Megtévesztés Játéka 37. fejezet

Bárhol is jársz,mindig megtalállak!

Dalma

Telnek-múlnak a hónapok, és végre elérkezett a majális. Olyan régóta vártam ezt a napot, hiszen Jeremyvel már szinte tradícióvá vált, hogy együtt megyünk ki az eseményre. Az időjárás most is megtréfált minket, két héten keresztül szinte megállás nélkül esett az eső, de ma végre ragyogó napsütés fogadott minket, mintha a természet is tudná, mennyire szükségünk van egy kis kikapcsolódásra.Ebéd után gyorsan összeszedtük magunkat, és már úton is voltunk a közeli majális felé.Még mielőtt odaértünk volna a főbb attrakciókhoz, már távolról érezni lehetett a vattacukor édes illatát. Az az illat, ami visszahozza a gyerekkoromat – amikor minden évben Sárával,és Balázzsal kijöttünk ide.Istenem milyen jó volt!Ahogy Jeremy-re pillantottam, észrevettem, hogy ő is éppen a vattacukor illatára figyel. Az arcán széles mosoly ült, ami mindig megnyugtatott.-Eszünk?-kérdeztem tőle hirtelen, miközben a vattacukros stand felé böktem.Jeremy bólintott, és kézen fogva odasétáltunk a standhoz. A színes, rózsaszín felhőkbe burkolt édesség vonzott minket, mint méhet a méz. Az eladó gyors mozdulatokkal pörgette a cukrot a pálcára, és pár pillanat múlva már a kezünkben volt a puha, édes felhő. Ahogy beleharaptam, azonnal elolvadt a számban, és hirtelen újra gyereknek éreztem magam. Jeremy felnevetett, amikor meglátta, hogy a vattacukor egy része a szám sarkára tapadt, én pedig játékosan eltolva őt nevettem vissza.A körhintánál megálltunk egy pillanatra, és elgondolkodva néztem a forgó szerkezetet. A felnőttek ugyanúgy élvezték, mint a gyerekek, és hirtelen kedvem támadt nekem is felszállni. Jeremy észrevette, mire gondolok, és már szó nélkül vásárolta is a jegyeket.Csodálatos volt!Végig sikítottam a hintán,közben Jeremy megcsókolt.-Annyira jól érzem magam!-kiabálom felé,Ő pedig bólint és megszorítja a kezemet.Miután lejöttünk a körhintáról, észrevettem, hogy Jeremy kezdi egyre jobban élvezni a napot.-Ez a nap... egyszerűen tökéletes!-mondta halkan, és megcsókolt. A csókunk hosszúra nyúlt,majd lassan eltávolodott tőlem.-Nézd ott van a tükörterem!-előre mutatok,majd elindulunk.A tükörterem úgy áll ott, mintha egy titokzatos birodalom kapuja lenne, a sötét, fénylő üvegfelületek mögött valami misztikus igazság rejtőzne. A bejáratnál egy csillogó függöny lobog a szélben, mintha hívogatna. Nem tudom, miért vonz ennyire – talán az a titkos vágy, hogy magamba nézzek, és lássam, mi rejlik valójában bennem. A körhinták és játékok forgatagában minden túlságosan harsány, túl hangos, de a tükörterem ígérete más. Ott talán valami csendesebb, mélyebb válasz vár rám.Ahogy egyre közelebb érek, egy fiatal pár nevetve tántorog ki az ajtón, és a hátuk mögött az üvegek torz tükröződései villódznak. Az alakjuk kicsavart, groteszk formában jelenik meg a tükrök fényében, de ez csak még jobban megerősíti bennem a vágyat, hogy belépjek. Nem félek tőle, inkább vonz a gondolat, hogy felfedezzem, mit mutatnak meg a tükrök. Vajon csak a megszokott arcomat látom majd? Vagy valami teljesen mást, ami eddig rejtve maradt?-Jössz?-kérdezem Jeremy-től,de már nincs velem.-Hát jó legyen!