Megtévesztés Játéka 34.fejezet

Vissza az alapokhoz

Kíra

-Ó, istenem!-kiáltok fel,és erősen belekarmolok a férfi mellkasába.A gyönyör végigszalad rajtam,majd elszáll minden erőm.Leborulok a másik oldalra,és pihegve oldalra nézek.Erik a plafont nézi,és elmereng.Erikkel már hónapok óta folytatom ezt a viszonyt. A saját, titokban tartott játszmámat játszom vele, és valahogy még mindig nem tudom, miért hagytam, hogy idáig fajuljon a dolog. Jeremy még mindig az eszemben jár, őt látom Erik helyett, őt akarom, amikor Erikkel vagyok. Talán csak a feszkót vezetem le rajta, a ki nem mondott vágyakozást Jeremy után, akiért még mindig összeszorul a szívem. Ahogy most is.Erik az ágyon mellettem fekszik,és derékig felhúzza a könnyű takarót.Érzem, hogy a mellkasom fel-le emelkedik, de a testem feszültsége nem oldódik. Tudom, hogy ő is érzi ezt a feszültséget. Erik egy ideje már tudja, hogy másvalaki jár a fejemben.-Még mindig Jeremy-re gondoltál?-kérdezi Erik, a hangja mély és tompa, mintha egyenesen a gondolataim közé súgná.Nem nézek rá, magamra húzom a takarót, hogy elrejtsem az arcom. Túl jól ismer már. Tudja, hogy amikor együtt vagyunk, az én fejemben Jeremy arca lebeg, és nem az övé. Túl sokszor emlegettem Jeremet ahhoz, hogy Erik ne vegye észre. Először még tréfálkozott vele, most már inkább keserűen említi.-Igen.Szinte állandóan.-sóhajtom, és elfordulok tőle, mintha ez elég lenne ahhoz, hogy eltűnjenek a gondolataim közül az elfojtott érzések.Erik nem mond semmit. Érzem, hogy közelebb húzódik hozzám, a keze gyengéden megérinti a vállamat. Melegség árad szét a testemben a finom érintése nyomán,de nem úgy,ahogy Jeremy-nél lenni szokott.Ez más.Erik ajkai végig szántják a vállam ívét, apró csókokkal hintik be a bőrömet, de ezek most nem tudnak elterelni a gondolataimról. Nem tudják elterelni róla.-Akkor mi legyen? -kérdezi halkan, mintha már nem is tőlem várná a választ, hanem saját magától.Az ajkai még mindig ott játszanak a bőrömön, de most valahogy hidegebbnek tűnnek. Tudom, hogy ő sem akarja ezt tovább folytatni. Valami megváltozott. Jeremy említése minden alkalommal egyre fájdalmasabb sebet ütött rajta, és most már ő is megérzi, hogy eljött a vég.-Legyen vége.- fordulok felé, és most végre találkozik a tekintetünk.-Mert ezt már nem bírom tovább.-Erik szeme sötét és kifürkészhetetlen, de látom benne a csalódást. Talán a reményt is, amit elvesztett.Jeremy-t szeretem efelől semmi kétségem.És ezt most végre ki is mondom.-Szerelmes vagyok Jer-be.-vallom be, és érzem, ahogy a mellkasom kissé összeszorul,közben megkönnyebbülés árad bennem.Erik nem válaszol azonnal. Kibontakozik az ölelésemből, és felkel az ágyból, mintha most ő is megérezte volna, hogy mi következik. A fekete felsője után nyúl, és lassan magára húzza. Az arca elkomorodik, de próbálja összeszedni magát.-Baj van? -kérdezem, ahogy látom, hogy nem néz rám. Felülök az ágyban, és követem Őt a tekintetemmel, de már nem figyel rám.-Tudod, azt hittem, minden gondolatod én vagyok..-mondja csendesen.-Úgy látszik, nem sikerült rendesen beléd férkőzni. Hiszen az eszed mindvégig Jeremy-n járt.-keserűen felsóhajt.Igaza van. Talán hibás voltam, hogy hagytam ezt az egészet idáig fajulni. Erik mindig próbált közel kerülni hozzám, de én már rég másnak adtam a szívem.-Sajnálom,de tényleg.