Megtévesztés Játéka 27. fejezet

Az életünk egy villanás,rohanó száguldás

Dalma

A szobában lebegve ébredek, mintha valami álomban lennék.Fények villannak a szemem előtt, és fájdalom szúr bele a fejembe. Valaki a szemembe világít egy apró zseblámpával. Az orvosok körülöttem mozognak, fel-alá járkálnak, beszélnek, de a szavaik alig érik el a tudatomat.Nem tudom, hol vagyok, és mi történik. A fejemben valami zúgás hallatszik, mintha valaki benyomott volna bennem egy motort.Nem tudom eldönteni, hogy ez az érzés mámoros vagy szédülök-e.Valami nem stimmel.Megpróbálom megmozdítani a kezem, de mintha ólom lenne a végtagjaimban.-Minden rendben lesz.-hallom valahonnan távolról.-A baba…- mondja egy férfi hang, de a szavak széthullanak, mielőtt teljesen megérteném. Magas vérnyomásról beszélnek. Egyre több hangfoszlány, egyre több információ, amit nem tudok feldolgozni. Mi történik?Az agyam nem tudja követni a testem reakcióit. Mi történt a babámmal? Kiabálnék, de a hang nem jön ki a torkomon. Az orvosok tovább beszélnek, de a szavak zűrzavarrá alakulnak. Minden elsötétül.

Amikor újra kinyitom a szemem, úgy érzem, mintha órák teltek volna el. Az agyam lassan tér magához, és lassan érzem, hogy a testem is követi. A kezeimben és a lábaimban még mindig nehézség van, mintha valami húzná őket lefelé. Megpróbálom mozgatni az ujjaimat, de valami idegen dolgot érzek a bőrömön. Nézem a kezem, és látom, hogy csövek lógnak ki belőle – infúziók? Minden olyan elmosódott és zavaros. Valami meleg, szúró fájdalom terjed végig az ereimen. Nem akarok ránézni a másik kezemre, de mégis megteszem. Ugyanaz a látvány fogad:csövek és tűk.A szemem lassan körbe futtatom a szobán. Minden fehér. A falak, a mennyezet, a lepedő, ami rám van terítve. Ez egy kórházi szoba. Kórházi ruha van rajtam. Miért vagyok itt? Mi történt? A fejem lüktetni kezd a kérdésektől. Megpróbálok felülni, de egy pillanat alatt visszazuhanok a párnák közé. Gyenge vagyok. Túlságosan gyenge. Mintha az életem egy darabja valahol messze maradt volna, és nem tudom visszaszerezni.Hol van Erik?Hol van Jeremy?Fel akarok kelni, de a lábaim nem mozdulnak. Fájdalom hasít belém, amikor megpróbálom megemelni őket. Valami nem stimmel. Mély lélegzetet veszek, de a mellkasom is fáj.Érzem, ahogy a csövek és damilok feszülnek a karomban, és tudom, hogy valami még mindig hozzám köt, nem enged szabadulni. Az ágy szélén ülve lassan, nagyon lassan lecsúszom a padlóra. Nincs erőm tartani magam. Csak nézek előre, de nem látok mást, csak a fényt, ami beszűrődik az ajtó résein.Minden mozdulat egy újabb fájdalom hullámot küld végig a testemen. Nem értem, mi történt velem, de tudom, hogy meg kell találnom őket. Meg kell találnom Jeremy-t és Eriket.Erőt veszek magamon, és lassan, remegő léptekkel indulok el az ajtó felé.Ahogy elhagyom a kórtermet, érzem, ahogy a lábam alól kicsúszik a talaj, mintha az erő egy pillanat alatt kiszállna belőlem. A folyosó hideg csempéi csúszósak a talpam alatt, és a világ lassan kezd összemosódni.Az agyam tompán zúg, mintha egy távoli, elhaló zajt hallanék, de a távolból valaki felbukkan. Jeremy. Ott áll, a folyosó végén, arca aggódó és fáradt, mintha hetek óta nem aludt volna. Megkönnyebbülés hullámzik végig rajtam, de mielőtt bármit is mondhatnék, az egész világ elsötétül. A lábaim végképp feladják, és érzem, ahogy megint elvesztem az irányítást a testem felett. Zuhanok. De nem a kemény padlóra esek, hanem Jeremy karjaiban találom magam, és a világ lassan, nagyon lassan elhalványul körülöttem.

