Megtévesztés Játéka 48.fejezet

Isten óvja a királynőt!

Dalma

A zokogásom lassan elcsitult, és végül csak üresen ültem a padon. A szökőkút vize csillogott előttem, de én nem láttam semmit. A világ elhalványult, és a fájdalom ködén kívül semmi más nem létezett.De aztán... valami megváltozott. Lassan összeszedtem magam. Nem tudom, honnan jött az erő, de mélyet lélegeztem, és megtöröltem az arcom. Nem akartam gyenge lenni. Nem engedhettem meg magamnak, hogy Erik vagy Freya lássa a fájdalmamat. Vissza kell mennem, és szembe kell néznem velük. Nem menekülhetek el örökre.Felpattantam a padról, és visszamentem a ház felé. A buli még mindig zajlott, és éppen akkor kezdődött a sakkverseny. Valahogy a zajok, a zene, az emberek nevetése mind-mind távolinak tűnt. Szinte gépiesen sétáltam be a terembe, ahol a sakkasztalok sorakoztak. A verseny már javában zajlott, de én úgy éreztem, muszáj részt vennem. Talán azért, hogy ne gondoljak Erikre. Talán csak azért, hogy eltereljem a figyelmemet a fájdalomról.-Ki lesz a következő? -hallottam Freya hangját. Olyan nyugodt és magabiztos volt, mintha semmi nem történt volna.-Majd én!-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.A szívem kihagyott egy ütemet, amikor megfordultam, és megláttam, ki áll mögöttem. Jeremy volt az. Döbbenten meredtem rá.-Jer?-kérdeztem hitetlenkedve. Nem értettem, mit keres itt.Ő csak némán nézett rám, miközben leült velem szembe az asztalnál. A szemei mélyek voltak, titkokat rejtettek, de nem mondott semmit. Csak nézett rám, majd csendesen elrendezte a bábukat a táblán. Minden mozdulata nyugodt és precíz volt, mintha már sokszor végigcsinálta volna ezt.Oldalra pillantottam, és megláttam Eriket a tömegben. Ő is figyelt minket. Szinte éreztem a tekintetét magamon. Miért néz engem, ha Freyával van? Miért kell mindig összezavarnia? Miért nem hagy békén?Nem tudtam, mit tegyek, mit érezzek. Jeremy csendben rendezte el a bábukat, mintha semmi más nem számítana, csak a játék. Közben az agyam kavargott. Erik, Freya, Jeremy... minden olyan kaotikus volt, és én egyre inkább azt éreztem, hogy elveszítem a kontrollt.Jeremy végül rám nézett, és szelíden megszólalt:-Kezdjük?

Bólintottam, bár az elmém még mindig zavaros volt. Képtelen voltam összpontosítani, de a kezem automatikusan mozdult, és léptem egyet a gyaloggal. Nem is figyeltem a táblára. Csak azt tudtam, hogy valahogy ki kell bírnom. Valahogy össze kell szednem magam.Jeremy játszott velem, de közben a tekintete néha rám szegeződött, mintha keresné bennem a választ. Nem tudtam, mit akar tőlem. Nem tudtam, miért van itt, miért velem ül le sakkozni, miközben Erik ott figyel a háttérben.Az idő lassan telt, és én egyre mélyebben merültem el a gondolataimban. A sakkfigurák mozdultak, de minden lépésem egyre messzebb vitt attól, hogy megértsem, mi történik körülöttem.Jeremy végül felemelte a fejét, és rám nézett:-Dalma, minden oké?

Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Nem tudtam, mit válaszoljak. Jól vagyok? Nem, egyáltalán nem voltam jól. Minden széthullott körülöttem. De nem mondhattam ezt el neki. Nem mutathattam meg a gyengeségemet.-Persze.- feleltem röviden, de a hangom halkabb volt, mint szerettem volna. Tudtam, hogy Jeremy átlát rajtam, de nem akartam, hogy még mélyebbre ásson bennem. Már így is túl sok minden történt.Jeremy bólintott, de láttam, hogy továbbra is figyel engem. Nem mondott többet, csak folytattuk a játékot. Az agyam továbbra is zakatolt, és bár próbáltam koncentrálni, minden lépésem automatikus volt. Erik újra és újra bevillant a fejemben, ahogy Freya is. A fájdalom folyamatosan ott lüktetett bennem.Még mindig nem értettem, miért kellett Eriknek ezt tennie. Miért kellett Freyával összejönnie? És miért kellett most itt lennie, figyelnie engem, mintha semmi nem történt volna?Ahogy Jeremy mozdulatai egyre magabiztosabbá váltak a táblán, éreztem, hogy kezdek vesztésre állni. A szívem hevesen dobogott, a kezem ökölbe szorult az asztal alatt. Nem hagyhattam, hogy így érjen véget. Nem most, nem itt. Nem adhatom fel.Végignéztem a táblán, a sakkbábukon, mintha egyetlen pillanat alatt kellett volna átlátnom mindent. A játszma szinte a végéhez közeledett, és én tudtam, hogy Jeremy el fogja vinni a győzelmet, ha most nem találok ki valamit.Az egyik bábura tévedt a pillantásom. A királyom védtelen volt, de láttam egy lehetőséget. Egy apró, szinte észrevétlen lépés, amit Jeremy figyelmen kívül hagyott. Megmarkoltam az egyik bábumat, és óvatosan, szinte leheletfinoman helyeztem azt a táblára. A legerősebb bábuját ütöttem ki.Jeremy felnézett rám, és elismerően mosolygott, mintha csak most kezdte volna el igazán komolyan venni a játszmát.-Jól van, tudsz te játszani.-mondta, és egy pillanatra csend telepedett közénk. Láttam, hogy gondolkozik, de a tekintetében egy kis csodálat is volt. Ez a mosoly talán azt jelentette, hogy ő is belátta: nem vagyok olyan könnyű ellenfél, mint amilyennek hitte.Kihasználtam a csendet, és oldalra pillantottam,és Erik még mindig engem figyelt.Mélyen a szemébe néztem, és  valami mást is észrevettem. Ez egy jel. Tudtam, hogy a királynőmet kell védenem. Ez egy régi játszma volt köztünk Erikkel, amit még évekkel ezelőtt tanított nekem. Emlékeztem rá. Tudtam, hogy pontosan mit kell tennem.Visszafordultam a táblához, és hirtelen minden olyan világos lett. Jeremy nagyon ritkán sakkozott velem, és nem ismerte ezeket a trükköket. Emlékeztem Erik szavaira, a tanításaira, minden egyes részletre, amit valaha megosztott velem a sakkban. Most ezt fogom használni.Kezem megmozdult, óvatosan, mégis határozottan léptem a következő bábummal. Láttam, ahogy Jeremy szeme összeszűkül, ahogy ráébredt, mit is csinálok. De már túl késő volt.-Szép lépés.- mondta halkan, miközben figyelte a táblát, de éreztem, hogy valami megváltozott. A játékom egyre inkább dominálni kezdett, ahogy haladtam előre.Végül elérkezett a pillanat. A kezemben lévő bábu lassan, mintha megállt volna az idő, elindult a tábla közepén. És amikor elérte Jeremy bábuját, kiütöttem őt.A pasi felnézett rám,és egy halvány mosoly játszott az ajkán, de láttam a szemében, hogy elismeri a győzelmemet.-Azt hittem, már vége .-mondta, de a hangjában nem volt harag, csak meglepetés. Tudta, hogy megleptem őt.