Megtévesztés Játéka 43. fejezet

Hiába harcolsz értem,már túl késő

Dalma

Már hetek óta találkozom Kiliánnal, és minden alkalommal egyre jobban érzem magam vele. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan alakulnak majd a dolgok,ezért elhívtam hozzánk.Aztán egyik napról a másikra úgy döntöttünk,hogy hozzánk fog költözni.Minden olyan könnyedén és természetesen történt, mintha mindketten mindig is erre vártunk volna.Kilián ma először jött át hivatalosan, hogy bemutassam a szüleimnek. Előtte még egy kicsit feszengtem, aggódtam, hogy mit fognak szólni, de ahogy kinyílt az ajtó, és megláttam a mosolyt anyám arcán, minden kétségem szertefoszlott.Ő mindig is kedves volt minden barátommal, de Kiliánt már az első pillanattól kezdve különleges bánásmódban részesítette. Apa sem volt másként: barátságos mosollyal állt fel a fotelből, és nyújtotta a kezét Kilián felé.-Éppen csőtörés van a lakásomban, nem baj, ha ide költözöm pár napra?-kérdezi Kilián kicsit zavartan, amitől elmosolyodom.Olyan aranyos, hogy egyáltalán feszélyezi a helyzet. Félszegen néz rám, mintha attól tartana, hogy a szüleim nemet mondanak. De Sára nem hagyja sokáig bizonytalanságban.-Dehogy baj, drágám! Sőt, örülünk, hogy itt vagy!-feleli anyám, miközben átöleli őt. Ez az egyszerű gesztus olyan természetesnek tűnik, mintha Kilián már régóta a családunk része lenne.-Köszönöm!- válaszolja Kilián, miközben elengedi anyát, és mellém lép. Szorosan magamhoz húzom, ő pedig gyengéden homlokon csókol. Abban a pillanatban minden kétségem elpárolog, és úgy érzem, hogy végre minden a helyére került.Az elmúlt időszak olyan változásokat hozott az életembe, amikről korábban álmodni sem mertem. Amióta Kilián megjelent, újra megtaláltam a boldogságot. Napról napra egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és mostanra már biztos vagyok benne, hogy ő az, akivel el tudom képzelni a jövőmet.Szerencsére Jeremy azóta sem bukkant fel. Bár néha eszembe jut, hogy mi történhetett vele.A másik, Kíra... Ő az, aki miatt egy kicsit aggódom. Már jó ideje nem hallottam felőle. Tudom, hogy szüksége volt egy kis időre, hogy rendezze a gondolatait, de valahogy rossz érzésem van. Hiányzik, és szeretném tudni, hogy minden rendben van-e vele.

A vacsora után Kiliánnal együtt, nevetve mentünk fel a szobába. Az este sokkal könnyedebbre sikerült, mint vártam, és a bor egy kicsit megártott. Nem túlzottan, de épp eléggé ahhoz, hogy néha meg-megbotoljak az emeletre vezető lépcsőn. Kilián persze mindig ott volt, hogy elkapjon, és a karjaiban tartson egy-egy pillanatra. Ez a pillanatnyi közelség valahogy még izgalmasabbá tette az egészet. Minden mozdulatunkban volt valami különleges, szinte játéknak éreztem az egész estét.-Jobban vagy?-kérdezte, miközben a kezemet fogta, és felsegített a lépcsők utolsó fokán.-Persze!-nevettem fel, de az egyensúlyom épphogy megmaradt, ahogy végre a folyosóra léptünk.-Csak egy kicsit szédülök. Túl sokat ittam talán.-és elmosolyodom.-Ne aggódj, majd vigyázok rád.-kacsintott rám, és gyengéden a hátamra tette a kezét, hogy irányítson a szobám felé.Amint beléptünk a szobába, már nem bírtam tovább, egy hirtelen mozdulattal lehúztam magamról a ruhámat, ami azonnal a földre hullott.