Megtévesztés Játéka 49.fejezet

Vissza akarom kapni a szerelmemet!
Kíra

A fürdőszobában állva kiabálok, egyre hangosabban, amíg meg nem hallanak. Végül Tita jelenik meg az ajtóban, szemében némi értetlenséggel.-Dalma? Mikor szorultál ide be? -kérdezi, meglepetten bámulva rám.Kilépek a fürdőből, gyorsan végigszalad rajtam a gondolat, hogy vajon hogyan magyarázzam meg ezt a helyzetet, mielőtt még valami furcsa félreértés kerekedik belőle.-Dalma bezárt.-felelem azonnal, még mielőtt igazán átgondolhatnám a szavaimat.-De hát te vagy Dalma.-vigyorog rám.-Nem, én Kíra vagyok.-sziszegem bosszúsan.-Itt van Jeremy?- kérdezem, gyorsan témát váltva.-Persze, de jól vagy?- kérdezi furcsállva.-Hogyne lennék jól-vágom rá hirtelen, majd rákacsintok -, csak ha látod Jeremy-t, szólj, rendben?-Tita csak megvonja a vállát, mintha semmi különös nem történt volna, majd tovább sétál, én pedig a lépcső felé indulok. Ahogy lenézek a lentről beszűrődő fényekre és hallom a zajos nevetéseket, táncoló embereket, egy pillanatra megállok. Minden olyan kaotikus, de a szívem egyértelműen Jeremy-ért dobog. Most vagy soha. Eljött az idő, beszélnem kell vele. Leszaladok a lépcsőn, szinte repülve a fokokon, de hirtelen megakadok, ahogy Árven felbukkan előttem.-Ó, hála az égnek!- mosolyog rám, majd izgatottan folytatja.-Képzeld el, hogy a pasid ösztöndíjat kapott, és el fog utazni Spanyolországba!-újságolja.Meglepetten állok meg előtte, a szavai mintha lassan érnének el hozzám.-Tessék? Kiliánra gondolsz? -kérdezem vissza.-Persze, ki másra, butuskám? -nevet fel, majd finoman megkocogtatja a homlokomat, mintha épp egy aranyos tévedésemre mutatna rá.-Mikor megy?-kérdezem hirtelen, próbálva összeszedni a gondolataimat.-Hétfőn.-válaszolja könnyedén.Egy emberrel kevesebb,de azért gyanús.Kilián nem tűnik el csak úgy. Biztosan van valami ebben a sztoriban, amit nem mondott el.-Figyi, mennem kell.-mondom Árvennek, és elengedem a kezét.-Iszok valamit.-és elindulok.-Persze, persze, majd beszélünk!-legyint, én pedig már betüremkedek a tömegbe, próbálva kerülni a szemkontaktust a többiekkel.Ahogy egyre beljebb haladok a táncoló és nevetgélő emberek között, végre meglátom Jeremy-t. A szívem hevesen dobog, szinte a torkomban érzem.A kezem remeg, és egy pillanatra meg kell állnom, mielőtt összeszedem a bátorságom és továbbmegyek felé. Istenem, úgy megcsókolnám őt! Már hónapok óta vágyom erre a pillanatra. Annyira szeretem őt!Óvatosan közelebb lépek hozzá,és amikor elég közel érek, gyengéden megérintem a karját. Jeremy felém fordul, szemei kissé meglepetten tekintenek rám, én pedig szinte ösztönösen megmutatom neki a csuklómat.A pasi megpillantja a tetkómat,és ahelyett,hogy elutasítana, hirtelen előrehajol és megcsókol.Elengedem minden félelmem, és átkarolom a nyakát. Szorosabban vonom magamhoz, és érzem, ahogy a szívem egyre hevesebben ver a mellkasomban. Ez a pillanat tökéletes, és tudom, hogy most végre minden rendben van. Jeremy nem haragszik, és ez mindennél fontosabb. A csók egyre mélyebb és szenvedélyesebb lesz.A csók után Jeremy a karjában tart,és szorosan ölel magához.