Megtévesztés Játéka 7.fejezet

A rémálmok fogságában

Kíra

Miután vége lett az óráknak, Jeremyvel hazafelé vettük az irányt.Az utcák már csendesek voltak, a késő délutáni fények lassan nyugovóra tértek,majd később átvette a helyét az esti sötétség. Egész nap izgultam, hiszen Jeremy megígérte, hogy segít a háziban. Nekem meg egészen más terveim voltak ezzel kapcsolatban.Ugyanis azt tervezem,hogy még ma lefekszem vele. Egyszerűen nem tudtam elhessegetni a gondolatot:akartam Őt, minden értelemben. Olyan érzés volt, mintha minden érzékem kiélesedett volna,mint valami mágnes Jeremy felé egyre húzott.A tanórák alatt elképzeltem,ahogy az ajkaival végig súrolja a nyakamat,egészen a dekoltázsomig,mialatt a karjai között tart engem.Több volt ez, mint puszta vonzalom:a testem minden egyes rezdülése arra késztetett, hogy megadjam magam ennek a vágyakozásnak.Alig vártam már,hogy otthon legyünk.Ahogy megérkeztünk, fel rohantunk a szobámba, és amikor becsuktam az ajtót, mintha hirtelen minden félelmem és kétségem eltűnt volna.Jeremy az ágyam szélére ült, engem meg hirtelen elkapott valami vad energia. Gyorsan tettem egy lépést, és máris ott álltam előtte, két kezemmel erősen meglöktem, hogy hanyatt döntöttem az ágyon.Jeremy meglepődve fel kuncogott,én pedig rámásztam.-Úgy volt, hogy tanulunk.- mondta mosolyogva, de láttam a szemében, hogy a helyzet kicsit zavarba hozza. Nem pont erre számított.Felé hajoltam, és mielőtt megcsókoltam volna ezt mondtam neki:-Igen úgy volt,de most valami mást csinálunk!-feleltem neki határozottan, de közben belül remegtem. Ez volt az a pillanat, amitől annyira féltem,és egyben nagyon vártam. Végre a kezembe vettem az irányítást.Hiszen azt akartam, hogy most történjen meg.Készen álltam, hogy Jeremy legyen az, aki elveszi a szüzességemet.Lassan az ajkai felé hajoltam,és megcsókoltam Őt.Ösztönösen csináltam mindent,és amikor a srác ellenkezni akart,akkor megfogtam a csuklóját és leszorítottam.-Hmm..-felnyög a számban,én pedig tovább csókolom.-Mi az nem tetszik?-kérdezem felhevülten,és tovább ingerlem a nyakánál.-Dalma,kérlek engedj el!-parancsolta élesen,és én ettől megijedtem.Szemforgatva leszállok róla,és a másik oldalra huppanok.-Úgy látom még szexelni sem lehet veled.Köszi,hogy megölted a pillanatot!-morgom,és felkelek az ágyról.-Dalma,várj.-szól hozzám lágyan,és megfogja a kezem.-Tudod,hogy különlegesre szeretném tenni ezt az alkalmat.-közli velem.-Hiszen Te magad mondtad,hogy romantikus körülmények között szeretnéd.-mondja sejtelmesen,és kisöpri a nyakamból a kósza tincseket.-Most éppen abban vagyok,erre meg ellöksz magadtól.-sóhajtom.-Nem igaz szívem.Tudod,hogy a leckére kell koncentrálnunk,meg itthon vannak a szüleid.Tartani kell a látszatot.-aztán a nyakamba csókol.Nagy levegőt veszek és kiengedem a felgyülemlett feszkót.-Akkor elővesszük a leckét és megcsináljuk?-kérdezi, és látom rajta a szelíd mosolyt.-Jól van hozd a könyvet.-adom meg magam.Nem erre számítottam,és nem pont erre vágytam.Most már mindegy.Amikor Jeremy rám nézett, egy csókkal zárta le a témát,amitől egy kicsit megenyhültem.Hasra fordultam, és Jeremy máris a kezembe nyomta a könyveket,majd elkezdtük átnézni a házi feladatot. Nem volt könnyű koncentrálni, főleg úgy, hogy még mindig éreztem azt a vágyat, ami bennem tombolt. De Jeremy mintha teljesen más hangulatban lett volna. Ő tényleg csak a matekra koncentrált, a feladatokra, és a magyarázatokra.Valahogy könnyebben ment neki a számolás, én meg csak próbáltam lépést tartani vele.Hiszen állandóan elkalandoztak a gondolataim.Az idő csak úgy repült, és mire észbe kaptam, már a délután nagy része eltelt. Álmoskásan ásítottam egyet,majd Jeremy-re néztem. Láttam, hogy az ágy szélén ül,a feje kissé oldalra van hajtva. Az arcára fáradt mosoly ült ki, de a szemei lecsukódtak.Elaludt. Csendben figyeltem, ahogy fel-le emelkedik a mellkasa.Az egyik keze még mindig a könyvön nyugodott, a másik pedig az ágy szélén lógott le.Mivel bealudt,így már biztos voltam benne,hogy nálam fogja tölteni az éjszakát.És ennek nagyon örültem.

