Megtévesztés Játéka 33.fejezet

Újra együtt

Dalma

Kint már érződik a tavasz illata, és a kertben is lassan minden zöldellni kezd. Az utóbbi hetek sűrűek voltak, de most, hogy a húsvét a küszöbön áll, úgy érzem, minden a helyére került. Jeremyvel újra együtt vagyunk, és úgy érzem, soha nem voltunk még ilyen boldogok. Azóta, hogy Erik előtt csókolóztunk, mintha Jeremy teljesen az enyém lenne. Erik felszívódott, ahogyan a húgom, Kíra is, és őszintén szólva, nem is hiányoznak. Most minden annyira békés,és szerelemmel teli.Sára a konyhában sürög-forog Böbével,Balázs pedig az utcán beszélget az egyik szomszédunkkal.Nekem az unokanővérem, Freya érkezése jelenti a legnagyobb izgalmat. Freya mindig hoz valami kis ajándékot Angliából. Most is egy csodaszép pulóvert kaptam tőle, halványkék színűt, apró, fehér virág mintával. Imádom! Pont olyan, amilyet szeretek. Valahogy mindig eltalálja az ízlésemet.A konyha felé tartok, amikor Jeremy elkap félúton. Vigyorogva húz magához, és egy puha, meleg csókot lehel az ajkaimra. - Jól áll ez a pulcsi - bókol. Felnevetek, és végigsimítom a mellkasát, megállva a pólójánál. - Neked meg a póló - bökök az angol zászlós felsőjére. Mindketten nevetünk, és ahogy elhaladunk egymás mellett, boldogan mosolygunk egymásra.Szeretem a tavaszt,hiszen tele van szerelemmel és vidámsággal.Amikor belépek a konyhába, egy pillanatra megállok és elégedetten felsóhajtok. Minden annyira tökéletesnek tűnik.A konyhában mindenki nyüzsög, és már hallom, ahogy Freya nevetve beszélget apámmal a nappaliban. Egy pillanatra megállok, és beleszippantok a frissen sült kalács illatába. Ez az illat mindig a gyerekkoromat idézi fel, a régi, gondtalan időket, amikor még minden olyan egyszerűnek tűnt. Felkapok egy tálcát, és megpakolom friss süteményekkel, majd elindulok vissza a nappali felé. Az ablakon beszűrődő napsugarak vidáman táncolnak a padlón, és én boldogan figyelem őket. Ilyen napokon tényleg minden a helyén van.Elégedetten nézem őt, majd Jeremyre pillantok, aki éppen velem szemez. Egy apró mosoly suhan át az arcán, és tudom, hogy ő is ugyanúgy érzi, mint én.Miközben beszélgetünk, Freya a pulcsimra mutat, és elmosolyodik. - Úgy látom, tetszik az új szerzeményed! - mondja vidáman.Nevetve bólintok. - Igen, tényleg nagyon tetszik. Mindig eltalálod, mi illik hozzám! - mondom neki, és ő elégedetten bólint. Ezután Jeremy felé fordulok, aki éppen egy történetet mesél a legutóbbi közös kalandunkról.Megfogom a karját, és a vállára hajtom a fejem. Jeremy egy csókot nyom a homlokomra, és tovább mesél.

