Megtévesztés Játéka 31. fejezet

A préda

Kíra

Az istálló félhomályos, hűvös levegője körülvesz, és a könnyek már rég eláztatták az arcomat. Próbálom rendbe szedni magam, de a belső vívódás, ami tombol bennem, nem hagy nyugodni. A nyergeket pakolom a polcra, de minden mozdulatom tele van dühvel és keserűséggel. Dalma ismét túllőtt a célon. Ez az egész háború Erikért annyira értelmetlen és fárasztó. Miért nem lehet egyszerűen békén hagyni? És Erik... Miért nem lát engem? Miért nem érzi, hogy itt vagyok, és csak arra vágyom, hogy figyeljen rám?Miután a nyergek mind a helyükre kerültek, az istálló levegője túl fojtogatóvá válik. Kicsit megnyugszom, de a szívem nehéz, és úgy érzem, megfulladok a gondolataimtól. Kimegyek a raktárba, ahol legalább van egy kényelmes kanapé. Leülök rá, és a fejemet hátrahajtom, hagyom, hogy az érzések lassan elárasszanak. Erik arca újra és újra felbukkan a lelki szemeim előtt, és a gyomrom összeszorul. Miért vagyok ennyire ostoba? Miért engedem, hogy így hasson rám?Hirtelen felugrom, amikor az ajtó nyikorgása megtöri a csendet. Az első pillanatban a szívem kiugrik a helyéről, de aztán látom, hogy Erik az. A látványa egyszerre megnyugtat és feldúl. A hangja mély és komoly, amikor megszólal.-Mindenhol kerestelek. Gyere vacsorázni.-közli velem, mintha csak egy egyszerű utasítást adna.-Nem vagyok éhes.-sóhajtom halkan, de a hangomban ott van a fájdalom. Talán észreveszi, talán nem.Erik közelebb lép, és a szemében valami furcsa fény csillan. -Miért?-kérdezi, és a hangjában él érződik.Megijedek, de egyben furcsán vonzódom hozzá. A közelsége mámorító, a friss szappan illata betölti a levegőt, és legszívesebben beletúrnék a hajába. Ahogy figyelem őt, az ajkamba harapok, hogy ne mondjak vagy tegyek valami butaságot.-Ne harapdáld a szádat.-sziszegi Erik halkan.-Mert akkor?-kérdezem merészen, próbálva visszafogni a remegő hangomat.Nem válaszol. Csak elkap és leültet maga mellé a fotelbe, de mielőtt bármit tehetnék, már a térdére fektet. A helyzet annyira váratlan, hogy csak pislogok. Az ajkaim elnyílnak a meglepetéstől.-Tudod, van olyan, hogy házirend. Azt teszed, amit mondok.-mondja kimérten, de a szemeiben látom a kihívást. Egy pillanatra nem tudom, hogy komolyan beszél-e, vagy csak játszik velem.Felnevetek, és a nevetésemben ott van minden felgyülemlett feszültség. Nem tudom, mit akar tőlem, de a helyzet abszurd, és valahol mélyen élvezem ezt a fura játékot.Erik végigsimít a hátamon, és a bőröm alatt minden idegszál felébred az érintésétől. Megborzongok, mintha egy hideg fuvallat simított volna végig a gerincemen. Aztán érzem, hogy gyengéden rácsap a fenekemre. Nem fáj, inkább csak egy kis figyelmeztetés, és a meglepettségtől újra felnevetek.-Au! – nevetek fel, de a hangomban nincs valódi sértődés.Erik elmosolyodik, de a szemei még mindig komolyak.-Nem tudod, milyen veszélyes játékot játszol, Kíra.