Megtévesztés Játéka 4.fejezet

Ha már hiányzik egy ölelés,akkor miért ne?

Dalma

Útközben furcsa hangokat hallottunk Erikkel.-Mi ez?Te is hallod?-nézek rá rémülten.-Semmiség.-legyint és feljebb tekeri a fűtést.Nekem pedig melegem van,így ledobom magamról a pulcsimat.Nem tudom,hogy az idegességtől,vagy a fűtéstől vagy a vágytól van melegem.Szerintem mindhárom benne lehet a pakliban.Aztán a kocsi egyre jobban lassulni kezdett,így Erik irányt váltott és letértünk az útról.A férfi ingerülten szállt ki a kocsiból,majd bevágta az ajtót és a motorházhoz sietett.Én csendben maradtam, és figyeltem,ahogy matatni kezd,közben megtörli a homlokát.Szerintem nem jött rá,hogy mi lehet a baj.Egy ideig türelmesen várakoztam az anyósülésen, majd amikor már kezdtem unni a dolgot, kiszálltam, és mellé léptem.-Mi a baj?-kérdeztem tőle, miközben összefontam a karomat a mellkasom előtt.-Nem tudom.-morogta,majd tovább kotorászott a motor körül.Láthatóan ideges volt,amiért nem találta meg a hibát.Én meg gondoltam egyet és levettem a pulcsimat.Erik szeme pedig felcsillant,és elismerően csettintett a nyelvével.-Ez igen! De mit csinálsz?Nem fogsz megfázni?-kérdezte vigyorogva, még mindig a motorház fölé hajolva, de láttam, hogy a szeme sarkából engem figyel.Arrébb löktem Őt, és behajoltam a motorháztető alá.-Hallod?Pólóban vagy.Itt meg mínusz 5 fok van.-érzem a hangján,hogy aggódik.Egy kis nátha még belefér.-Szerintem a gyújtótekercs ment tönkre.-mondtam határozottan és felemelkedtem.Erik egy pillanatra elhallgatott, majd féloldalasan rám nézett, mintha azon gondolkodna, vajon komolyan beszélek-e.-Honnan tudod?-kérdezi.-A mostoha nagybátyám autószerelő.Kislányként sokat lógtam vele a garázsban.-vonom meg a vállam.-Imádlak!-mondja egy csók kíséretében,és elő kapja a telefonját.-Akkor felhívom az autószervizt!-mondta, miközben tárcsázott. Hallottam, ahogy a vonal másik végén valakivel beszél, és csak némán figyeltem. Pár perc elteltével Erik arca elkomorodott.-Akkor három nap.- mondta bosszúsan a telefonba.-Igen, jól hallottam.Rendben.Köszönöm.Viszhall!-miután letette a telefont, egy pillanatra összenéztünk, és mindketten ugyanarra gondoltunk: három nap alatt biztosan nem érünk oda Lillafüredre.-Ez most komoly?-kérdeztem hitetlenkedve.-Tényleg három nap múlva mehetünk csak tovább?-kérdezem közben a homlokomat ráncolom.Erik bólintott, miközben idegesen a hajába túrt.-Igen, sajnos.-sóhajtja keserűen.-Mi legyen?-tárom szét a karomat.Idegesen nekidőltem a motorháztetőnek, és úgy éreztem, hogy teljesen füstbe ment a tervünk.Oda a romantikus hétvégénk,és nem tudok minőségi időt tölteni Erikkel.A férfi felé fordultam, aki még mindig a kocsinak támaszkodott.-Ezt már nem tudom felvenni.- mutattam neki a pulcsimat,melyet még mindig a kezemben tartottam.Erik elvigyorodott, és játékosan rám nézett.-Te tényleg nem vettél fel melltartót?-kérdezi.Magamra nézek és elvigyorgom magam.-Ööö..Ja úgy tűnik.-és ártatlanul nézek rá,majd a nyakába fonom a karomat.-Menj öltözz fel,mert még megfázol.Komolyan mondom.-mondja sürgetően,majd homlokon csókol.Erik csak vigyorgott,miközben én a kocsi hátsó ülésén heverő táskámhoz sétáltam. Elővettem egy pulóvert, és gyorsan felhúztam magamra.Amint felöltöztem, Erik odalépett hozzám, és hátulról átölelt. Melegség áradt szét bennem,közben a karjai körém fonódtak,majd éreztem,hogy az ajkai a nyakamat érintik.