-sóhajtom.Egy pillanatra lehunyom a szemem, mintha készülődnék valami nagy ugrásra, majd belépek.A tükörlapok körülöttem különféle szögekben törnek meg, és minden lépésemmel újabb és újabb arcomat látom. Egyik pillanatban hosszú és vékony vagyok, a következőben tömzsi és kicsavarodott, mintha egy másik világból néznék vissza saját magamra. Minden egyes lépésnél több vagyok – több arc, több változat, több én.Kíváncsian pillantok körbe, és érzem, hogy valami ismeretlen izgalom jár át. Nem tudom, mit fogok látni, de nem is számít. A tükrök torzítanak, nyújtanak, és néha nevetséges formákban tükröznek vissza, de közben mintha egyre közelebb kerülnék valami titkos igazsághoz. Néha úgy tűnik, mintha valaki más is lenne itt velem. De amikor gyorsan körbefordulok, csak saját magam tükörképe néz vissza rám minden irányból. Ez az illúzió játéka. A fények és tükrök kavarogva játszanak a látásommal, de ez csak még jobban izgat.A levegő súlya szinte rá nehezedik a mellkasomra, és érzem, hogy a szívem szaporábban ver, de nem állok meg. Vonz a hely, mert tudom, hogy nem menekülhetek a saját tükörképeim elől.Ahogy lépkedtem előre, a lábam alatt megreccsent a padló, és a szoba fényei elkezdtek halványodni. Egyre sötétebb lett, a visszaverődő képek elhalványodtak, és csak az arcom körvonalait láttam a tükörben. Egy pillanatra megálltam, az ujjaimmal a falhoz értem, hogy biztos legyek abban, hogy még mindig ott vagyok, ahol eddig.-Jeremy, te vagy az?- kérdeztem félhangosan, egy nevetéssel próbálva elnyomni a bennem tomboló idegességet. A hangom visszaverődött a tükrökről, mintha egy kísérteties kórus válaszolt volna nekem. A nevetésem gyorsan elhalt, és maradt a feszült idegesség.-Hova tűnt?-miközben ezen tűnődöm,tovább megyek.Az egész hely most már félelmetes volt. Hiába próbáltam magamat megnyugtatni, a tudat, hogy valaki vagy valami figyel, egyre csak fokozta a pánikomat. Kétségbeesetten szólongattam:-Jer! Hol vagy?-kérdezem remegő hangon.Nem jött válasz, csak a saját visszhangom, amitől a hideg futott végig a hátamon. Ekkor valami keménynek ütköztem, és hátrahőköltem. Megfordultam, és ott állt előttem Erik. Az arcán egy félmosoly játszott, mintha élvezné a helyzetet, mintha pontosan tudná, mi jár a fejemben.-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem, bár a hangom még mindig remegett kissé.Nem tudtam, hogyan került ide, vagy miért. Ez a hely sosem tűnt olyannak, ami felkeltené az érdeklődését.Ő csak mosolygott, lassan végig pillantott a tükörképén, majd a szemembe nézett.-Talán meglep, de engem is vonz ez a hely.-mondta halkan, mintha egy titkot árulna el. Erik megérintette a derekamat, finoman a tükör elé fordított, majd mögém lépett. Éreztem a teste melegét, ahogy a hátam mögött állt, kezei gyengéden pihentek az oldalamon. Lassan végignéztem a tükörképünkön, és szinte vibrált a levegő köztünk, miközben csendben figyeltük egymást.-Hát nem különös? Valahogy magához húz… mint valaki más itt.-közben megérinti az állam csúcsát,és az ajkaival lassan közelít felém.Valaki más. Ez a mondat megborzongatott. Az elmúlt percek kétségei és félelmei egyszerre futottak végig az agyamon. Lehet, hogy nem csak képzelődtem. Lehet, hogy tényleg van itt valaki – vagy valami.-Valaki más?-kérdeztem, és közelebb léptem hozzá.-És mégis ki lenne az?-érzem,hogy remegek érte.Erik nem válaszolt azonnal. Csak állt ott, csábos mosollyal az arcán, majd lassan felém lépett. Éreztem, ahogy a feszültség egyre nő közöttünk. Már alig volt köztünk pár centi.-Talán már rájöttél.-suttogta, miközben egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. -Tudod a tükör sosem hazudik.-mondja.Egy pillanatra minden megállt.-A tükrök mindig csak azt mutatják, amit látni akarunk.-mondja nekem,miközben próbáltam visszaszerezni a magabiztosságomat, de belül már tudtam, hogy egyre gyengébb vagyok vele szemben.-Talán nem mindig.