Megtévesztés Játéka 50.fejezet

A végjáték

Dalma

Erik és én lihegve heverünk az iroda puha szőnyegén. A csendet csak a szuszogásunk töri meg, ahogy lassan kezd visszatérni a normális légzésünk. Fekvés közben érzem a testem alatt a szőnyeg lágy anyagát, és ahogy Erik ujjai a hajamba túrnak..Elmosolyodom, és oldalra pillantok. Szinte fel sem tudom fogni, hogy tényleg itt történt meg ez az egész.-Hát erre nincsenek szavak.-mondom mosolyogva, ahogy Erik arcát nézem. A férfi szemei csillogva néznek vissza rám.-Álmomban sem gondoltam volna,hogy egyszer itt kötök ki veled.-válaszolja, miközben még mindig a hajammal játszik. Egy pillanatra behunyom a szemem, élvezve az érintését, és azt a furcsa bizsergést, amit mindez kivált bennem.-Ez nagyon vad volt!- szólalok meg újra, és azt érzem, hogy az arcom kipirult.-Egyébként tudtad, hogy az orgazmustól szebb lesz a bőröm?-kérdezem, miközben játékosan megpiszkálom az orrát. Valahogy oldani próbálom a feszültséget egy kis tréfával, de belül még mindig zakatol a szívem az izgalomtól.Erik elkapja a kezem, és játékosan bekapja az egyik ujjamat. Hirtelen egy különös izgalom fut végig rajtam, miközben a szemébe nézek.-Erik…-suttogom elbűvölten, és érzem, hogy valami újra fellángol bennem. Lassú mozdulatokkal engedi le a kezemet, de a pillantása továbbra is fogva tart.-Mondd.-mondja kihívóan, miközben én még mindig próbálom összeszedni magam.De aztán egy éles kopogás szakítja félbe a pillanatot. Mindketten összerezzenünk, és hirtelen újra a valóság talaján találjuk magunkat.-Jesszus!Lebuktunk!-pattanok fel hirtelen, és látom, ahogy Erik is gyorsan szedelőzködni kezd. Kapkodva felkapom a földről az ingét, és odadobom neki.A férfi közben felém dobja a melltartómat, amit ügyetlenül elkapok, és gyorsan próbálom visszailleszteni magamra.Már majdnem felöltöztem, amikor az ajtó kinyílik,Kíra és Jeremy lépnek be. Kíra arcán egy széles vigyor jelenik meg, és azonnal érzem, hogy elönt a zavar.-Szóval itt vagytok.-szólal meg Kíra, és közben úgy néz ránk, mintha valami titok derült volna ki előtte. Nem szólok semmit, csak gyorsan elfordulok, és felkapom a ruhámat.A pillantásom röviden találkozik Jeremy-ével, aki az ajtófélfának támaszkodik, karba tett kézzel néz ránk.Tudom, hogy Jeremy már látott így engem, de most mégis szörnyen kínosnak érzem a helyzetet. Majdnem rajtakaptak minket.Erik észreveszi, hogy a cipzárom valahogy nem akar engedelmeskedni, ahogy megpróbálom felhúzni a ruhám hátán. Az ujjaim ügyetlenül küzdenek vele, és érzem, hogy a kezem remeg az idegességtől. Nem tudok máshova nézni, csak előre, mert közben Kíra és Jeremy még mindig ott állnak és figyelnek.-Hadd segítsek.-mondja Erik halkan, és egy könnyed mozdulattal mögém lép. Az érintésétől egy pillanatra megdermedek, de ahogy a keze finoman a hátamhoz ér, hirtelen megnyugszom. Ujjaival óvatosan megfogja a cipzárt, és lassan felfelé húzza.A mozdulat közben érzem, hogy közel van hozzám, a lélegzetét a bőrömön, és mintha újra megérezném azt a meghittséget, amit az előbb átéltünk.Mielőtt még teljesen visszafordulhatnék, éreztem, ahogy hátulról átölel. A karjai szorosan, mégis gyengéden fonódtak körém, és hirtelen minden feszültség eltűnt.Az érintése nyugtató volt, miközben hozzám simulva tartott, mintha soha nem akarna elengedni.Kíra azonban nem hagyott időt arra, hogy túl sokáig elmerüljek ebben a pillanatban.-Szóval... Jeremy-vel rájöttünk pár dologra.-kezdett bele a  szövegelésbe a húgom, miközben kényelmesen elhelyezkedett a széken, és kinyújtóztatta a lábait.-Egy biztos: Kilián nem a mi oldalunkon van.-állapítja meg.Erik karjai még mindig körülöttem voltak, és éreztem, ahogy egy pillanatra megfeszül, mintha figyelmesebbé válna Kíra szavaira. A gyomrom összeszorult a név hallatán.-Dalma az anyánk már közel jár. Nagyon közel.