-Állj meg Kíra!-a szívem vadul dübörgött,amikor Mendel üldözött engem.Minden lépésnél éreztem a félelem szorítását, a lábaim szinte szedték magukat,de néha túl gyengének éreztem magam.-Elkaplak!-hallottam Mendel hangját a hátam mögött.A tüdőm sípol,és alig kapok már levegőt ettől a futástól.Nem szoktam futni,így totál rutintalan vagyok.Érzem,hogy szúr az oldalam és mindjárt meg fogok halni.Egyszer csak neki vetődtem egy téglás falnak. A fájdalom, amely az oldalamba hasított, szinte elviselhetetlen volt, de nem volt időm ezzel foglalkozni.Mindenhol figyeltem a lehetséges utat,hogy eltűnhessek Mendel szeme elől.A fal nem mozdult,csak állt,és rájöttem,hogy csapdába estem.Érzem,hogy Mendel keze a vállamhoz ér,és maga felé fordít.Megfeszülök az érintésétől,és a szemébe nézek.A következő pillanatban megfogta a kezem,és a szívem egy pillanatra megállt.A pasi felém hajolt,és megfogta a tarkómat.A csókja egyszerre volt édes és erőszakos, mintha a világ összes érzelmét belém akarta volna fojtani.-Engedj el,Mendel!- kiáltottam, próbálva kiszabadulni az öleléséből.-Nem foglak! Hiszen az enyém vagy!-kiáltotta,és ez a mondata súlyos teherként nehezedett a szívemre.Ez nem lehet,én nem lehetek az övé.Bármennyire is próbálta elhitetni,én nem akartam többé az Ő árnyékában élni.-Nem vagyok a tulajdonod!Hagyjál békén! Maradok az új életemnél!-kiabálom, de már nem tudtam, hogy a saját magamban kialakult új jövőt hirdetem-e, vagy csak próbálom elnyomni az érzéseimet. Majd Mendel a földre nyomott és a pulcsimat lehúzta a fejemről.-Most megvagy!-mondja gúnyos hangnemben,majd bekövetkezik,amitől a legjobban féltem.Mendel már a nadrágomnál tart és kéjes mosollyal rángatja le rólam.-Elég!-kiáltom,de mintha meg sem hallaná.A ruháim már eltűntek és teljesen meztelen vagyok.-Ó,végre!-majd érzek valami nyomást az ágyékomnál.Egy újabb kiáltás hagyta el a számat. -Nem! Nem akarom!Hallod Mendel?!-ekkor, a rémálom közepette,valaki a távolból hozzám szólt:-Dalma!Ébredj fel!-szólogat egy lágy hang.Lassan felnyitom a szemem,és Jeremy pillant rám azzal a gyönyörű tekintetével.A pasi szemei most ijedten néztek rám,de én akkor is imádom őket.-Mendel…-suttogom a mostohabátyám nevét.-Minden rendben. Nyugodj meg,szívem.Itt vagyok melletted.-Jeremy a mellkasára vonja a fejemet és elkezd ringatni.Az Ő szava most dallamként hat a lelkemre,ami segít elűzni a félelmeimet.A keze lágyan simogatni kezdi a hátamat, és a pillanat varázsa mindent elhalványít körülöttem.Lassan csitulni kezd a rémálom okozta ijedelem.Jeremy az ujjaival végig szántott a hátamon,és gyengéden simogatott tovább.Nagyokat sóhajtoztam,majd éreztem,hogy a szívem is kezd megnyugodni.Hiszen biztonságban vagyok,és senki sem tud bántani.Mendel nem tudja,hogy hol lakok.-Ki az a Mendel?Bántott téged?-kérdezi Jeremy,és én egyből összerezzentem a névtől.Válasz helyett felnéztem rá,és felültem.Majd óvatosan elhelyezkedtem előtte és megsimogattam az arcát.-Jeremy…Ez már nem számít,hiszen itt vagy nekem.Hálás vagyok,hogy nem hagytál magamra.-mondom neki lágyan.-Ráadásul szerelmes vagyok beléd -vallom be neki.-Az első perctől kezdve szerettelek.Mindig is téged akartalak,és örökké szeretni foglak.-közben érzem,hogy elpirulok.-Tudtommal már egy ideje szeretsz,de még sosem mondtál ilyen szépet.-mosolyog rám,és közelebb hajol az arcomhoz.-És én is szeretlek Dalma.