-mondom.Erik lassan megérintette a kezemet. Az érintése finom volt, de a bőrömön szinte égető érzést hagyott. Végigsimított a karomon, és egy pillanatra lenézett a karomra,majd vissza a szemembe.-Lehet.-válaszolta halkan, majd közelebb hajolt.-De én pontosan tudom, mit akarok látni.-leheli a fülembe.A szívem majd’ kiugrott a helyéről,és azt hittem mindjárt összeesek az izgalomtól.-És mit látsz most?-kérdeztem, bár már előre féltem a választól.Erik egy pillanatra elhallgatott, majd halkan a fülembe suttogta.-Téged.Csakis téged.-és a hangjától libabőrös lettem. Az ujja tovább csúszott a kulcscsontom mentén, mintha éppen csak meg akarna érinteni,de mégis érzem az erejét.Próbáltam nyugodtan lélegezni, de amikor a keze finoman a nyakamra csúszott, éreztem, hogy szinte elolvadok az érintésétől. Kicsit elvesztettem az egyensúlyomat, amikor hirtelen közelebb húzott magához, a fejemet a mellkasára vonva.-Erik…-próbáltam mondani valamit, de a hangom szinte elakadt.-Már most azonnal felfalnálak, annyira kívánlak.-morogta halkan, de a szavai megráztak. Az érintése erős volt, és én egy pillanatra teljesen elvesztem benne.Szinte alig tudtam uralkodni magamon. Éreztem, hogy egyre jobban vonz magához, és már nem tudtam megállítani az érzést, ami eluralkodott rajtam.-Miért csinálod ezt velem? – suttogtam elhaló hangon, miközben a kezeim ösztönösen a alkarjába kapaszkodtak.A férfi mosolyra húzta a száját,a szemei vad vágytól csillogtak.Az ujjaival tovább játszott a nyakamon, és minden érintése elbizonytalanított.-Mert tudom, hogy te is ugyanúgy akarsz engem, ahogy én téged.-felelte, és a szavaitól teljesen elaléltam.A szívem továbbra is dörömbölt a mellkasomban, és egyre nehezebb lett volna tagadni, amit belül már régóta éreztem. Erik közelében minden bizonytalan volt, de egy valami biztos: akartam őt. Talán jobban, mint valaha.Az ujjaival gyengéden simított végig a nyakamon, miközben a szemeivel szinte felfalt. Az érintése egyszerre volt lágy és uralkodó, mintha minden mozdulatával azt akarná mondani, hogy hozzá tartozom.-Tudod, hogy nem játszhatunk így.-suttogtam, bár a hangomban kevés volt a meggyőződés. A szavaim ellenére a testem árulta el az igazi érzéseimet: a légzésem felgyorsult, és alig tudtam kordában tartani az izgalmat, ami egyre jobban elhatalmasodott rajtam.-Ki mondta, hogy ez játék?-Erik hangja mélyebb lett, tele vággyal. Közelebb hajolt, és éreztem a leheletét az arcomon. -Tudom, hogy vágysz rám, Dalma. Ahogy én is rád.-miután kimondta a nevemet,összerándult az ölem.Istenem,ez teljesen beindított! A fejemet még mindig a mellkasán tartotta, és éreztem, ahogy a szívverése összhangban dobban az enyémmel. Minden olyan magától értetődőnek tűnt, mégis olyannyira tiltott volt.Mielőtt válaszolhattam volna, az ujjai újra végigsiklottak a bőrömön, ezúttal finoman lejjebb, a vállamig, majd lassan, érzékien visszatértek a kulcscsontomhoz.Én pedig egyfolytában kapkodom a levegőt.Minél jobban simogat,annál jobban érzem,hogy meggyulladok a bennem lévő tűztől.-Mondd ki, Dalma!-súgta lágyan, közel hajolva a fülemhez.-Mondd ki, hogy akarod... és tied leszek.-kajánul vigyorog rám a tükörből.Majd hirtelen megfogja a mellemet,és elkezdi gyúrogatni.-Nézd milyen gyönyörű vagy!-bókol,közben érzem,hogy elvesztem a maradék józan eszem.-Erik..-próbálom megállítani,de nem megy.Inkább hagyom.Aztán érzem,hogy egyre szorosabban húz magához,én pedig egyre csak nyögni kezdek.-Mit csinálsz?-kérdezem pihegve,de közben élvezem.-Játszom veled.Te vagy az én királynőm.-válaszolja, és finoman beleharap a nyakamba.A testem ívbe feszül ettől a mozdulattól.