Megtévesztés Játéka 47.fejezet

A piszkos üzlet

Dalma

A lift monoton zúgása kísérte a gondolataimat, ahogy lassan felértem a szálloda emeletére. Kezemet összekulcsoltam, és idegesen morzsolgattam a hüvelykujjamat. Próbáltam lenyugodni, de a helyzet súlya és Mendel halálhíre még mindig ott dübörgött a fejemben.Kilián elmondta az előbb. Amikor a lift ajtaja kinyílt, mély levegőt vettem, majd elindultam a folyosón. Az ajtó előtt megálltam, és kopogtattam.Az ajtó szinte azonnal kinyílt, és Emilia arca jelent meg előttem. Mosolya halvány volt, szemeiben valami megfoghatatlan feszültség játszott. Beengedett, majd gyengéden lesegítette rólam a bőrdzsekimet.-Szia! Itt vagyok!.-mondtam csendesen.-Szia, kincsem, már vártalak.-mondta, miközben gondosan megfogta a dzsekimet, és a fogasra tette.Lassan szembefordultam vele, és kimondtam azt, amit napok óta magamban tartottam.-Szóval, Mendel meghalt.-közöltem rezzenéstelen arccal, mintha egy egyszerű tényt mondanék.-Igen.Azt is megtudtam, hogy Mendel átvette az irányítást felettem. Pedig nem ez volt megbeszélve.Hiszen megkértem,hogy rabolja el Kírát és hozza el nekem.-mondta keserűen, majd leült a szoba közepén lévő fotelbe, és kezeit az ölébe ejtette.-Én küldtem oda azt a betörőt,aki igazából egy bérgyilkos volt.-vallja be.Az elismerése hideg zuhanyként ért.-Tehát... tudatosan adtad át az irányítást, hogy aztán megszabadulj tőle?- kérdeztem halkan, próbálva kibogozni a szándékait.-Igen. Ez volt az egyetlen módja, hogy visszaszerezzem azt, ami az enyém. Mendel túl messzire ment. Túlságosan veszélyessé vált.- mondta, és láttam rajta, hogy a keserűség mellett ott van a megszokott rideg logika is.-Akkor hogyan tovább, anya? Hogyan akarod apát csapdába csalni?-kérdeztem, miközben próbáltam összpontosítani a terveire, de a fejemben zúgott Mendel halálától.Emilia egy pillanatra elgondolkodott, majd lassan felállt, odalépett a minibárhoz, és kikevert két pohár martinit. Az egyiket felém nyújtotta, én pedig hálásan elfogadtam. A kezem remegett egy kicsit, ahogy a poharat a számhoz emeltem.-Nos, most, hogy Erik kilépett a képből, és beépítettük Kiliánt, minden jól fog alakulni.-mondta, majd elvigyorodott, mintha egy rég várt győzelem szélén állna.-Bízom abban a srácban, elég ügyes. Régen is jól kirabolt egy házat.-tette hozzá, és felnevetett.-Remek!-sóhajtottam fáradtan, és belekortyoltam az italomba. Az alkohol égette a torkomat, de nem foglalkoztam vele. Inkább próbáltam ráhangolódni az előttem álló dolgokra, és arra, hogyan fogok ezekkel megbirkózni.-Szóval,Kíra van a helyemen.- folytattam.-Én pedig jöttem, ahogy tudtam. Eriket leépítettem, ahogy kérted.- forgattam meg a szemem, mert tudtam, hogy Emilia pontosan ezért várt. Meg akart győződni róla, hogy a feladataim teljesítve vannak.-Nagyon jó, kincsem. Most már csak apád maradt. Kilián tudja, mit kell tennie.-mondja elégedetten,és belekortyol az italba.A szobában csend telepedett ránk, és mindketten elvesztünk a gondolatainkban. Emilia elégedetten üldögélt, én pedig azon tűnődtem, vajon meddig tarthat még ez a színjáték. Mennyi áldozatot kell hozni, hogy végre lezárhassuk ezt a borzalmas játszmát?Az apám csapdába csalása nem volt egyszerű feladat. Ő mindig egy lépéssel előttünk járt, és bár Kilián ügyességében bízott Emilia, én mégis kételkedtem benne. Lehet, hogy ő a legjobb tolvaj, de apám túl sok mindent megélt ahhoz, hogy egy egyszerű trükkel átverjük. Az ő bizalmát megszerezni, majd elárulni… Nem tudtam, hogyan fogjuk ezt véghezvinni.-Anya.- szólaltam meg halkan, de határozottan.-Kilián elég jó, de mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha apám rájön a tervünkre?-Emilia rám nézett, és egy pillanatra elkomolyodott.-Akkor gondoskodunk róla, hogy ne legyen ideje rájönni .-mondta egyszerűen. -Tudom, hogy most nehéz, de bízom benne, hogy Kilián meg tudja oldani. Ha nem, van B terv is.-a gondolat, hogy talán több lehetőségünk is van, valamennyire megnyugtatott. De a kérdés még mindig ott motoszkált bennem: mi lesz, ha a dolgok rosszul sülnek el?-Ne aggódj, Dalma. Erősek vagyunk, és bármilyen akadályt legyőzünk. Apádnak fogalma sincs, mi készül ellene. Kíra biztonságban van, és te is az leszel. Már csak egy kis idő kérdése, és minden a helyére kerül.- mondta, mintha csak egy mese boldog befejezéséről beszélne.