-aztán a két kezébe fogja az arcomat,és szenvedéllyel megcsókol.Csók közben az ölébe mászok és kényelmesen elhelyezkedem.A hajába túrok és élvezem a mámorító érzést,ami átszalad rajtam.Végre én irányíthatok.-Biztos vagy benne,hogy akarod?-kérdezem Jeremyt.-Csak erre a vallomásra vártam.-pihegi a nyakamat csókolgatva.Most már értem.Dalma ezért nem tudott lefeküdni Jeremy-vel,mert a nagy vallomásra vártak.Bár akkor sem világos,hogy miért húzták ilyen sokáig.Jeremy megfog és az ágyra fektet,és felém hajol.-Csak veled akarok lenni.-suttogja.Érzem,hogy a kezével le siklik a mellemre és a hálóingem alá nyúl.-Tudom..-mosolygok rá.A pasi elkezdi masszírozni a melleimet,én pedig megőrülök ettől az új érzéstől.Bár Mendel párszor már próbálkozott ezzel,de én mindig ágyékon rúgtam,így szerencsére sosem jutott ennél tovább.Viszont amit Jeremy művelt,az valami csodálatos volt.-Uhh.-nyöszörgök és alig bírom visszafogni magam.A pasi felém emelkedik és lehúzza magáról a pólóját.Elképedve látom,hogy milyen kidolgozott felsőteste van.Az izmai és a mozdulatai tökéletes összhangba voltak egymással.Megérintem a mellkasát és végig simítok rajta.Valami eszméletlen.-Gyönyörű vagy…-mondom halkan.Jeremy mosolyog és válasz helyett lehajol,majd újra megcsókol. Az ég hatalmasat dörög felettünk, a villámok fénye átvilágítja a szobát,ez még csak fokozza a hangulatot.-Ennél tökéletesebb pillanat nem is lehetne.-búgja a számba.-Ugye?-és mielőtt bármit csinálhatnék,Ő ismét belém nyomja a nyelvét.Ebben a pillanatban olyan nagyot dörgött és villámlott,hogy elment az áram.-Most már nem világit az éjjeli lámpa sem.-kuncogok.A vihar odakint tombolt, a szél süvített, és a fák ágai, mintha életre keltek volna, ide-oda dülöngéltek az ablak előtt. A sötétség még inkább felerősítette az érzékeinket.Jeremy mit sem törődve az időjárással,feltartja a karomat és gyors mozdulattal megszabadít a hálóingemtől.A szívem úgy dobogott, mintha versenyre kelt volna a kint tomboló viharral.Egy hirtelen zajra összerezzentem, amikor a szél egy nagy fát döntött ki, ami hangos ropogással érkezett a földre.-Úristen!-sikítok fel,és azonnal megölelem Jeremy-t.-Ez csak egy vihar nem kell félni.-mondja érzékien,közben az ujjaival végig siklik a karomon.Egyszerre fog el a jóleső és a hidegrázós borzongás.Ez már túl sok nekem így egyszerre.-Nézz rám.-mondja Jeremy,és én azonnal a szemébe nézek.-Itt vagyok,és vigyázok rád.Rendben?-kérdezi lágyan.Nem szólok semmit,csak bólogatok,és hagyom,hogy Jeremy végig simogassa a testemet.Ezután a nyakamra tévedt az ujjaival,majd finoman belecsókolt a lüktető részbe.Ettől hangosan felnyögtem és erőteljesen bele karmoltam a hátába.Jeremynek bejött,mert egy mordulással a számba dugta a nyelvét.Amikor csókolóztunk a pasi az egyik kezével lecsúszott az ölemhez.Ezután lágyan masszírozni és dörzsölgetni kezdte a csiklómat.Teljesen kész vagyok.-Ez…isteni..-pihegem,majd érzem,hogy Jeremy egyre gyorsabban munkálkodik az ölemben.A puncim lüktetett a torkom kiszáradt,így nem maradt más,mint a teljes öntudatlanság.Valami mélyről jövő forróság közeledett felém,és amikor már nem bírtam visszatartani,önönvízként sodort el a kéj.Görcsösen kapaszkodom Jeremy vállába,miközben a nevét kiabálom.Jeremy a nyakamba csókol,és bennem gyönyörködik.A vihar még mindig morajlik,én pedig ismét felkiáltok,mert érzem nem bírok megnyugodni.Jeremy -Feküdj a hátadra.