-mondja halkan, és az ujjai még mindig a hátamon siklanak fel-alá.-Miért? Mert nekem nem szabadna itt lennem?-kérdezem kihívóan.-Mert csak a nővérem érdekel?-incselkedem.A szavak kiszabadulnak belőlem, és azonnal meg is bánom őket. Túl őszinte voltam, túl kiszolgáltatott. De Erik arca nem változik, csak egy árnyalatnyit lágyul meg a tekintete.-Te is tudod, hogy ez nem igaz.-válaszolja csendesen, és a hangjában van valami, amit nem tudok megfejteni.-De talán jobb lenne, ha nem próbálnád ennyire feszegetni a határaidat.-mormogja.Erik közelebb hajol, az ajka szinte az enyémhez ér, de nem csókol meg. A forró lehelete éri az arcomat, és ez a közelség őrjítő. Minden lélegzetvétele belőlem is egy sóhajt kényszerít ki. Az ajkaim kiszáradnak, ahogy vágyom az érintésére.-Azt hiszem, ideje eldöntenünk, mi is történik köztünk.- suttogja, és a hangja mély és bársonyos, mintha közvetlenül a fülembe beszélne. A teste szinte hozzám simul, és érzem, ahogy az izmai megfeszülnek minden egyes szónál.A keze most már nem csak a hátamon jár, hanem finoman a derekam köré fonódik, és lassan húz magához. Az érintése határozott, de mégis gyengéd, mintha pontosan tudná, hogyan érintsen meg, hogy a lélegzetem is elakadjon.-Mi van, ha nem akarom, hogy vége legyen ennek a játéknak?-kérdezem merészen, és az ajkaim szinte súrolják az övét.Erik szemeiben látom a lobogó tüzet, és az ujjai a derekamról lassan feljebb siklanak, egészen a tarkómig. Érzem, ahogy a bőre alól áradó meleg minden porcikámat átjárja, és a testem minden egyes pontja reagál rá. Az érintése egyszerre megnyugtat és felgyújt bennem valami ismeretlent.-Vigyázz, mert könnyen megégetheted magad.-súgja Erik, és most már az ajka az arcomat éri, finoman, épp csak érintve, mintha egy lágy szellő simítaná végig.Erik nem vár tovább. Az ajkai végre találkoznak az enyémekkel, először csak finoman, majd egyre türelmetlenebbül és követelőzőbben.-A tűzzel játszol, Kíra.-mondja újra, de most már egy mosollyal az arcán, ami egyértelművé teszi, hogy élvezi a játékot. Én pedig csak egy dolgot tudok: talán megéri hagyni, hogy ez a tűz teljesen felemésszen.-Akkor játszunk tovább!-mondom neki,majd lemászok az öléből és azonnal elé térdelek.Erik hirtelen megdermed,amikor kihámozom a nadrágját.Amikor meglátom a farkát,egyből megnyalom a szám szélét,majd azonnal munkához látok.Először a kezemmel,majd a számmal munkálkodom.Közben hallom Erik remegő sóhaját,közben én is kezdek beindulni.Néha felnézek rá,és elégedetten folytatom és pumpálom belé az életet.-Egek!Kíra!-nyögdécsel,és már érzem,hogy mindjárt el fog menni.Tudom,hogy bejön neki,mert Jeremy is imádja ezt.Párszor cuppantok rajta,és érzem,hogy megtölt.Erik hatalmasat élvez,én pedig elégedetten nézek fel rá.Mielőtt észhez térnék,a férfi felkap a földről és azonnal megcsókol.-Mit teszel velem?-hörögte.-Te mit művelsz velem?-kérdezek vissza,majd látom,hogy a jobb kezével elkezdi ingerelni a puncimat.