-Ez őrültség… nekünk nem szabadna…-próbálok tiltakozni, de a hangom elárul.-Akkor miért hagyod, hogy megtegyem?- kérdezi lágyan. Igaza van,miért is hagyom?Azért,mert gyenge vagyok vele szembe.Ott álltam előtte, a tükörképeink között, és éreztem, hogy a védelmem darabokra hullik, mintha semmi sem lenne elég erős, hogy megállítsa őt.-Mert…-kezdtem el halkan, próbálva megtalálni a megfelelő szavakat, de a hangom elhalt, ahogy mélyen a szemembe nézett. Láttam benne azt a vágyat, amit én is éreztem, azt az ellenállhatatlan erőt, ami egyre közelebb húzott hozzá.-Mert gyenge vagy velem szemben.- fejezte be helyettem, egy leheletnyi mosollyal az ajkain, mintha pontosan tudta volna, mit érzek. Az ujjaival finoman végigsiklott a derekamon, mintha még több teret követelne magának.Próbáltam elhúzódni, de a testem nem engedelmeskedett. A vágy, amit irántam érzett, visszhangra talált bennem, és minél inkább küzdöttem ellene, annál inkább eluralkodott rajtam. Olyan volt, mintha minden pillanatban mélyebbre húzna magához, és én már nem tudtam visszatartani magam.-Ne harcolj velem, Dalma..-suttogta, miközben közelebb hajolt, a szavai szinte elolvadtak a bőrömön.-Tudod, hogy mit akarsz. Ahogy én is tudom.-búgja.Minden porcikámban megremegek az ölelésében. A pulzusom most már tényleg az eget veri.-Annyira szeretlek Dalma,hogy arra nincsenek szavak.-suttogja rekedtesen, majd gyengéden csókolja meg a nyakamat, én pedig teljesen elvesztem az irányítást.-Csak add meg magad.-majd lassan a szoknyám alá nyúlt és elkezdett simogatni.-Ó,istenem.-és egyből összerándul a testem az érintésétől.-Látod,egyből beindultál a tükörképedtől.Milyen jót tesz,hogy itt állunk.-tette hozzá, ujjai finoman siklottak végig a puncimon, lassan, érzéssel.A szavai súlya alatt a testem még inkább elengedte magát. Éreztem, ahogy a vágy teljesen átveszi az irányítást, és már nem volt semmi, ami megállíthatta volna ezt a pillanatot. Erik szorosan tartott, de az érintése nem tolakodó volt – inkább gyengéd és megfontolt, mintha minden mozdulata pontosan tudná, hogy mit vált ki belőlem.-Erik… -nyögtem halkan, de a nevét kimondani szinte nehéz volt, olyan intenzív volt az érzés, ami átjárta a testemet. A tükörképünk előtt állva, minden érintésével közelebb vitt ahhoz a ponthoz, amit nem tudtam volna megakadályozni, és már nem is akartam.A férfi tovább masszírozta a nedves puncimat,majd egyre többször megremegtem a karjaiban.-Engedd el magad, Dalma ..-suttogta gyengéden, miközben ujjai gyönyörűen, lassan simogatták a csiklómat.Minden egyes mozdulatával közelebb vitt a csúcshoz, és éreztem, hogy elveszítem az irányítást.-Ó,Erik!Már nem bírom tovább!-sikkantok fel.Ahogy Erik még közelebb hajolt, ajkai alig érintették a nyakam, de ez az apró gesztus éppen elég volt ahhoz, hogy teljesen átadjam magam az érzésnek. A testem megremegett az érintése alatt, és egy mély, hosszan elnyúló sóhaj tört fel belőlem. A vágy, ami addig bennem épült, most elérte a tetőpontját, és minden izom a testemben egyszerre feszült meg, majd engedett el.A kéj kellemesen bizseregve futott át a testemen,miközben majdnem elájultam.Erik továbbra is gyengéden tartott,nehogy összeessek a mámortól.Az ujjai lágyan simították a hátam, mintha ezzel nyugtatna meg, miközben én még mindig az általa okozott élmény hatása alatt álltam.-Látod, Dalma? -suttogta mosollyal a hangjában.-Pontosan így akartalak látni.Még mindig levegő után kapkodtam, de a szavai melegségként jártak át, ahogy lassan felnéztem rá.Ebben a pillanatban tudatosult bennem, mennyire szeretem ezt a férfit. Talán túlságosan is.