Miután besurranok a hátsó bejáraton, egy pillanatig megállok, hogy kifújjam magam, de alig jut időm összeszedni magam,mert Böbe azonnal kiszúr.-Dalma! Az előbb küldtelek el készülődni!-mormog rám, miközben szúrós szemekkel méreget.Bájos mosolyt villantok rá, mintha én lennék a legártatlanabb teremtés a földön. Egy pillanatra eljátszom a gondolattal, hogy visszaszólok, de inkább hagyom. Tudom, hogy valójában nem engem küldött el, hanem Kírát, de ő erről mit sem sejt. A húgom és én annyira hasonlítunk egymásra, hogy a család is gyakran összetéveszt minket – és ma este pont ez a terv része. Mégis könnyedén színlelve felnézek rá, mintha egy szófogadó lány lennék.-Bocsi! Máris megyek!-mondom nyájasan, majd elindulok felfelé a lépcsőn.Útközben összefutok Titával. Ő csak egy futó pillantást vet rám, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Talán azért nem gyanakszik, mert neki is sietnie kell.-Gyorsan lefürödtél. Majd gyere le, nemsokára lesz egy kis összejövetel.-mondja könnyedén, majd leszalad a lépcsőn, anélkül, hogy megvárná a válaszom.-Oké!-felelem gyorsan, és már sietek is tovább.Amint felérek az emeletre, megállok egy pillanatra, hallgatózom. Kíra bent van a fürdőszobában. Hallom, hogy a víz csobog, ő már elkezdett készülődni. Az ajtó előtt állok, kezem automatikusan a zár felé nyúl, és egy gyors mozdulattal kiveszem a kulcsot a helyéről. Egy pillanatra megtorpanok, majd bezárom a húgomat a fürdőbe.-Hé!-hallom a kiáltást.Nem sejti, hogy én vagyok az, még akkor sem, amikor az ajtó záródik.Elmosolyodom,és tovább megyek.Most már semmi sem állhat az utamba. Gyors léptekkel bevonulok a szobámba, ahol az asztalra helyezem a kulcsot. Ez egy olyan apró tárgy, ami ma este hatalmas jelentőséggel bír. Kíra kizárva, Erik nincs a képben, és én itt vagyok a csúcson. Minden az én kezemben van, és ma este csak egy dolog számít: Balázst el kell kapni.Felkapom a mobilomat, és egy gyors mozdulattal felhívom anyámat. Csak egy csörgésre van szükség, hogy felvegye.-Szia, Anya! A terv eddig remekel. Lassan jöhetsz.- mondom vigyorogva, majd leteszem a telefont.Felállok, és a szekrényhez lépek. Az estére ki kell csípnem magam, hiszen nem lehet csak úgy megjelenni egy összejövetelen. Kiválasztok egy elegáns, sötétkék ruhát, amit mindig is szerettem, mert kihangsúlyozza az alakomat, és a hajamat is összefogom egy laza kontyba. Ez az este nem arról szól, hogy észrevétlen legyek. Ez az este arról szól, hogy én legyek a középpontban.Amikor elkészülök, egy utolsó pillantást vetek a tükörbe.Az arcomon a magabiztos mosoly, a szememben pedig az elszántság. A tervem tökéletes, és most már nincs visszaút.Leülök az ágyra, és várok. A ház zajai elnyomják a gondolataimat. Tudom, hogy Kíra bent van a fürdőben, és talán éppen most próbál kijutni, de nem fog tudni. Bezártam őt, és az ajtó mögött nincs kiút. Nem tudja, hogy mit tervezek, és ez így is van jól. Jobb, ha nem avatjuk be őt mindenbe.