Pár évvel ezelőtt…

A családi összejövetelre készülődve izgatott remegés fut végig rajtam.Hiszen ma van Balázs és Sára húszéves házassági évfordulója, és mindenki itt van, aki számít – rokonok, barátok, kollégák, akik az évek során mind részesei lettek ennek a történetnek. Ahogy lesétálok a szobámból, már hallom a nyüzsgést. A nappali zsúfolásig tele emberekkel, akik nevetnek, beszélgetnek, és én mindenkit üdvözlök, akivel csak találkozom,és egy kicsit elbeszélgetünk.Gyorsan elköszönök, miközben a tekintetek rám szegeződnek, ahogy végigsétálok a tömegen.Tudom, hogy a ruhám, amit ma estére választottam, nem mindennapi darab. Ez a csodás bordó estélyi egy magyar divattervező keze munkája, aki megálmodott egy ruhát, ami pontosan nekem való. Az anyag finoman simul a testemhez, a szín mélyen bordó, kiemeli a karcsú vonalaimat, a hátamon pedig egy merész, csipkével díszített, virágmintás kivágás húzódik. Látom, hogy sokan megállnak egy pillanatra, hogy alaposabban szemügyre vegyék. A ruha úgy omlik végig rajtam, mintha egyenesen a bőrömre festették volna. Az oldalamra omló hullámos tincseimet egy csillogó, rózsa alakú hajtű tartja kordában.Miközben végigsétálok a termen, egy pohár pezsgőt emelek el a tálcáról. A pezsgő gyöngyözése és a fülledt nyári este egyvelege valahogy tökéletesen illik ehhez az ünnepséghez. Kilépek a kertbe, ahol már javában tart a mulatság. Az asztalok roskadoznak az ételektől, a levegőt finom illatok töltik be. Körbenézek, keresve egy ismerős arcot.Tudom, hogy itt van valahol, de az a tömegben könnyen elveszhet. A pillantásom végigsiklik a társaságon, de egyszer csak érzem, hogy valaki átfogja a derekamat hátulról. A szívem egy pillanatra kihagy, de ahogy meghallom a hangját, elmosolyodom.-Ki ez a dögös csaj?-kérdezi játékos hangon Jeremy.- Nem baj, ha félrelépek egy ilyen jó nővel, mint te?-kérdezi nevetve.Megpördülök, és nevetve pillantok rá. Jeremy. Persze, hogy ő az. Ahogy meglátom az arcát, elönt a megkönnyebbülés és a boldogság.Annyira szeretem Őt!-Szia, szívem!-súgom neki, és egy gyors csókot lehelek az ajkaira. Jeremy szorosan magához ölel, és én érzem, hogy minden tökéletesen a helyén van ebben a pillanatban.A kertben lévő fények halk, meleg árnyalatban fürdetik a teret, és valahogy minden egy kicsit meseszerűvé válik. A zene, a nevetések, az italok csilingelése – minden mintha egyetlen harmóniába olvadna. Jeremy belesúg valamit a fülembe, amitől megint csak nevetnem kell, és újra megcsókolom.Jeremy karjaiban vagyok,oldalra nézek,és észreveszem Eriket. A tekintete az enyémet keresi, végigmér, és mintha valami különös fény csillanna meg a szemében. Furcsa izgalom fut végig rajtam, a gyomrom összeugrik. Nem is tudom, miért, de ösztönösen oldalra biccentem a fejem, jelezve neki, hogy találkozzunk a szökőkútnál.-Figyelj, drágám! Megyek, eszek valamit!-szólok Jeremynek, közben lágyan megcsókolom.-Oké!-bólint, és elengedjük egymást. A szívem hevesen dobog, miközben elindulok. Elsietek, mintha a mosdóba mennék, de az utolsó pillanatban elfordulok, és Erik irányába veszem az utam.Amikor megérkezek,egy pillanatra hátrálni kezdek, talán csak azért, hogy kicsit késleltessem a találkozást, hogy még egy pillanatig élvezhessem ezt a különös feszültséget. Hirtelen nekiütközöm valami keménynek, és megfordulva látom, hogy Erik az. Ott áll előttem, mosolyog rám, és szinte majd felfal a tekintetével.-Ha tudtam volna, hogy ilyen látvány fogad, előbb jövök.-mondja széles mosollyal.-Túlzol..-és érzem,hogy elpirulok.-Soha. Ezt a ruhát mintha rád öntötték volna.Bármilyen rendezvényen is vagyunk,mindig te leszel az est fénypontja.Én mondom neked.-rám kacsint.