-Gyere, üljünk be.-mondta lágyan a fülembe,és ezzel finoman megszorította a kezemet.Bólintottam, és együtt beültünk a kocsi hátsó ülésére.Miután becsukta maga mögött az ajtót, egy pillanatra csend telepedett ránk. A külvilág zúgása már rég elhalt, és csak az erdő halk neszei hallatszottak körülöttünk.Erik az egyik kezével végigsimította az arcomat,mialatt az ajkai szélésre nyíltak.-Sajnálom, hogy így alakult..-mondta halkan,és felém hajolt.-Nem a te hibád.-lehelem az ajkaira,majd megcsókoljuk egymást.Éreztem a melegségét,ahogy az arca az enyémhez simult,és az ajkai gyengéden a nyakamra siklottak.-Szeretnél itt maradni velem? -kérdezte halkan,és gyengéden a fülembe harapott.-Igen -suttogtam vissza, és Erik mosolyogva tovább csókolt.-Helyes.-aztán az egyik kezével átfogta a derekamat,és fekvő pozícióba helyezett.Egy pillanatra találkozott a tekintetünk.Ebben a sötétségben csak az Ő szemei világítottak. Meleg, barnás árnyalatúak voltak, mintha a tél sem lenne képes befagyasztani bennük azt a titokzatos tüzet, amit mindig is szerettem benne.Erik erre közelebb hajolt, és olyan lassan hámozott ki a ruhából,hogy szinte belevesztem az időtlenségbe.Az ablaküvegen keresztül látni lehetett, ahogy a hópelyhek egyre csak halmozódnak, de most semmi sem számított,csak mi.Éreztem, ahogy a szívem egyre gyorsabban ver, és minden porcikámmal magamba szívtam a pillanatot.Erik vett egy mély levegőt, majd végre megszólalt.-Szeretlek Dalma!-majd az ajkai ismét az enyémekre találtak,és egyre hevesebben csókolt.Egy pillanatra nem tudtam mit mondani. A szívem vadul kalapált, a gyomromban pedig furcsa izgatottság vibrált. Nem gondoltam volna, hogy ezt a szót hallom tőle, nem ilyen hamar, nem ilyen körülmények között. És mégis, minden a helyére került.-Én is.-suttogtam végül, és éreztem, ahogy egy könnycsepp szökik a szemembe.Nem a bánat könnye volt, hanem a megkönnyebbülésé.Hiszen egy éve bujkálunk és mindig keresni kell az alkalmat,hogy együtt lehessünk.Most pedig mi történik?Lerobbanunk a semmi közepén. De mielőtt teljesen elmerülhettem volna ebben a pillanatban, a távolban hirtelen feltűnt az autómentő fénye,és a varázs azonnal megtört. Erik lassan elhúzódott, a szemében még ott csillogott az a valami,amitől belülről megremegtem.-Na végre!-mondja megkönnyebbülten Erik és csókot nyom a számra.-Csak ide találtak.-majd felkapja a pulcsiját és kiszáll az autóból. A segítség megérkezett. A sofőr kiszállt, és széles mosollyal közelített.-Ilyen hideg időben csoda, hogy bírtátok!- mondta vidáman, és benézett az ablakon.-Látom veled van a lány is.-a tekintete végigfutott rajtam, és éreztem,hogy máris megfeszülök.Utálom, ha bámulnak, mintha valami kiállítási tárgy lennék.-Ő a barátnőm.-feleli Erik.-Nos,merre van a legközelebbi motel?-érdeklődik,de a fószert még mindig én érdekeltem.-Nem fázik a kicsike?Eléggé morcosan néz ki.-vigyorog rám,én pedig beljebb húzódom az ülésen.-Ne törődjön a barátnőmmel,majd én megoldom. Az előző kérdésre várom a választ.-mondja határozottan.Olyan jó érzés hallani,ahogy Erik a barátnőjének szólít,melengeti a szívemet.-Van itt egy motel nem messze, az út végén balra.