-Hiányoztál.-mondja végül.-Te is nekem.-pihegem,közben a vállára hajtom a fejem.Lassan elkezdünk táncolni,és élvezzük egymás társaságát.-Mi történt veled, Kíra? Hová tűntél el?-kérdezi végül, hangja tele van aggodalommal.Hosszú másodpercekig csak hallgatok, próbálom összeszedni a gondolataimat. Hogyan is kezdjem el elmondani azt a rémálmot, amin keresztül mentem?-Ez egy hosszú történet.- sóhajtok, és lesütöm a szemem, mert nehéz felidézni azokat a napokat. De tudom, hogy el kell mondanom. Ha valakinek elmondhatom az igazságot, akkor az Jeremy.-Mondd,meghallgatlak.-suttogja, és szorosabban ölel magához, mintha ezzel bátorságot akarna önteni belém.-Mendel… elrabolt.-kezdem el mondani, és érzem, ahogy Jeremy teste megfeszül az ölelésemben.-Leonnal együtt. Egy erdei házba vitt minket, ahol hetekig raboskodtunk.-és nagyot nyelek.-Mi?-kérdezi Jeremy döbbenten, és eltávolodik egy kicsit, hogy jobban láthassa az arcomat. Szemeiben a hitetlenség és az aggodalom keveréke tükröződik.-Igen.- bólintok lassan. -Mendel és Leon összejátszottak valamiért, amit még mindig nem teljesen értek. Valami bosszú vagy hatalmi harc miatt. Minket pedig ebbe a háborúba sodortak bele. Nem tudtuk, mi lesz velünk. Leon próbált erős maradni, de én... én rettegtem.-a szemem sarkában könnyek gyűlnek, ahogy felidézem azokat az iszonyú napokat. A hideg faház, a sötétség, a bizonytalanság... Jeremy végigsimít a hátamon, hogy megnyugtasson, de látom rajta, hogy ez mélyen megrázza.-Aztán…-folytatom halkan, mintha magam is nehezen hinném el, hogy mindez valóban megtörtént-, az anyám felbérelt valakit. Egy gyilkost, hogy véget vessen ennek az egésznek. Ő ölte meg Mendelt.-és a java csak most jön.-Jeremy... -kezdtem halkan, még mindig kerülve a fiú tekintetét.-Tudom, hogy ez nehéz lesz neked, de van valami, amit el kell mondanom.-nagyot nyelek.Jeremy összeráncolta a szemöldökét.-Mit?-kérdezi.-Összejöttem Leonnal.-mondom remegő hangon.-De mielőtt bármit is gondolnál, már szétmentünk.Hál istennek.-sóhajtok fel.Jeremy szemei kitágultak, a döbbenet tisztán látszott az arcán.-Mikor történt ez?-kérdezte végül Jeremy, a hangja fátyolos volt az érzelmektől.-Nem olyan régen.-felelem.-Tudom, hogy nem így akartam elmondani, de az érzéseim összezavarodtak. Az egész kapcsolat egy hiba volt... és már vége van.-fújom ki a levegőt.Jeremy lassan bólintott, próbálva megérteni a helyzetet.-Tudod.-kezdi végül, a hangja halk és tele van valami furcsa, fojtott érzelemmel.-Amikor legutóbb összevesztünk, akkor is szerettelek. És amikor teltek a napok, és a hetek... egyre jobban mardosott a hiányod. Tudod, miért?- kérdezi.Nem tudom, mit válaszoljak, ezért csak megrázom a fejem. De közben már érzem a választ. Tudom.