-mondja,és lágyan lenyom az ágyra.A lábam lelóg az ágy széléről.Jeremy egy párnát rak a térde alá,és leguggol az ölembe.Most már nem csak a kezével,de már a szájával is őrületbe akart kergetni engem.-Kérlek…-nyöszörgöm,már úgy érzem eléggé felkészültem,hogy befogadjam Őt.Jeremy még nyalt egy párat,majd olyan ponton talált el,ahol azt hittem ilyen nincs.-Most már készen állsz?-kérdezi rekedt hangon.Pihegve bólintok neki,és a fejem fölé emelem a karomat.Jeremy egy pillanatra elhajolt a farmernadrágja felé és kivett a zsebéből egy csomagot.A fogai közé vette az óvszert és a szemembe nézve szétszakította a fóliát.A hasamban egyből megindult az izgalom,és valami különös bizsergés fogta el a mellkasomat.Istenem én ezt nem tudtam,hogy létezik ilyen.Jeremy elkészült,majd felém hajol és apró csókokkal halmozta el a hasamat,majd óvatosan egy mozdulattal belém hatolt.Először fájt egy kicsit,de aztán már nem.Hiszen az élvezet azonnal átvette a gyeplőt.Jeremy először lassú,majd idővel gyorsított tempóban bökdösött.Figyelmesen megkérdezte,hogy milyen most nekem?Nem-e fáj?stb.Hálás vagyok a figyelmességért.Egy fura érzés kerített hatalmába,majd rájöttem,hogy lassan a csúcson leszek.Már annyira a határán voltam,hogy elkezdtem vonaglani.Jeremy rám mosolygott,majd megnyalta a hüvelykujját és dörzsölni kezdte a csiklómat.Én már annyira az önkívületben voltam,hogy próbáltam eltolni a kezét a puncimról,de nem engedte.-Jeremy!Ez nagyon….Ahhh!-egy sosem érzett forróság öntötte el a testemet,majd kirobbant belőlem az orgazmus vad hulláma.Nagy nyögések közepette ismét elélveztem,és nem értettem hogyan vagyok rá képes.Aztán rájövök,hogy Jeremy egy isten.Ezután Jeremy ledől mellém,és megpuszilja a kézfejemet.Aztán csak fekszünk egymás mellett az ágyban.A pillanat után a szoba megtelik a vihar mély morajával, ahogy mindketten próbáljuk visszanyerni az irányítást a légzésünk felett. A szél továbbra is vadul süvít odakint, de belül csend ereszkedik ránk.Óvatosan elhúzódik tőlem, de csak annyira, hogy a homlokát az enyémhez érintse.-Minden alkalommal, amikor rád nézek, egyre inkább beléd szeretek.-mondja halkan, a hangjában még mindig ott vibrál az elmúlt percek hevessége.Nem válaszolok azonnal, csak a karjaimba zárom, mintha attól félnék, hogy ha elengedem, a vihar kint minket is elsodorhat.Végül, amikor úgy érzem, hogy a csend elég mély lett, halkan megszólalok:-Nem akarom, hogy ez valaha is véget érjen.-és a boldogságtól remegve nézem Őt.Jeremy elmosolyodik, majd gyengéden megsimogatja az arcomat. -Akkor ne hagyjuk, hogy véget érjen.-mondja homlokon csókolva.Ekkor realizáltam, hogy mennyire nem akarom elengedni Őt.Sosem gondoltam volna, hogy épp Jeremy lesz az,aki elveszi a szüzességemet.Nem volt bennem kétség. Sem bűntudat.Egy pillanatra sem jutott eszembe Dalma,és ez így volt jó.Tudtam, hogy Dalma őt szereti,de most már én is.Jeremy-t mindenki másnál jobban akarom,és tudom,hogy Ő is engem.Láttam a szemében,amikor rám nézett,amikor először megcsókolt,amikor a teste az enyémbe fonodott.Az első pollanattól kezdve összeforrt a szívünk és a lelkünk.Most már senki sem szakíthat el minket egymástól.Most pedig itt fekszem a mellkasán,és hallgatom a szíve ritmusát.Mellette olyan nyugodt voltam,mint még soha.Hallom,hogy Ő is kezd már lecsillapodni,érzem a légzését.Ez után az éjszaka után feltétel nélkül és visszavonhatatlanul beleszerettem Jeremybe.Minden védekezésem eltűnt, és csak azt éreztem, hogy hozzá tartozom.Nagyon remélem,hogy örökké így fog maradni.