-Melegem van..-pihegtem halkan, érezve, hogy az arcom még mindig kipirult az alkoholtól és az egész este hangulatától.Kilián egy pillanatig csendben állt, végignézett rajtam, majd a szemei szórakozottan csillogtak.-Nem csoda, most nekem is, főleg, hogy így látlak.-kuncogott fel, majd egy lépéssel közelebb jött,mintha nem tudna ellenállni a látványnak.-Mi lenne, ha most pihennénk egy kicsit?-kérdeztem, próbálva könnyedén venni a helyzetet, de a hangom elárult. Alig bírtam visszafojtani egy mosolyt, miközben fél lábbal már az ágyban voltam.Kilián nem válaszolt, csak elkapott és magához húzott. A mozdulata olyan természetes volt, mintha erre vártunk volna egész este. A bőröm minden érintése feszültséggel telt meg, mintha az egész testem vibrálna az érintései alatt. Ő pedig nem habozott; gyengéd, de határozott mozdulatokkal irányított, mintha pontosan tudná, mit akar.Lassan az ágyra estünk, én alattam a puha takarók, fölöttem Kilián, aki mintha már régóta készült volna erre a pillanatra. A szemében ott villogott valami, amitől egyszerre éreztem magam magabiztosnak és kiszolgáltatottnak. Tudtam, hogy most az övé vagyok, de ez egyáltalán nem zavart. Sőt, valahogy még izgatottabbá tett.-Tényleg ennyire meleged van?-kérdezte halkan, és közelebb hajolt, szinte az ajkamat súrolta a kérdéssel.-Igen..-suttogtam vissza, a szemem még mindig az övét kereste, miközben a testem a válaszára várt.-Akkor talán lehűthetlek egy kicsit.-kuncogott újra, és egy gyors mozdulattal lehúzta rólam a bugyimat. A keze a bőrömhöz ért, és a hűvös ujjak éles kontrasztban voltak a felhevült testemmel.-Azta!-sóhajtok fel,mivel nagyon jól esett.A férfi lassan közelebb hajolt, éreztem az illatát, az ajkai alig egy leheletnyire voltak az enyémtől.Nem tudtam, hogy mit várhatok tőle, de valahogy mindez már nem is számított. Csak őt akartam, itt és most.A keze lassan végig siklott az oldalamon, ahogy a csípőm fölé húzta magát.-Most megijesztettelek?-kérdezte halkan, és egy mosoly kúszott az arcára.-Nem.-ráztam meg a fejem.-Pont ez az, amit akartam.-válaszolom.-Fordulj hasra!-mondta halkan, de határozottan.Meglepetten néztem rá, és egy pillanatra haboztam. Nem akartam, hogy teljesen átvegye az irányítást.-Nem akarok..-mondtam, próbálva könnyedén venni, de a hangomban volt valami, ami árulkodott a bizonytalanságomról.Kilián azonban nem hagyta, hogy ellentmondjak neki. Egyetlen erőteljes pillantást vetett rám, majd határozottan ráparancsolt.-Most! – mondta, és ebben a hangban nem volt helye vitának.Egy pillanatra megálltam, majd sóhajtva, lassan engedelmeskedtem neki, és hasra feküdtem az ágyon. Amikor a puha takarók felett elhelyezkedtem, éreztem, ahogy a helyzet súlya ránk nehezedik, és a levegő hirtelen fojtogatóvá válik. Nem tudtam, mi következik, de valahol mélyen izgatott voltam.Kilián közben az éjjeliszekrényhez lépett, és levette róla a testápolót. Hallottam, ahogy a kupak kattan, majd egy kis szünet következett, amíg a krém csurogni kezdett a kezére. Minden apró mozdulata olyan volt, mintha lassan, szándékosan idegesíteni akarna.A várakozás szinte feszített belülről.