-A szex számomra olyan,mint a sakk:mindent beleadok.-búgja a fülembe.-Akkor adj bele mindent.-pihegem,és hagyom magam.Aztán megfog a derekamnál és az ölébe ültet.ovatosan belém hatolt,szépen lassan,érzékkel.Felszisszentek a jóleső érzéstől,mint mindig most is kitölt engem.Tövig ráültem és lassan mozogni kezdtem rajta.Erik egyből felnyögött,és erősen fogta a csípőmet.-Nagyon nedves vagy.-búgja a férfi,én pedig egyre gyorsabban veszem a tempót.Hiszen Dalma bármikor gyanút foghat,és nem akarom,hogy lebukjunk.Közben Erik mindenhol simogatott,a mellemtől a nyakamon át.Élveztem minden érintését,és hagytam,hogy bele harapjon a mellbimbómba.Az enyhe fájdalomtól felsikkantottam,majd Erik befogta a számat.Aztán egymásra mosolyogtunk.Az egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, és közel húzodtam hozzá, ő pedig az egyik kezét a derekam köré fonta,és úgy szorított magához.Már elég közel jártam a csúcshoz,mivel éreztem,hogy minden izmom megfeszül.-Ne hagyd abba!-kiabálom ismét,Erik megint befogja a számat.Egyre gyorsabban ugrálok a farkán,mindjárt itt a vég.Majd pár pillanat múlva hatalmas orgazmus csapott le rám.Remegve élveztem el Erik ölében,közben szorosan fogtam a kezem a vállán.Tetőtől talpig átjárt a hullámzás,és nem akartam,hogy vége legyen.A férfi előre nyúlt és a csiklómat izgatta,majd kis idő múlva újból átsöpört rajtam a gyönyör,mint valami hurrikán.Ez még jobban megrengette a világomat,és azt hittem menten elájulok.Görcsösen kapaszkodom Erik vállába,majd elernyedek.-Gyerünk bébi,ott van még benned.-pihegi,miközben az ujjaival a puncimmal játszik.-Ez..nem..lehet…-nyöszörgöm,de mégis volt még egy.Amiről én nem tudtam.Soha életemben nem éltem át háromszoros kéjt.Kimerülten borulok Erik mellkasára, közben kapkodva veszem a levegőt.-Ez isteni volt.-mondom neki,majd kiszállok az öléből.Erik is felkel a kanapéról és felöltözik.Majd hirtelen elkap engem a bűntudat.A nővéremre gondoltam,és most fogom fel mekkora hibát vétettem.Lefeküdtem a pasijával ezúttal is másodszor.Oldalra pillantok,és meglátom Erik ragyogó mosolyát.Elhúzom a szám,és felkapom a felsőmet a földről.-Máskor is megismételhetjük.-vigyorog rám.-Ez csak rajtad múlik.-kacsint rám.Felveszem a pulcsimat és megigazítom magamon.Soha többé nem akarok Erikkel viszonyt folytatni.Mélységesen bánt, hogy így alakult. Belenézek a tükörbe, és szinte fel sem ismerem magam. Mit keresek itt? Hogy jutottam idáig? Jeremy... Őt szeretem, ő életem szerelme. A vőlegényem. Nem akarok hazudni neki, nem akarok kettős életet élni. Elég volt. Mély levegőt veszek, és elfordulok. Erik a kanapén ül, mintha várna valamire. Nem látom az arcán a bűntudatot vagy a megbánást, amit én érzek.-Soha többé.- mondom végül halkan, de határozottan. Erik felnéz rám, a szemében érdeklődés csillan. -Nem akarok többé veled viszonyt folytatni.