Teli vigyorral vonulok be a nappaliba,ahol a vendégek már vártam rám.Képtelen vagyok letörölni az arcomról azt a mosolyt, ami egy kis önelégültséggel is keveredik. Minden úgy megy, ahogy terveztem. A vendégek elegánsan felöltözve, pezsgővel a kezükben beszélgetnek, és az egész este vibrál a feszült izgalomtól. A háttérben lágy zene szól, a fények tökéletesek, és én is tökéletesen beleillek ebbe a képbe.A zsebemben megérzem a telefon rezgését, majd gyorsan előkapom, és rápillantok a kijelzőre.Ha te vagy itt, kérlek engedj ki.Kíra Elvigyorodom. Nos, úgy tűnik, mégsem olyan kis butus a húgom, mint ahogy néha gondolnám. Biztosan rájött, hogy én zártam be őt a fürdőszobába. Gyorsan elteszem a telefont, nem akarok most ezzel foglalkozni. Elvégre ma este én vagyok a főnök, és az én szabályaim szerint zajlik a játék. Kíra majd várhat egy kicsit.Szokásomhoz híven egy pohár pezsgőért nyúlok. Az első korty hűvösen csúszik le a torkomon, a buborékok csiklandozzák a nyelvem. Körbenézek, és elindulok a tömeg felé, keresem a következő lépést a tervemben.És akkor… egy pillanat alatt megfagy körülöttem a levegő.Hirtelen belesétálok valakibe, és azonnal tudom, ki az. Erik. Az ismerős illat, az erős kezek, amik olyan hirtelen ragadnak meg, hogy szinte beleszédülök. Ösztönösen hátralépek, de a férfi nem enged.-Na, jól van! Ezt nem hiszem el! -csattanok fel, a hangomból kitör a felgyülemlett feszültség. Mi a francot keres itt? Miért nem tűnt még el az életemből, mint ahogy terveztem?Mielőtt elfordulhatnék, Erik magához ránt,még az ütő is megáll bennem.A szemei hidegek, mégis valami megmagyarázhatatlan erő sugárzik belőlük, amitől libabőrös leszek.-Szia, Dalma!-szólal meg, a hangja mély és selymes, mintha semmi sem történt volna köztünk.Egy pillanatig megdermedek, majd dühösen próbálok kiszabadulni a szorításából.-Engedj el! Mit keresel itt?!-mondom, a hangom remeg a felháborodástól. Tudom, hogy ha valaki meghallja ezt a beszélgetést, rájön, hogy valami nincs rendben.De Erik csak közelebb húz magához, olyan szorosan, hogy alig kapok levegőt. Az arca veszélyesen közel van az enyémhez, és a mosoly az arcán egyértelművé teszi, hogy ő most irányít.-Nyugi, csak szórakozni jöttem. Miért vagy ilyen feszült?- kérdezi halkan, a szemeivel mélyen az enyémbe nézve. Úgy érzem, mintha átlátna rajtam, mintha tudná, hogy valami nincs rendben. És talán tényleg tudja.-Engedj el!-sziszegem,és elfordulok tőle.-Dalma!-szólt utánam. Hangja olyan volt, mint egy parancs. Nem akartam megállni, de a lábaim mintha önkéntelenül engedelmeskedtek volna neki.-Mit akarsz?-fordultam felé, összeszorított ajkakkal. Próbáltam tartani magam, de a szívem vadul zakatolt. Erik mindig is hatással volt rám, és pontosan tudta, hogyan érjen el hozzám.-Miért futsz el? Tudod, hogy mi ketten... -lépett közelebb, és a tekintetével rabul ejtett.-...örökre együtt leszünk. Akár akarod, akár nem.-és megsimogatja az arcomat.-Te tényleg elhiszed, hogy én ezt akarom?- vágtam vissza dühösen, de éreztem, hogy a hangom megremeg. Nem bírtam elnézni azt az önelégült mosolyt, ami megjelent az arcán. Mintha minden az ő irányítása alatt állna.-Dalma, ne hazudj magadnak.-lépett még közelebb, és ujjai a karomhoz értek, amitől azonnal visszarántottam a kezem.-Tudod, hogy igazam van.-búgja.-Hagyj békén, Erik! Nem akarlak látni!- sziszegtem, és próbáltam eltávolodni tőle, de olyan közel állt hozzám, hogy éreztem a leheletét az arcomon.-Nem menekülhetsz el tőlem.-mondta halk, mégis fenyegető hangon.-Mi ketten összetartozunk,és ezt te is nagyon jól tudod.-majd tovább mosolyog.-Összetartozunk?Te talán nem vetted észre, hogy vége van?