-folytatta Kíra, és közben összehúzta a szemöldökét. Az arca komoly volt, ami ritkán fordult elő nála. Ezúttal azonban látszott, hogy valami nagyobb dologról van szó.Jeremy, aki eddig csendben állt az ajtónál, most kihúzta magát és egy halvány biccentéssel jelezte, hogy egyetért Kírával. Tudtam, hogy komoly a helyzet, ha mindketten egy oldalon állnak ebben az ügyben.-És most mi lesz?-kérdezi Erik. A férfi kérdése visszarántott a valóságba, bár a nyakamba adott csókja újra megborzongatott.Kírára néztem, aki egyértelműen nem volt elragadtatva a mi kis pillanatunktól. Láttam, ahogy megforgatja a szemeit, majd a szája széle egy halvány mosolyra húzódik.-Nos, tubicáim, egyet elárulhatok nektek: Balázs tud rólunk.-úgy közölte ezt, mintha csak azt mondta volna, hogy az eső után mindig süt a nap.-Hogy mi?- kérdeztem elképedve, szinte nem akartam elhinni, amit hallok. Balázs... tényleg tud rólunk? Hogy kerül ő most ide? Nem is tudom, mit mondhatnék.-Tudom is, hogyan lehet lecsapni Emiliára.-folytatta Kíra, teljes nyugalommal. Látszott rajta, hogy már régóta gondolkodott ezen, és most végre elérkezett az idő, hogy megossza velünk az ötletét.-Apánk rendez majd egy sakkversenyt. Hasonlót, mint a mait, csak ez nemzetközi lesz. Úgyhogy játszanotok kell.- mutatott rám és Erikre.-Hogy mi játsszunk?-kérdeztem hitetlenkedve. Nem mintha nem bíznék magamban vagy Erikben, de ez azért elég nagy kihívásnak tűnt.-Emiliának és Balázsnak kell versenyezni.-folytatta Kíra, magabiztosan, mint mindig.-A tét pedig ez a ház.És Dalma, neked el kell játszanod, hogy Emilia oldalán állsz, miközben Erik pedig Balázst pártolja.-vázolja fel a tervét.Erikkel egymásra néztünk. Az ötlet... zseniális volt. Eddig nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerűen megoldhatnánk ezt a bonyolult helyzetet. A ház, amit Emilia és Balázs próbálnak elvenni tőlünk, most hirtelen egy sakkjátszma tétjévé válik.-Közben hívjuk a rendőröket, hiszen Emíliát és Kiliánt sikkasztással vádolják.-közölte Kíra, mint aki pontosan tudja, mit kell tenni. Minden részletet ismer, mindenre van válasza. Döbbenten figyeltem, ahogy ismerteti velünk a terveit.-Honnan tudsz ennyi mindent?-kérdeztem, és éreztem, hogy a hangom remeg egy kicsit. Kíra mindig is okos volt, de ez most valami más. Mintha pár lépéssel előrébb járna mindenki másnál.-Nos, ez Leonnak köszönhető.-és az ajtó felé int.-Gyere be!-szól neki.Erikkel egyszerre néztünk az ajtó felé. A férfi magabiztosan lépett be, és ahogy közelebb jött, Kíra felé bólintott.-Ő a régi kollégám és az exem: Leon.-mutatta be nekünk Kíra.Láttam Jeremy arckifejezésén, hogy azonnal felhorkan, de aztán egy kis mosoly jelent meg az arcán.-Értem.-mondtam, miközben végig mértem a pasast. Nem volt rossz példány, sőt... Elég vonzó volt, ha őszinte akarok lenni.-Sziasztok!-köszönt ránk lazán, és beljebb jött.Erik még mindig hátulról tartott, de éreztem, hogy az izmai kicsit megfeszülnek Leon megjelenése láttán. Nem tudom, hogy a helyzet furcsasága vagy a férfi magabiztossága miatt, de valamiért mintha Erik is feszültebbé vált volna.-És mi lesz a terv következő lépés?-kérdeztem, bár még mindig azon pörögtem, hogy milyen szerepet játszik itt Leon. Egy régi ex, aki hirtelen megjelenik és mindent megold? Túl egyszerűnek tűnt, de az a magabiztosság, amivel beszélt, nyugtalanítóan meggyőző volt.-Az első lépés a sakkverseny. Minden ott fog eldőlni. Balázs és Emilia nem tudják, hogy közben mi már rég megszereztük az összes bizonyítékot a sikkasztásról. Amint befejeződik a verseny, beavatjuk a rendőröket, és vége lesz.-Kíra boldogan összedörzsöli a tenyerét.-És miért kell nekünk játszanunk?- kérdeztem még mindig. Erik is felhúzta a szemöldökét, mintha ugyanezt akarná kérdezni.-Mert ti vagytok a kulcs.-válaszolta Kíra egyszerűen.-Emilia nem fog gyanakodni, ha ti is ott vagytok. Minden részlet fontos. Ti vagytok a tökéletes figyelemelterelés, miközben mi a háttérben dolgozunk.