Már vagy két órája ülünk a kanapén, és a családi sakkparti lassan a végéhez közeledik. Mindenki kicsit belemerült a játékba, a feszültség szinte tapintható a levegőben. Freya mellettem ül, és egy hajtincsével játszadozik, míg Balázs az asztal túlsó oldalán mélyen elmerül a gondolataiban. Én és Jeremy már kijátszottuk magunkat.Most éppen pihenünk.Egyszer csak csengetnek. Böbe, aki eddig a kanapén üldögélt, gyorsan felpattan és kiszalad a bejárati ajtóhoz. -Mindjárt jövök!-kiáltja vidáman, mintha valami izgalmas dolog történne, ami kissé meglep, hiszen nem vártunk senkit. Hallom, ahogy az ajtó nyikorogva kinyílik, majd Böbe vidám, ujjongó hangját. Valaki érkezett, és ő boldogan vezeti be a váratlan vendégünket.-Annyira örülök,hogy jöttél!Nagyon rég láttunk errefelé!-ecseteli Böbe.Amikor az illető belép a nappaliba,hirtelen elakad a lélegzetem.Erik van itt.Ott áll a küszöbön, széles mosollyal, de felém egy pillantást sem vet. -Sziasztok!- köszön vidáman, és mintha észre sem venne, már el is indul befelé. Ez nagyon rosszul esik. Valami szorongató érzés telepszik a mellkasomra, és képtelen vagyok szabadulni tőle.Apám rögtön felpattan a helyéről,és nagy mosollyal beinvitálja Eriket.-Freya! Ő Erik, a legjobb barátom és kollégám egyben.-mutatja be a férfit.Freya felnéz, és mosolyogva üdvözli Eriket, aki azonban nem csak visszaköszön, hanem végigméri őt. Láthatóan végigpásztázza az unokatestvéremet, mintha csak valami műalkotást szemlélne. Egy pillanatra összeszorul a szívem, és valami mély, kellemetlen érzés kúszik végig bennem: a féltékenység.Freya gyönyörű, és ez tagadhatatlan. Hosszú, szőke haja és ragyogó kék szeme van, amit nem lehet nem észrevenni. Vékony alkatú, kecses, ahogy ül a kanapé:tisztán látszik, hogy táncos. Ahogy Erik nézi őt, önkéntelenül is elnézek róluk. Jeremy arcához hajolok, és megpuszilom, mintha ezzel elűzhetném a belső szorongásomat.Erik közben szemügyre veszi a sakktáblát, ahol Jeremy és én éppen játszottunk. -Sakkoztok?-kérdezi, miközben helyet foglal velem szemben. Még mindig nem néz rám. Mintha itt se lennék. Ez egyszerre dühít és fáj. Mintha egy fal lenne közénk építve, és én kívül rekedtem volna.-Jaja.Dalma az előbb verte meg Jeremy-t sakkban.Szépen játszott. Nem is tudtam, hogy ez a lány egy őstehetség. Dalma nem árulta el, ki volt a mestere!- árulja el Balázs lelkesen.Balázs dicsérete jól esik, de nem teljesen. Tudom, ki volt a mesterem. Tudom, hogy Erik tanított meg sakkozni. Ő volt az, aki időt szánt rám, aki türelmesen magyarázta el a lépéseket, stratégiákat. A közös órák, amiket a sakktábla felett töltöttünk, most olyan távolinak tűnnek, mintha egy másik életben történtek volna.Erik egy pillanatra rám néz. A tekintete éles, de üres. Nincs benne semmi melegség, semmi, ami arra utalna, hogy valaha is közel voltunk egymáshoz. Az arcán halvány, keserű félmosoly jelenik meg, ami inkább gúnyos, mintsem barátságos.Összeszorul a torkom,és érzem, hogy a könnyek már ott gyülekeznek a szemem sarkában, de nem hagyhatom, hogy kibuggyanjanak. Nem itt, nem most.Ő volt a mesterem... Erre gondol most. Tudja, hogy én is tudom, és talán pont ezért mosolyog így. Egyetlen szó nélkül tud bántani. Egyetlen pillantásával képes úgy megsebezni, hogy azt érezhetem, mintha a bőrömet vágnák. De nem akarom, hogy ezt lássa rajtam. Nem akarom, hogy tudja, mennyire fáj.Felemelem az államat, és próbálom összeszedni magam. Valamit mondanom kell, de a szavak nem jönnek. Mintha a gondolataim is elakadtak volna a torkomon.Csak ülök ott, némán, és nézem őt, ahogy beszélget Balázzsal, mintha én itt se lennék.Talán tényleg így van. Talán már soha többé nem leszünk úgy, mint régen. Talán már örökre külön utakra léptünk, és hiába próbálok újra közel kerülni hozzá, nem fog sikerülni. De nem akarom elfogadni ezt. Nem akarom elhinni, hogy minden, amit együtt felépítettünk, minden, amit együtt felépítettünk,csak úgy eltűnt.Vissza kell fognom magam, hogy ne ordítsak rá, hogy ne kérdezzem meg: miért? Miért kellett ennek így történnie? Miért nem néz rám? Miért nem beszél velem? De tudom, hogy hiába is kérdezném, nem kapnék választ. Erik nem az a fajta, aki megnyílik. Ő mindig is rejtély marad, egy megoldhatatlan feladvány, egy sakkjátszma, amit talán soha nem nyerhetek meg.