-sóhajtok fel, és a tekintetemet a hátára szegezem. Megszorítom a takarót magam körül, mintha attól félnék, hogy minden szétesik körülöttem.-Akkor vége?-kérdezem, és most már alig bírom visszatartani a könnyeimet. Nem nézek rá, nem akarom látni a csalódottságot az arcán.-Még szép.-mondja, a hangja most már hideg és távolságtartó.-Én se vagyok jól. Nekem pedig Dalma hiányzik, de nagyon.-ismeri be végül.Az ő szavai is annyira belém marnak,hogy szinte fáj.Dalma. Hát persze, hogy neki is megvan a maga fájdalma. Ő sem kapott mást, csak az ürességet, ami bennem van.Felkelek az ágyból, és a fürdőszoba felé sietek, hogy elrejtsem a könnyeimet. Bezárom az ajtót mögöttem, és hagyom, hogy a könnyek végigfolyjanak az arcomon. Most már tényleg egyedül maradtam. Nekünk befellegzett. Azt hiszem, ennyi volt.

Miután magamhoz tértem kisétáltam a fürdőszobából.Leülök az ágy szélére,Erik még mindig maga elé mered.-Van még más is,amire fel kell készülnöd.-folytatja a beszélgetést,mintha az előző nem fájt volna eléggé.A férfi lehajol,és felveszi a földről a whiskyt,amit előző este ott hagyott.Ahogy nézem nem csak engem fog megérinteni a híre.Erik mindkettőnknek önt az italból,és az egyik poharat a kezembe nyomja.-Erre baromira szükséged lesz.Hidd el nekem.-közli velem.Megszorítom a poharat és várok.-Dalma és Jeremy újból összejöttek,és boldogabbak,mint valaha.-a hangjából hiába próbálja eltüntetni az érzelmeit, ott van valami fájdalmas mélység, amit nem tud elrejteni. Tudom, hogy nem könnyű neki beszélni erről, és szinte látom, ahogy újraéli a keserű érzelmeit.-Ezt apátoktól,Balázstól tudom.-mondja halkan, de érezni, hogy minden szóval küzd.Lassan bele kortyol a whiskybe és tovább folytatja:- Azóta sem mentem közel hozzá, de mindig figyelem őt távolról. Jeremy mellett tényleg ragyog, de van, amikor elkomorodik. Nem láttam mostanában, de remélem, hamarosan találkozunk.-sóhajt fel.Megértően bólintok, figyelem, ahogy beszél. Tudom, hogy mennyire szerette Dalmát, és talán még most is szereti. Ahogy hallgatom, egyre inkább világossá válik számomra, hogy Erik mennyire küzd a saját érzéseivel.-Akkor te sem jutottál túl rajta.- mondom neki csendesen.Erik keserűen elmosolyodik, mintha valami rég eltemetett fájdalomra gondolna. Tekintete mélyen az enyémbe fúródik, és látom benne a múlt emlékeit, a megbánást és a bánatot.-Nem, sőt, jobban szeretem Dalmát, mint valaha.-vallja be, és hallom a hangjában a mélységet. - Nem tudom kiverni a fejemből azt a pillanatot, amikor Jeremy-vel csókolóztak.Annyira máshogy nézett ki.Olyan tüzes volt a tekintete és bosszúálló.Azzal az egésszel olyan éles tört döfött belém,hogy szinte a szívem is bele remegett.Ott tört el bennem valami, ott döbbentem rá, mit is vesztettem el.-meséli,majd megint kortyol egyet.Ahogy hallgatom, érzem, hogy mennyire fáj neki. Emlékszem, milyen volt Erik, amikor még boldog volt Dalmával. Most itt ül mellettem egy összetört szívű ember, aki képtelen túllépni a múlton. Gyengéden megsimogatom a hátát, hogy tudja, mellette vagyok.-Akkor harcolj érte. Hiszen szereted.-mondom bátorítóan.Erik egy pillanatra felnéz rám, majd vissza a semmibe. Valahol a távolban, a gondolatai között jár. Sóhajt, és mintha minden bátorságát összeszedné, mielőtt újra megszólalna.-Ez most nehezebb csata lesz. Dalma gyűlöl. - mondja végül.Ránézek, és próbálom megértetni vele, hogy nincs igaza.