-magyarázza a húgom.Erik halkan felnevetett, és éreztem, ahogy a nevetése megborzongat. -Ez tetszik!-mondta, majd egy pillanatra hátradőlt, és mélyen a szemembe nézett.-Nos, Dalma, mit gondolsz? Készen állsz egy sakkjátszmára a házért?-kérdezi vidáman.-Nem is tudom..-válaszoltam félmosollyal, próbálva elrejteni a pánikot.Ez az egész annyira gyorsan történt, hogy alig tudtam lépést tartani a fordulatokkal.-Ne aggódj.Megcsináljuk.- suttogta Erik halkan a fülembe, majd újra megcsókolta a nyakam, amitől újabb bizsergés futott végig rajtam.Leon közben hátrébb lépett, és karba tett kézzel figyelte a jelenetet. Láttam rajta, hogy minden apró részletet megjegyez, de közben valami furcsa elégedettség is megjelent az arcán.Kíra felállt a székről, és egy utolsó pillantást vetett ránk. -Akkor készüljetek, tubicáim. Ez a verseny lesz a döntő.

A verseny napja végre elérkezett, és amikor Sárával és Titával megérkezünk a rendezvényközpontba, rögtön lenyűgöz a hely grandiózussága. Balázs igazán kitett magáért. A hatalmas csarnok, ahová belépünk, elképesztően impozáns, és a padló pepita mintázata olyan, mintha egy hatalmas sakkjáték táblájára léptünk volna. A látvány szinte elállítja a lélegzetemet.-Ez egyszerűen gyönyörű!-mondom hangosan, miközben közelebb lépek az előttünk álló hatalmas lépcsőhöz. A lépcső két oldalán két monumentális ló sakkfigura van kifaragva, amelyek élethű részletességgel tündökölnek. Lassan megérintem az egyiket, és érzem a hideg kő simaságát a bőröm alatt.Oldalra pillantok, és látom, hogy Sáráék tekintete is ugyanúgy a varázslat hatása alatt áll, mint az enyém.Amikor felérünk a lépcső tetejére, a látvány még lenyűgözőbb. Előttünk egy hatalmas nyitott aula terül el, és már javában zajlik a verseny. Az emberek mindenütt sürögnek-forognak, és legalább húsz asztal van elrendezve a teremben, mindegyiknél sakkozók ülnek, mélyen koncentrálva. Az egész hely zsibong, mint egy méhkas, és a sakkfigurák halk zörrenései elegyednek a suttogásokkal.-Azta!-hallom Tita izgatott hangját, és látom rajta, hogy teljesen magába szippantotta a látvány. Persze, engem is.-Apátok kitett magáért!-mondja Sára, miközben kezeit a vállunkra teszi. Együtt sétálunk be a terembe, ahol minden vibrál az energiától és az izgalomtól.Amikor elfordulunk a kanyarban,egyből Freyával szembe találjuk magunkat.-Képzeljétek el, Erik is versenyezni fog!-áradozik Freya, miközben az arca kipirul.-Istenem, annyira édes a pasim!-folytatja, és szinte ragyog, miközben beszél.Ahogy hallgatom őt, egy keserédes érzés kúszik a szívembe. Ja, igen, Erik még mindig nem szakított vele. Ezt el is mesélte, amikor a földön feküdtünk Balázs irodájában. Akkor, abban a pillanatban teljesen megnyílt előttem, és őszintén beszélt a helyzetről.-Tudod, még nem szakíthatok Freyával.-válaszolta, amikor megkérdeztem tőle, miért van még mindig vele.-Miért nem?-kérdeztem vissza meglepve, és egy pillanatra elgondolkodtam, hogy talán több van a történet mögött, mint amit eddig gondoltam.-Mert nem bukhatok le.-mondta halkan, miközben az arca komoly maradt.-Freya a legjobb figyelemelterelő. Neked pedig nem kéne a közelemben lenned.- mondta hűvösen, de a tekintete elárulta, hogy nem gondolta komolyan az utolsó mondatot.-Ó, értem!-vágtam vissza kicsit sértődötten, de inkább játékosan.-Szóval féltékennyé akarsz tenni engem?-kérdeztem, miközben nevetve megböktem a mellkasát. Egy részem nevetett ezen a gondolaton, a másik viszont érezte a helyzet komolyságát.-Nem igazából…- kezdte a magyarázkodást, de nem hagytam, hogy befejezze a mondatot. Egyszerűen odahajoltam, és egy csókkal elnémítottam.Most, ahogy Freya előtt állok, és hallgatom, ahogy Erikről áradozik, egy kicsit összeszorul a szívem. Erik játszik vele, és mindezt a cél érdekében teszi, de ettől még nem könnyebb elviselni. Tudom, hogy a látszatot fenn kell tartania, de valahogy mégis nehéz látni, ahogy Freya ennyire ragaszkodik hozzá.