-mondta. -De mondom, mostanság alig van ott vendég, lehet, hogy nektek kell majd egy kis meleget csinálni.- vigyorgott újra, de most már Erik felé, aki egy kicsit sem reagált a férfi erőltetett jókedvére.-Pattanjatok át tubicáim!Elviszlek titeket!-mondja a férfi és kinyitja az ajtót előttem.Miután beülünk,egy megkönnyebbült sóhajt hallatok,közben Erik egy gyors csókot nyomott a számra.Útközben a pasi elkezdett mesélni magáról,pedig még csak megsem kértük.-Tudjátok, nekem is van feleségem.-kezdte, mintha ez bármilyen fontos lenne nekünk. -De már régóta nem olyan a kapcsolatunk, mint régen. Elhidegültünk egymástól, ha értitek, mire gondolok.- tette hozzá, miközben Erik próbált közömbös maradni.-Szóval fiam,nagyon vigyázz erre a lányra.-fordult végül felém, de ezúttal Eriknek címezve a mondatát.-Hiszen gyönyörű lány.-ez a megjegyzés ismét kényelmetlenül érintett, és reflexszerűen elfordítottam a fejem, mintha valami érdekeset látnék az ablakon túl.Erik érezte a feszültségemet, és azonnal reagált.-Hagyjuk már ezt, jó?-mondta hűvösen a sofőrnek.-Inkább meséljen valami mástól,vagy kapcsoljuk be a rádiót.-dünnyögte. -Hé, nyugi, haver!- próbált viccelni a férfi, de Erik szeme villámokat szórt, így a sofőr végül elhallgatott.Megkönnyebbültem, amikor végre csend lett. Az út a motelig végtelennek tűnt, de végül megérkeztünk.Amikor elindulunk a motel felé,a frissen hullott hó lágyan ropogott a talpunk alatt.Nagy nehezen elcipeltük a cuccokat a bejáratig,majd megálltunk az ajtónál.Amikor megérkeztünk a motelbe,szinte elállt a lélegzetem. Pedig a sofőr korábban azzal tréfálkozott, hogy valami lepukkant, elhagyatott helyre visz minket, de amit találtunk, az mindennek az ellentéte volt. A fa lambériával borított falak barátságos melegséget árasztottak, mintha egy eldugott hegyi menedékbe érkeztünk volna. Az egész helynek olyan otthonos hangulata volt, amit első pillantásra beleszerettem. A szoba közepén egy masszív, kézzel faragott asztal állt, a sarokban egy pihe-puha szőrmével borított fotel várta a megfáradt vándort. De a legjobban a kandalló ragadta meg a figyelmemet, amely már be volt gyújtva, a tűz lágy ropogása szinte azonnal megnyugtatott.Erik csipkelődve megjegyezte:-Biztos sajnálta volna, ha valami rozoga helyre visz téged.- Felhúztam a szemöldököm, és a sofőrre gondoltam, aki egész úton zavarba hozott a bámulásával.-Nem bírtam, ahogy engem bámult.Totál zavarban voltam!-forgattam a szemem.Erik mosolyogva közelebb lépett, átölelte a derekam, majd játékosan bele súgta a fülembe:-Ha felmegyünk, akkor jól végigmérlek téged centiről-centire,ráadásul ruha nélkül.Mit szólsz hozzá?-incselkedett. Erre kacéran felnevettem,és a szemében néztem.-Beindultál?-megsimogattam az arcát, miközben Ő játékosan beleharapott a fülembe. Az érintése felgyújtotta bennem azt a rejtett vágyat, amit mindig is éreztem iránta.