Megtévesztés Játéka 5.fejezet

Most komolyan miért ne?

Kíra

Reggel,amikor felébredek Dalma szobájában,egy pillanatra még mindig azt hiszem, hogy álmodom.Nehezen fogom fel, hogy tényleg itt vagyok,ebben az elképesztően tökéletes világban. Az ágyból felkelve lassan végig pásztázom a szobát, ahol minden olyan rendezett, olyan elegáns, mintha egy luxus magazin címlapja lenne.Dalma egyszerűen mindennel rendelkezik, amire egy lány csak vágyhat:drága dizájner ruhák lógnak a szekrényében, a polcokon szépen sorakoznak a menő táskák, és a komódon több üvegnyi, elképesztően drága parfüm.A sminkkészlete pedig valóságos kincsesbánya – olyan minőségű termékekkel, amiket én csak a YouTube-on látok smink videókban.Komolyan.Óvatosan kinyújtom a karomat és leveszem az egyik parfümöt a polcról.Miss Dior.Elég drága cucc,de baromi jó illata van.Gyorsan körbenézek,nehogy valaki meglássa mit csinálok és a nyakamra fújok egy kicsit.Azt a mindenit!Ennek a csajnak van ám ízlése!Oldalra nézek és kiszúrom az ablaknál a komódot.Lassan odalépek a komódhoz, és egy pillanatra elveszek a sminkek között.Annyi szín, textúra, illat-szinte tökéletes.Elmerülök a nézelődésben, amikor hirtelen nyílik az ajtó, és Tita lép be. Meglepődve pillantok fel rá, miközben Ő rám néz, és közli:-Ugye tudod,hogy ma suli van,és készülnöd kéne?-kérdezi mosollyal az arcán.Először egy kicsit értetlenkedve nézek rá, aztán hirtelen belém csap a felismerés. Hétfő van, és persze, hogy iskolába kell mennem. Ezt teljesen elfelejtettem,annyira belemerültem az ikertestvérem világába.-Tényleg.-sóhajtom, és az izgatottságom kissé elillan, ahogy belegondolok, hogy be kell mennem a suliba.Sosem jártam magániskolába,és nem tudom,hogy milyen érzés lehet oda járni.Tita összehúzott szemekkel vizslat, mintha nem értené,hogy mi a bajom ezzel.-Nem szoktál ilyen csalódott lenni, mi a baj? Hiszen ott vannak a csajok: Detti és Árven.-mondja nekem.A fejem kissé megemelem, de belül teljes a pánik. Fogalmam sincs, kik ezek a lányok. Dalma barátnői lehetnek, de én semmit sem tudok róluk.-Igen, tudom.-úgy motyogom, mintha tényleg emlékeznék rájuk, aztán sietve próbálok úgy tenni, mintha nem aggódnám túl ezt az egészet.Gyorsan benyúlok a szekrénybe,és találomra választok egy blézert meg egy farmert. Az egyszerű, mégis stílusos ruhadarabok teljesen illenek Dalma képébe, de szerencsére elég kényelmesek ahhoz, hogy én is jól érezzem magam bennük.Felhúzom egy pólóval, majd a tükör elé állok, hogy sminkelni kezdjek.Amíg szorgosan kenegetem az arcomat a különféle krémekkel és púderekkel, hirtelen megérzem a telefonom rezgését a közelemben. Dalma hív.Azonnal kinyomom a hívást, hiszen itt áll mellettem Tita,és nem akarok lebukni.Visszatérek a sminkeléshez, de alig pár perccel később újra rezeg a telefon.Ezúttal egy üzenetet kaptam: Szia! Lehet, hogy két hétig kéne tartanod a frontot. Elakadtam útközben, de nincs baj, minden rendben van. Puszi! D. Egy pillanatra megállok, és elmosolyodom. Szóval még két hétig maradhatok Dalma bőrében? Kezd egyre inkább úgy tűnni, hogy ez a helyzet sokkal jobban alakul, mint először gondoltam.Eleinte kissé feszélyezett voltam, de most már kezdem élvezni ezt az életet. Dalma világa varázslatos, tele izgalmas lehetőségekkel és olyan dolgokkal, amik számomra korábban elérhetetlenek voltak.A konyhába lépek és valami kellemes nyugalom önt el. Itt legalább nincs semmi felesleges zaj, csak a hűtő halk zümmögése kíséri a gondolataimat.Körülnézek és élvezem a gyönyörű konyha látványát.A pillanatot Sára a nevelőanyám töri meg.