Megtévesztés Játéka 8.fejezet

Drágám,már megint mitől vagy ilyen ideges?

Dalma

Végre eljött a pillanat, amire már napok óta vártam. Három hosszú nap telt el, és most végre útnak indulunk Lillafüred felé.Erik büszkén forgatja a kulcsot az ujjai között, majd elindítja a kocsit.Amikor kiállunk a szervíz garázsából,én előre nyúlok és benyomom a rádiót.Saint JHN és Janelle Kroll-Lust című dala éppen ideális háttérzene az utazáshoz.Erik rám néz, és vigyorogva figyeli, ahogy szinte átszellemülten énekelek. Egy pillanatra megfogja a kezemet, és gyengéden megcsókolja a kézfejemet.Ez az apró gesztus is elég ahhoz,hogy még boldogabb legyek,hiszen olyan régen várok erre a kiruccanásra.Végre igazán kettesben lehetünk,távol az otthonunktól,a lillafüredi Palotaszállóban.Az út gyorsan eltelik,és alig félóra múlva már a szálloda előtt állunk.-Végre itt vagyunk!-kiáltok fel.Mivel alig tudom visszafogni magam,így izgatottan pattanok ki a kocsiból, és előre rohanok, hogy intézzem a becsekkolást.Az épület grandiózus, a Palotaszálló varázsa azonnal magával ragad, de amikor megfordulok,észreveszem,hogy Erik nem jön utánam.Egy pillanatra megállok a bejáratnál, és visszanézek.Erik a kocsinál áll,és feszülten figyeli a telefonját.Hallom,ahogy idegesen felsóhajt,és összecsípi az orrnyergét.Hirtelen összeszorul a gyomrom,és rossz érzésem támad.Óvatosan vissza sétálok hozzá,és lágyan megérintem a karját.-Minden rendben szívem?-kérdezem, próbálva nyugalmat erőltetni a hangomba.-Természetesen az Apád az,ki más lehetne?-ingerülten szól hozzám,közben a kezében szorongatja a mobilt.-Miért nem veszed fel? -kérdezem, és lazán nekidőlök a motorháztetőnek.Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felülök rá, hogy közelebb legyek hozzá.Látom,hogy a telefonját nyomkodja, mintha valami fontosat kellene intéznie, de valahogy nem tudom elhinni, hogy tényleg ez az oka a viselkedésének.Előrehajolok, és finoman kiveszem a kezéből a telefont. Egy csókot nyomok az ajkaira, bízva abban, hogy ezzel feloldom a feszültséget. De Erik lassan elhúzódik, és visszakéri a telefonját.-Most azonnal add vissza!-szól rám és a hangja még mindig remeg az idegtől.Valami szokatlan hidegség van a mozdulataiban, amitől megborzongok. Megpróbálom figyelmen kívül hagyni a rossz érzést, de a gyomrom mélyén már ott motoszkál a bizonytalanság.-Jól van na!-mondom neki homlokráncolva,és átadom a telefont.Valamiért mégis bosszús vagyok.-Olyan gyerekes vagy!-csattanok fel,talán hangosabban is,mint szerettem volna.Erik sziszegve válaszol, mintha a türelme egy hajszálon függne.-Mondod te!-szól vissza élesen, majd mélyen a szemembe néz, és suttogva hozzáteszi: -Este ezzel még elszámolunk.-a szavai fenyegetően csengenek, de valahogy mégis bizsergést érzek a gyomromban. Kihívás, ami elé állít, valami izgalmas és titokzatos ígéret, amit még alig bírok felfogni.Éppen ettől izgalmas a kapcsolatunk:kiszámíthatatlan és szenvedélyes.Tudom,hogy amikor egymás agyára megyünk,akkor mindig édes a békülés.-Már alig várom!- válaszolom pimaszul, és beharapom az alsó ajkamat, mintha ez elég lenne ahhoz, hogy visszatérjen a régi, játékos hangulatunk.-Gyere menjünk!-forgatja a szemeit a férfi,és megfogja a kezem.