Épp ebben a pillanatban jelent meg a recepciós lány, aki mosolyogva és készségesen segített nekünk bejelentkezni három éjszakára.Erik gyorsan átvette a kulcsokat, én pedig igyekeztem elfojtani a belülről feszítő izgalmat.Miután megkaptuk a szobát, felkaptuk a cuccainkat, és elindultunk felfelé a lépcsőn.A vastag, fa lépcsők minden lépésnél halk nyikorgással jelezték, hogy mennyire régiek, de egyben biztosak is.A szoba ajtaját kinyitva a kandalló melege egyenesen az arcunkba csapott, mintha üdvözölni akarna minket.A szoba maga egy mesebeli erdei kunyhóra emlékeztetett. A falak vastag gerendákból álltak, amelyek évszázadok óta ott állhattak. A bútorok mind kézzel készített darabok voltak, mintha egy művész kezei közül kerültek volna ki. Az ágy nagy, királyi méretű volt, vastag takarókkal és párnákkal borítva, amik egyetlen pillantásra is kényelmesnek tűntek. Az ablakokon vastag függönyök lógtak, amik elzárták a külvilágot, és a szobát egyfajta elzárt, titokzatos hellyé varázsolták.Már most belezúgtam ebbe a szobába.Lehet,hogy a sors akarta,hogy ide kerüljünk.Erik letette a cuccokat a földre, én pedig közelebb léptem a kandallóhoz. Azonnal éreztem, ahogy a tűz melege körülölel, és elégedetten sóhajtottam fel.Miközben a tűz lángjaiba meredtem, hallottam, ahogy Erik bezárja az ajtót mögöttünk.Halkan a kanapé felé sétált,és lassan kezdte levenni magáról a pulcsiját.Oldalról figyeltem, ahogy az anyag felfedi kidolgozott izmait.Olyan könnyedséggel mozgott, mintha minden mozdulata csak nekem szólt volna.Elkaptam a tekintetem a tűzről, és Erik felé fordultam. A pillantásom találkozott az övével, és abban a pillanatban tudtam, hogy mindketten ugyanazt érezzük.Erik elmosolyodott, majd közelebb lépett,és gyengéden magához húzott.Aztán a földre rántjuk egymást,és a puha fehér szőnyegre fekszünk.Ahogy nézem Őt, látom a szemeiben azt a mély szerelmet, amit talán sosem tudnék szavakba önteni.Erik kisöpri a hajamból az egyik kósza tincsemet,és felém hajova megcsókol.Átfogom a nyakánál és szorosan magamhoz ölelem Őt.Soha nem akarom elengedni.Örökre így akarok maradni.Erik eltávolodik,majd féloldalt lefekszik mellém,és az ujjaival elkezdi cirógatni a testemet.A gondolataim lassan szertefoszlanak, már nem marad más, csak a jelen, csak az Ő érintése, az Ő illata, a bőrének a melege.Ismét felém hajol, ajkai alig érintik az enyémet, mégis minden porcikám beleremeg.Erik lassan elindul és felfedezi a többi testrészemet is.A nyakamtól kezdve egészen a szeméremdombomig.Halkan nyögdécselek,és próbálom átadni magam ennek a pillanatnak.Már többször csináltuk ezt,mégis újdonságként hat rám ez az egész.-Imádom minden részedet.-leheli a börömbe,én pedig a szavaitól menten meggyulladok.Aztán az ölemhez ér,és lassan lecsúsztatja rólam a fehérneműt,és félre dobja.Beharapom az ajkaimat miközben a csípőmre helyezi a kezét.Reszketve kifújom a levegőt,mert tudom,hogy mi fog történni.Alig várom már.Erik az egyik kezével elkezd köröket rajzolni a szeméremdombomon,majd lassú mozdulattal a csiklómra téved.Majd gyengéden elkezd masszírozni,amitől mennyei borzongás fut végig rajtam.-Uh…-nyögök fel,és érzem az ölemben gyűlő feszültséget.-Nagyon forró vagy.-mondja rekedten,és tovább ingerel.Nyögésre nyitom a szám,majd kifújom a levegőt.Vergődni kezdek,és egyre jobban eláraszt az izgalom és a feszültség.Aztán összerándul a combom,és érzem,hogy máris nedves vagyok.-Erik..-duruzsolom a nevét,mivel már alig bírok magammal.A kandalló fénye játszik rajtunk, halvány aranyszínnel világítja meg a bőrünket,és mintha minden mozdulat egy lassított film lenne.-Igen?Mit szeretnél?Csak mondd ki!-hajol a fülemhez,és játékosan beleharap.