Szédülten lépek ki a tükörteremből, miközben még mindig érzem Erik érintését a bőrömön.Egész testem bizsereg, mintha még mindig az érzékeimet simogatná.A kijáratnál Jeremy vár, könnyed mosollyal az arcán. Olyan ártatlan és figyelmes, mintha semmit sem sejtene. Ahogy a pillantásom találkozik az övével, egy pillanatra képtelen vagyok megszólalni. Az arcom elvörösödik, mintha egy titkos gondolat égett volna bele az elmémbe, amit nem szabadna felfednem.-Na?Milyen volt? -kérdezi könnyedén, mintha csak egy érdektelen beszélgetést folytatnánk. Én azonban tudom, hogy a válaszom ennél sokkal bonyolultabb.És nem bukhatok le.-Semmi különös.-egy szégyenlős mosoly kúszik az arcomra, miközben próbálom elrejteni a forróságot, ami még mindig átjár. Az ajkamat harapdálom, ahogy felidéződik bennem az emlék: nemrég még Erik a fülcimpámat harapdálta, és piszkos szavakat mormolt a bőrömbe.A tükör fényei vibráltak körülöttünk, miközben éreztem, ahogy az ujjai gyengéden átfogják a nyakamat, és a tükörhöz nyom. Azt kérdezte, hogy „ugye te is arra vágysz, amire én?” ettől az emléktől ismét jóleső borzongás futott át rajtam.-Hazafelé vegyünk valami finomságot? Mondjuk hambit vagy hasonlót.-töri meg a gondolataimat Jeremy, miközben én a valóság és a képzelet határán lebegek.-Persze, szívem!-motyogom zavartan, mintha éppen most ébredtem volna egy álomból. A kezem a karjára siklik, de közben a testem még mindig Erik érintésére emlékszik. A jelen és a múlt keveredik bennem, és szinte elmosódik a határvonal. Hirtelen Erik arca ugrik be, ahogy közel hajol hozzám, és a szavai ismét visszhangzanak a fejemben: „Ugye te is azt akarod?Mondd ki Dalma!”Még mindig érzem a forróságot az ölemben, ahol nemrég vándorolt a keze, ahol az ujjai végigsiklottak.A gondolataim még mindig ott időznek Eriknél, miközben újra és újra átélem azokat az intim pillanatokat.-Dalma?- Jeremy szavai élesen törnek be a gondolataimba. Felkapom a fejem, és próbálok ismét jelen lenni, próbálok figyelni rá, de az emlékek olyan intenzívek, hogy szinte elviselhetetlen.-Tessék?-kérdezem zavarodottan.Jeremy rám mosolyog, de a szemeiben egy árnyalatnyi kíváncsiság és aggodalom csillan. Talán érzi, hogy valami nincs rendben, talán sejt valamit, de nem mond semmit.-Veled minden rendben?- kérdezi végül Jeremy, és én hirtelen ráeszmélek, hogy talán túlságosan is elmerültem a gondolataimban.- Persze, csak fáradt vagyok.-felelem és kimerülten mosolygok rá.Jeremy keze a derekamra csúszik, közelebb húz magához, és én meg próbálok belekapaszkodni abba a biztonságba, amit ő nyújt. De nem megy. Mert amíg Jeremy itt van, Erik is itt van valahol a fejemben, és kísérti az emlékeimet.