-Most már tényleg túlzásba esel Erik!-csitiom,közben jól esnek a bókjai.-Nem, csak próbálom elmondani, mennyire gyönyörű vagy.-majd felemeli az egyik kezét és megérinti a hajtűmet.-Mikor készül el a szobrod? Mert egy ilyen istennőnek helyet kell kapnia valahol.-mondja, közben vizslatja a frizurámat.-Nem nagy szám,csak egy egyszerű hajtű.-vonom meg a vállam.-Ha valaha is kételkedtél volna abban, hogy mennyire gyönyörű vagy,csak nézz tükörbe!-mondja.-Most már tényleg kezdesz zavarba ejteni!-beharapom az alsó ajkamat.-Csak kezdek? Akkor nem csinálom jól.-morfondírozik.Erre hangosan felnevetek.Nem tudom mi van vele,de ma különösen jó kedvű.-Ezen kívül van más valami,amitől ilyen jó a kedved?Mert nem csak miattam vagy ilyen.-kérdezem.Erik egy pillanatra elgondolkozik,majd megszólal:-Azt hiszem, ma tényleg jó napom van.-mondja, miközben ismét végigmér tetőtől talpig.-Fizetésemelés, új üzletkötés, és most egy gyönyörű nő.-Erik megnyalja az ajkait, és azonnal megérinti az arcomat. Forró érintése meglep,miközben izgalom fut végig rajtam. Az ujjai lassan végig siklanak az arcomon, és hirtelen közelebb húz magához. A szívem szinte kiugrik a helyéről, amikor végre megcsókol.Minden porcikám beleremeg a csókba. A testem engedelmeskedik, és a karjaimmal szorosan körbefonom őt.Nem tudom, mi történik velem, de élvezem.A csók után elváltunk,és elsétálunk a padhoz. Lassan leülünk az egyik kőből faragott padra. Érzem, hogy még mindig forr a levegő körülöttünk. Erik oldalra dől, és közelebb húzódik hozzám. A szívem még mindig gyorsan ver, az ujjaim megfeszülnek a padon. Érzem, hogy ő is izgatott, ahogy lopva végignéz rajtam.A férfi lassan közel hajol hozzám, és a tekintete egy pillanatra sem hagyja el az enyémet. Érzem a leheletét a bőrömön, és ettől az egész testem libabőrös lesz. A szívem még mindig száguld, de most már nemcsak az izgalom, hanem az ő közelsége is fűti.Óvatosan a vállam felé közelít, majd egy csókot lehel rá. Az ajkai lágyak, gyengédek, de ahogy tovább halad a nyakam felé, érzem, hogy az érintése egyre tüzesebb, szenvedélyesebb. A szájával épphogy érinti a bőrömet, majd a fogai enyhén belém marnak. Egy pillanatra elakad a lélegzetem. Mintha áramütés érne:a testem minden porcikája lángra lobban ettől a váratlan, mégis szenvedélyes gesztustól. A gyomromban mintha pillangók repkednének, és ettől az érzéstől egyszerre vagyok zavarban és valahogy mámoros boldogsággal telve.Erik nem áll meg, tovább csókolja a nyakamat, és én teljesen elalélok ebben az intim pillanatban. Az ujjaim lassan elengedik a padot, és automatikusan a karjába kapaszkodom, mintha ezzel még közelebb húzhatnám magamhoz.Az érzéseim teljesen felülírják a józan eszemet,most semmi más nem érdekel ebben a pillanatban,csak Erik.Majd hirtelen abba hagyja és felhevülten rám pillant.-De jó lenne itt a padon..-suttogja, és a szeme csillog a vágytól. Egy pillanatra el gondolkodom, mennyire könnyű lenne elveszni ebben a pillanatban, elfelejteni mindent és mindenkit körülöttünk. De mégis, valahol hátul, a tudatom mélyén ott motoszkál a realitás.-Én is…- nevetek fel halkan, a hangom rekedt az izgalomtól.-De tudod, hogy meglátnak. Nem szabad.-Erik arca egy pillanatra csalódottságot tükröz, de aztán újra elmosolyodik. Olyan huncut mosolyt villant rám, amitől az arcomon megint szétárad a pír.-Akkor később,majd találkozzunk fent.-súgja, de mielőtt válaszolhatnék, újra közel hajol, és a szája ismét megtalálja a nyakamat.-De előbb hadd kóstoljam meg a bőrödet…-folytatja, és érzem, ahogy az ajkai újra megérintik a bőröm. Az érzés még intenzívebb, még égetőbb, mint az előbb. Mintha minden idegszálam életre kelt volna, és csak őt akarná.