Én pedig boldogan sétálok mellette.A recepcióhoz érve Erik még mindig szorosan tartotta a kezemet.A recepciós férfi mosolyogva köszöntött minket, és gyorsan bepötyögte az adatainkat a rendszerbe.Látni lehetett rajta, hogy kicsit zavarban van, talán nem várt minket ilyen későn.- Hm, érdekes…-morogta magában, miközben a monitorra meredt.-Minden rendben?-kérdeztem óvatosan.-Igen, minden rendben.-emelte fel a tekintetét, és megkönnyebbülten elmosolyodott. -Úgy tűnik, három napja kellett volna megérkezniük, de a rendszer szerint az érkezési dátumot valaki módosította.-majd kérdőn néz ránk.-Én voltam,a mobilomon intéztem.-feleli Erik.A recepciós bólogat,majd megszólal.-Akkor a szobájuk készen áll.-továbbra is ránk ereszti a mosolyát.-Hála az égnek!-Erik felsóhajtott,és átölelte a derekamat, szorosan magához húzva.Egy gyengéd csókot nyomott a homlokomra, amitől egy pillanatra ellazultam.Ránéztem és kérdőn felvontam a szemöldömöm.-Ezért voltál ideges?-kérdeztem kíváncsian.-Nem, semmi ilyesmi nincs.-rázta meg a fejét gyorsan, majd rám mosolygott.-Na gyere,most ne beszéljünk erről.-sürgetett, ahogy megkaptuk a szoba kártyánkat.Csendben indultunk a lift felé.Amikor beszálltunk, a lift halkan zúgni kezdett, és elindult felfelé.Erik mellett álltam, figyeltem a gombokat és a lift kijelzőjét, de éreztem, hogy Erik valahogy másképp viselkedik. Egy pillanatra megéreztem a tekintetét magamon.Mielőtt bármit is mondhattam volna, Erik váratlanul megnyomta a vészleállító gombot.Abban a pillanatban rázkódva megállt a lift.Meglepetten fordultam felé.-Erik, mit csinálsz?- kérdeztem, de a szavak alig jöttek ki a számon,mivel Erik felém lépett és megállt előttem.A szemembe nézett, és szinte éreztem, ahogy a levegő hirtelen vibrálni kezd körülöttünk.Zihálva kapkodom a levegőt,és a gyomrom azonnal bizseregni kezd.Lassan elgyengülök,de közben próbálok erőt venni magamon.A keze finoman, de határozottan érintette meg az arcomat, és mielőtt tiltakozhattam volna, Ő szenvedélyesen megcsókolt. A csókja tüzes volt, és mindenféle ellenállás, amit éreztem,úgy szétfoszlott,mintha soha nem is létezett volna.Csak átadtam magam a pillanat hevének, az érzéseim örvényének.Erik kezei lecsúsztak az arcomról, majd megragadta a csuklóimat, és a lift üveg falához szorított. Éreztem, hogy a hideg üveg nekiütődik a hátamnak, de ez csak még intenzívebbé tette a pillanatot.Amikor Erik rám nézett,azzal a sötét vággyal teli szemeivel,úgy megremegtem tőle,mint azelőtt soha.Nem tudom hogyan csinálja ezt,de hatással van rám.Ezzel még jobban rabul ejti a szívemet.-Máskor nem veszed el a telefonomat kérés nélkül. Értetted?-kérdezte, és a hangja olyan mély volt,hogy megint megborzongtam.Remegve az izgalomtól, csak bólintani tudtam.A szívem hevesen dobogott, és a lélegzetem egyre szaporább lett.Erik az ujjaival összeszorítja az arcomat,majd megcsókolt,ezúttal olyan szenvedéllyel,hogy azt hittem menten megfulladok.Percekig álltunk így, egymásba feledkezve, mielőtt a lift hirtelen újra mozgásba lendült.-Na, tetszett?- kérdezte könnyedén, mintha mi sem történt volna. Az a pimasz mosoly az arcán az őrületbe kergetett.-Talán.-válaszoltam játékosan, bár legszívesebben folytattam volna.Az arcom égett, a csuklóim lüktettek az érintésétől, de valahol mélyen belül mégis ott bujkált az izgalom, amit nem tudtam elnyomni.

