám! Milyen rég hallottam felőled! Hogy vagy szívem? -kérdezte a pasi. Norman szüleim jó barátja, aki egy szálloda tulajdonos Budapesten. -Szia Norman! Lenne egy hatalmas nagy kérésem! Van egy szabad szobád pár éjszakára? A saját számlámra venném ki.. -mondtam neki. Norman boldogan válaszolt: -Millám, hát persze gyere! Az a lakosztály egyébként is a családodé, így a Tiéd is. Mindent elintézek neked, mire ide érsz. Mikor érkeznél? -kérdezte kedvesen. -Körülbelül egy óra múlva. -néztem rá a karórámra. -Milla szívem, akkor intézkedem is. Vigyázz magadra és nagyon várlak! Szia! – köszönt el tőlem. -Szia! -búcsúztam és kinyomtam a hívást.  -Kérem vigyen el erre a címre. -mutattam a sofőrnek a címet és elhagytuk a családi házat.

Javier

Párisi Udvar Hotel éttermében beszéltem meg a találkozót Dorinával. Tudom, hogy szereti a luxust és egyébként se ülne be velem a mekibe vagy bárhova… Míg vártam addig próbáltam felhívni Kiarát, hogy nemsokára indulok haza, de úgy látszik még mindig haragszik. Ábelt is próbáltam felhívni: Ő sem vette fel a telefonját. Nem értem mi a franc bajuk van? Elhiszem, hogy most mindenki kivan bukva, de nem kéne ennyire a szívükre venni. Millát sajnálom a legjobban, mert a legjobb barátnője az az a feleségem kidobta…. Mikor érkezik már meg Dorina? Nem jellemző rá a késés, mindig időben szokott jönni. A pincér hozott nekem még egy pohár vizet és belekortyoltam. Félóra múlva végre valahára megérkezett Dorina.

-Szia Dorina! -köszöntem neki és üdvözlésképp megpusziltuk egymást. Dorina csinosan felvolt öltözve: -Szia Javier! – köszönt vissza és közben letette maga mellé a kézi táskáját. Intettem a pincérnek, hogy most már felveheti a rendelést. Dorina előkapta a kis kézi tükröt és a rúzsát: kicsinosította magát, aztán eltette. -Mi a helyzet Javier drágám? -kérdezte ártatlanul. -Hát nem is tudom Dorina, a tegnap esti események eléggé felkavarták az állóvizet. – közben megérkezett a pincér is. Leadtuk a rendelésünket és tovább folytattuk a beszélgetést. -Esküszöm nem akartam, hogy idáig fajuljon a dolog! -védekezett. Hát persze… ismerem őt, tudom, hogy szándékosan tette. Dorina imádja a botrányokat és a pletykákat. -Engem úgysem tudsz átverni. – karba tett kézzel dőltem neki széktámlának, majd megkérdeztem: - Mire volt jó ez a leleplezés? - tettem fel a kérdést neki. Dorina kotorászott a táskájában, elővette az öngyújtóját és rágyújtott egy cigire, majd kifújta a füstöt. - Szerinted én is jól szórakozom ezen az egészen? Nagyon is tévedsz drágám. Bő egy éve jártunk Ábellel és lelépett, amikor már jegyesek voltunk és szerettük egymást. Ez nem volt fair tőle, dühös is vagyok rá, emiatt.- számolt be Dorina. Meghozták a kávénkat és tovább cseverésztünk. -Hogyan derült ki számodra Ábel és Milla viszonya? - erre kíváncsi vagyok. -Ábel olyan furán viselkedett az elmúlt hónapokban és időnként eltűnt, aztán váratlanul hazatért. - közben belekortyolt a kávéjába, majd folytatta: - Édesem, nem tudom mikor kezdett ki Millával, de gyanítottam, hogy nő van a dologban. Felbéreltem egy magánnyomozót és bejött a megérzésem: egy nővel kavar, most már mindannyian tudjuk, hogy az a nő nem más, mint Milla. - Dorina szalvétával megtörölte az ajkait, majd beleszívott a cigijébe és ismét kifújta a füstöt. -Nem értem, hogy szakítottatok miközben jegyesek voltatok. Most akkor, hogy is van ez? -kérdeztem tőle. – Úgy volt, hogy Apám ajánlott neki jó sok pénzt. Valami üzleti partnerséget is ígért mellé. Az volt a feltétele, csak akkor veszi be a csapatba, ha feleségül fog venni engem. Konkrétan Apám megvásárolta Ábelt. Ettől nem tud szabadulni legalább még bő félévig.- avatott be a nagy titokba Dorina. Jesszus! -Most már értem a felmondását, amit a múltkor hagyott ott az asztalomon… Nem Milla miatt volt, illetve csak részben. – döbbentem rá. -Egyébként Apám azért is bérelt fel egy nyomozót, hogy utána nézzen tényleg tartja-e a megállapodást Ábel. Hát nem így volt: az alkalmazottjával kavart titokban. Valamit én is sejtettem. Pont Milla? Eldobtam az agyamat, mikor megtudtam, alig mertem elhinni! -bukott ki Dorina. -Elhiszem, hogy rosszul érintett a dolog, de állítólag Ábel már nem szeretett téged. -árultam el neki. Dorina forgatta a szemeit és sóhajtott: -Oh, Ábel a legromantikusabb pasi, akivel valaha jártam. Nem tudom mikor szeretett ki belőlem, talán a sok munka az agyára ment. Nem tudom hol romlott el.. Jó bevallom rengeteget veszekedtünk és megcsaltam… -vallotta be az igazságot az unokahúgom. -Na, igen ennek vetett volna véget Ábel csak… -próbáltam Dorina szemét felnyitni. -Jegyesek voltunk és megvolt zsarolva tudom… -ismerte be. -Szerintem ideje lenne lezárnotok ezt az egészet és elkell engedned Ábelt örökre. -javasoltam. -Még mit nem! Nekik legyen a boldog beteljesülés? -csattant fel Dorina. Mi a baja? Mióta lett ennyire lökött nő? -Figyelj Dorina, ha felbontottátok az eljegyzést tiéd lesz a világ. Olyan pasit szedhetsz fel, akit akarsz. Szingli lennél és élveznéd az életet. Meglátod újra boldog leszel. – és tényleg az lesz. Régóta boldogtalan és nem találja a helyét a világban. -Javier! Hát nem voltam elég világos? Ábel az enyém és kész. – Dorina felpattant és kiviharzott az étteremből. Én pedig egy kicsit szomorú lettem, hogy már megint a feje után megy az unokahúgom.