Már ket órája sakkozunk, és úgy érzem, hogy nyeregben vagyok. Az első néhány lépés után sikerült néhány erős figurát leszednem Erik oldaláról, és bár ő mindig előre lát néhány lépést, most mintha direkt hagyná, hogy én irányítsam a játékot. Szinte látom magam előtt a győzelmet, érzem a diadalt. Mégis, valami nincs rendben. Erik nyugodt, túlságosan is az. Nem úgy viselkedik, mint aki hátrányban van.Minden alkalommal, amikor lépek, Erik azonnal válaszol. Mintha előre tudná, mit fogok tenni. Egyre inkább úgy érzem, hogy egy láthatatlan kötélen rángat előre, egy olyan út felé, amelynek a végén ő már régóta ott vár. De nem adom fel. Küzdeni fogok.Közben észreveszem, hogy Erik figyelme megváltozik. Nem csak a táblát nézi, hanem engem is. A szemével követ, mintha minden rezdülésemről tudni akarna. Aztán egy pillanatra rám néz, úgy, ahogyan régen: tele csodálattal, es szerelemmel. Ez a pillantás teljesen kizökkent. Összezavar. A fejemben száguldanak a gondolatok, próbálom újra összerakni a következő lépésemet, de valahogy minden elhomályosul.Ülök a széken, ujjaim a bábukon, de nem tudom, hova lépjek. Mintha hirtelen minden megállt volna körülöttem. A kezem remeg, a lélegzetem elakad. Hallom, ahogy Erik halkan megkérdezi:-Minden rendben Dalmácska?- Az a lágy mosoly az arcán... Szinte elolvadok tőle.Nem tudok megszólalni, csak ülök ott, tehetetlenül.Erik nyugodtan vár. Szeme sarkában ott a mosoly, amelyet annyira szeretek – és annyira gyűlölök is, mert mindig ez a mosoly, amellyel megnyer minden vitát, minden játékot. Azt hiszem, most is ezt csinálja. Csapdába csalt.Ahogy végignézek a táblán, egy pillanatra mindent tisztán látok. Ott vannak az ő bábui, szinte körülzárják az enyéimet. Nincs menekvés. Bástya fenyegeti a királynőmet, a lova az én királyomat támadja. Minden lépés, amit eddig megtettem, végig az ő irányítása alatt állt. Én végig azt hittem, hogy nyerésre állok, de valójában az elejétől kezdve ő vezetett. Csapdába ejtett. Nem tudok lépni. Patthelyzet van. Erik nyert.A torkom elszorul, és hirtelen elönt a düh. Hogyan lehettem ennyire ostoba? Hogyan hagyhattam, hogy így becsapjon? Felpattanok a kanapéról, és dühömben lerántom a sakktáblát az asztalról. A bábuk szétszóródnak a padlón, mindenki felém néz, de nem érdekel. Nem tudom megállítani a könnyeimet. Gyorsan megfordulok, és elrohanok a mosdó felé.Amikor belépek,azonnal becsapom magam mögött az ajtót.Könnyek csorognak végig az arcomon, a kezemmel törölgetem őket, de csak még jobban elkenem a sminkem. Dühös vagyok. Erikre. Magamra. Miért kell neki mindig nyernie? És miért érzem magam mindig ennyire kicsinek mellette?Leülök a kád szélére, és próbálom visszanyerni a lélegzetem. Az agyam zakatol, próbálom kitalálni, hogyan kezeljem ezt az egész helyzetet. Nem akarok visszamenni. Nem akarom látni a többiek arcát, ahogy értetlenkedve bámulnak rám. Nem akarom látni Erik diadalittas mosolyát sem.Hallom, ahogy a mosdó ajtaja kinyílik. Erik lép be. Felnézek rá, és látom, hogy nem mosolyog. Aggodalom ül az arcán. Közelebb lép, és óvatosan leül mellém. Nem szólal meg azonnal, csak figyel. Én is csendben vagyok, de a düh még mindig tombol bennem.-Dalma.-szólal meg végül halkan.-Sajnálom, ha megbántottalak. Nem akartam.-mondja lágyan.Megbántott? Ez a szó visszhangzik a fejemben. Ő nem érti. Nem érti, hogy nem maga a vereség bánt, hanem az a mód, ahogyan elvesztettem. Az, hogy azt hittem, én irányítok, de végig csak játszott velem. Mindenben:Kírával kavart,és kitudja, lehet,hogy már együtt is vannak.-Miért csinálod ezt?