-Nem, Erik, Dalma téged szeret. Tudom. Főleg, ahogyan rád néz. - válaszolom, és látom, hogy egy pillanatra elgondolkodik.Erik tekintete előre mered, majd lassan rám néz. Valami változik benne, valami új tűz gyullad a szemében.-Talán lehet mégis megéri.-hangosan gondolkodik.A férfi tekintete előre mered, majd lassan rám néz. Valami változik benne, valami új tűz gyullad a szemében.-Nektek még sikerülhet.-biztatom.-Igazad van. - mondja végül, hangjában a régi Erik határozottságával.-Harcolni fogok érte, akármi történjék is.-majd feláll mellőlem.Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga csatája, amit meg kell vívnia, és talán itt az ideje mindenkinek visszatérni a saját útjára. Én is készen állok szembenézni a saját démonjaimmal és Jeremy-vel.-Készen állsz?-kérdezi, szemében furcsa, sötét fény csillan. Ahogy kezemet nyújtom felé, ujjaim megremegnek, de nem engedem, hogy észrevegye. Most nem lehet gyenge pillanatom. Az ő ereje táplál engem, és ebben a pillanatban szükségem van rá. Mély levegőt veszek, és igyekszem meggyőzően válaszolni:-Készen állok visszaszerezni Jeremyt.-mondom, és igyekszem elszántan nézni a szemébe.Erik elmosolyodik, de nem azzal a szokásos bájvigyorral, amit másoknak tartogat, hanem azzal a sötét, számító mosollyal, ami mindig az idegeimre megy. Ezt a mosolyt akkor láttam rajta legutóbb, amikor Dalma mellett volt, és engem idegesített vele lovaglásnál.-Én pedig kész vagyok vissza kaparintani Dalmát.- válaszolja,és a hangszíne már lágyabb,de mégis erő sugárzik belőle.-Akkor pakoljunk,és útra fel!-lelkesedem és máris csomagolni kezdek.A szobában összeszedem a szükséges dolgokat. Erik ott áll az ajtóban, karjait keresztbe fonva, mintha ő maga is figyelne és mérlegelne minden mozdulatomat. Nem mond semmit, de érzem a tekintetét a hátamon. Tudja, hogy ez az egész nekem mennyire fontos, és talán kihasználja ezt az érzést. Akaratereje és elszántsága valahol inspirál, de ugyanakkor félelemmel is tölt el.-Mi a terv? -kérdezem halkan, miután mindent összepakoltam.Erik a szemembe néz,és máris mondja:-Jeremy jelenleg teljesen meg van győződve arról, hogy Dalma az, akit szeret.-a hangja nyugodt, de van benne egy kis éles él.-De az az igazság, hogy sosem ismerte igazán Dalmát. Csak az illúzióját. Te viszont tudod, hogy mit akar. Ezt kell kihasználnod.-vázolja.Félig felvont szemöldökkel nézek rá, próbálom megérteni, mit is jelent ez pontosan. Meg kell mutatnom Jeremynek, hogy én vagyok az, akire szüksége van. Hogy Dalma csak egy átmeneti tévedés. De vajon hogyan? A gondolataim cikáznak, és egyre inkább rájövök, hogy Erik sem ad sokkal többet, mint puszta spekulációkat.-És te? Mit fogsz tenni, hogy visszaszerezd Dalmát? -kérdezem vissza, hogy időt nyerjek, és kicsit tisztábban lássam, mi az ő szerepe ebben az egészben.Erik egy pillanatra elgondolkodik, mintha pontosan mérlegelné, mennyit árulhat el nekem.-Tudom, hogy Dalma haragszik rám, de az érzései még mindig ott vannak. A saját szavaival fogom meggyőzni őt, hogy térjen vissza hozzám. Tudom, hogy ő is vágyik rám, még ha ezt most tagadja is.