-Nyugodj meg.-mondta halkan, miközben a hideg krémmel bekent keze a hátamhoz ért.Az első érintésétől megborzongtam. A hideg krém és Kilián meleg tenyere olyan ellentétet alkotott, amitől egyszerre éreztem izgalmat és megkönnyebbülést. Lassan, határozott mozdulatokkal kezdett masszírozni, és éreztem, ahogy a feszültség szép lassan kiszáll a testemből. Minden egyes mozdulata szándékos és erőteljes volt, mintha tudná, pontosan hová kell nyomnia, hogy azonnal érezzem a hatását.-Ez nagyon jó.-pihegtem halkan, ahogy az egész élmény kezdett átcsapni egy mélyebb, élvezetesebb állapotba.Kilián közben tovább masszírozott, a kezei egyre erősebben dolgoztak a hátamon.Érzem,hogy kezdek beindulni.Ez a pasi isteni!-Jó lesz, meglátod.-búgta Kilián mély hangon, miközben közelebb hajolt hozzám, majd erősen belemart a vállamba. Az érintése fájdalmas volt, de valahogy mégis élveztem.-Feszült vagy.-mondta miközben tovább dolgozott a vállamon.-Egy kicsit.-válaszoltam halkan, de éreztem, hogy ez nem igaz. Sokkal feszültebb voltam, mint amit el akartam ismerni.-Inkább nagyon.-kuncogott fel, és a kezei tovább vándoroltak, most már a nyakam felé masszírozva.A nyakam körül különösen érzékeny voltam, és minden érintés egyre mélyebb hatást gyakorolt rám.Ahogy folytatta, a testem lassan teljesen ellazult, de valahol belül még mindig éreztem az édes feszültséget, amit nem tudtam teljesen elengedni. Kilián pontosan tudta, hol kell érintenie ahhoz, hogy feloldja a testem ellenállását, de mégis meghagyjon bennem egy kis izgalmat. A férfi most már a csípőm felé haladt, és éreztem, ahogy minden egyes mozdulatával egyre jobban elengedem a kontrollt.Csak pihegtem, ahogy a testem teljesen elernyedt az ágyon.Amint a keze a derekamra siklott, egy halk nyögés szakadt ki belőlem. Nem tudtam, hogy a masszírozás vagy valami más késztetett erre, de már nem számított.-Ez már sokkal jobb, nem igaz?- kérdezte Kilián, a hangjában még mindig az a magabiztos, uralkodó tónus, amitől egyszerre éreztem magam biztonságban és kiszolgáltatottan.-Igen..-suttogtam halkan.Nem bírtam volna többet mondani,annyira ellazultam tőle.Kilián abbahagyja a masszírozást, kezei lassan visszahúzódnak a vállamról. A testem még mindig kellemesen bizsereg, ahogy a nyugalom elönt. A gondolataim lecsendesednek, mintha minden stressz, ami eddig nyomasztott, lassan kifolyna belőlem. A párnák közé süppedek,és könnyedén veszem a levegőt.Annyira relax állapotba kerültem.-Ez annyira jó... -sóhajtom, miközben lehunyom a szemem. Kilián nem válaszol,helyette kisétál a fürdőbe.Épp kezdenék teljesen ellazulni, amikor hirtelen egy tompa kopogás hallatszik. Egy pillanatra nem is tudom, honnan jön,majd megvonom a vállam és visszateszem a fejemet a párnára.Ismét kopognak.Ezúttal a terasz irányából jön.Kinyitom a szemem, és megdermedek.-Ki az?-kérdezem rekedten, és hirtelen felhúzom a takarót, mintha az meg tudna védeni attól, ami odakint van.Kilián visszatér.-Mi az miért vágsz ilyen rémült arcot?-kérdezi,majd megint kopognak.-Na hallottad?Szerinted ki lehet az?