-nevettem fel keserűen, de közben a szívem szorult össze. -Véget érhet, de te sosem leszel képes elfelejteni engem.- mondta magabiztosan, és újra megérintett, ezúttal finoman. Próbáltam küzdeni az érzelmeimmel, de a testem elárult. Talán tényleg soha nem fogom tudni elfelejteni Eriket, de ettől még nem akartam vele lenni. Nem így. Nem ilyen áron.-Mellesleg..-mondta hirtelen, és intett a tömeg felé-, szeretnék bemutatni valakit.Összehúzott szemekkel követtem a mozdulatát, és amikor megláttam az ismerős arcot,a nappali forogni kezdett körülöttem. Alig hittem a szememnek.-Freya? -leheltem elcsukló hangon. Az unokanővérem ott állt, önelégült mosollyal az arcán.-Szia, szívem!-mondta Freya, majd odalépett Erikhez, és azonnal megcsókolta őt.Fájdalom szúrt belém. Mintha kést döftek volna a szívembe. Az arcom égett a dühtől és a megaláztatástól. Elfordítottam a fejem, de a látvány beleégett a tudatomba. Freya. Az unokatestvérem. Ő lett Erik barátnője.-Nos, nem tudom, hogy tudtad-e, de lesz egy jótékonysági sakkverseny.-mondta Freya egyszerűen, mintha nem történt volna semmi. Mintha nem épp most semmisítette volna meg az életem.-Nem érdekel.-feleltem ridegen, majd elfordultam. Nem akartam többé látni őket. Nem akartam hallani a hangjukat. A lábam ösztönösen mozdult, és elindultam kifelé a kertbe, ahol sírhatok anélkül, hogy bárki látná.-Hé! Várj!-hallottam Erik hangját a hátam mögül, de nem álltam meg. Kirántottam a karomat a szorításából, és kiviharzottam a kertbe. A könnyeim már szabadon folytak, és a dühtől remegtem.A kert közepéig futottam, amikor éreztem, hogy Erik elkapott.-Dalma!-szólt rám, és a karjával magához rántott. Próbáltam kiszabadulni a szorításából, de túl erős volt.-Te és Freya? Mikor és hogyan?-kérdeztem, miközben a szívem darabokra tört. Nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg megtörtént.Hogyan történhetett ez meg?Erik mélyen beszívta a levegőt, mintha maga sem hinné, amit mondani fog.-Amikor... szakítottunk a kocsinál, nem sokkal utána Freya elhívott sakkozni.- vallotta be. A szavai élesen csaptak belém.-És?-szorítottam össze az ajkaimat, érezve, hogy valami borzalmas következik.-Sokat ittunk... aztán…-megállt egy pillanatra. A csend vészjóslóan lebegett köztünk.-És lefeküdtél vele?- kérdeztem, bár már tudtam a választ.A férfi felnézett az égre, mintha onnan várna valami választ, majd oldalra nézett.-Igen..-mondta végül, fújva ki a levegőt, mintha ezzel megszabadulhatna a bűneitől.-Gratulálok!- vágtam vissza keserűen.-Vajon hány rokonommal fekszel még össze? Ki lesz a következő? Árven és Detti? Vagy most már a barátnőimen is bosszút állsz?-a mellkasára csaptam,de Erik nem mozdult.Csak állt ott, és bűntudatosan nézett rám. A fájdalom elviselhetetlen volt, de nem akartam többé a szemébe nézni. Elfordultam tőle, mielőtt a könnyeim újra kibuggyanhattak volna.-Meddig akarsz még fájdalmat okozni nekem, Erik?-kérdeztem halkan, remegve a dühtől és a szomorúságtól.Majd fogom magam és elmenekülök előle.

A szívem zakatolva dobogott, a lábaim mintha maguktól mozogtak volna, miközben Erik elől a szökőkút felé futottam. A kert fái, a távoli zene mind eltűntek körülöttem, csak a belső zűrzavar maradt. Amint a padhoz értem, összeestem rajta. Az első könnycsepp csendesen gördült le az arcomon, aztán egyre több következett, és végül már kontrollálhatatlanul zokogtam. Az érzelmek úgy törtek fel belőlem, mintha soha nem tudnám megállítani őket.Ez már túl sok. Elképesztően sok. Egy dolog volt szembenézni azzal, hogy Erik mindig is irányított, de hogy most Freyával van? Az unokatestvéremmel? Mintha valaki egy kést forgatott volna a szívemben. Az, hogy Erik összejött Freyával, mintha végképp összetört volna mindent bennem.A szavaira gondoltam, amiket nem sokkal ezelőtt mondott. Hogy mi ketten örökre együtt leszünk. Miért mondott ilyet, ha közben Freyával van? Miért próbálta elcsavarni a fejemet, miközben mással fekszik össze? Miért játszadozik velem? A fájdalom egyre csak mélyült, ahogy a kérdések körbe-körbe jártak a fejemben. Nem találtam rájuk választ, csak a keserűség és a düh maradt. Nem tudtam, mit érezzek, csak azt tudtam, hogy az érzelmeim darabokra tépnek belülről.