Mikulások a világ körül

Hamarosan december 6.-a, ami egyben a Mikulás érkezése is. December 5.-én este felé már a gyerekek javában tisztára pucolják a csizmájukat és az ablakba helyezik a lábbelit. Másnap reggel pedig finom csokoládék és édes gyümölcsök hada várják a gyerkőcöket. Nagy izgalommal bontogatják ki a piros csomagocskákat, és aki rosszul viselkedett egész évben, annak virgács is van a Mikulás csomagjában. Sokunkban idéznek fel boldog emlékeket ezek az illatok, hangok és képek, amik a szemünk elé tárulnak olvasás közben, bárhol is legyünk a világban – s bárhogyan is nevezzék a világban az általunk Mikulásnak, vagy Télapónak ismert nagyszakállú, piros ruhás, kedves személyt. Pár országban is jelen van a Télapó, csak másképpen hívják, van aki Karácsonykor megy, van aki december 6.-án reggel érkezik a gyerekekhez. Honnan jött a Mikulás? Miért kötik Szent Miklóshoz?

Szent Miklós a 4. századi görög püspök volt, aki Nikáiában élt (napjaink Törökországában). Az egyik legismertebb történet arról szól, hogy Szent Miklós titokban segített egy szegény apa három lányának, akiknek nem volt elég pénzük esküvőre illetve nem tudta volna férjhez adni a lányait. Éjszaka közepén beletette az aranyérméket a lányok cipőjében, amelyek kint száradtak az ablakpárkányon. E történet inspirálhatta azt az elképzelést, hogy a Mikulás ajándékokat hoz a gyerekeknek, és az ajándékokat cipőkbe vagy kis ládákba helyezi. Egyes régiókban, például az Alpok területén, a Mikulás társaságában olyan figura is feltűnt Krampusz személyében, aki a rossz magaviseletű gyerekekkel foglalkozott. A Krampusz egy ördög vagy rémisztő szörny alakja, és még ma is néhány helyen él a hagyomány, hogy a Krampusz a Mikulással együtt jelenik meg.

Az Észak-Amerikai Mikulás vagy Santa Claus az egyik legismertebb és legkedveltebb figura világszerte. Ő egy kövér, jókedvű öregúr piros-fehér öltözetben, aki karácsony éjszakáján ajándékokat hoz a jó gyerekeknek. A története részben a holland Sinterklaas hagyományokból ered, de az évek során kialakult egyedi karakterré. Oroszországban a téli ünnepek főszereplője Ded Moroz, vagyis Dédka Moroz (Téli Nagyapó ). Ő egy hosszú szakállú, öregember, kék öltözetben, és gyakran kíséri Snegurocska, azaz hóleány. Ded Moroz karácsony előtt vagy után érkezik, és ajándékokat hoz a gyerekeknek. Franciaországban Père Noël a Mikulás, aki szintén piros-fehér öltözetben jelenik meg. Az ottani Mikulás hagyomány a középkorra nyúlik vissza, és a francia gyermekek ajándékokkal várják Őt. Olaszországban a Mikulást Babbo Natale néven ismerik. Ő egy kedves, öregúr, aki ajándékokkal érkezik. Az olaszok hagyományosan karácsony este várják a Mikulást, és ünnepi lakomát tartanak az egész családdal. Finnországban a Joulupukki a Mikulás, és egykoron kevésbé barátságos figuraként ismerték el. Az idők során azonban a Joulupukki egy kedves, ajándékhozó személyé vált, és a finn gyermekek izgatottan várják őt a téli ünnepekkor. Budapesten is tett látogatásokat a finn Mikulás- mindig hatalmas sikereket aratott.

Svédországba viszont nem december 6-án, hanem karácsonykor érkezik a Mikulás, aki nem is igazi Mikulás és nem is így hívják. A svéd Mikulás neve, Tomte, aki nem volt mindig a svédek Mikulása. Ő egy mitikus lény, aki a legendák által született. A régi skandináv mondák szerint, a karácsony estét varázslat és babona veszi körül. A karácsony éjszaka tele van rejtélyekkel. Ez az az éjszaka, amikor minden, ami láthatatlan, láthatóvá válik, de csak akkor, ha hiszel benne. Ilyenkor megláthatjuk tomtét is. Szóval Tomte észak jóindulatú manója, persze csak ha kap zabkását, vajjal és mandulával.