-Szia kincsem!Apád elment a szokásos üzleti útra!-mondja rezzenéstelen arccal.-Most viszont indulok, mert várnak a melóhelyen.-egy gyors puszit nyom az arcomra és kiviharzik a konyhából.Csak bólintok, és fordulok a kávéfőző felé.Már készülök belevágni a napomba, amikor Sára utánam szól.-Kicsim?-hátranézek és rá pillantok.-Igen?-kérdezem tettetett érdeklődéssel.-Ugye elviszed Titát? Tudod, mindig csak a rohanás.Tudod Apád nincs itthon,és rajtam van minden ügyintézni való.-mosolyog rám kimerülten.-Persze, Anya!- felelem,közben benyomom a kapszulás kávégép gombját.-Köszönöm életem!Szia!-Sára elviharzik, mint egy gyorsvonat, magamra hagyva a csenddel, amire olyan régóta vágyom.Végre egy kis nyugalom!Olyan ritka ez az életemben, hogy már szinte el is felejtettem, milyen érzés. Az előző nevelőszülőknél sosem voltam igazán egyedül. Mendel, a lökött mostohabátyám állandóan a nyakamban lihegett,és folyton-folyvást simogatott.Szavakkal bántott,és mindenáron el akarta venni a szüzességemet.Persze az előző nevelőanyám ebből semmit sem vett észre,mivel mindig be volt rúgva.-Enyém a lakás!-mondom félhangosan, mintha megerősíteném magam ebben a gondolatban.Aztán hirtelen megszólal valaki a hátam mögött,amitől összerezzenek.-Meg az enyém.-feleli Tita vidáman, mintha nem vette volna észre, hogy halálra rémített.-Tita!-szólok rá, de nem igazán mérgesen, inkább csak ijedten. A szívem még mindig gyorsabban ver a kelleténél.Ő pedig úgy mosolyog rám,mint egy ártatlan bárányka.-Akkor indulunk?-kérdezi a húgom, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.Aztán a pultnak támaszkodik és elkezdi nyomkodni a mobilját.-Persze, máris kész a kávé, és mehetünk.-felelem, miközben leveszem a termoszt a konyhapultról, és ügyesen betöltöm a friss kávét.Az éles, erős illat betölti az egész konyhát,már alig várom,hogy útközben megigyam ezt az isteni koffeint.Tita közben már az ajtónál várakozik, cipője sarkával ütemesen koppintva a padlón, mint valami türelmetlen dobverő.Miközben felkapom a termoszt, igyekszem összekapni magam,közben Tita már majdnem kifelé tart az ajtón.-Ne siess annyira!- szólok rá,erre Ő felcsattan.-Ha lassan indulunk, elkésünk!-toporog.Tita már felvette a kabátját, és a hátizsákját is a vállára vette.Én még mindig csak próbálom megtalálni a megfelelő cipőt, miközben ő már szinte a kilincsért nyúl.-Kérlek, legalább várj meg! -mondom kissé bosszúsan, de egyben nevetve is,mert nem tudok rá igazán mérges lenni.Tita túl aranyos ahhoz, hogy bárki komolyan haragudjon rá.Végül sikerül belebújnom a cipőmbe, és elindulunk.Miután kocsiba ülünk,Tita azonnal bekapcsolja a rádiót. Egy pillanatig nem szólok semmit, csak hallgatom a zene lüktetését, aztán felismerem a dallamot. Artemas egyik száma. Az ujjaim automatikusan a kormányon dobolnak a ritmusra, de belül feszengeni kezdek.Ez nem Dalma zenéje.A szívem hevesebben ver, próbálom felidézni, hogyan is kellene reagálnom.Ahogy a refrén megszólal, Tita egyszer csak felhorkan mellettem.