Én csak bólintottam, nem bírtam megszólalni. Még mindig éreztem a feszültséget, ami átjárta a testemet. A győzelem édes volt, de közben ott volt bennem az üresség is. Nem tudtam, miért, de ez a győzelem valahogy nem hozott megkönnyebbülést. Talán azért, mert tudtam, hogy Erik is figyelt.De nem engedhettem meg magamnak, hogy ezt most kimutassam. Győztem. És ez volt az egyetlen, ami számított.Jeremy felállt, és nyújtotta a kezét. Elfogadtam, de nem néztem a szemébe. Még mindig ott volt bennem a zavarodottság.A tömeg lassan eloszlott körülöttünk, és én egy pillanatra egyedül maradtam a táblánál. Megérintettem a királynőmet, amit végig védtem. Ez volt a kulcs. Erik mindig is erre tanított. A királynő a legfontosabb.Erik lassan sétált felém, a szemét végig a sakktáblán tartva. Éreztem, hogy figyel, minden mozdulatomat, minden lélegzetvételemet. A győzelem mámora egy pillanatra átjárt, de a jelenlétében minden másnak tűnt.-Szép volt!- mondta elismerően, és szavai egyszerre töltöttek el büszkeséggel és zavartsággal.-Köszi..-sóhajtottam, miközben még mindig a kezemben tartottam a királynőmet. Ez volt az én fegyverem, az én védelmem a játszmában. De most, hogy vége, nem tudtam, mihez kezdjek vele.-Egy jó erős italra van most szükségem.-motyogtam a táblára meredve. Nem akartam több játszmát, több beszélgetést, csak valami erőset, ami elnyomja az érzéseimet.-Ahogy óhajtod.-mondta Erik, és kitárta előttem a karját, mintha szándékosan utat engedne nekem. Lecsaptam a királynőmet a sakktáblára, és gyorsan felálltam.Elindultam Balázs irodája felé, és Erik, mint mindig, követett. Éreztem a jelenlétét a hátam mögött, és egy pillanatra oldalra pillantva megláttam a huncut mosolyt az arcán.Egy pillanatra a hideg futott végig a hátamon, de nem álltam meg. Beértem az irodába, és azonnal magunkra zártam az ajtót.A bárszekrényhez léptem, nem gondolkodtam, csak kinyitottam és elővettem egy bourbont, majd két poharat.-Ez jó lesz.-mondtam félhangosan, inkább magamnak, mint neki. Kitöltöttem a két pohárba a whiskyt, és az egyiket az asztalon gurítottam Erik felé. Leültem a forgószékbe, és egyetlen korttyal kiittam az ital tartalmát.Erik odalépett mellém, és csendben néztük a könyvespolcot.-Olvastad már Lev Tolsztoj: Anna Karenináját?-kérdezte váratlanul.-Nem, de tudom, hogy megvan nekünk.-motyogtam, miközben újra belekortyoltam az italba. Valahogy nem tudtam hová tenni a kérdést, de éreztem, hogy valami több rejlik mögötte.-Nos, az is egy tiltott viszonyról szól..-kezdte, mintha csak mesélne valami ártatlan történetet, de minden egyes szóval mélyebbre hatolt bennem. -A történet középpontjában Anna Karenina áll, aki egy boldogtalan férjezett nő, és szenvedélyes viszonyba kezd a fiatal Vronszkij gróffal. Anna és Vronszkij kapcsolata botrányt kelt, és végül tragikus kimenetelű lesz. Nos, azért remélem, a miénk nem az lesz.-mondta halkan, és leguggolt mellém.Éreztem a közelségét, és a hangja mélyen rezonált bennem, ahogy a fülembe suttogott.-A miénknek szebb befejezése lesz.-súgta, és a hangjától kellemes borzongás futott át rajtam. Nem tudtam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz érzés. Erik mindig is így volt rám hatással: egyszerre akartam elmenekülni előle, és közben a közelségét kívántam. Ez a kettősség szétfeszített belülről.-Csak szeretnéd.- néztem rá villogó tekintettel, de a szavaim nem voltak elég erősek ahhoz, hogy eltántorítsák őt. Láttam rajta, hogy nem veszi komolyan az ellenállásomat. Ő soha nem vette komolyan. Mindig úgy kezelte, mintha előbb-utóbb úgyis beadnám a derekam.-Hidd el, én tudom, hogy a sors egymásnak teremtett minket. Hiába tagadod.-mondta, és ujjával finoman végighúzott a kulcscsontomon. Az érintése olyan volt, mintha áramütés érne. Olyan közvetlen, mégis oly távoli. Egy pillanatra elhittem, hogy valóban igaza van, hogy talán tényleg elkerülhetetlen, amit mond.