-fejezem be a mondatot,közben gombóc gyűlik a torkomban.Erik meglepődöttnek tűnik, de csak egy pillanatig. Aztán elmosolyodik, mintha csak egy viccet hallott volna.-És miért nem?-kérdezi könnyedén, mintha ez egy hétköznapi beszélgetés lenne.-Mert Jeremy-t szeretem.-válaszolom keményen, a tekintetem egyenesen az övébe fúrom. -Ő a vőlegényem.-Erik feláll, lassan, nyugodtan, és közelebb lép hozzám. A szívem hevesen ver, de nem a vonzalomtól. Hanem a düh és a bűntudat keveréke ez.-De azért köszönöm, hogy itt voltál, amikor Dalma nehéz időszakon ment át.- mondja halkan, és egy pillanatra elmosolyodik, mintha valami szentimentális dolgot mondott volna.A szavai azonban csak olajat öntenek a tűzre. Azonnal elönt a harag, és mielőtt tudatosulna bennem, mit teszek, a kezem lendül. Hangosan csattan az arca a tenyereim alatt, a hang visszhangzik a szobában. Erik arcán megfagy a mosoly, a tekintete most komolyabb, de még mindig nem látom benne a megbánást.-Ez nem volt szép tőled!Csoda, hogy eddig nem árultam el Dalmának! -kiáltom dühösen.-Hogy mondhatsz ilyet? Tudod te, mekkora fájdalmat okoznánk, ha tényleg kiderülne a viszonyom veled? Nemcsak Dalma, hanem Jeremy is sérülne!-teszem hozzá.Erik hallgat, csak néz rám. Az arca kemény, de a szemei élénken csillognak. Mintha szórakoztatná a dühöm.-Egyébként meg.-folytatom, szinte már kiabálva .-nem tetszel.Hazudok. Mindketten tudjuk, hogy hazudok. Erik csak legyint, mintha semmiség lenne az egész.-Akkor nem feküdtél volna le velem az előbb.-mondja, és kaján vigyor terül el az arcán.Érzem, ahogy a vér az arcomba szökik, a szégyen és a harag olyan erővel önt el, hogy alig bírok lélegezni. Ez a férfi... ez az arrogáns, öntelt mosoly! Megalázó, hogy ebbe a helyzetbe kerültem, és Erik arcán látom, hogy ő ezt pontosan tudja. Nem érdekli, hogy mit érzek, nem érdekli, hogy mit tettünk. Csak a saját érdeke érdekli.-Utállak!-mondom remegő hangon, és érezhető benne a belső harc, amit vívok magammal.Gyorsan felöltözöm, a mozdulataim kapkodóak és ügyetlenek, de nem érdekel. Csak el akarok tűnni innen, minél távolabb Eriktől, a kis háztól, és mindentől, amit ez a hely jelent. Ahogy kinyitom az ajtót, Erik utánam szól, de nem figyelek rá. Nem akarok többé hallani a hangját. Kirohanok a kis házból, az ajtót olyan erővel csapom be magam mögött, hogy beleremeg az egész épület.

Odakint a friss levegő elönti a tüdőmet, és csak akkor érzem, mennyire összeszorult a mellkasom. Futni kezdek,csak tűnjek el minél messzebbre innen. Nem tudom, hová megyek, de egy dolog biztos: Jeremy-t választom. Vissza kell találnom hozzá. Meg kell neki mondanom az igazat, mindent. A szívem zakatol, mintha ki akarna szakadni a mellkasomból, és a könnyeim végig folynak az arcomon, de most nem számít. Csak az számít, hogy visszataláljak Jeremy-hez, hogy megmentsem a szerelmünket.A buszmegállóhoz megyek,és várom a következő járatot.Még nyolc perc.Tökéletes.