-mondja magabiztosan.Ettől a kijelentéstől megremeg a gyomrom. Nem tudom eldönteni, hogy Erik bátor vagy vakmerő. Vajon tényleg ennyire biztos magában? Vagy csak elkeseredett és veszíteni nem akaró játékos? Ezen tűnődve felhúzom a cipőmet, és készülődöm a harcra. Nem engedhetem, hogy Jeremy továbbra is elvakítva lássa a világot. Be kell bizonyítanom, hogy én vagyok az igazi.Erik közben egy pillanatra sem hagyja el az ajtó melletti helyét. Figyel engem, mintha egy sakkjátékos lenne, aki a következő lépésre készül.Aztán rájövök,végülis Erik egy igazi sakkjátékos. Az ő terve talán világos számára, de nekem még mindig tele van homállyal. Együtt kell működnünk, de érzem, hogy mindketten a saját játszmánkat játszuk.-Kész vagyok.- mondom, és mély levegőt veszek. Erik közelebb lép, és egy utolsó, felvillanó mosollyal rám kacsint.-Akkor vágjunk bele!-feleli,majd kilépünk az ajtón.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd lesz egy tetkóm.Az igazat megvallva, ha valaki ezt korábban mondja, biztosan kiröhögöm. Először is: baromira félek a tűtől. Másodszor: baromira félek a tűtől. Harmadszorra már ki se mondom, mert minek ismételgetni. Mégis, itt vagyok Erikkel egy tetováló szalonban, ahol a mintákat nézegetjük, és próbálok nem úgy viselkedni, mint aki azonnal el akar menekülni. Azt mondták, muszáj lesz valami kis megkülönböztető jelet tetováltatnom magamra, hogy ha beépülők Balázsékhoz, akkor Jeremy tudja, hogy én vagyok az.Egy kis fekete szivecskét választok, amit a belső csuklómra tetováltatnék. Semmi túl hivalkodó, csak egy apró jel, ami talán nem is fog fájni.Talán.A tetoválóművész, egy mosolygós lány,aki próbál meggyőzni:-Nem fog fájni,csak egy kicsit.-mondja.Én pedig nagyokat nyelek és egyre idegesebb vagyok.Segélykérően Erikre nézek, hátha megmenthet valahogy. Ő viszont csak elmosolyodik, és elárulja, hogy neki is van egy tetoválása a hátán. Erre én felkapom a fejem.Nekem erről nem rémlik semmi.Pedig párszor láttam Eriket félmeztelenül,vagy ennyire rossz a memóriám?Jesszus.Félek.A tetoválóművész máris nekilát a munkának. A tű megérintése először olyan, mintha egy méh szúrna meg, de aztán az érzés valahogy átvált valami kellemesen bizsergetővé. Meglepően gyorsan végez, és amikor meglátom a kész mintát a csuklómon, a pánik és a rettegés helyét egyfajta büszkeség veszi át.Csak egy kis fekete szív,mégis sokat jelent nekem.-Szép lett.-mondom neki,bár lehet,csak azért,mert annyira megkönnyebbültem.Túléltem.Erik felsegít a székről, aztán ő ül le a helyemre. Meglep, mert nem mondta, hogy ő is szeretne tetoválást. Amikor leveszi a pólóját, zavartan elfordítom a fejem. Még mindig nem szoktam meg, hogy ilyen közvetlenül lássam, pedig már volt rá példa. Aztán gyorsan visszafordulok, hiszen miért is zavarná ez őt? Erik egy végtelen jelet választ a tarkójára. Egy kis örvénylő szimbólum, ami valahogy tökéletesen illik hozzá.Leülök vele szembe egy bárszékre és megkérdezem tőle,hogy mit jelent?Erik rám néz, és a szemében valami mély, szinte felfoghatatlan érzelem csillog. -A Dalma iránti szerelmem végtelen.-vallja be őszintén.Ahogy kimondja ezeket a szavakat,meghatva a mellkasomra helyezem a tenyeremet.Erik sokáig el volt veszve a saját démonai között, de most, hogy kimondta ezeket a szavakat, mintha végre megtalálta volna önmagát. Elönt a hála, és a megkönnyebbülés.Boldog vagyok, hogy Erik végre újra önmaga. Hogy megengedte magának, hogy szeressen, és hogy kimondja, amit érez. Olyan ritka pillanat ez, amikor a félelem, a fájdalom és a bátorság egyetlen apró jelben egyesül. Egy végtelen jelben, ami talán mindannyiunk számára azt üzeni: van remény.Én is remélem, hogy Jeremy könnyen meg fog majd bocsátani.