-Én nem tagadok semmit..-motyogtam halkan.Erik lassan felállt, és mélyen a szemembe nézett, mintha csak meg akarná találni bennem azt, amit épp most vesztettem el.-Nem tagadsz, de próbálsz ellenállni.-mosolyodik el sejtelmesen, közelebb hajolva, majd mélyen a szemembe néz.-Érzed, hogy minden pillanatban, amit nélkülem töltesz, csak magadnak ártasz.-búgja.-Ne próbálj meg manipulálni!-vágom rá, de a hangom elcsuklik, ahogy az ajkai alig néhány centire vannak az enyéimtől. Az illata betölti a teret, és a feszültség szinte tapintható.-Ez nem manipuláció, ez az igazság.- suttogja, miközben végigsimít a karomon, amitől az egész testemen végigfut a forróság.-Te is tudod, hogy nem bírsz elszakadni tőlem, bármennyire is próbálkozol.-továbbra is simogat,a gyomrom pedig összeugrik az izgalomtól.-Nem rólad van szó, -szorítom össze a fogaimat, mintha a saját érzelmeimmel küzdenék, de közben a testem árulónként megmozdul, közelebb húzódva hozzá. -Hanem rólam. Nem adom meg neked azt az örömöt, hogy te nyerj.-lehelem.-A játékot már régen elvesztetted, amikor először rám néztél, -mondja magabiztosan, mintha már eldöntött tény lenne, és közelebb hajol, éppen csak érintve az ajkaimat az övével. -Most csak arról van szó, hogy bevallod-e végre magadnak.-érzem,hogy kezdem feladni,de még erős vagyok.-Soha!- lehelem,és megfeszülök.Az ölemben is gyűlik a forróság,miért hatnak rám a szavai?Erik keze lágyan siklik a combomon,miközben vágyakozva néz rám.És tudja. Látszik a szemében, ahogy győzelem ízét érzi.A keze elér a harisnyakötőmhöz, majd gyengéden megérinti, mintha csak próbára akarna tenni. Az érintése borzongást vált ki belőlem, a testem akaratom ellenére is reagál rá, míg az elmém tiltakozni próbál.-Látom, hogy érzed.-suttogja, és a hangja bársonyos, de határozott.-Ne ellenkezz velem, Dalma. Tudod, hogy mire vágysz.-tovább ingerel.Megpróbálok megszólalni, de a szavak elakadnak a torkomon. A mellkasom hevesen emelkedik és süllyed, ahogy próbálok uralkodni magamon, de Erik keze egyre feljebb kúszik, mintha arra várna, hogy megadjam magam neki. Az ujjai gyengéden körülölelik a harisnyakötőt, és egy pillanatra megtorpan.Érzem, ahogy az érintése elektromosságként cikázik végig a testemen, és hiába próbálok nyugodtan lélegezni, a szívem egyre vadabbul ver.-Én nem ellenkezem.-suttogom, de a hangom elárul. Túl gyenge, túl remegő. Ő pedig tudja. Látom az arcán azt az önelégült mosolyt, ami mindig ott bujkál.-Ó, dehogynem.- Erik közelebb hajol, ajkaival alig érintve a fülemet. A meleg lehelete bizsergeti a bőrömet, és szinte elolvadok a közelségétől. -Pontosan ezt szereted bennem, nem igaz? Hogy mindig tudom, mit akarsz, még mielőtt te magad beismernéd.-alig kapok levegőt.Istenem segíts!-Tévedsz,- próbálkozom, de alig hallom a saját hangomat.-Nem irányíthatsz így.-Erik felnevet, egy sötét, mély hangon, ami egyszerre rémisztő és elképesztően vonzó. -Dalma, te jobban akarsz engem, mint ahogy el tudod képzelni. Látom rajtad, hallom a szívverésedben.-Ajkai alig érintik a kulcscsontomat, ahol az imént még csak az ujjai siklottak végig. -És tudom, hogy most is harcolsz ellene. Miért nem engeded el? Miért nem adod meg magad a vágynak?-kérdezi sötét tekintettel.-Mert nem te irányítasz engem.-felelem, de a testem másként beszél. Az ajkaim szétnyílnak, a lélegzetem felgyorsul, és a bőröm alatt pulzáló vágy lassan, de biztosan elveszi az eszemet. Ő mindent tud, minden rezdülésemmel tisztában van.-Tudom, hogy minden szavad hazugság. A tested mást mond, Dalma. Azok a remegő ajkak, a gyorsuló lélegzet... mindent elárulnak.Hmm..