-kérdőn nézek rá.Kilián is idegesen néz rám, de ahelyett, hogy válaszolna, csak vállat von. -Honnan tudjam? Ez nekem is ijesztő volt!- mondja,majd elindul az ajtóm felé.-Lemegyek, mindjárt jövök!-mondja, és kisiet a szobából. Meg sem várja, hogy válaszoljak. Csak ott ülök, egyedül.Ez most komoly? Tényleg itt hagyott magamra?Meglepetten nézek utána. Kétségbeesetten érzem magam, de a kíváncsiság is motoszkál bennem. Mi lehet odakint? Ki lehet?Lassan felkelek az ágyról, a puha szőnyegen mezítláb lépkedek az erkélyajtó felé. Az ujjaim reszketnek, ahogy a kilincsre teszem a kezem.Az ajtó halkan nyikordul,amikor kinyitom.Kitekintve semmi szokatlant nem látok, csak a sötét terasz és a hold fénye, ami megvilágítja a kertet. A hideg levegő az arcomba csap, de valamiért nem tudok ellenállni a késztetésnek, hogy kilépjek. Körülnézek, de minden csendes. Egyedül vagyok. Vagy talán mégsem.Egy pillanatra megfordulok, és abban a másodpercben érzem, hogy valaki hátulról megragad. A rémülettől bennem reked a levegő, a karok szorosan a nyakam köré fonódnak, és mintha egy láthatatlan erő kezdene fojtogatni, a szorítás egyre erősebbé válik.-Szia, bébi!- hallom a fülem mellett az ismerős, mély hangot.Erik. Azonnal felismerem a hangját.-Erik!-szólok rá, a hangom remeg. A szorítása nem enged, a karja erősen tartja a nyakamat. A testem megfeszül, ahogy próbálom kiszabadítani magam az öleléséből.A kezemmel a karjára markolok, próbálom eltolni, de hiába. Nem mozdul.Erik erősebb nálam.-Rég láttuk egymást.-suttogja a fülembe, majd megérzem a halántékomon a csókját.-Engedj el!-sziszegem, a hangom dühös, de a félelem ott lapul benne. Érzem, hogy nem lesz könnyű megszabadulni tőle.-Ugye nem gondoltad, hogy ilyen hamar túl lehet lépni rajtam? -kérdezi lágyan, mintha semmi különös nem történt volna. Mintha természetes lenne, hogy itt van, hogy újra belépett az életembe.-Ki mondta, hogy túlléptem rajtad? Inkább engedj el!-kérdezem halk hangon, de a dühöm ott lappang minden egyes szóban. Erőt gyűjtök, hogy megszabaduljak tőle, de egyelőre csak a szavakkal harcolok.-Miért sietsz annyira? -suttogja a fülembe arrogáns, nyugodt hangon.-Hiszen annyira hiányoztam, nem igaz?-duruzsolja.-Hiányoztál?-nevetek fel keserűen.-Komolyan ezt gondolod? Minden ami tönkrement közöttünk, azt csak magadnak köszönheted!-mondom, és megint megpróbálom eltolni magamtól, de ő csak még erősebben szorít magához.-Tényleg azt hiszed, hogy vége van ennek?-kérdezi lágyan, majd az arcomhoz hajol.-Tényleg azt gondoltad, hogy ennyi volt? Hogy csak úgy elsétálhatsz, mintha semmi nem történt volna köztünk? -a hangja egyre halkabb, de a szavai mélyen belém vágnak.-Erik, kérlek... Nem érted? Ez már nem működik. Túl vagyunk rajta. Túl vagyok rajtad.-suttogom fáradtan, ahogy a kezemmel a karján támaszkodom.-Túl vagy rajtam?- ismétli el hitetlenkedve, és érzem, hogy a szája sarka felfelé görbül. -Dalma, ne legyél nevetséges. Soha nem fogsz túllépni rajtam. Tudod, miért?-szavai lassan hatolnak át rajtam, és érzem, hogy megpróbálja újra irányítani az érzelmeimet. Próbálom összeszedni magam, de a jelenléte mindig is hatással volt rám, és most is nehéz küzdeni ellene.