Amikor végre hazaértem Jeremy lakásához,a kezem remegett, miközben a kulcsot kerestem a táskámban.A buszút hazafelé örökkévalóságnak tűnt, a gondolataim kisze-kuszák.A bűntudat pedig ezer fokon égette a mellkasomat.Amint beléptem, láttam, hogy Jeremy már ott állt a nappaliban, az ablak mellett. Rám várt. Ahogy találkozott a tekintetünk, az arcán tükröződő aggodalom összeszorította a szívemet. Megsem érdemlem Őt.Nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Megtorpantam egy pillanatra, de aztán elszántan rohantam felé. Mielőtt még bármit mondhatott volna, beleborultam a karjaiba, és hangosan sírni kezdtem. A szívem szakadt meg minden egyes zokogással, ahogy a bűntudat egyre jobban rám nehezedett. Jeremy finoman végigsimított a hajamon, és nyugtatóan próbált átölelni.-Mi a baj, Kíra? Megijesztesz.-kérdezte óvatosan, ahogy elhúzódott egy kicsit, hogy a szemembe nézhessen.Éreztem, hogy szólni kellene, el kellene mondanom mindent, de a szavak nem jöttek ki. -Én… én… -hüppögtem, de a torkom összeszorult. Hogyan mondhatnám el neki, hogy megcsaltam? Hogyan bírná elviselni?-Kíra, szívem.-szólt ismét gyengéden, próbálva megnyugtatni.Ahogy a szemébe néztem, az én szememben is megcsillant a könny. Én pedig árulónak éreztem magam. Minden hazugság, amit most még elmondhatnék neki, csak még nagyobb terhet rakna ránk.Végül hirtelen mozdulattal megemeltem a kezem, és lehúztam az ujjamról a jegygyűrűmet. Jeremy szeme elkerekedett,majd értetlenül nézett rám.-Kíra!- kiáltott utánam, amikor felálltam, és elkezdtem a hálószoba felé lépkedni.Zokogva kezdtem el pakolni a bőröndömbe, képtelen voltam tisztán gondolkodni. Minden ruhadarab, amit bepakoltam, mintha súlyosabbá tette volna a bűntudatomat. Jeremy nem értette, mi történik, miért teszem ezt.-El... elmegyek... egy szállodába…- nyöszörögtem, miközben a kezeim remegtek.-De Kíra, mi a baj? Minden ok nélkül itt hagysz? -kérdezte kétségbeesetten. A hangja tele volt fájdalommal.-Kérlek, ne kövess! Hagyj magamra!-sírtam ki végül, és a szívem összeszorult. Hiszen szeretem őt. Mindennél jobban. De mit ér ez most már?Jeremy megfogta a karomat, és magához rántott, nem engedett elmenni.-Mondd el!- kérlelt, és láttam, hogy az ő szeme is könnyben úszik. Ahogy egymás szemébe néztünk, láttam benne a fájdalmat. Miattam tört össze.-Jer... Megcsaltalak. Érted? Nem érdemellek meg!- tört ki belőlem a vallomás. Szinte láttam, ahogy ez a pár szó mégjobban összetöri őt. Az arca eltorzult, a fájdalom szinte tapintható volt.-Ki volt az?-kérdezte, a hangja mély, tele dühvel és csalódással.A válasz megakadt a torkomon. Nem tudtam kimondani. Mielőtt bármit mondhattam volna, a telefonom kijelzője hirtelen felvillant az asztalon. Egy hívás érkezett, és Jeremy összerakta a képet. Láttam a szemében a felismerést, azt a szörnyű igazságot, ami már nem volt elkerülhető.-Ő volt?-kérdezte dühösen, a hangja már nemcsak fájdalmat, de haragot is tükrözött.Bólintottam. Jeremy keze lehanyatlott, és elengedett. Az arca kifejezéstelen lett egy pillanatra, majd hirtelen felkapta a telefonomat, és mérgében eldobta a szoba másik végébe. A telefon hangosan csattant a falon, majd darabokra tört.-Jeremy, kérlek... - kezdtem, de a hangom elhalt. Láttam a dühöt és a fájdalmat a szemében. Megértettem, hogy ez most több annál, mint amit valaha is helyre lehetne hozni.Lassan léptem hátra, felvettem a kabátomat, és kihúztam a bőröndömet a szobából. A lépteim nehezek voltak, mintha minden egyes mozdulattal egyre mélyebb sebet ejtenék rajta és magamon is. Jeremy csak állt ott, mozdulatlanul, nem próbált megállítani. Nem is volt miért. Mindketten tudtuk, hogy ez a pillanat mindent megváltoztatott. Az ajtóhoz értem, és még egy utolsó pillantást vetettem rá. Láttam, hogy könnyei végig folynak az arcán, és valami belülről szétrobbant bennem is. -Sajnálom.-suttogtam, majd becsuktam az ajtót magam mögött. A folyosó hirtelen csendessé vált, csak a saját szívverésem visszhangzott a fejemben. Elmentem. Elhagytam Jeremy-t.Hiszen megbántottam azt az embert, akit a legjobban szerettem. És most már semmi sem lesz ugyanaz.