Amint Erik előreengedett, és beléptem a szobába, elakadt a lélegzetem. A Palotaszálló minden túlzás nélkül olyan volt, mint egy álom.Tágas,elegáns szoba tárul elénk,és az ablakból a kilátás egyenesen gyönyörű volt!Még most sem hittem el teljesen, hogy itt vagyunk.A szívem a lift incidens óta hevesen dobog,és alig bírok magammal.Erik közben ledobta a táskáját a földre,majd egy laza mozdulattal levette a pólóját.Az izmai kirajzolódtak a félhomályban, én pedig lefagyva bámultam Őt,ahogy ledobja magáról a ruhadarabokat.Ez az egész olyan volt,mint egy lassított felvétel.Érzem,hogy összerándul az ölem,és már megint elkap a heves izgalom.Hogy lehet ezt bírni,de komolyan?Ő egy pillanatra rám nézett, és ahogy a szeme találkozott az enyémmel,tudtam,hogy most fogunk bele lendülni igazán a dologba.-Mindjárt jövök!-motyogtam, majd a fürdőszobába siettem. Amint becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem a hideg csempének,és próbáltam összeszedni a gondolataimat.A liftben történt eset még mindig kísértett.Vissza idézem magamban Erik érintéseit,a csókjait,és a szavait,amikkel lázba hozott engem.A gyomromban ismét feléledt az édes remegés,amikor a tükörbe néztem láttam,hogy az arcom teljesen lángba borult az emlékektől.Vajon a vágy volt az? Vagy talán az izgalom, hogy végre kettesben lehetünk ebben a csodálatos szállodában?Nem tudtam, de éreztem, hogy ma éjjel nem fogok tudni aludni.Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra.Kihúztam magam, és gyorsan felkaptam a rúzsomat. Finoman áthúztam az ajkaimon,és igazítottam rajta egy kicsit.Aztán elővettem a legdögösebb fehérneműmet,és magamhoz mértem.Ha ebben Erik meglát,szerintem egy évig nem szabadulunk ki a Palotaszállóból.Pár perc kellett,hogy összeszedjem magam,és amikor végre készen voltam,remegő kézzel nyúltam a kilincshez.Mély levegőt vettem,és végre kiléptem a nappali hűvös terébe.Erik ott állt,a szokásos higgadtságával,egy pohár bourbornal a kezében.Az ablak előtt tartózkodott,és éppen a sötétségben fürdő várost figyelte, mintha azon gondolkodna,mitől ilyen gyönyörű ez a város.Egy pillanatra megálltam, és figyeltem őt. A holdfény az arcát lágyan megvilágította,ugyanakkor a vonásai kemények voltak, de mégis valami mélyebb,törékenyebb érzést is sugároztak.A levegő tele van feszültséggel,miközben Őt bámultam a nappali közepén.Egy pillanatra a szemeim össze találkoztak az övéivel.Erik tekintete furcsa volt,olyan mintha azt mérlegelné,hogy mit is akar tőlem valójában.Belenézett a poharába,és egy mozdulattal kiitta a maradék italt,majd olyan hangosan csapta le a poharat,hogy hirtelen összerezzentem.Erik megfordult és felém közeledett.A szívem egyre gyorsabb tempóban vert a mellkasomban,és alig vártam már,hogy magával ragadjon a heves természete.Lassan hátráltam, egészen az ágy széléig, miközben Ő továbbra is közeledett.Amikor végül az ágyhoz értünk,megfogtam a vállánál és megfordítottam.Majd egy hirtelen mozdulattal ledöntöttem az ágyra.Macskaszerű mozdulatokkal fölé másztam,és a szemébe néztem.A testem minden izma megfeszült, a bőröm forró volt a vágytól, a mellkasom pedig erőteljesen emelkedett és süllyedt. Lehajoltam hozzá, az ajkaim szinte alig érintették a bőrét, mégis éreztem, ahogy megremeg a leheletem alatt.Végighúztam a nyelvemet a mellkasán, érzéki, lassú mozdulatokkal, és hallottam, ahogy felmordul. Az ujjai finoman fésülték a hajamat, mintha valami drága kincset tartana a kezében.Majd végigsimítottam a bőrét,éa egyre közelebb húzódtam hozzá. A mellkasánál kezdtem,majd lassan lefelé haladtam, a bordáin keresztül egészen a hasáig. Minden egyes mozdulatot élvezettel tettem meg, kiélvezve minden másodpercet, amit a teste felett tölthettem.Olyan