-Miért? -kérdezem, bár tudom, hogy nem akarom hallani a választ. De Erik persze, hogy folytatja:-Mert én voltam az első, aki igazán látott téged.- mondja nyugodtan, mintha ez egy magától értetődő tény lenne. -Az első pillanattól fogva, amikor megláttalak, tudtam, hogy te vagy az, akit akarok. Láttam, milyen vagy valójában, nem csak azt, amit a külvilágnak mutatsz.-Az első pillanattól? Mióta?-kérdezem hitetlenkedve.Erik halkan nevet. Az arroganciája mindig is ott volt a szavak mögött, de most valami mélyebb érzés is kihallatszik belőle.Szeretem amikor őszinte velem.-Sokkal régebb óta, mint gondolnád. Figyeltelek. Minden lépésed, minden mosolyod, minden pillantásod... Tudtam, hogy te leszel az enyém, még mielőtt te magad rájöttél volna.-vallja be.-Tudod, Dalma... -kezd bele újra, majd közelebb hajol hozzám, és halkan folytatja.-Nem csak rólad volt szó. Nem csak a külsőd vonzott. Hiányzik a lelked... az, ahogy érzel, ahogy gondolkodsz. A szíved, az, ahogy szerettél... Igen, a tested is hiányzik, minden érintésed, minden csókod. Éjszakánként csak rád tudok gondolni. Rólad álmodom, Dalma.Borzasztóan szenvedek miattad.A hiányodtól.Majd szétfeszít a fájdalom,de tudod, mi tart életben?-kérdezi.-Na és mi?-sziszegem.-Az irántad érzett szerelmed,és a remény.-válaszolja.A szavai megbénítanak.Minden érzelmem felbolydul bennem, miközben Erik lágy, suttogó hangon tárja fel az érzéseit.-Akárhány nőt látok-folytatja halkan -, mindegyikben téged látlak. Hiába próbálok tovább lépni, hiába mondom magamnak, hogy ennyi volt... minden pillantás, minden mozdulat rád emlékeztet. Az arcod, a mosolyod, ahogy rám néztél. Hiányzol, Dalma... hiányzik, hogy te vagy az egyetlen, aki igazán látott engem is.-a szívem összerándul,és mindjárt meghatódom.Minden egyes mondatával újra és újra mélyebbre hatol bennem, és nem tudom, mit tegyek. Az érzések, amiket egykor iránta tápláltam, ott vannak valahol mélyen eltemetve, és most próbálom elnyomni őket. De az igazság az, hogy még mindig hatással van rám. Mindig is hatással volt.-Erik... -suttogom fáradtan. Nem tudom, mit mondhatnék.Hirtelen érzem, ahogy finoman megcsókolja a fülemet, közben az ajkai alig érintik a bőrömet. Az érintése lágy, de minden érzelem benne van. Érzem, hogy minden kimondott szó mögött ott van az irántam érzett rajongása, és szerelme.-Nem tudlak elengedni... -suttogja a fülembe, és egy újabb csókot lehel a nyakamra. A teste még mindig hozzám simul, de most már nem olyan erőszakos, mint korábban. Valahol mélyen, talán igaz is, amit mond. Nem tudom, hogy képes-e elengedni engem. De én…-Erik, kérlek…- mondom halkan, próbálom magam erősnek mutatni.-Nem mehet ez így tovább. Ez már nem szerelem. Nem mehet így tovább.-ismerem be neki.Erik lassan a nyakamhoz emelte az egyik kezét, és ujjai finoman a bőrömhöz simultak. A szívverésem felgyorsult, ahogy a keze elérte a legérzékenyebb pontomat, és a másik kezével gyengéden simította végig az arcomat. A szemei szenvedélytől izzottak, és egy pillanatra úgy éreztem, mintha teljesen az uralma alatt lennék.-Olyan gyönyörű vagy így..