Megtévesztés Játéka 46. fejezet

A leleplezés

Kíra

Eltelt egy hét, és lassan visszarázódok a mindennapi életbe. Minden megy a megszokott kerékvágásban, de valami nem hagy nyugodni.Balázs fura viselkedése.Látszólag minden rendben van, és Sára is boldog, de én továbbra is gyanakszom. Nem tudom megmagyarázni, miért, de érzem, hogy valami nincs rendben.Ma délután Balázs bejelenti, hogy el kell utaznia egy fontos üzleti útra. Sára nem tűnik aggódónak, inkább támogató. Ahogy nézem őket, eszembe jut, milyen sokat veszekedtek az elmúlt hetekben. Most viszont úgy tűnik, mintha minden rendbe jött volna köztük. Sára mosolyogva búcsúzik el tőle.-Jól van.- mondja a nő, miközben megcsókolják egymást. Látom a nyugodtságot az arcán, de engem nem tud becsapni ez a béke. Valami nincs rendben.-Jó utat Apuci!-mondja Tita lelkesen, és megöleli Balázst. Az egész olyan idilli, de én tudom, hogy a felszín alatt sokkal bonyolultabb dolgok zajlanak.-Erik is veled megy? -kérdezi Sára.-Igen. Most nagyon fontos ügyről van szó. Egy új partner akar üzletet kötni velem. Állítólag a hölgy új a piacon.-mondja Balázs büszkén, mintha már előre biztos lenne a sikerében.A "hölgy" szó hallatán az agyam pörögni kezd. Emilia. Azonnal rá gondolok. Túl sokat tudok már ahhoz, hogy ne gyanakodjak. Meg vagyok győződve róla, hogy Emilia csapdába csalta őt. Balázs most biztosan vele fog találkozni, és én nem tehetek semmit, hogy megakadályozzam.Ez túl bonyolult, és túl veszélyes, hogy egyedül próbáljam megoldani. Szükségem lenne valakire, aki segít. Erik egy dolog, de Dalma, a nővérem az, aki igazán képes lenne rá, hogy segítsen ebben a helyzetben. Ő mindig erősebb volt nálam. De Dalma elment. Eltűnt azzal a pasival, akit alig ismerek, és most minél előbb vissza kellene hoznom őt ide, hogy segítsen. Egyedül nem fog menni.Az agyam zakatol, keresem a megoldást. És akkor támad egy ötletem. Egy őrült, de annál hatékonyabb terv.Gyorsan felkapok egy pulcsit, és kiszökök a házból.A garázs felé sietek, az adrenalin áramlik az ereimben. Tudom, mit kell tennem, és ez a tudat erőt ad. Ahogy belépek a garázsba, a szemem azonnal Balázs kocsijára téved. Feszült vagyok, de magabiztos. Nem hagyom, hogy elmenjen. Nem hagyom, hogy ez az út megpecsételje a sorsunkat.Felkapok egy vas fogantyút, ami ott hever a garázsban. Egy pillanatra megállok, végiggondolom a következő lépést, majd határozott mozdulattal a kocsi kereke felé indulok. Erősen szorítom a fogantyút, és egyetlen mozdulattal végighúzom a gumifalon. Hallom, ahogy a levegő kiszökik belőle. A kerék lassan leereszt, és egy pillanatra megállok, hogy elégedetten nézzem a munkám eredményét. Ez megakadályozza, hogy Balázs elinduljon.De ez még nem elég. Tudom, hogy Sára kocsijával is elmehetne, ha a szükség úgy hozná, ezért gyorsan átszaladok az ő autójához. Óvatosan alákúszom, és matatni kezdek valamit a motor körül. Nem vagyok autószerelő, de elég sokszor figyeltem, ahogy mások csinálják, és mostanra már egész jól kiigazodok a dolgokon. Valamit megbabrálok az üzemanyag vezetéknél, majd elégedetten konstatálom, hogy itt biztosan kifolyik a benzin, és nem fog tudni elindulni.-Itt fog kifolyni a benzin, és nem tud elindulni.- suttogom magam elé, miközben elvégzem az utolsó simításokat.Amikor kész vagyok, kikúszok az autó alól, és letörlöm a kezemet a pulóverem ujjába. A szívem hevesen ver, de tudom, hogy amit tettem, az szükséges volt. Balázs nem hagyhatja el a várost. Nem találkozhat Emiliával. Nem adhatom meg neki ezt a lehetőséget.Gyors léptekkel felrohanok a szobámba, ahol végre kicsit kifújhatom magam. Leülök az ágyra, és a kezem remegni kezd. Vajon helyesen cselekedtem? Nem tudom. De egy dolog biztos: most már nincs visszaút. Balázs nem mehet el, és mostantól minden rajtam múlik.