-Mert szeretlek.-válaszolja meg saját kérdését.Zihálva veszem a levegőt, és próbálom feldolgozni azt, amit mondott. A szívem hevesen dobog, és a fejem tele van kérdésekkel, de csak egy dolgot tudok kimondani.-De hiszen csúnyán átvertelek! Azt hitted, hogy Dalma vagyok!-emlékeztetem, mert nem akarom, hogy elfelejtsük a múltat. Az igazság ott van kettőnk között, mint egy sötét árnyék, amit nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni.Jeremy elmosolyodik, és ez a mosoly teljesen összezavar.-Az új Dalma jobban bejött, mint a régi, hidd el. Úgy éreztem, mintha első látásra beléd szerettem volna. És tudod mit? Így is volt. Olyan hirtelen történt, hogy most sem tudom felfogni.-vallja be őszintén, és én hirtelen elvesztem a talajt a lábam alól. Mindjárt meghatódok. Ez annyira romantikus! Jeremy végig szerelmes volt belém! A szívem megtelik melegséggel.-Ne tudd meg, mennyire hiányoztál!-suttogom, és a könnyeim lassan végig folynak az arcomon. El sem hiszem, hogy ennyire elgyengültem, de most nem érdekel. Csak az érdekel, hogy ő itt van, hogy mellettem van, és hogy újra érezhetem a közelségét. Jeremy szorosan ölel vissza, és a keze lágyan simogatja a hajamat, mintha nem akarna elengedni.-Te is szörnyen hiányoztál, bébi.- mondja lágyan, a szavak szinte a bőröm alá kúsznak, olyan mélyen hatnak rám.Aztán a két kezembe fogom az arcát, és óvatosan megcsókolom. Minden érzelem, minden fájdalom és minden szeretet, amit az elmúlt időszakban éreztem, ebben a csókban van. Érzem, ahogy Jeremy karjai még szorosabban ölelnek, és tudom, hogy ő is ugyanígy érez. Soha többé nem akarom elengedni Jeremy-t. Soha.-Szeretlek! -mondom ki a szavakat, és érzem, hogy a szívem hevesen dobog.-Én még jobban.-válaszolja lágyan, és ismét megsimogatja az arcomat. A pillanat annyira tökéletes, hogy szinte el sem hiszem, hogy valóságos.-Te vagy életem értelme.- teszi hozzá, és a szavai annyira mélyen hatnak rám, hogy megremegnek a térdeim.Tánc közben még jobban Jeremy-hez simulok és érzem az illatát, a testének melegét, és egy pillanatra elhiszem, hogy minden rendben lesz.Végre úgy érzem, hogy boldog vagyok, de egyre erősödik bennem az érzés, hogy ez a nyugalom csak egy illúzió. Hiszen még nem zártuk le ezt a rémálmot.Emilia még mindig a nyomunkban van.Mindent megtesz, hogy elérje a céljait, és ennek most mi vagyunk az akadályai. A kérdés csak az, hogyan lépjünk elébe, hogyan járjunk egy lépéssel előrébb nála.Egy gondolat cikázik a fejemben, és képtelen vagyok elhessegetni. Lehet, hogy Dalma is benne van ebben az egészben. Lehet, hogy összejátszik az anyjukkal. A gyomrom összerándul ettől a gondolattól, de nem hagyhatom figyelmen kívül. Muszáj beszélnem róla Jeremy-nek.- Tudod..-szólalok meg halkan, miközben közelebb hajolok hozzá, hogy csak ő hallja.-Szerintem Dalma bajban van.-Jeremy egy pillanatra megtorpan, de aztán megsimogatja a fejemet. Mintha próbálná megnyugtatni a zaklatottságomat. De én tudom, hogy amit mondani fogok, az mindent megváltoztathat.