-mormolta halkan, mintha a szavai csupán nekem szóltak volna.-Teljesen kiszolgáltatott vagy. Hidd el, itt én fogok győzni.-majd kaján vigyort ereszt rám.-És mi van, ha nem hagyom, hogy te irányíts?- kérdeztem lágyan, szinte játékosan. Az ajkaimon halvány mosoly játszott, és éreztem, hogy valami változik a levegőben.Erik szeme megcsillant, ahogy a kihívást érzékelte, de a keze a nyakamon még mindig tartott.-Próbáld csak meg.Hiszen tudod, hogy nem fogsz nyerni.Ugye?-válaszolta, a hangjában egy újabb adag szenvedély remegett. Lassan vettem egy mély levegőt, és hagytam, hogy a testem ellazuljon az érintése alatt. A tekintetem az övébe fúrtam, és éreztem, ahogy az érzékiség egyre jobban felhevít.-Lehet, hogy nem is akarok nyerni.-válaszoltam végül, és a szavaim szinte simogatták őt. -Lehet, hogy azt akarom, hogy te játssz velem. De vajon bírod-e a játékot, Erik?-kérdezek vissza.A keze a nyakamon egy pillanatra megfeszült, de a szemei elárulták, hogy felhevítettek a szavaim. Lassan közelebb hajoltam hozzá, hogy érezze a forró leheletemet a bőrén.-Mert ha te irányítasz.-folytattam suttogva -, akkor biztosnak kell lenned benne, hogy nem fogom megadni magam.-mondom kaján vigyorral.A férfi ajkai egy röpke pillanatra megmozdultak, mintha válaszolni akarna, de láttam rajta, hogy a szavaim megbabonázták.-Mégpedig megadod magad.-mondja határozottan.Mielőtt válaszolhattam volna, vagy bármi mást tehettem volna, a szája máris az enyémen volt. A csók szenvedélyes és erőteljes volt, mintha minden egyes mozdulattal azt bizonyítaná, hogy igaza van, és tényleg ő az, aki irányít. Éreztem, ahogy a testem átadja magát ennek az intenzitásnak, de a fejemben még mindig ott motoszkált a gondolat, hogy ez a játék még nem ért véget.Próbáltam ellenállni, megőrizni a maradék kontrollt, de a csók mély és követelőző volt, mintha azt akarná, hogy teljesen feladjam minden védekezésemet. A testem lázasan válaszolt, és egyre inkább elvesztem az érzelmek tengerében.Nem csak egy egyszerű csók volt – sokkal több annál. Mintha egy határvonalat léptünk volna át, ahol már nem voltak szabályok, csak a szenvedély.Ahogy a keze a hajamba túrt, és még közelebb húzott magához, éreztem, hogy minden egyes érintése egyre jobban lángra lobbant bennem valamit. Nem tudtam megállítani magam, visszacsókoltam ugyanazzal az intenzitással. A testem szinte önálló életre kelt, közelebb húzódtam hozzá, érezve minden mozdulatát, minden egyes izomfeszülését.Erik azonnal elenged,hogy rám nézhessen.-Teljesen az őrületbe kergetsz,de most mennem kell-közli velem,és elfordul tőlem.-Erik!-szólok utána,de Ő már mászik le az erkélyről,és leugrik a kocsi bejárónál.Amikor megfordulok, Kilián lép be az ajtón. Meglepődöm, de próbálom nem kimutatni.-Minden oké?-kérdezi, és közelebb lép hozzám. Érzem, ahogy a tekintete végigpásztázza az arcomat, mintha keresné a válaszokat.- Aha.-válaszolom, majd ösztönösen megöleljük egymást. A terasz felé pillantok, egy apró mosoly bujkál az arcomon. Boldog vagyok, hogy Erik még mindig szerelmes belém, de Kilián jelenléte valahogy feszültséget hoz magával, amit nem tudok figyelmen kívül hagyni.