Másnap reggel arra ébredek, hogy Balázs ordítozik Sárával. Azonnal felkapom a köntösömet, és a konyhába sietek. Amint belépek, látom, hogy Sára sír, Balázs pedig dühösen gesztikulál.-Anya?-kérdezem döbbenten, ahogy rájuk nézek. Balázs arca vörös az indulattól.-Ha tudom, hogy megakadályozol... -veti oda Sárának feldúltan.-Mi történt?- kérdezem, és eléjük lépek.-Anyád tönkretette a kocsikat! -ordít Balázs, mire Sára még jobban zokogni kezd.-Én voltam!- szólalok meg gyorsan, hogy lecsillapítsam a kedélyeket.Mindketten rám néznek, és látom, hogy leesik az álluk. Balázs szeme elkerekedik, mintha nem hinne a fülének.-Hogy mi? -kérdezi hitetlenkedve, és nagyokat pislog, mintha próbálná feldolgozni, amit mondtam. Sára is döbbenten mered rám, szemeiben a teljes értetlenség.-Igen.-felelem nyugodtan.-Azért tettem, mert akivel találkozol, az veszélyes.-Balázs még mindig nem tér magához a meglepetésből.-Honnan tudhatnád, hogy kivel találkozom? -kérdezi gyanakodva.-Emilia téged akar.-mondom könnyedén,mire Sára egyből felkapja a fejét,és dühösen fordul Balázs felé.-Ezt nem hiszem el! Az exeddel találkoztál volna? -kérdezi a nő haragosan, szinte remegve az indulattól.Balázs azonnal védekezésbe lendül.-Szívem, esküszöm, nem tudtam, hogy kivel találkozom! -próbálja magyarázni, majd rám néz.-Honnan szeded ezt a marhaságot?-kérdezi, miközben felvonja a szemöldökét.-Személyesen is találkoztam vele.-felelem komolyan.-Mikor?-kérdezi Balázs, láthatóan egyre idegesebben.Gyorsan próbálom összeszedni a gondolataimat, majd eszembe jut Dalma üzenete.-A legutóbbi családi vacsoránál, abban a japán étteremben.- mondom végül.Balázs és Sára döbbenten néznek rám, mintha nem hinnék el, amit hallanak.-Miért nem szóltál?-kérdezi Balázs, szemében valami aggodalom villan.-Mert megfenyegetett.-válaszolom, és látom, ahogy Sára arcán eluralkodik a félelem.-Jézusom!-suttogja, miközben a fejéhez kap.-Ezt nem bírom tovább hallgatni!-mondja és elvonul. Balázs szótlanul áll előttem egy ideig, aztán mélyet sóhajt. -Kincsem, hogyan és miért folytál bele ebbe az egészbe? -kérdezi halkan.Itt az idő, hogy mindent elmondjak. Felé nyújtom a csuklómat, és megmutatom neki a fekete szív alakú tetoválást.-Tudod, én nem Dalma vagyok.-kezdem.-Hanem Kíra.-a férfi először elmosolyodik, de látom rajta, hogy nem hisz nekem. -Kíra eltűnt örökre.-mondja rekedten, de a hangjában mintha egy pillanatra megakadna a hitetlenkedés.-Csak te maradtál.-mondja elégedetten.-Nem, Balázs.-nézek rá komolyan. -Tévedsz. Engem örökbe fogadtak, aztán egymásra találtunk Dalmával. Egy ideje cserélgetjük egymást, és most megint én vagyok itt. A férfi idegesen legyint, mintha már nem lenne türelme az egészhez. -Jól van, Dalmácskám, elfáradtam ehhez a játékhoz. Menj, intézd a dolgaidat.- mondja hűvösen.-Nem, Balázs. Hallgass rám.-próbálom megértetni vele a helyzet súlyosságát.- Emilia csapdába akar csalni, és ő az édesanyám. Dalma pedig az ikertestvérem. Te pedig lemondtál rólam. A nővéremet választottad.-mondom neki.Balázs ajka megremeg, a szemei riadtan csillognak.Továbbra is higgadtan nézek rá. -Jól jegyezd meg ezt a fekete szívet, mert ha legközelebb találkozunk, már nem lesz rajtam.-figyelmeztetem sötéten.Balázs nagyokat nyel, láthatóan zavarba hoztam. -Jól van.-sóhajtja végül. -És mit tegyek, hogy Emilia ne találjon rám?-kérdezi.-Maradj itthon.-mondom neki.-És tartsd titokban, hogy Dalmával cseréltem.-majd megveregetem a vállát.-Szóval-hajolok közelebb hozzá.-Megtartod a kis titkunkat, Apa?- kérdezem halkan.Látom, hogy Balázs arca elfehéredik, és csak némán bólint. Elégedetten elhúzódom, majd szó nélkül elindulok a szobám felé, miközben hallom, ahogy a férfi lassan kifújja a levegőt.

