Megtévesztés Játéka 6.fejezet

Még mindig összezárva

Dalma

Erik keze melegen pihent a derekamon, amikor ébredezni kezdtem. Még mindig a tegnap esti szállodai ágyban feküdtünk, és egy pillanatra elmerengtem azon, milyen jó döntés volt itt maradni éjszakára. Ahogy megmozdultam, Ő még szorosabban ölelt magához.A tagjaim fájnak a tegnap esti szeretkezések után.Erik kimutatta,hogy mennyire nem tud betelni velem,és én sem vele.-Jó reggelt.-köszön a hajamba Erik,a hangja pedig észvesztően szexis.Imádom ezt a reggeli hangszínét.Érzem,hogy a mellkasa szorosan húzódik a hátamhoz,mintha azt üzenné:nem akarlak elengedni.-

Remélem, finom reggeli lesz.- suttogtam, miközben hátrafordultam, hogy az arcára nézhessek. Erik mosolygott,és egyből tudtam mire gondol.Férfiak.-Nem,nem olyan reggelire gondoltam.-nevetek fel.-Pedig hidd el,téged hamarabb megkóstolnálak,mint egy rántottát.-vigyorog,majd finoman megcsókolta a homlokom.Az érintésétől megnyugodtam, és egy pillanatra megfeledkeztem mindenről.-Meghiszem azt.-közben lassan kihámozom magam az öleléséből.-Menjünk,mert tényleg éhes vagyok.-felveszem a papucsot és a fürdőszobába sétálok.Miután összeszedtük magunkat, lementünk a szálloda éttermébe. Az asztalokat bőséges reggeli dekorálta,tele friss gyümölcsökkel, péksüteményekkel és gőzölgő kávéval. Az ételek illata betöltötte a teret,és még éhes lettem.A recepciós lány, aki tegnap este is üdvözölt minket,most ismét kedvesen mosolygott ránk.-Jó reggelt!Remélem, jól aludtak!-mondta, miközben átadtuk a szoba kártyát a regisztrációhoz.Erik udvariasan biccentett neki, én pedig mosolyogva válaszoltam.-Igen,minden a legnagyobb rendben volt.-közben Erik megköszörülte a torkát.Tudom,hogy egyből eszébe jutott a tegnap éjszaka.-Akkor erre felé gyertek.-mutat a jobb oldali asztalra,és leülünk.-Köszönjük.-bólintok,és kézen fogva oda sétálunk Erikkel.A svédasztalos reggeli isteni volt,én egy rántottát ettem bacon-nel,addig Erik egy egyszerű péksütit majszolt.A kávé pedig isteni volt.Amikor beleharaptam a kenyérbe,hirtelen megrezzent a mobilom.Egy üzenet érkezett Kírától. Ahogy elolvastam, egy pillanatra megálltam a villámmal a kezemben. "Minden rendben, ne aggódj! Csak vigyázz magadra!" írta. Tudtam, hogy Kíra nem a szavakkal játszik, de mégis jobban aggódtam érte, mint amit beismertem volna. Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban került olyan helyzetekbe,ahol nem tudtam, hogy valóban boldog-e.De most nem válaszoltam.Úgy döntöttem, inkább folytatom a reggelit Erikkel.-Mi legyen a mai program?- kérdezte Erik, miközben beleharapott egy friss croissant-ba. Épp válaszolni akartam, amikor a recepciós lány megszólalt mögöttünk.-Vigyázzanak, nagyon hideg lesz ma!Az előrejelzések szerint,hóvihar is lesz!-figyelmeztetett minket. Épp azt ecsetelte, hogy milyen rossz időt jeleztek, amikor éreztem, hogy a türelmem kezd elfogyni. A szívem mélyén már máshol akartam lenni. Lillafüred lebegett a szemem előtt, a fagyos, téli táj, ahol kettesben sétálhatnánk Erikkel, ahol végre kicsit kiszakadhatnánk ebből a nyüzsgéséből.Minden más most kevésbé tűnt fontosnak.Ökölbe szorítom a kezem,és próbálok nyugalmat erőltetni magamra,most nem borulhatok ki.Hirtelen felálltam az asztaltól, és ingerülten elindultam a szobánk felé.Erik meglepetten nézett rám, de nem szólt semmit, én pedig nem magyaráztam meg a hirtelen döntésemet. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, mély lélegzetet vettem, és megpróbáltam összeszedni a gondolataimat. A fejemben csak az járt, hogy mennyire vágyom arra, hogy végre Lillafüreden legyünk. Azt akartam, hogy kettesben töltsük az időt, hogy élvezzük a nyugalmat,amit megérdemlünk.Hiszen egy éve bujkálunk a családom és a barátaim elől.De most itt ragadtunk ebben a szállodában,úgy érzem,minden perc,amit itt töltünk,csak elpocsékolt idő.Erik néhány perccel később utánam jött. Halk kopogással jelezte, hogy be akar jönni, majd amikor nem válaszoltam,óvatosan benyitott és belépett a szobába.-Minden rendben?-kérdezte lágy hangon, és közelebb lépett hozzám. Az arckifejezése aggodalmat tükrözött, de én csak kifelé bámultam az ablakon.A gyönyörű havas tájat néztem,közben elszorult a szívem.-Nem akarok itt maradni.-mondtam végül,miközben az egyik havas fenyőre siklott a tekintetem.-Csak el akarok innen menni.-sóhajtom.A férfi közelebb lépett, és finoman megérintette a vállam.Nem szólt semmit,csak hátulról átkarolt.Hiszen tudja,hogy mi zajlik bennem.Aztán a fülemhez érintette az ajkait és ezt mondta:-Tudom, mennyire fontos ez neked.És igazad van. Lehet, hogy most jobb lenne ott lenni.De itt is kettesben vagyunk.Bárhol is vagyunk, ha együtt vagyunk, az számít.-vigasztal.Hallottam, hogy a hangjában ott van a kompromisszum készsége, de még mindig éreztem azt a feszültséget magamban.A szívem máshol akart lenni, és nehezen tudtam elfogadni, hogy most itt ragadtunk.Végül csak bólintottam,és a mellkasára hajtottam a fejem.Gyorsan ki kell találnom,hogy tudnánk tovább menni.Mert abban teljesen biztos vagyok,hogy nem bírok itt tovább megszállni.-Tudod jól,hogy mennyire vártam ezt a hétvégét.-óvatosan kibontakozom az öleléséből.-Tudom,és hidd el,hogy én is.-mondja és megsimogatja az arcomat.-Persze,hogyne tudnám.-dünnyögöm és elkezdek felöltözni.Előkapom a meleg pulcsimat és magamra húzom.-Dalma,ugyan már!Ne csináld ezt!-kérlel.Érzem,hogy kicsordulnak a könnyeim.-Tudod mit?Levegőre van szükségem.Ki megyek sétálni.-nézek rá könnyes szemekkel,és a nyakamra tekerem a sálat.-Dalma…Ha most kimész..-a hangjában fenyegetés volt.-Akkor mi lesz?Elmész?Inkább mennék én,hiszen egy percig se bírok veled lenni!-vágom a fejéhez,majd megfogom a kilincset és kilépek az ajtón.Leszaladok a lépcsőn és ügyet sem vetek a recepcióra.Amikor kiléptem a motelből, még mindig remegtem az idegességtől.Nem bírtam tovább Erikkel, nem bírtam a közelségét, a kérdéseit, a türelmetlenségét. Egyszerűen megfojtott.Éreztem, ahogy minden egyes mondatával egyre inkább elszakít valamit bennem.Talán túlreagáltam,talán nem kellett volna így kiakadnom, de már mindegy volt. A haragom túl erős volt ahhoz, hogy csak úgy elengedjem. Miközben leértem az egyik padhoz, próbáltam lassítani a légzésemen, próbáltam elfojtani a haragot és a feszültséget, ami minduntalan elárasztott. Nem akartam rá gondolni, nem akartam vele lenni, legalábbis egy pillanatra semmiképp.Most nagyon felidegesített.Ez volt az első veszekedésünk.Egy kicsit még kiszellőztettem a fejem,majd bűnbánó arccal indultam vissza a szállásra.Bocsánatot kell kérnem Eriktől,hiszen szeretem Őt.Nem azért szöktünk meg mindenki elől,hogy végig veszekedjük az utat.Megyek és beszélek vele.Gyorsan vettem az egyik bódénál egy kürtöskalácsot és mosolyogva indultam vissza a motelbe.Ahogy megérkeztem a recepcióra, észrevettem valakit. Egy nőt, aki azonnal megragadta a tekintetemet. Nem tudtam megmagyarázni, miért, de valami furcsán ismerős volt benne. Kb. 43 éves lehetett, a megjelenése