-Miért gondolod ezt? -kérdezi lassan, kissé összezavarodva. A szemeiben látom, hogy nem érti, mire akarok kilyukadni, de figyel rám.-Olyan érzésem van, mintha Dalma irányítva lenne. Mintha nem is saját magát adná.-felelem, és érzem, ahogy a szívem egyre gyorsabban ver. -Úgy gondolom, hogy ő is be van avatva ebbe az egészbe, és anyánk áll mögötte.-avatom be.Jeremy arca komorabbá válik, ahogy felfogja, mit mondtam.-Tehát azt hiszed, hogy az anyád befolyásolja Dalmát? Hogy valami módon irányítja őt? -kérdezi hitetlenkedve, de közben látom, hogy kezdi átgondolni a dolgot. Tudja, hogy Emilia nem riad vissza semmitől.-Igen.-mondom határozottan.-Emilia soha nem adja fel, és tudom, hogy bármit megtesz azért, hogy elérje a céljait. Dalma pedig... nos, ő sosem volt erős. Könnyű lenne befolyásolni.-vonom meg a vállam.Jeremy elgondolkodik, és látom rajta, hogy az agya már gőzerővel dolgozik.-Kilián is be van építve.- folytatom, mielőtt Jeremy megszólalhatna. -Tudom, hogy valami nincs rendben vele. Mintha kettős játékot játszana. Balázst meg kell védenünk, de most, hogy mindenki itt van, Eriket is be kell avatni a helyzetbe.-mondom.-Eriket? -kérdezi Jeremy, felvonva a szemöldökét. -Őt még nem láttam ma este. Te láttad?-megrázom a fejem. Eriket eddig nem láttam, és ez kezd aggasztani. -Nem láttam őt. De biztosan itt van. Balázs említette, hogy mindannyian itt leszünk.-a szavaim biztosan hangzanak, de belül nyugtalanság feszít. -De Eriket be kell avatni. Ha nem tudja, mi zajlik a háttérben, könnyen bajba kerülhet.Ahogyan Dalma is.-mondom.Jeremy a szemembe néz, és látom, hogy ugyanaz a feszültség van benne, amit én is érzek. Egy pillanatra elszakítja a tekintetét, majd megszólal.-A verseny óta nem láttam Dalmát.-mondja lassan, mintha a szavak súlyosak lennének.- Lehet, hogy igazad van. Ha Dalma tényleg bajban van, ha Emilia irányítja őt, akkor még nagyobb veszélyben vagyunk, mint hittük.-közli a tényt.-Mi a terved?- kérdezi a pasim, és a szavaiból érzem, hogy készen áll bármit megtenni, hogy megvédjen engem és a többieket.-Először is meg kell találnunk Dalmát és Eriket.Kiderítjük, hogy Dalma valóban benne van-e ebben, és ha igen, akkor valahogy meg kell akadályoznunk, hogy továbbra is az anyánk bábja legyen.-hadarom.Jeremy bólint, és érzem, hogy támogat. Tudja, hogy most minden apró lépés számít.-Kiliánra is figyelnünk kell.-teszem hozzá, és érzem, ahogy a gyomrom összerándul a gondolatra. -Ő túl közel áll az anyámhoz, és biztos vagyok benne, hogy valamit titkol.-Jeremy szorosan átölel, és érzem, hogy ebben az ölelésben benne van minden szeretete, minden aggódása. Tudom, hogy együtt erősek vagyunk, de Emilia ellen még így is hatalmas küzdelem vár ránk.-Akkor keressük meg a nővéredet.-mondja határozottan.-És ha Kilián tényleg be van építve, akkor őt is szemmel kell tartanunk.