A földön fekszem,és próbálok koncentrálni az angol házi feladatomra.A tollam már vagy fél perce mozdulatlanul pihent a papíron, miközben én az előttem heverő szavakat bámultam. Az egész nap, sőt az elmúlt néhány hét teljesen összekuszálta a fejemben a dolgokat. Balázs, Dalma, és Emilia között valami különös feszültség vibrált, amit nem igazán tudtam hova tenni, de éreztem, hogy valami nagyobb közeleg. Mélyen belemerültem a gondolataimba, amikor hirtelen kopogás hallatszott az ablakon.Összerezzentem. Ki lehet az ilyenkor? Zavartan felültem, és felnéztem az ablakra.Erik az.Egy pillanatra megdermedtem, majd kelletlenül feltápászkodtam a földről, és az ajtóhoz siettem.-Hát te? -kérdeztem meglepetten, amikor ajtót nyitottam.Erik nem szólt semmit. Ahogy belépett, tekintete a mennyezet felé emelkedett, mintha valami távoli gondolatban lett volna elmerülve. Már meg akartam kérdezni, hogy mi jár a fejében, de akkor halkan, szinte csak maga elé mormolta:-Dalma elhagyott.-szavai egy pillanatra megtörték a levegőt közöttünk. Végignéztem rajta, és azonnal láttam, hogy valami nem stimmel. Erik, aki mindig olyan határozott volt, most megtörtnek tűnt, ahogy keserűen a plafonra meredt.-Már nem sokáig.-válaszoltam magabiztosan, bár belül én is bizonytalan voltam.-Úgyis megkérem, hogy jöjjön vissza. Nem fogom ezt egyedül végigcsinálni.-közlöm vele.-Balázs veszélyben van.-folytattam, miközben lassan behúztam az ajtót mögötte.-Emilia egyre jobban behálóz minket.-Erik a homlokát ráncolva bólintott. Látszott, hogy ő is tisztában van a helyzet komolyságával.-Szerintem Dalma Emilia markában van, ebben biztos vagyok.-szólalt meg Erik végül.A szavai súlya rám nehezedett. Valahol én is éreztem, hogy Dalma döntése nem volt teljesen az övé. Emilia befolyása túl erős volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk.Előreléptem, és gyengéden megérintettem Erik karját. Az érintésem mintha felébresztette volna abból a mély gondolatokkal teli állapotból, amiben volt.-Lehet, hogy igazából nem is Kiliánnal szökött meg, hanem egyből anyámhoz ment.- mondtam neki halkan, miközben figyeltem a reakcióit. Valami különös érzés kavargott bennem, mintha az elmúlt hetek káosza egy logikus mintába rendeződött volna.Erik összeráncolta a szemöldökét. Láttam rajta, hogy próbálja feldolgozni, amit mondtam. Tudta, hogy Dalma és az anyja kapcsolata mindig is különleges volt, de azt is, hogy Emilia beavatkozása óta minden megváltozott.-Tuti.-motyogta, majd halkan megkérdezte:-Most mi legyen?-mosolyogva néztem rá, és mély levegőt vettem. Ez volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy muszáj lépnem. Nem várhattunk tovább. Minden perccel, amit Emilia befolyása alatt töltött, Dalma egyre távolabb sodródott tőlünk.-Már kiterveltem, hogy Dalmát hogyan kéne ide visszacsalogatni.- mondtam végül határozottan.Erik fáradtan bólintott, de még mindig láttam benne a kétkedést. Nem hibáztattam érte. Az elmúlt időszak mindenkit megtört egy kicsit. Még engem is, pedig én mindig is próbáltam a legerősebb lenni közöttük.-Nagyon remélem, hogy jó lesz a terved.-sóhajtotta végül.-Meglátod, zseniális.-válaszoltam, miközben levettem a kezem a karjáról, és egy pillanatra visszavonultam a saját gondolataimba.Erik leült a kanapéra, és csak nézett maga elé. Tudtam, hogy most hagynom kell egy kicsit, hogy feldolgozza a dolgokat. Ő mindig is a cselekvés embere volt, de most láthatóan kimerült. Emilia játéka túl sok volt számára.Azon tűnődtem, vajon hogyan tudom visszahozni Dalmát. Emilia nem volt ostoba, és valószínűleg tudta, hogy mi készülünk valamire. Ez az egész egy sakkjátszma volt, és mi csak a figurák voltunk Emilia tábláján. De most rajtam volt a lépés, és nem akartam elhibázni.Az elhatározás egyre erősebben élt bennem, hogy bármi áron visszahozom Dalmát. Végül is, nem hagyhattam, hogy a saját testvérem egy sötét háló áldozatává váljon.