elegáns,de közvetlen volt. A haja lazán omlott a vállára, és a szemében volt valami… valami, amitől megállt bennem az ütő. A szívem egy pillanatra kihagyott.Ez az arc, ez az alak... mintha már láttam volna valahol. Egy gyerekkori fotó jelent meg a lelki szemeim előtt, amin egy nő áll mellettem, egy olyan nő, akiről mindig is azt hittem, hogy csak egy emlék, egy álom.A kezeim megmerevedtek, a testem egy kőszoborrá vált, ahogy próbáltam feldolgozni azt, amit látok. A szemünk találkozott, és abban a pillanatban tudtam, hogy valami sokkal nagyobb dolog történik, mint amit valaha is elképzeltem.Nem voltak véletlenek. Ez a nő… lehetetlen, hogy ne ő legyen.És ekkor éreztem, hogy valaki közeledik a hátam mögül.Tudtam, hogy Erik az.Mindig ott volt. És mindig akkor, amikor a legkevésbé akartam. Hallom a lépteit,és amikor amikor hátulról átakarna ölelni,én hátra nyúltam a kezemmel és megállítottam Őt.-Tudod,hogy nem így akartam,én csak a legjobbat akarom kettőnknek.-még mindig a mi vitánkon rágódott, miközben én próbáltam felfogni, mi történik körülöttem.Ő viszont nem állt le,mintha muszáj lenne elrendeznie a dolgokat köztünk.-Dalma, most komolyan, miért viselkedsz így? Nem értem, miért vagy ennyire kiborulva. Azt hittem, megbeszéltük, hogy…-nem bírtam hallgatni a szavait, és nem bírtam elviselni a jelenlétét sem. Az egész világom forogni kezdett, és csak egy dologra tudtam koncentrálni: arra a nőre a recepción.Minden más elszürkült, és nem maradt más, csak ő. Erik továbbra is ott volt a hátam mögött, és éreztem a feszültséget a hangjában, de most nem érdekelt. Felé fordultam, és a szája elé tettem az ujjamat, hogy elhallgattassam.-Csitt.-szólok rá halkan.-Az a nő ott… az édesanyám.-suttogom,majd együtt fordulunk és a nő irányába nézünk.Erik megtorpant.A szeme kitágult, mintha Ő is most vette volna észre a nőt.-Tényleg így gondolod? Biztosan ő az?Bár a stílusotok teljesen megegyezik.A haja színe is hasonlít.-mondja végül.Nem válaszoltam azonnal. A tekintetem a nőre szegeztem, aki most egy pillanatra rám nézett, majd elfordult, mintha észre sem vett volna. De én tudtam. Éreztem. Valami mélyről jövő ösztön, valami megmagyarázhatatlan bizonyosság győzött meg arról, hogy ő az. Ő az a nő, akit kerestem, akiről sosem gondoltam volna, hogy valaha is találkozunk. Az, aki egész életemben hiányzott.-Szinte biztos vagyok benne.-mondom,közben próbáltam felfogni, mit is jelent ez az egész.-És érzem.-majd lassan lecsúszik a kezem a férfi arcáról.Erik nem szólt semmit.Csak nézett rám, majd újra a nőre, mintha ő maga sem hinné el, amit hallott.A szívem a torkomban dobogott,a gyomrom pedig összeszorult,és nem tudtam, hogyan tovább. Ez volt az a pillanat, amire egész életemben vártam, és most, hogy itt volt, fogalmam sem volt, mit tegyek.-Akkor mit csináljunk most?-kérdezte Erik, mintha ő sem tudná, merre tovább.-Maradjunk még.Ki akarom deríteni,hogy tényleg ez a nő az édesanyám,vagy sem?-válaszolok közben a nőt nézem.-Az előbb még el akartál innen menni.-hajol a fülemhez.-Tudom,de most maradunk.Bocsi,hogy hülye voltam.-és a férfira irányítom a figyelmemet.-Semmi baj,még ilyen lükén is szeretlek.-mondja kedvesen és megsimogatja az állam vonalát.-Szóval,akkor maradunk?-kérdezem tőle.-Persze,de azért a kocsiért majd el kell mennem.2 nap múlva átadják.-feleli.Amióta itt vagyunk folyton tovább akarok menni,de most először érzem azt,hogy maradni akarok.Hiszen ki akarom nyomozni,ki ez a nő és mit keres itt ebben a motelben.