Lassan ébredezem az álomból.Erik arca jelenik meg előttem, és érzem, ahogy ajkai gyengéden érintik a nyakamat. A csókjai lágyak, mégis forróak, mintha egyszerre akarna elolvasztani és magához láncolni. Ez az emlék rég volt, mégis annyira eleven, mintha tegnap történt volna. Az érintése, az illata, az a mély, érzelmekkel teli pillantása… ahogy rám nézett. Édes Istenem, miért most kell mindez eszembe jusson?Próbálok felébredni, de az álmok és az emlékek összekuszálódnak a fejemben. Nem tudom eldönteni, mi a valóság és mi csak egy régi, fájdalmas álom, ami visszahúz magához.A szemeim nehezen nyílnak, mintha ólomból lennének, de végül sikerül felnyitnom őket. A kórház steril, fehér falai bámulnak vissza rám. A tudat, hogy még mindig itt vagyok, lassan visszatér, de az emlékek még mindig erősen tartanak.Oldalra nézek, és meglátom Jeremyt, ahogy mellettem ül. Az arca feszült és aggódó,mialatt rám figyel.A szemeiben látom a szeretetet, a törődést, és a fájdalmat, amit az elmúlt órák okoztak neki.Hirtelen elönt a bűntudat. A könnyeim akaratlanul is kicsordulnak, és végig gördülnek az arcomon.-Istenem, Erik.-gondolom.-Vele álmodtam, és itt van mellettem Jeremy, aki mindennél jobban aggódik értem.Jeremy odahajol hozzám, és a kezemre teszi a kezét. Finoman megszorítja, de nem szól semmit. Tudom, hogy nem akar nyomást gyakorolni rám, és ez csak még inkább összezavar. Erik... vajon mikor jön be? Vagy talán nem mer bejönni hozzám? Vagy tudja, hogy itt van Jeremy.Az érzéseim összekuszálódnak bennem, és nem tudom, hogyan tovább.Lassan felülök az ágyon, és Jeremy azonnal mellettem terem. Az aggodalom szinte tapintható a levegőben, de nem tudok mit mondani.-Hoztam neked kávét.-mondja halkan, mintha attól félne, hogy bármilyen hangos szó összetörné a pillanatot.Megköszönöm neki, és belekortyolok. A meleg, kesernyés íz végigfolyik a torkomon, és valamelyest felébreszt. De nem elég ahhoz, hogy eloszlassa az álmok utóízét.A szobában csak a monitorok halk pittyegése és a kórházi zajok távoli moraja hallatszik. Jeremy még mindig a kezemet fogja, de a tekintetét elfordítja.Muszáj megkérdeznem tőle.-Erik volt már itt?-kérdezem halkan.Jeremy lassan felém néz,és szóra nyitja a száját.-Elutazott.Nem tudom hová.Annyit mondott,hogy ez bosszúért kiált.-feleli közömbösen.A szavai úgy csapódnak be az elmémbe, mint egy villámcsapás.Bosszú? Miféle bosszú? Próbálom megérteni a helyzetet, de aztán hirtelen minden világossá válik. Erik bosszút akar állni.Két lehetőség van,hogy miért.Az első gondolatom az anyám, Emília. Erik őt okolja a baba elvesztése miatt. A másik pedig Balázs, az apám. Lehet, hogy Erik már magasabb fokozatra kapcsolt, hogy végleg tönkretegye az apám cégét, és ezzel vele együtt mindent, ami nekem fontos.Ezzel együtt engem is elpusztít.