Milla

Elhúztam a függönyt és csodás napsütés fogadott ma reggel. Kinyitottam az ablakot és ránéztem az éppen nyüzsgő városra. A buszok jöttek- mentek a megállókban. A villamosok megrázták a betont a talpunk alatt, az autósok pedig dudaszóval emlékeztettek engem, hogy a fővárosban vagyok. Ideje reggelizni, felhívtam a szobaszervízt, hogy a szobámba kérem a reggelimet. Tíz perc múlva már kopogtattak: megérkezett a rendelésem. Kinéztem az ajtón és ott várt a kocsin a reggelim, bevittem magammal és leültem a kanapéra. Tükörtojás volt baconnel, avokádó krém és pirítós volt a tányéron. Egy csésze kávé és tea volt mellé. Ez a finom reggeli csak arra várt, hogy végre elfogyaszthassam.

Vettem magamnak jegyeket az utazáshoz és igénybe vettem a városi közlekedést. Nem akartam taxizni meg dugóban ragadni, így maradtam az átlagos hétköznapi dolgoknál. Már régóta beilleszkedtem ebbe a rétegbe és sose voltam szívbajos, ha lejjebb kellett vennem az igényeimből. A fényűző pompa és a mindennapi sült galamb már kezdett kiborítani, főleg, amikor már önállóságra vágytam. Igen van testőröm, sofőröm, szobalányom és magántanárom, de mind eldobtam, csak azért, hogy az álmaimnak élhessek. Ezeket nem tudják Kiaráék.A szüleimnek nagyon sok befolyásos barátaik vannak, és mindenkivel üzletelnek. Főleg jótékonykodnak, de amikor átesnek a ló túloldalára, akkor szokott eldurvulni a helyzet. A legjobb magániskolákba járattak, végül magántanuló lettem, amint kiderült kicsoda vagyok és kik a szüleim. Sokan bántottak engem emiatt. Gazdag libának és Paris Hiltonnak csúfoltak. Egyszer eljöttek értem egy limuzinnal, mert Anyunak olyan dolga volt. Másnap reggel kaptam ám hideget-meleget. Sírva mentem haza és könyörögtem Apámnak, hogy írasson át egy másik iskolába, így lettem végül magántanuló. Kiara mindig is látta, hogy jómódban éltünk és szép volt a házunk, de sose ítélt meg. Soha nem irigykedett rám és nem tett megjegyzéseket a márkás cuccaimra. Persze a származásomról és a bő anyagi helyzetemről nem nagyon tudott, mivel próbáltam átlagos lány lenni. Annyira boldog voltam, hogy elfogad olyannak amilyen vagyok. Ábel se nézett rám másképpen, ő is elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy mi valaha is egymásba fogunk szeretni. Annyira távol álltunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől, de komolyan. Most pedig az a helyzet, hogy nem tudom hányadán állunk. Amióta Kiara kiborult azóta nem találkoztunk egymással. Lementem az előtérbe leadtam a szobakulcsomat a recepción és kimentem sétálni egyet a városba.

A bőség zavarában nem is tudtam honnan is kezdjem el a városnézést. Hiszen úgy ismerem Budapestet, mint a tenyeremet. Bepötyögtem a google keresőbe a látnivalókat és rengeteg találatot dobott ki a net. Kiválasztottam magamnak pár programot és helyszínt, aztán végül úgy döntöttem elmegyek a Városligetbe. Egy kicsit sétálni szeretnék a Hősök terén és beszeretnék ugrani majd a Szépművészeti Múzeumba. Egyre izgatottabb lettem programszervezés alatt, így máris nekiindultam a városnak. Elsétáltam a Széchenyi Fürdő, az Állatkert, a Műcsarnok mellett. Rengetegen voltak a Városligetben: voltak futó emberek, babakocsis anyukák és a plédeken pedig lustálkodó diákok feküdtek. Hmmm… édes illat terjed a levegőben: valahol vattacukrot árulnak. Beálltam a sorba és vásároltam magamnak egyet. Amikor megettem annyira megszomjaztam, hogy vennem kellett egy palackozott ásványvizet. Egyre jobban ment le a nap az égen és lassacskán kezdett besötétedni. Fogtam magam és a szállás felé vettem az irányt.