Erik minden észérv ellenére becsempészett a buliba. A terv az volt, hogy megkeresem Jeremy-t és beszélni fogok vele.Erik pedig Dalmát vadássza le.Ahhoz,hogy minden sikerüljön,Dalma ruháját kell viselnem.A sminkem és a frizurám is pontos másolata lett az övének. Erik már többször is elmondta, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy észrevétlen maradjak, és most már kezdem elhinni neki. Ahogy ott gubbasztottam a bokrok között, izgatottan és idegesen várva, hogy Erik jelezzen, egyszer csak érzem, hogy valaki könnyedén a hátamra helyezi a kezét. Ösztönösen ugrok egyet, a szívem majd kiszakad a helyéről.-A szívbajt hoztad rám, basszus! - förmedtem rá, próbálva leplezni a rémületemet.Erik vigyorogva néz rám, szemében huncut csillogással.-Bocsi. -feleli könnyedén, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.Szemforgatva sóhajtok egyet. Erik sosem változik. Tudja, hogy feszült vagyok, de láthatóan élvezi a helyzetet. Csak remélni tudom, hogy a tervünk működni fog.Erik bólint, és elindul a kert felé, én pedig oldalra vonulok, majd óvatosan belopózom a házba. Az adrenalin már a fülemben dübörög, minden lépésem óvatos, igyekszem minél halkabban közlekedni.Ahogy közeledem a lépcsőhöz, hirtelen meglátom Jeremy-t. Egy pillanatra megdermedek, de gyorsan magamhoz térek. Ha most elrontom, mindennek vége. Mély levegőt veszek, és elindulok felé, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.-Szia, szívem!-köszön rám Jeremy, majd azonnal megcsókol.Istenem, annyira hiányzott! Szorosan átölelem, a karomat a nyaka köré fonom, és boldogan viszonzom a csókját.Jeremy lassan elhúzódik, és rám néz. Tekintete meleg és szeretetteljes, mintha semmi sem változott volna.-Sétálunk egyet?-kérdezi.Boldogan bólintok és belé karolok.Az arcomra egy elégedett mosoly ül ki. Máris sikerült az egyik tervem: elértem, hogy Jeremy azt higgye, én vagyok Dalma. Ez az első lépés, és már most biztos vagyok benne, hogy meg tudom valósítani, amit terveztem.Ahogy kilépünk a kertbe, a hangos zene és a nevetések összhangja elnyomja az összes külső zajt. Jeremy rám néz, és újra megcsókol. Az a mély, gyengéd csók, amivel mindig is levett a lábamról.Minden egyes érintése megnyugtat, annak ellenére, hogy elég csúnyán átverem őt. De most, ebben a pillanatban, csak az számít, hogy vele vagyok, hogy újra élvezem a közelségét.- Hiányoztál.-súgom neki, és a szemébe nézek. -Pedig csak egy órája mentél el készülni.- nevet fel. Ó, tényleg.Nem szabad lebuknom!