A verseny hivatalosan elkezdődött, és a feszültség a teremben szinte tapinthatóvá vált. Mindenütt sakkozók ültek az asztaloknál, koncentrált arccal, készen arra, hogy megkezdjék a játszmáikat.Oldalra nézek és meglátom Emíliát,ahogy bevonul.A levegő szinte megdermedt körülötte, mintha mindenki egy pillanatra rá összpontosította volna a figyelmét. A magas, elegáns nő magabiztos léptekkel közeledett felénk, mögötte Kiliánnal, aki komoran követte.Amikor Balázs megfordult, láttam, hogy kihúzza magát, és szinte sugárzik az önbizalomtól. Nem tudtam eldönteni, hogy a saját nagyságába vetett hite vagy Emilia jelenléte okozza ezt, de mindenesetre lenyűgözte a közönséget.-Szia, Em!- Balázs széles mosollyal köszöntötte anyámat, és előzékenyen kezet csókolt neki, mintha csak régi jó ismerősök lennének, nem pedig ősellenségek.-Szia, Balázs!- köszön vissza Emilia, mintha ez a helyzet teljesen természetes lenne számára. Nem mutatott semmi jelet arra, hogy bármi különös történt volna az elmúlt időszakban, pedig mindannyian tudtuk, mi forog kockán.Ebben a pillanatban Freya lépett mellénk, és azonnal megtörte a feszültség.-Hát itt vagytok! Gyertek, foglaljatok helyet!-mondta, miközben egy asztal felé mutatott.Láttam, ahogy Balázs előzékenyen előre engedi anyámat, majd követi őt az asztal felé. A tekintetemmel követtem őket, és közben próbáltam megérteni, mi fog történni ezután. Ez volt az a pillanat, amire készültünk.Érzem,hogy Erik mellém lép.Meglepetten nézek rá és mielőtt még feleszmélhettem volna, Freya ismét elénk állt, és mosolyogva közölte:-Ti is játszotok.-és megfogja a kezemet.-Hogy mi?-néztem rá értetlenül, és éreztem, hogy Erik is hasonlóan megdöbbent. Ez nem volt a terv része! Hogyan fogjuk így figyelni a versenyt, ha mi is részt veszünk benne? Azonnal pánik kezdett eluralkodni rajtam, de próbáltam hideg fejjel gondolkodni. A gondolataim vadul cikáztak, és tudtam, hogy valamit gyorsan ki kell találnunk.Amint volt egy pillanatnyi időm, gyorsan előkaptam a telefonomat, és ráírtam Kírára. Figyeld Balázs és Emilia versenyét!” -gépeltem be gyorsan, majd mielőtt bárki észrevehette volna, eldugtam a telefont. Tudtam, hogy most csak Kírára számíthatok, hogy szemmel tartsa a legfontosabb alanyunkat. Ha valami történik,akkor neki kell közbelépnie.Eközben Erik már elindult Freya után, és felém nyújtotta a kezét. Egy pillanatra megálltam, mély levegőt vettem, majd megfogtam a kezét, és követtem. Éreztem a keze melegségét, és valahogy ez megnyugtatott.Amikor odaértünk az asztalhoz, a pasi elengedte a kezemet.. Freya mellé lépett, és egy gyors csókot váltottak.Éreztem, hogy a gyomrom összeszorul, és feszülten figyeltem a jelenetet. Minden ilyen pillanat egyre nehezebbé tette, hogy elrejtsem az érzéseimet. Istenem, csak érjen már véget ez az egész! - villant át az agyamon.Én máris helyet foglaltam az asztalnál, és igyekeztem nyugodt arcot vágni, miközben belül tomboltak az érzéseim. Az asztalon már katonás rendben sorakoztak a felállított bábuk, mintha csak egy elkerülhetetlen összecsapásra vártak volna.A verseny hivatalosan is elindult, és most már nem volt visszaút. Tudtam, hogy minden lépésem fontos, de az agyam folyamatosan máshol járt. Vajon mi történik most Balázzsal és Emiliával? Hogy áll a játszma? Mi lesz, ha Emilia nyer? Hogyan fogunk időben reagálni, ha valami baj történik?