Már minden szobát bejártunk Jeremyvel, de Dalma sehol sincs. Ahogy a saját szobámba érünk, a keresés véget ér. Leülünk az ágy szélére, és csend telepszik közénk. Jeremy gyengéden megérinti a kezem, majd finoman az ölébe helyezi. Megremegek az érintésétől, érezve a bőrének melegét az enyémen.Magunk mellé helyezzük a szőlőt,amit felhoztunk.-Biztos vagy benne, hogy Dalma itt lesz valahol? -kérdezi, miközben egy darab szőlőt felvesz a tálból.Nem nézek rá, csak vállat vonok, a szemeim a kezére siklanak, ami még mindig az enyémen pihen.-Nem tudom.-válaszolom halkan.-De most nem akarok erről beszélni.-majd végül sóhajtok egyet.Jeremy felvonja a szemöldökét, majd vigyorogva dob egy szőlőszemet a számba.-Tudod mit? Én sem.-feleli játékosan.-Mi lenne, ha inkább másra koncentrálnánk?-kérdezi.Nevetve felkapok egy szőlőszemet, és Jeremy felé dobom, aki ügyesen elkapja a szájával. Az érzéki feszültség közöttünk egyre nő, de most valahogy játékosság is vegyül bele.-Ezt a játékot megnyerem.-mondom csábosan, miközben egy újabb szőlőszemet tartok Jeremy ajkai elé. Lassan közelíti meg, de a szemei végig rajtam maradnak, mintha pontosan tudná, hogy sokkal többre vágyom egy egyszerű falat gyümölcsnél.-Miért van olyan érzésem, hogy valami sokkal édesebb dologra játszol? -kérdezi, és közelebb hajol. Érzem a leheletét a bőrömön, és a szívem szaporábban ver. Hátradőlök az ágyon, miközben ő egyre közelebb húzódik.-Talán azért, mert te is pontosan erre vágysz.- suttogom, és egy újabb szőlőt nyomok a szájába.-Szóval... mire is vágyom?Előbb mondd el Te!-kérdezi mély, játékos hangon, miközben az ujjaival végig sétál a combomon.. A bőröm az érintésére megremeg, és ahogy egyre feljebb halad, érzem, hogy a testem feszült várakozással válaszol.-Tudom, hogy te is érzed.-suttogja, közelebb hajolva a fülemhez. Ajkai éppen csak súrolják a bőröm, miközben beszél, és az édes, kínzó közelsége teljesen elvonja a figyelmemet. -Mondd ki. Mondd el, mire van szükséged.-búgja.A combomra helyezett keze nem mozdul, csak ott pihen, mint egy néma fenyegetés, hogy bármikor folytathatja.A testem magától hajlik hozzá, az érzékeim teljesen átadják magukat ennek a momentumnak.-Erre?-kérdezi, és most egy apró, finom mozdulattal tovább halad, ujjai nyomán égető forróság marad.Tudja, hogy már régen elveszítettem a kontrollt, és ez csak még jobban szórakoztatja.-Hmmm?Mi lenne ha a nyakadnál kezdeném?-kérdezi.Jeremy ajkai egyre közelebb kerülnek a nyakamhoz, éppen csak annyira, hogy a leheletét érezzem a bőrömön. Az érintése finoman játszik a feszültséggel, mintha tudná, milyen hatással van rám. A combomon pihenő keze lassan mozog, minden egyes centivel egyre mélyebbre húzva a vágy örvényébe.-Erre van szükséged, Kíra?- suttogja a fülembe, ajkai elnyúlnak egy mosolyra, miközben a nevemet ejti ki. A hangjában bujkáló kihívás és játékosság csak fokozza az érzéki feszültséget, amitől az egész testem megremeg.-Jer…-nyögöm ki végül.Az ujjaim önkéntelenül a pólójába kapaszkodnak, mintha csak attól félnék, hogy elveszítem az egyensúlyomat ebben a forrongó pillanatban. A bőröm minden érintésére válaszol, mintha csak arra várna, hogy megadjam magam neki.Nem tudom meddig bírom ezt tovább,de bevallom nem sokáig.-Mondd el nekem, mit érzel.