- kérdezem halkan, a hangom rekedt a visszafojtott könnyektől. -Miért kell mindig győznöd?-kérdezem sírva.-Tudod,amikor szakítottunk,egyből összemelegedtünk Kírával.-kez bele Erik.-Remek.-sóhajtok fel,mivel egy cseppet sem érdekel.-Te meg... Kíra?-nyögöm ki, mintha bármiféle válasz enyhíthetné a mellkasomra nehezedő nyomást. Erik azonnal válaszol, mintha valami magyarázatra vártam volna, amiben nincs semmi értelem.-De már nem vagyunk együtt, két hónapig bírtuk. Eléggé idegesítő volt. Folyton Jeremy után áhítozott.-mondja zsebrevágott kezekkel.Amikor Erik bevallja, hogy összejött a húgommal, Kírával, hirtelen megfagy körülöttem a levegő. A kád szélén ülök, de azonnal felpattanok, és érzem, hogy a mellkasom szorítani kezd. A légzésem felgyorsul, mintha nem kapnék levegőt. Már megint pánikroham... Itt van, megint itt van. A tüdőm egyre jobban összeszorul, és a szívem olyan erősen kalapál, mintha ki akarna törni belőlem.Erik azonnal mellém lép, és látom az arcán, hogy megijedt.-Csak lélegezz.-mondja halkan, és megpróbál megfogni, hogy valahogy megnyugtasson.-Ne érj hozzám!- zihálom, és érzem, hogy egyre jobban rosszul vagyok. Mintha a szavai csak még inkább megfojtanának, mintha nem értené, mennyire fáj, amit most mondott.Miért kellett ezt elmondania?Hiszen tudja jól,hogy mennyire fáj ez nekem.-Nem veheti el... Jer már az enyém... és... szeretjük egymást.-suttogom, miközben a torkomban gombóc nő. Erik leültet vissza a kád szélére, és próbál nyugtatni. A keze most a vállamon pihen, és a szavai lassan hatolnak be a tudatomba.-Itt vagy a fürdőben, és én is itt vagyok veled.-mondja lágyan, de határozottan. A hangja mély, meleg, és valahogy kezd átjárni a nyugalom. -A nap lassan lemegy, mindjárt beesteledik, te pedig itt vagy velem a fürdőben.-Ahogy beszél, ahogy az apró részleteket ecseteli, érzem, hogy a mellkasom lassan leenged, mintha valami nehéz láncokból szabadulnék meg.Kezdek jobban lenni. Az ő szavai valahogy visszarántanak a valóságba. Az izmaim elernyednek, a légzésem lassan visszaáll a normális ritmusba. A pánik, mint valami hirtelen jött vihar, lassan elcsendesedik.-Ezt honnan tudod?-kérdezem tőle.-Pár éve nekem is volt hasonló.Egyik barátom mutatta,mivel Ő is ebben szenvedett.-meséli.A szívem egy pillanatra megolvad, mint a jég, és érzem, hogy együtt érzek vele. Hiszen mindketten ugyanazon mentünk keresztül.Lassan megérintem az arcát. Az érintésem gyengéd, mintha féltem volna, hogy elutasít.Ő is meglepődik, de nem húzódik el. Lassan, mintha időt adnánk magunknak, hogy felfogjuk, mi történik, a száját az enyémhez érintem. A csókunk lágy, szinte álomszerű. Olyan rég volt már, szinte el is felejtettem, milyen érzés, amikor így megérint.A férfi ajka puha és forró, és amikor megcsókolom, mintha minden fájdalmam, minden zavarodottságom egy pillanatra elpárologna.Erik keze lassan a derekamra siklik, és határozott mozdulattal közelebb húz magához. A testem az övéhez simul, és egy váratlan, szenvedélyes mozdulattal a fürdőszoba hideg falához nyom.A fal hidege éles ellentétben áll testünk hevességével.Automatikusan felhúzom a lábam, és átkulcsolom a derekát, hogy még közelebb legyek hozzá. Minden mozdulatunk egyre hevesebb és vágyakozóbb, mintha csak most fedeznénk fel egymás valódi érzéseit. A csókjai mélyek és követelőzőek, mintha csak most csinálnánk először.Az ujjaim az ingébe kapaszkodnak,és oldalra fordítom a fejem,hogy hozzá férhessen a nyakam ívéhez.Az egyik kezével elindul felfelé a combomon,majd a szoknyám alá nyúl.