-Ez nem olyan egyszerű!-nevetek fel,miközben próbálom feltekerni a sushit.Ez már negyedik próbálkozásom,és egyik sem sikerült úgy,ahogy szerettem volna.-Segítek szívem.-nevet rám Jeremy és felém közeledik.Miközben Jeremy a hátam mögé állva finoman irányítja a kezemet, hogy együtt tekerjük a sushit, érzem,hogy az érintésétől kellemes bizsergés járja át a testemet.Megpróbálom élvezni ezt a pillanatot, mert Jeremy tényleg jó hozzám. Tökéletes a maga módján, mégis valami mélyen belül összeszorul bennem, mintha egy vékony fal választana el attól, hogy teljesen boldog legyek. Ez a fal nem más, mint Erik emléke, amit kétségbeesetten próbálok elengedni.Jeremy keze óvatosan vezeti az enyémet, és próbálok a jelenre koncentrálni, de az emlékek makacsul kísértenek. Ahogy a tekintetem a kezünkre siklik, az ujjaim között a rizs tapintása hirtelen Erik érintését idézi fel. Az emlékek kéretlenül törnek rám: az éjszakák, amikor Erik mellett feküdtem, az intenzitás, amit vele éreztem, és az a zavarba ejtő kettősség, amit sosem tudtam igazán megmagyarázni. Próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat,de nehezen megy.-Minden rendben?-kérdezi halkan, miközben kicsit előrébb hajol, és finoman megcsókolja az arcomat.Ránézek, és mosolygok, de a mosolyom erőltetettebb, mint szeretném.-Persze, csak kicsit szétszórt vagyok .-válaszolom halkan, próbálva leplezni a feszültséget.Amikor végre sikerül feltekerni a sushit, nevetve megcsókolom Jeremyt. Az ajkaim alig érintik az övéit, de már ettől a kis gesztustól is fellángol bennem a bűntudat. Ő visszacsókol, keze az államhoz simul, és érzem, mennyire törődik velem. Mintha ebben a pillanatban minden, amit az utóbbi hetekben átéltünk, semmisé válna.Visszamosolygok rá, de közben a szívem összeszorul. A tükörterem, Erik, és az a pillanat, amikor engedtem a vágyaimnak, amikor az árulásom valósággá vált.Jeremy figyelmét nem zavarja meg semmi, egyszerűen azt hiszi, minden rendben van. Olyan naiv, olyan őszinte. -Jó, hogy itt vagy velem.-mondja, és ahogy ránézek, a mosolya teljesen őszinte. De miért érzem magam mégis ennyire csalónak?Miért nem tudom csak egyszerűen elengedni Erik gondolatát?Gyorsan elhessegetem a bűntudatot, és folytatom a sushi készítést, mintha ez elterelné a figyelmemet. De a kezeim remegnek. Képtelen vagyok koncentrálni. A gondolataim vissza-visszatérnek Erikhez. Ahhoz a pillanathoz. Ahogy megcsókolt, ahogy én visszacsókoltam. Ahogy elvesztem abban a világban, amit ő jelent.-Megy?-kérdezi Jeremy közben elhelyezi a kész sushikat egy tálkára.-Jaja.-mondom neki,közben küzdök a belső vívódásommal.Hirtelen csöngetnek, és Jeremy-vel összenézünk.-Nem várunk senkit.-mondja,és ledobja a konyharuhát a válláról.A pasim lazán elindul az ajtó felé,én addig megkönnyebbülten felsóhajtok.Úgy érzem a feszültség továbbra is velem fog maradni.Ismerős hangot hallok. Megdermedek. Nem, ez nem lehet... Amikor megfordulok, épp abban a pillanatban lépi át a konyha küszöbét Erik. Ezt nem hiszem el.A kezeim azonnal megállnak, mintha megbénultak volna, és érzem, hogy a gyomrom összeszorul. Nem is tudom, mit kéne mondanom, mit kéne tennem. Jeremy hangját hallom, ahogy azt mondja:-Magatokra hagylak.-a szemem tágra nyílik,és próbálok utána szólni.