- folytatja mély, vibráló hangon, és közben a tekintete az enyémbe fúródik, mintha a lelkem mélyére látna.Az ajkaim elnyílnak, de a szavak elakadnak a torkomban. Jeremy mosolya szélesebb lesz, látva a hatást, amit kivált belőlem.Az ujjai lassan feljebb siklanak a combomon, és én alig bírom visszatartani a remegést, ami az egész testemen átsöpör.Majd a bugyim pántja alá nyúl,és ott marad a keze.-Kíra,mondd mire vágysz?-suttogja újra.-Rád.-mondom elhaló hangon.Tudja, hogy vágyom rá, és pontosan tudja, hogyan kell fokoznia ezt az érzést, mintha csak olvasna bennem.Az ajkai lassan haladnak a nyakamon, és én szinte megőrülök az érintésétől. A lélegzetem elakad, amikor hirtelen egy kicsit erősebben nyomja a száját a bőrömre. Az ujjai végre elérik a combom legérzékenyebb pontját, és egy pillanatra megáll.-Tudod, Kíra, minden egyes porcikád gyönyörű.-suttogja mély, bársonyos hangon, miközben az ujjai lassan végig siklanak a lábamon.-Minden érintésed, minden mozdulatod... egyszerűen lenyűgöző vagy.-mondja.Az ujjai egyre közelebb érnek a szeméremdombomhoz, és az érintése olyan meleg, olyan lágy,hogy érzem,hogy megrándulok.Az arcom kipirul,és a szívem egyre jobban rakoncátlankodik.Minden szava lángokat lobbant bennem, és próbálom elrejteni az elpirulásomat, de lehetetlen.-Jeremy…- suttogom zavartan, de a hangom elhal, amikor érzem, hogy az ujjaival a puncimhoz ér.Az érintése feltüzel, mintha minden idegszálam az ő ujjai alatt éledne fel. Próbálok összeszedni egy értelmes gondolatot, de a testem elárul.-Istenem, nézd meg magad.-mondja halkan, szinte dorombolva. -Ahogy elpirulsz, annyira szexi. Minden mozdulatod, minden lélegzeted csak fokozza ezt az őrjítő vágyat.-az ujjai tovább ingerlik a csiklómat,miközben csókokkal halmozza el a combomat.-Tudom, hogy élvezed, ahogy érintelek. Látom rajtad, hogy nem bírod visszafogni magad.Ugye?-kérdezi. -Ühüm!-nyögöm,és próbálok az érintésére koncentrálni.Kapkodom a levegőt, érzem, ahogy a mellkasom fel-le emelkedik, miközben próbálom összeszedni magam. Az érintésétől és a szavaitól minden porcikám lángol.Jeremy hirtelen megáll a simogatással, épp csak annyira, hogy szinte fájjon a várakozás.-Jer..-nyöszörgöm,azt akarom,hogy folytassa.Jeremy halvány mosolyt villant rám, közelebb hajol, és a szavaival tovább hergel. -Ne mondd, hogy nem élvezed, mert látom rajtad. Ahogy a tested reagál rám, ahogy elpirulsz... és a puncid is elárul.Hiszen minden egyes részed tökéletes, Kíra.-suttogja.-Szeretem látni, hogy minden egyes érintésem alatt remegsz. Szereted ezt, ugye?-ingerel.Próbálok válaszolni, de a szavak csak suttogásként jönnek ki, miközben az ujjaim szinte kétségbeesetten kapaszkodnak a karjába, hogy megtaláljam az egyensúlyt ebben az érzéki káoszban, amit teremtett.-Jer!Könyörgöm!-szólok rá,ahogy sikerült egy kis erőt gyűjtenem.-Miért is könyörögsz?Értem?-Jeremy ezt pontosan tudja, és élvezettel figyeli minden rezdülésemet.-Tudod, hogy ezt imádom.-mondja alig hallhatóan, az ajkai közvetlenül a fülem mellett.Majd újból ingerelni kezdi a puncimat,ezúttal érzéki mozdulattal masszírozza.-Úristen!-kiáltok fel ismét.A keze lassan, érzékien vágtat a gyönyör felé, és én képtelen vagyok ellenállni annak a mély, mindent átható vágynak, amely eláraszt engem.-Jeremy…-próbálok megszólalni, de a hangom remeg, és minden egyes szóval egyre jobban kapkodom a levegőt.Aztán Jeremy az égbe repített,és az orgazmus azonnal szétáradt bennem.Képtelen voltam parancsolni a testemnek,úgy vonaglottam,hogy azt hittem sosem lesz vége.