-Csinálj velem,azt amit akarsz,csak ne kínozz.-nyögöm ki végül.Erik nem szól,ehelyett a fülem mögé simit egy hajtincset és rám mosolyog.-Ezt akarod?-kérdezi lágyan,majd érzem,hogy belém dugja az egyik ujját.A hüvelyem megfeszül,közben az egész testem megrándul.-Ihhgggeen.-nyöszörgöm,és már nem bírom.-És ezt?-majd a következő ujját is belém mártja.Megint összerándul a testem.Az ölemmel felé nyomom magam,hogy még jobban érezhessem Őt.-Csak lassan a testtel bébi.-figyelmeztet,majd a szemembe néz,és a szemkontaktust tartva,óvatosan a puncimhoz érinti a nyelvét.-Uhh!-az első érintéstől egyből összerezzentem.-Vajon azért kapkodod a levegőt,mert annyira akarsz engem?-duruzsolja fojtott hangon,én pedig egyre hangosabban nyöszörgök.-Iggghhhheeen!-préselem ki magamból a választ.-Hadd halljam,hogy jó neked?-aztán újból megérzem a nyelvét a puncimon és elkezd dolgozni rajtam.A választ egyből megkapja,úgyanis olyan hangosan kiabálok,hogy még a szomszédok is hallják.De azért szívből remélem nincsenek szomszédaink.-Erik!-közben érzem a hasamban gyűlő forróságot,és szinte már az orgazmus küszöbén állok.-Az a nevem.-ingerel és továbbra is nyalja-falja a szervemet.Istenem!Hogy tud még ilyen intim pillanatban is viccelődni?Az ereimben száguld a vérem,és a pulzusom egyre magasabbra szökik.Szinte levegőért kell kapkodni,amikor a fogával szívogatni kezdi az amúgy is érzékeny csiklómat.Az összes idegvégződésem el zsibbad,majd azonnal elhomályosodik körülöttem a világ.A szoba forogni kezd velem,és egy földöntúli orgazmus söpör át végig rajtam.A testem megfeszül,és enyhén magamhoz szorítom Erik fejét,és elkiáltom magam.Erik nem hagyja,hogy lecsillapodjak,így azonnal belém hatol.Olyan csillagokat láttam,hogy azt hittem mindjárt végem lesz.Ez túl erős,ez túl jó.-Erik!-szólítom a nevén,és Ő elkezd lökdösni a farkával.Erősen belé kapaszkodom,és a mellkasomat elönti a forróság és a bizsergés.A férfi egyre erőteljesebben mozog bennem,végül olyan pontot talál el,amiről nem is tudtam,hogy létezik.A kezemmel lenyúlok a csiklómhoz,hogy szédítő magasságokba emeljem ezt az élvezetet.Mielőtt a csúcsra érnék,Erik elkapja a kezemet és megcsókol.-Hmmm?-kérdezem tőle,de már nem érdekel.Erik nyúl oda és Ő fejezi be a dolgot.Ezzel már másodszorra jutok el a csúcsra,a testem elernyed és remegnek a szempilláim.Most már tényleg alig tudok uralkodni magamon.Remegés fut végig a testemen,és megkönnyebbülök a gyönyörtől.Amikor a szoba ismét visszanyeri a formáját,lassan magamhoz térek.Erik keze még mindig a derekam alatt pihen,és kielégülten mosolyog rám.Remegek, de nem a hidegtől. Remegek, mert olyan mélységekbe vitt engem ez a férfi, amiket talán sosem értem volna el egyedül.Ez nem csak testi volt, ez valami több, valami, amit szavakkal nehéz kifejezni.Mély lélegzetet veszek, és érzem, ahogy a mellkasom szinte vibrál a gyönyörtől, ami még mindig ott lüktet bennem, mint egy el nem múló emlék. Erikre nézek, és Ő visszanéz rám azokkal a gyönyörű szemekkel,melyekben most is ott látom azt a tükröződő csodálatot,amit nem lehet szavakkal leírni.A keze az arcomra simul, és gyengéden végigsimít a homlokomtól az államig.-Mitől vagy ilyen gyönyörű?-kérdezi a férfi,majd felém hajol és megcsókol.-Tőled.-válaszolom a csók után,és én is megsimogatom az arcát.