-Ezt te nem is szereted!-mondja szemrehányóan,szinte felháborodva.-Miért?-kérdezem, bár azonnal megbánom. Túl gyorsan jött a reakcióm, nem volt elég hiteles.Megint eszembe jut, hogy most nem Kíra vagyok, hanem Dalma. Jól kell játszanom a szerepem, különben azonnal lebukok.-A múltkor azt mondtad, hogy pocsék a zenei ízlésem, és hogy inkább költözzek el egy lakatlan szigetre!-vágja hozzám mérgesen.Látom az arcán, hogy tényleg emlékszik rá,és most valami nem stimmel neki. Hirtelen nevetés bukik ki belőlem.Szinte automatikusan jön, mert Dalma humora valahogy mindig megnevettet.-Mi olyan vicces? -kérdezi Tita értetlenkedve, de én csak a zenére koncentrálok. A nevetés ellazított, már kevésbé izgulok, és azt érzem, hogy talán még jól is jöhetek ki ebből a helyzetből.Miközben továbbhaladunk, a zene magával ragad, és elkezdek énekelni. Tita oldalra pillant rám, és látom a szemében a döbbenetet.-Nem is tudtam, hogy tudod a szöveget.-közli velem,és látom az arcán a döbbenetet.Imádom,annyira cuki ez a csaj!-Hát, meglepetések mindig érhetnek!Nem igaz?- vágom rá lazán, és a következő refrént már együtt énekeljük.

Mire a suliba érünk, már teljesen ellazultam. A parkolóban Detti és Árven várnak ránk.Már messziről látom, hogy Árven szinte azonnal kiszúrja a hajam.-Mi történt a hajaddal?-kérdezi, és egy pillanatra a kezébe fogja a tincseimet, mintha jobban szemügyre akarná venni a változást.-Meguntam az előzőt.-válaszolom gyorsan.Nem akarok felesleges kérdéseket, és érzem, hogy Árven amúgy sem fogja túl sokáig elemezni a dolgot.Csak egy pillantás, és már tovább is lépett.Köszönöm istenem!-Drámakirálynő!-sóhajtja Detti, és rám vigyorog.-Biztos új pasi van a dologban.-teszi hozzá, majd játékosan meglöki a vállamat.Majdnem kibukik belőlem a válasz, hogy „nincs is pasim”, majd hirtelen megfagyok, amikor meglátok valakit felém közeledni.A fiú elém áll,és magabiztosan mosolyog rám.Mielőtt bármit is mondhatnék, a kezei finoman az arcomra simulnak. Nem tiltakozom, mert már tudom, hogy Ő Jeremy, Dalma pasija.Lassan lehajol, és lágyan megcsókol.-Nem találkoztunk a hétvégén. Minden oké?-kérdezi, miközben az ujjaival még mindig az arcomat érinti. Az érintése meglepően gyengéd, és valami furcsa érzés kezd eluralkodni bennem.Azonnal rájövök, hogy most vigyáznom kell minden szavamra.-Igen.- vágom rá gyorsan, és próbálok a lehető legtermészetesebben viselkedni. De belül valami megmozdul.Soha senki nem csókolt még meg így. Jeremy közelsége valahogy más, mint amire számítottam.Ebédszünet alatt Jeremy végig a nyomomban volt,és folyton csókolgatott.Ő volt az első srác, akivel ennyire jól kijöttem, és bár még nem ismertük egymást,mégis az első perctől kezdve kijöttünk egymással.Úgy éreztem, mintha minden egyes szava egyre közelebb húzott volna hozzá. Nem volt nehéz jól érezni magam a társaságában – lazán viccelődött, de közben figyelmes és kedves is volt. Mégis, amikor közölte, hogy hamarosan elutazik Londonba, egy pillanatra megfagyott bennem a vér.-Csak három nap!