-lassan cirógatni kezdi a belső combomat.-Ez csak egy játék, Erik.- próbálkozom újra, de most már tudom, hogy elvesztem.Nem bírok már uralkodni magamon. A vágyaim erősebbek, mint az akaraterőm.Erik szemei megcsillannak, mintha máris megnyerte volna a harcot. -Pontosan ez az, kedvesem. És tudod, hogy én mindig nyerek.-és mielőtt bármit mondhatnék,a férfi ujjai már a bugyim körül matatnak,és elkezd ingerelni.Ettől felszisszentek,hiszen már nagyon lüktettem odalent.A szívem zakatol, a vérem szinte forr, és csak egy pillanatig habozok, mielőtt elengedném a kontrollt, amibe kapaszkodtam.-Add meg magad!-suttogja rekedtesen, ajkai épphogy érintve az enyéimet.-Tudod, hogy ez az, amire mindig is vágytál.-Erik ujjai mesterien játszanak a testemmel, minden egyes érintésével egyre közelebb húzva a végzetemhez. Az ajkaim elnyílnak, és szinte öntudatlanul hagyom, hogy egy mély sóhaj szakadjon ki belőlem. Őrjítő ez az érzés. Próbálom visszanyerni a fejem fölötti kontrollt, de minden rezdülésemmel egyre távolabb kerülök tőle. A testem már rég elárult, a vágy hullámai egyre magasabbra csapnak bennem.-Ne küzdj tovább, Dalma.-Erik hangja mély és selymes, tele azzal az önelégült magabiztossággal, amitől mindig megborzongok. -Engedd, hogy megmutassam, mennyire kívánlak. Tudod, hogy csak én adhatom meg neked azt, amire igazán szükséged van.-mondja és jó erősen megnyomja a csiklómat.Megfeszül a hasam, az izmaim remegnek az érintésétől, és tudom, hogy nincs visszaút.Hangosan felnyögök.-Erik…- lehelem, de a hangom elcsuklik, mintha már a szavak is túl nehézzé váltak volna.-Igen, mondd ki a nevemet.-követeli lágyan, miközben az ujjai lassan, szinte könyörtelenül játszanak velem. Minden mozdulatával egyre közelebb tol a szakadék széléhez, ahol már alig bírok megmaradni. A lélegzetem szaporábbá válik, a testem minden izma feszült várakozással teli.Érzem,hogy egyre jobban rohanok a csúcs felé.-Csak engedd el... -suttogja, miközben az ujjai még mélyebbre kalandoznak, és én érzem, ahogy minden egyes porcikám megadja magát. -Add át magad nekem, Dalma. Ez az, amit mindig is akartál.-suttogja rekedten.Elkezdek vonaglani és nem bírom már nyitva tartani a szemem.Át kell adnom magam neki,nincs mese.Az első hullámot sikerült vissza tartanom,de a másodiknál érzem,hogy erősebb lesz,mint valaha.A szívem őrült tempóban ver, minden lélegzetvétel küzdelem, miközben egyre inkább elveszítem a talajt a lábam alól.-Van fogalmad róla,hogy mennyire kívánlak?-Erik hangja most rekedt, tele szenvedéllyel és erővel. Ujjai pontosan tudják, mit váltanak ki belőlem, és minden egyes mozdulattal közelebb visznek a robbanás széléhez.-Nem kell többé játszanod a kemény lányt. Tudd, hogy te is ugyanolyan gyenge vagy, mint én, amikor rólad van szó.-az ujjaim akaratlanul kapaszkodnak a karjába, és mintha minden mozdulatom könyörögne, hogy folytassa. Nem bírom tovább. A testem már nem bírja elviselni az őrjítő feszültséget, amit ő okozott.-Erik… – lehelem ismét, de ezúttal már alig marad bennem erő. Az ellenállásom szinte teljesen szétfoszlik, és érzem, hogy egyre inkább átadom magam neki.Ebben a pillanatban minden gátlásom elpárolog: a testem megfeszül, és a forróság lávaként áramlik végig rajtam.Az orgazmus olyan intenzitással sújt le rám, mint még soha azelőtt. Erik ölében vonaglok, közben elsötétül körülöttem a szoba.-Úristen, Erik!- kiáltok fel.-Ez az... -suttogja, és ajkai most már teljesen birtokba veszik az enyéimet. Az érintésével egy újabb forró hullám önti el a testemet. Nem akarom, hogy ez véget érjen.-Látod, Dalma? Csak engedned kell, és meglesz a végső jutalmad.-mondja diadalittasan.