érzés volt, mintha egy édességet kaptam volna, amit végre kibonthattam és megkóstolhattam.Megemelem a fejemet,és a szemébe nézek.Tudtam, hogy tetszik neki, amit lát. És én is élveztem a pillanatot.A kezem a hátam mögé csúszott, és egy könnyed mozdulattal levetettem magamról a fehérneműt. A szobában félhomály uralkodott, csak a hold fénye szűrődött be az ablakon, megvilágítva a testemet. Éreztem, hogy Erik tekintete végigszalad rajtam,és elégedett morajlást hallottam felőle.Erik felült, az ujjai finoman végigsiklottak a csípőm vonalán, majd a derekam köré fonta őket, és közelebb húzott magához.-Ez a szett eléggé vadító,nem gondolod?-kérdezi rekedt hangon.Felnéztem rá, a szívem gyorsabban vert, és az ajkaim szinte megremegtek a kimondatlan válaszom súlya alatt. Mielőtt még bármit mondhattam volna, éreztem, hogy a keze újra megindul, de most lassabban, felfedezőn. Ahogy Erik tekintete elidőzött rajtam, a pillantásában ott volt minden, amit szavak nélkül is értettem: a vágy, a birtoklás, és valami több, ami megbabonázott.-Gyönyörű vagy.- mondta halkan,és belecsókolt a nyakamba.-Megvadulok tőled… A testedtől, az illatodtól, attól, ahogy rám nézel.-folytatja.Nem tudtam mást tenni, mint hagyni, hogy magával ragadjon ez az érzés, és teljesen átadjam magam neki.Az ajkai finoman érintették a vállamat, majd lassan, gyengéden haladtak lefelé, a kulcscsontom mentén. A bőrömön éreztem forró leheletét,amitől még jobban lángra gyújtott.Lassan lehunytam a szemem,és totál extázisba estem.A keze lassan felfedezte minden porcikámat, ujjai körbefonták a csípőmet, és gyengéden végigsiklottak a combjaim belső részén, mintha pontosan tudta volna, hova kell érintenie ahhoz,hogy a legnagyobb hatást gyakorolja rám.Ezután Erik gondolt egyet és a hasamra fordított.Elkezdte finoman gyurogatni a fenekemet,mialatt én kéjesen sóhajtoztam.A férfi egy váratlan mozdulattal belém nyalt.Nem tudom hogy mászott le oda ilyen hirtelen,de amit csinált,az mindent felülmúlt.Megőrülök.Ahogy az ajkai tovább haladtak lefelé, a bőröm alatt éreztem, hogy egyre mélyebben hatol belém az érzés.A testem remegni kezdett a gyönyörtől,amikor egyre hevesebben nyalta a puncimat hátulról.Majd belém dugta az ujját és úgy fejezte be a dolgot.Hangos kiáltásba kezdtem,és a kéj olyan erővel zuhant rám,hogy elszakadtam a valóságtól.Mintha minden, amit eddig ismertem volna, elhalványult volna, és most először érezném, milyen is az igazi mennyország 19 évesen.

Az ébredés pillanata tökéletesnek tűnt. Erik ott feküdt mellettem, a teste még mindig forró volt a takaró alatt.Hallom,ahogy szuszog a párnán,és amikor felé fordulok látom,hogy a szája enyhén nyitva van.Annyira édes!Erős a késztetés,hogy megsimogassam az arcát,és amikor felé nyúlok azonnal felpattan a szeme.Mintha megérezte volna a közeledésemet.Felült, és szinte azonnal felpattant az ágyból. Mozdulatai gyorsak és sürgetőek voltak,ahogy felhúzta magára a pólót.Megdermedtem a takaró alatt,és figyelem, ahogy szó nélkül összeszedi a ruháit.-Hova készülsz?-kérdezem tőle,közben ki dörzsölöm a szememből az álmot.-El kell mennem.Valami sürgős elintéznivalóm van.-feleli ingerülten.-Mi? Miért? -kérdeztem összezavarodva. Még alig tértem magamhoz,és máris elhagy?Az előző éjszaka emlékei még ott lángoltak a bőrömön, erre Ő kitalálja,hogy távolságtartó lesz.-Dolgom van.-felelte röviden, és a pólóját a fején áthúzva elkezdte felvenni. Mintha nem lenne semmi mondanivalója.Most már egyre jobban felhúzom magam.Mi ez a rövid egyenes válasz?Mi a franc történik vele?És velünk?-Miért nem mehetek veled?-próbálkozom,hátha ad valami normális választ.Rám nézett egy pillanatra, a szemében furcsa fény csillant meg. Az a hűvös mosoly, amit felém küldött,különösen felidegesített.