- mondta mosolyogva, mintha meg akarna nyugtatni.Próbáltam vissza mosolyogni, de belül csalódottságot éreztem.Hiszen csak most ismertem meg Őt,és máris itt hagy.Hiányozni fog.De nem engedhettem meg magamnak, hogy kimutassam.Ekkor hirtelen közelebb hajolt hozzám.Szívem hevesen dobogni kezdett, ahogy éreztem a forró leheletét a fülemnél.-Nos, és mikor adod meg magad? Már nagyon szeretném,ha érted, mire gondolok.-suttogta, miközben keze a combomra siklott.Légzésem hirtelen szapora lett,a szívem pedig a torkomban dobogott.Nem tudtam, mit mondjak, vagy hogy egyáltalán mondanom kellene-e valamit. Hirtelen olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam. Nem számítottam rá, hogy ilyen nyíltan fog célozni a dologra. És főleg nem voltam kész arra, hogy válaszoljak.Ez az érzés teljesen új volt számomra. Soha nem voltam még fiúval... olyan értelemben. Az a gondolat, hogy lefeküdjek Jeremy-vel, egyszerre töltött el izgalommal és félelemmel.Tudtam, hogy valamit mondanom kell, de fogalmam sem volt, hogyan közöljem vele, hogy még soha nem történt meg.Hogy ő lenne az első.De mivel Dalma vagyok,így nem tudom,hogy Ő már elvesztette-e a szüzességét.-Tudod én még..-próbáltam el nyögni, de Jeremy gyorsan közbevágott.-Tudom,hogy még szűz vagy,és már régóta tervezzük a dolgot.De már nagyon akarom.-majd ezután megcsókolt.Én pedig totál megdöbbentem.Dalma és Jeremy még nem?Dalma csak kamuzott nekem?Hirtelen elszorult a torkom, és úgy éreztem, mintha egy hatalmas súly nehezedne a mellkasomra. Épp hogy csak meg tudtam állni, hogy ki ne mondjam a nevét.-A fenébe Dalm…- majdnem elszóltam magam, de gyorsan elharaptam a szót.Felpattantam a székről, és zavartan a mosdó felé indultam.-Dalma! Gyere vissza!- szólt utánam Jeremy, de nem néztem hátra. Éreztem, hogy lángol az arcom, és csak arra tudtam gondolni, hogy menekülnöm kell.Hogy kerültem ebbe a helyzetbe?Miért hazudott Dalma arról,hogy már lefeküdtek Jeremy-vel.Akkor ki az a másik pasi,akivel kavar?Tuti,hogy van valami a háttérben.Érzem.Dalma nem mehetett el innen minden ok nélkül.Nem cserélte el volna az életét ilyen könnyen.Ha szeretné Jeremy-t,akkor nem hagyná,hogy engem csókolgasson a pasija.Megmostam az arcomat hideg vízzel, és próbáltam összeszedni magam. Nem akartam, hogy Jeremy lássa, mennyire zavarban vagyok. De ahogy kiléptem a mosdóból, Ő már ott várt rám, és a pillantása kérdő volt.-Mi a baj?-kérdezte óvatosan, miközben közelebb lépett hozzám.-Semmi.-válaszoltam gyorsan,és próbáltam mosolyogni.De tudtam, hogy nem tudom sokáig fenntartani ezt a látszatot.-Dalma, valami nincs rendben.– folytatta, és én csak nagyot nyeltem.-Látom,hogy valami nyomaszt.Mondd el.-kérlel és a fülem mögé simit egy tincset.-Jeremy…-kezdtem bele, de a szavak elakadtak a torkomon.Nem voltam biztos benne, hogy most kellene elmondanom neki az igazat.Talán még időt kellene nyernem.Talán még ki tudom találni, hogyan keveredjek ki ebből az egész helyzetből.Ő azonban nem adta fel. Közelebb lépett, és a kezét a vállamra tette.Az érintése gyengéd volt, de ugyanakkor határozott is.-Dalma, bármi is a baj, mondd el.Hiszen itt vagyok.-a kezemet a mellkasára helyezte,és úgy nézett a szemembe.Én pedg azonnal remegni kezdtem az érintésétől.Istenem,ez a pasi annyira helyes és kedves!Azt hiszem kezdek belezúgni.