Én pedig elengedek egy elfojtott remegő sóhajt.A teste minden lélegzetvételével hozzám simul, és amikor a kezével elindul felfelé a combomon.Lassan és érzékien mozog, minden érintése olyan, mintha csak fokozná a köztünk lévő feszültséget.-Erik..-nyöszörgöm halkan,Ő pedig továbbra is ingerel engem.-Ne hagyd abba.-suttogom.A csókunk még szenvedélyesebb, még követelőzőbb. Erik válaszként mélyen felmordul,és még jobban a falhoz nyom.Az egyik kezével a hajamba túr, és finoman meghúzza, hogy a fejem hátra billenjen.-Sosem fogom tudni abbahagyni,ezt sose feledd.-mondja rekedten.Az egyik keze a hátamra csúszik, ujjai gyengéden masszírozzák a bőrömet, miközben másik keze egyre lejjebb vándorol a csípőmön. Minden érintése perzselő vágyat kelt bennem, amitől elgyengülök, és még jobban Erikhez simulok.-Ez a pillanat...a miénk..-suttogja a fülembe, miközben a csókjai újra és újra megtalálnak.-Senki másé nem lehetsz,csak az enyém.-búgja negédesen.Keze lágyan siklik le a combomra, majd megemel, és a lábaim ösztönösen fonódnak köré. A teste az enyémhez préselődik, a fal a hátam mögött stabil támasztékot nyújt. Légzésünk gyorsabbá és szaggatotabbá válik, ahogy az ajkaink újra és újra találkoznak, mindegyik csók mélyebb, éhesebb az előzőnél. Az érzékeink percről percre kiélesednek, szinte hallani lehet, ahogy a vágy fellobban körülöttünk.Erik lehúzza rólam a bugyimat,és fentről lefelé elkezdi csókolgatni a testemet.Amikor letérdel elém,azonnal elkezdi kényeztetni a puncimat.Halk sóhajt hallatok, majd gyorsan a számhoz kapok, nehogy lebukjunk.Erik megfogja a két fenekem,és a nyelvével egyre jobban ingerel engem.Az ölemben gyűlő forróság majd szétfeszít,közben érzem,hogy nemsokára szét fogok robbanni.Erik időnként felnéz,majd az ujjával belém hatol,amitől összerándulok a kéjtől.-Elég gyorsan benedvesedtel csak úgy élvezem a nedűt.-pihegi,majd folytatja a nyalást.Párszor megremegtem a nyelvétől,és amikor bekapta a pulzáló csiklómat,abban a pillanatban elöntött a mámor.-Jesszus Erik!-próbáltam suttogva mondani a nevét,de szerintem már majdnem felkiáltottam a gyönyörtől.Érzem,hogy az arcom lángol,és a tagjaim elernyednek.Pihegve térek magamhoz,miközben Erik felkel a földről és azonnal megcsókol.Aztán váratlanul valaki bekopogtatott.Egymásra néztünk,és gyorsan felhúztam a bugyimat.Jesszus ki lehet az? Alig bírok észhez térni az előző orgazmus élmény miatt.Erik csillogó és éhes szemekkel néz rám,majd az ajtó felé fordítja a fejét.-Majdnem lebuktunk bébi.-suttogja.Elmosolyodik, majd hirtelen, minden átmenet nélkül, megcsókol. A csókja heves, szenvedélyes, mintha még nem volna elég számára, ami az előbb történt. Az ajkaim ösztönösen válaszolnak, miközben az ujjaim a nyaka köré fonódnak. Szinte érzem a szívem dobogását a torkomban.Ismét kopogást hallunk, és egymásra nézve mosolygunk.Azonnal tudom, hogy cselekedni kell. Kapkodva felhúzom a szoknyamat, és próbálom rendezni a gondolataimat. Jesszus, ki lehet az? Erik egy gyors mozdulattal magára kapja az ingét, és megigazítja a frizuráját a tükörben, mintha semmi sem történt volna. Én közben a kád szélére ülök, próbálom lecsillapítani hevesen kalapáló szívemet, és normalizálni a légzésemet.Erik rám mosolyog, és kacsint egyet, ami annyira szexis és magabiztos, hogy a pillanatnyi pánik szinte eltűnik. De csak szinte. Még mindig érzem a késztetést, hogy folytassam vele ezt az egészet, de most normálisnak kell tűnnöm – már amennyire ilyen extrém helyzetben lehet. Megigazítom a szoknyámat, megköszörülöm a torkomat, és leülök a kád szélére. Gyorsan úgy teszek, mintha rettenetesen szomorú lennék.Végül Erik az ajtó felé lép, és halkan kiszól:-Gyere!