Erikkel visszamentünk a szobába és elindultam lezuhanyozni.Hallom,hogy a férfi valamit pakolászik.-Találtam egy sakktáblát!-szól be a fürdőbe.-Szuper!Akkor játszhatunk!-kiabálok neki csukott szemmel,és alaposan bele dörzsölöm a sampont a hajamba.Legalább nem fogunk unatkozni.Amíg csak lehet,kiélvezzük az egymással töltött perceket.Leöblítem a hajamat,és balzsamot nyomok a kezembe.Gyengéd mozdulattal a fejembe masszírozom és várok egy kicsit.Aztán hallom,hogy Erik belép a fürdőbe,én pedig elmosolyodom.A férfi leveti magáról a textilt és érzem,hogy mögém lép.-Na mi az eddig bírtad nélkülem?-kérdezem tőle és felé fordulok.Erik megfogja a csuklómat és megfordít.A mellkasához simul a hátam és a gyomromban pillangók repkednek.-Egyedül nem jó móka sakkozni.-búgja a fülembe.-Akkor miért nem vártál meg,mondtam,hogy mindjárt megyek.-pihegem.-Sakkmatt.-és beleharapott a fülembe.-Tessék?-nevetek fel.-Csak,hogy tudd:a sakk egy kétszemélyes, zéró összegű, teljes információjú játék.Kezdetben 16 világos és 16 sötét figura áll rajta.A játék menete a következő:először világos lép, majd sötét, aztán ismét világos, és így tovább.-búgja a fülembe,én elkezd simogatni.-Lépni kötelező, azaz a soron következő játékos nem hagyhatja ki a kört.-folytatja és belecsókol a nyakamba.-Ha az adott fél nem tud szabályos lépést tenni, akkor véget ér a játék.Érthető voltam?-kérdezi és a hangjában ott bujkált a vágy.-Ahham.-nyögök fel,amikor elkezdi masszírozni a mellem.-Amikor azt mondom,hogy játszani fogunk,akkor mindent sutba dobsz és beállsz.Világos?-a hangjában éreztem valami furát,de egyben fel is izgatott.Erik az egyik kezével átfogta a derekamat és magához szorított.A másikkal pedig elkezdte masszírozni a csiklómat.-Hmmm..Úgy érzem a mai veszekedésnek mégis csak haszna volt.-búgja közben elkezdtem remegni.-Nagyon nedves vagy..-mondja vágytól rekedten.-Ühüm.-alig bírok szóhoz jutni.-A sakkhoz visszatérve:mindig én győzök,te pedig azt teszed amit parancsolok.-búgja és egyre gyorsabban köröz az ujjaival.Mindjárt el fogok élvezni.A hasamat elönti a jól ismert forróság,a feszültség pedig kezd kirobbanni belőlem.Ott vesztettem el a fonalat,amikor Erik belém dugta az ujját,így egyszerre dolgozott bennem. -Tudod…én..-pihegtem.Nem tudom már mit akartam a fejéhez vágni,de már nem érdekelt.Elfogott a remegés és átszáguldott bennem az orgazmus vad hulláma.Úgy magával ragadott,hogy egy pillanatra mindenről megfeledkeztem.Erikről,a szállásról és a nyomozást anyám után.A pasi óvatosan lehúzta a kezét a csiklómról,és a számba dugta az ujját.-Nézd,nem tudom hogyan csinálod,de teljesen megőrjítesz bébi.-majd kihúzza az ujját a számból és szembe fordulok.Erik a számra tapasztotta az övét és hevesen csókolózni kezdünk.Úgy érzem most már végleg kibékültünk.