-Jól van legyen!De csak akkor jöhetsz velem,ha megnyered ellenem a sakkpartit.-mondja komolyan.-Sakk? Ezen meg mi múlik?Még indulás előtt van időd játszani?-csóválom a fejem.Nem értettem, miért ilyen furcsa a hangulata, de valahogy úgy éreztem,hogy ennél több van a háttérben.Valamiért nem árulja el nekem.Felkelek és magamra kötöm a köntösömet,közben Erik előveszi a játékot.-Rendben!-vágtam rá, bár belül forrtam a feszültségtől. Leültünk az asztalhoz, és felállítottuk a sakkfigurákat.Ő már annyira magabiztos volt, mintha már előre tudta volna a végeredményt. Én viszont nem akartam veszíteni,és nem adhatom meg neki ezt az örömöt.Bár tudom,hogy nem áll jól a szénám.Ahogy elkezdtünk játszani, egyre világosabbá vált számomra, hogy Erik sokkal jobb játékos, mint én. Minden lépésével közelebb vitt a vereséghez, és én éreztem, hogy lassan becsúszom a csapdájába. Próbáltam kitörni, de minden mozdulatomat előre látta.Hihetetlen.Aztán elérkezett az elkerülhetetlen pillanat: sakk-matt.Ennyi volt.Vereséget szenvedtem.-Ez nem ér!-kiáltottam dühösen, az adrenalin szinte forrón lüktetett az ereimben. De már rég nem a játékról szólt ez a düh. Nem. Valami sokkal több volt mögötte.Az, ahogy játszott velem, nem csak a sakktábláján, hanem az egész kapcsolatunkon.Ez az jelenti,hogy Eriké az utolsó szó,és kész.Erik győzelmi mosolyt villantott felém,majd mély hangon megszólalt:-Talán jobb lenne, ha a szobában maradnál, amíg elintézem a dolgaimat.-közli velem,közben átjár a hangjától a borzongás.A dühöm azonnal felrobbant bennem.Felborítottam a sakktáblát,és a bábuk hangos csattanással gurultak szét a padlón. A csend szinte kézzelfogható volt.A férfi megragadta a karomat,és magához húzott.-Mi az bébi?Fáj a vereség?Tudod,hogy itt csak egy valaki nyerhet.Még pedig én.Akarsz még sakkozni?-közben belém hatol a fájdalom,de nem a vereség miatt.Hanem attól,ahogy rám néz.A szemei ridegek,és félelmetesek.-Engedj el!-szólok rá rekedten,és Ő így is tesz.Már majdnem elértem a fürdő ajtaját, amikor hirtelen Erik erős keze ismét megragadta a karomat. Szinte éreztem, ahogy az ujjai mélyen a bőrömbe vájnak. Nem tudtam mozdulni. A falhoz nyomott, olyan erővel, amit még sosem tapasztaltam tőle. A szemei élesen csillogtak, és az arca közel volt az enyémhez, szinte éreztem a leheletét az arcomon.-Te itt maradsz, amíg én elintézem a dolgom. Világos?-sziszegte a fogai között, és a szavaiból áradó fenyegetés megdermesztett.Teljesen elakadt a lélegzetem.Erre nem tudtam válaszolni. Az ijedtség elnyomta a szavaimat. Nem hittem volna, hogy Erik ilyenre is képes.Az a férfi, akit szeretek – vagy akiről azt hittem, szeretek – most olyan idegennek tűnt, hogy a testemet átjárta a félelem.Amikor elengedett,hevesen dobogott a szívem,Ő pedig az ajtó felé lépett.Minden lépéssel mintha eltávolodott volna tőlem, nem csak fizikailag, de érzelmileg is. Megállt az ajtóban, és még egyszer rám nézett, ezúttal hidegen, minden érzelem nélkül.-Megne próbálj kijutni.-mondta nyugodtan, majd kilépett, és az ajtó becsukódott mögötte. Hallottam, ahogy a kulcs megfordul a zárban. Az ajtóhoz sietek és tényleg bezárt. Ez az idióta tényleg egyedül hagyott.A hátamat a falnak nyomom,és összeomlottam a földön.A kezeim reszkettek, és a fejemben kavargó gondolatok összemosódtak. Mi történt? Miért viselkedett így? És miért érzem, mintha valami szörnyű dolog történne?A levegő összesűrűsödött a szobában,én pedig kapkodva lélegeztem.Akkor értettem meg: Erik nem az a férfi, akinek mutatja magát. Volt benne valami rejtélyes és egyben veszélyes,ami most a felszínre tört. És én itt maradtam, bezárva, fogolyként egy olyan játékban, amit még nem teljesen értek.