Egy rövid pillanatnyi csend után lassan kinyílik az ajtó, és Jeremy lép be a fürdőszobába. Azonnal érzem, hogy megfeszülnek az izmaim, és a testem megint remegni kezd, de most már nem a vágytól, hanem az uto zengeseitol. Jeremy tekintete körbejár, majd megállapodik rajtam. Az arca semleges, de a szemeiben gyanakvás bujkál.-Minden rendben?- kérdezi, és gyanakodva a szemembe néz.-Aham!-válaszolom röviden, megpróbálva természetesnek tűnni. A szívem majd kiugrik a helyéről, és érzem, hogy forróság önti el az arcomat. Erik közben mintha semmi sem történt volna, lazán az ajtó felé indul, de Jeremy nem hagyja annyiban. Az ajtófélfának támaszkodva keresztbe fonja a karjait, és mély, vizslató pillantással figyeli Eriket.-Azt látom.- mondja, és a hangjában van valami fenyegető. Erik csak mosolyogva rám biccent, majd lassan kisétál a fürdőből. A légkör egy pillanatra még feszültebbé válik, ahogy Jeremy rám néz. Én próbálok úgy tenni, mintha minden rendben volna, de tudom, hogy ez nem olyan egyszerű.Jeremy elém áll, és továbbra is gyanakodva méreget.-Minden oké, szívem?-kérdezi, és a szemei most már inkább kíváncsiak, mintsem haragosak.Egy pillanatra levegőt is alig kapok, de aztán összeszedem magam. Nem akarom, hogy bármit is észrevegyen.-Persze, gyere, menjünk!-mondom neki, a legboldogabb mosollyal az arcomon, amit csak magamra tudok erőltetni.Gyorsan odahajolok hozzá, és egy rövid csókot adok neki, mintha ez mindent elfeledtetne vele. Jeremy látszólag megnyugszik egy kicsit, és bólint. Bemegyünk a nappaliba, és helyet foglalunk. Az előbbi pillanat intenzitása még mindig a testemben lüktet. Jeremy leül a kanapéra, és meghúzódik, én pedig az ölébe helyezkedem, körbefonva a nyakát. Egy percre sem engedhetem meg, hogy Jeremy rájöjjön, mi történt valójában.

Kézen fogva sétálunk fel Jeremy-vel a szobámba.Amikor megérkezünk becsukom az ajtót, egy pillanatra megállok, majd szusszanok egyet. A szívem még mindig zakatol, de ezúttal nem Jeremy miatt, hanem Erik miatt.Végre újra egymásra találtunk, és ettől olyan boldogság tölt el, amit már rég nem éreztem. De most,hogy itt van Jeremy,minden kezdődik előről. Újabb bonyodalom, újabb csavar az életemben.Mintha egy végtelen körforgásba kerültem volna, ahol mindig ugyanazok az arcok tűnnek fel, és egy soha véget nem érő spirálban forognék.A szekrényhez lépek, előveszem a kedvenc pizsamámat, és gyorsan átöltözöm. A tükörben látom magam: az arcom kipirult, a szememben valami furcsa csillogás.Erik ugrik be elsőként.Hiszen miatta ragyogok ennyire.Az elmúlt hetek annyi bizonytalanságot hoztak, de most végre ott van a remény.Legalábbis egy ideig. Ahogy ez a gondolat átsuhan a fejemben, gyorsan elhessegetem. Nem akarom most ezt elemezni. Csak élvezni akarom ezt a pillanatot, ezt a nyugalmat, ami átjár.-Jössz?Mindjárt kezdődik a sorozat.-szólít az ágyból Jeremy.-Persze,mindjárt.-mosolygok rá a tükörből.Egy ideig csak meredek magam elé, és hagyom, hogy a gondolatok kavarogjanak a fejemben. Jeremy észre sem veszi, hogy elvesztem,de nem is baj.Ahogy lefekszünk az ágyra, és Jeremy mellém simul, érzem, hogy ez a nyugalom csak átmeneti. Vihar közeleg, és készen kell állnom rá. Minden lépés fontos, minden döntés meghatározó lesz. De most, ebben a pillanatban, csak élvezni akarom a csendet, a pillanatnyi békét.A többin majd ráér gondolkozni.