-De Jer, én…-már késő. Hallom, ahogy bezáródik az ajtó mögötte, és én Erik felé fordulok. Mit akar? Miért jött ide? Mit akar tőlem már megint? Ingerülten nézek rá, a szívem dübörög a mellkasomban. Dühös vagyok rá, de miért érzem magam annyira össze zavarodottnak? Az arcán az a nyugodt, magabiztos mosoly, amitől egyszerre akarok elsüllyedni és ráugrani. Basszus, milyen jól néz ki! Hogy lehet valaki ennyire kegyetlenül jóképű?Nem tudom, hogy meg akarom-e ütni, vagy meg akarom-e csókolni. Ezt utálom benne, hogy minden egyes alkalommal, amikor meglátom, összekuszálja az életemet. Két perc sincs, hogy Jeremyvel voltam, és máris Erik jár a fejemben. És mégis, itt van, előtte állok, és képtelen vagyok bármi értelmeset mondani.-Mit akarsz?Nem volt elég a múltkoriból?-kérdem végül, a hangom hidegebb, mint amit érezni próbálok. A bőröm forró, a tenyerem izzad, de a tekintetem szigorú. Nem akarom, hogy lássa, mennyire összezavart. Nem akarom, hogy tudja, mit tett velem a múltkor. Nem akarom, hogy újra irányítson.Erik lassan közelebb lép, a szememmel követem minden mozdulatát. Minden porcikám feszül, ahogy közeledik, de nem mozdulok. Mintha a lábam gyökeret vert volna a padlóba, és csak őt nézném. A levegő megváltozik körülöttünk, és hirtelen mindent átjár a feszültség.Természetesen a pulzusom most is az egekbe szökik, mint mindig.-Csak beszélni akartam veled.-mondja végül. A hangja nyugodt, de mélyen belül tudom, hogy itt nem csupán a beszélgetésről van szó.Erik sosem volt bőbeszédű.Felvont szemöldökkel nézek rá.-Beszélni? Azt hiszem, nincs miről beszélnünk. Múltkor mindent elmondtál, nem.- a hangom gúnyos, de érzem, hogy a saját szavaim is gyengébbek, mint szeretném. Mintha ezzel próbálnám meggyőzni magam is, hogy tényleg nincs itt dolga.Erik közelebb lép, és az arcomra pillant.-Dalma, ne hazudj nekem. Mindketten tudjuk, hogy nem vagy kész befejezni ezt.-közli velem.-Mégis mit képzelsz? Jeremyvel vagyok. Mi ketten... Mi ketten boldogok vagyunk.-hebegem.De ahogy kimondom is, érzem, hogy valami megremeg bennem. Mintha a saját hazugságom bántana. Erik csak bámul rám, mintha pontosan tudná, mi zajlik le bennem.A kezem a pulton nyugszik, de a fejem forog, mintha egy örvény rántana magával. Próbálok megnyugodni, de minden pillanatban egyre jobban összezavarodom. Erik közelebb lép, érzem a jelenlétét. Óvatosan az asztalra teszi a kezét, majd lassan az enyémre helyezi az övét. A szívem kihagy egy ütemet.Mit csinál?Nyelek egy nagyot és próbálok nyugodtnak tűnni. Erik közelebb hajol hozzám és ezt mondja:-Nem érdekel, hogy kivel vagy most.-búgja lágyan.-Itt és most, téged akarlak. Senki más nem érdekel rajtad kívül.- fejezi be, miközben látom, mennyire várja a reakciómat. Hirtelen felkapom a fejem, és meglepődöm. Az érintése forró, mintha az ujjaival átadná az érzéseit. Próbálom összeszedni a gondolataimat, de a szavai mindent felkavarnak bennem.-Erik… ez nem ilyen egyszerű.. -suttogom bizonytalanul, de a szívem mélyén érzem, hogy igaz, amit mond.Erik közelebb hajol, szinte érzem a leheletét az arcomon. A közelsége feszültté tesz, mintha a levegő is vibrálna körülöttünk. Nehezen kapok levegőt.-Tudom, hogy nem könnyű.-mondja halkan, de eltökélten.-Komolyan senki más nem érdekel rajtad kívül.-bizonygatja,és én tényleg hiszek neki.-Erik, én… nem tudom, mit tegyek.-mondom remegő hangon.-Annyira összezavarodtam.-suttogom.-Nem kell most döntened.-válaszolja lágyan, szinte suttogva.
-Csak hagyd, hogy érezzem, hogy itt vagy velem. Minden más csak háttérzaj.-megsimogatja a fejemet.Lassan lehajtom a fejem, majd újra ránézek, a szemei tele vannak érzelmekkel, amelyeket szinte képtelen vagyok felfogni. Egy mély levegőt veszek, majd megszólalok.-Én sem akarok mást..-mondom halkan, de most már biztosan érzem.A férfi rám mosolyog, és a levegőben érezhető valami megnyugvás.Végre.