Ma reggel egyedül ébredtem,bár a szívem már nem volt az.Hiszen tegnap este óta, Jeremy lett az én kis titkom.A pasi már korán reggel lelépett,nehogy lebukjunk mindenki előtt.Állítólag Dalma szülei nem engedik meg,hogy fiúk aludjanak náluk.Ennek ellenére én mégis boldognak éreztem magam.Az ágyban fekve el kezdtem nyújtozkodni,majd hirtelen megcsapott Jeremy illata.Megfogtam a mellettem lévő párnát és jó mélyen beleszippantottam.Egy elégedett mosoly szökött az arcomra,annyira boldog voltam.Megszólal az ébresztő,én pedig azonnal leállítom.Úgy tűnik sikerült előbb ébrednem.Felpattanok az ágyból és felkapom a papucsomat.A szekrényhez sétáltam és kivettem pár ruhadarabot,amit fel szeretnék venni.Miközben a tükör előtt készülődtem,halkan dudorásztam valami vidám dallamot, amit nem is tudom, honnan ismertem, de valahogy pont illett a hangulatomhoz.Detti és Árven már biztosan várnak a suliban,így elkezdek igyekezni a készülődéssel.Tegnap délelőtt Detti rám írt,hogy találkozzunk az egyik kávézóban,mert elviteles kávét akarnak bevinni a suliba.Amikor készen vagyok,azonnal leszaladok az emeletről és felkapom a kocsikulcsot a tálból.-Szia Dalma!-a hátam mögött köszönt egy férfi hang.Megdermedek és lassan visszafordulok.Kérdőn nézek a férfira és nem tudom mit mondjak neki.-Szívem!Hát így kell köszönteni Apádat?Gyere már ide és ölelj meg az istenért!-mondja vidáman és kitárja a karjait.Megölelem a férfit és kelletlenül lógatom a kezemet.Egy kis idővel rájövök,hogy ez a férfi biztosan Balázs,Dalma nevelőapja.-Szia Apa!-sóhajtom és végül átölelem.-Na így kell ölelkezni kicsikém.-nevet fel, majd eltol magától, és megragadja a vállamat.-Mi van veled, bogaram?-kérdezi, és a szemében vidámság csillan. Nem tudom, mit mondhatnék,így csak bámulom,remélve, hogy nem szúr ki rajtam semmit. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy talán Dalma tényleg szokott így viselkedni, talán Ő is ennyire laza és könnyed, de én semmiképp nem érzem magam annak.Balázs beszélni kezd, és elmeséli, hogy napok óta nem tudja elérni a kollégáját,egyben jó barátját Eriket.Valami nincs rendben vele, de fogalma sincs, mi lehet az oka. A név hallatán azonnal megfeszülök.-Milyen Erik?-kérdezem meggondolatlanul, de már abban a pillanatban meg is bánom. Nem szabadna ilyen könnyen lebuknom! Balázs kérdőn néz rám, majd megvakarja a fejét, mintha valami nem stimmelne. -Hahó, Dalmácska! Hatott már a koffein? Miért kérdezel zöldségeket?- tréfálkozik vidáman. Gyorsan megvonom a vállamat, mintha semmi különös nem történt volna, majd sietve felkapom a táskámat és rohanok is a kocsihoz, hogy minél hamarabb elhúzzak innen.-Tita! Siess, mert Dalma már az autó felé tart!-kiált Balázs a konyhából,amitől én összerezzenek,de nem fordulok meg.Gyorsan beugrom a kocsiba, becsapom magam mögött az ajtót,és bekapcsolom a rádiót.Basszus!Basszus!Basszus!Miért kérdezek annyit?Egyszerűen elég lett volna bólogatni,meg mosolyogni.Az sokkal jobban megy,mint a válaszadás.Amióta Dalmával életet cseréltünk,azóta mintha még bonyolulttá válnának a dolgok.Amilyen egyszerűnek tűnt az elején,annál nehezebben megy a szerepem.Mindenáron elő akar bújni belőlem a Kíra és ezt nem hagyhatom.Csak is kizárólag Jeremy-nek mutatom meg az igazi énemet.Bár már többször megjegyezte,hogy mennyire megváltozott Dalma,az az én.Folyamatosan attól félek, hogy lebukok, és a legapróbb részletekre is oda kell figyelnem. Dalma családja,és a barátai mind-mind idegenek számomra, de nekem úgy kell tennem, mintha mindenkit ismernék.Ráadásul azt sem tudom, ki ez az Erik pontosan, és miért fontos, hogy Balázs nem tudja elérni, de most már biztos vagyok benne, hogy valami nem stimmel.Van egy olyan sejtésem,hogy Dalmának köze van Erik eltűnéséhez.