Megtévesztés Játéka 21. fejezet

Sakura Gardens

Dalma

Ebéd közben Sára rám néz. Látom a kérdést a szemében, amit már egy ideje meg akar fogalmazni. Nem lep meg, hogy végül kibukik belőle.-Dalma, minden rendben van közted és Jeremy között? Már pár napja nem láttalak titeket együtt.-mondja óvatosan.A kérdés hirtelen és váratlanul ér, és érzem, hogy egy pillanatra megáll bennem az ütő.Gyorsan felkapom a poharamat, és nagy kortyokban inni kezdek. Az íztelen víz végigfolyik a torkomon, és egy kis időt nyerek magamnak, mielőtt válaszolnék. Sára várakozó pillantásától úgy érzem, mintha egy rendőrségi vallatáson lennék.Gyorsan mosolyt erőltetek az arcomra.-Jeremy hamarosan Londonba repül,csak ennyi.-vonom meg a vállamat.Ez az első, ami eszembe jut, és remélem, hogy kielégíti a kíváncsiságát. Sára eközben spagettit tálal magának, és csak bólint.-Ó, értem!- mondja, és közömbösen leönti a tésztát a szósszal. Ahogy egyenletesen eloszlatja rajta, megáll és újra rám néz.-És te miért nem eszel? Valami baj van?-a hangjában aggódás cseng.Azonnal rávágom, hogy nem kívánom a bolognait. Nem akarom részletezni, hogy mostanában semmi más nem esik jól, csak a fagyi. Sára megvonja a vállát, láthatóan nem érti, mi bajom lehet.-Hát akkor egyél fagyit!- forgatja a szemét, majd tovább folytatja az ebédjét.Mosolyogva állok fel az asztaltól, és elindulok a konyhába. Amint lehajolok a hűtőhöz, és a jéghideg fagyit kiveszem, hirtelen eszembe jut, hogy miért is kívánom ennyire. Várandós vagyok. Minden érzelem egyszerre önti el a szívemet: a félelem, az izgalom, a boldogság. A pultnak dőlök háttal, és lassan elkezdem kanalazni a fagylaltot.Az első falat után rögtön érzem, hogy a mennyországba kerülök. Az édes, hideg íz szétolvad a számban, és minden idegszálam feloldódik. Nem akarok mást enni. Most csak erre vágyom. Az elmúlt napok izgalma és feszültsége egy pillanatra eltűnik, és én csak élvezem a fagylalt édes ízét.Aztán lassan a hasamra helyezem a kezem, és egy mély lélegzetet veszek. Az apró élet, aki most ott növekszik bennem, minden gondolatom középpontjában van. Ahogy a kezemmel simítom a hasam, egy csendes boldogság önti el a szívem. Alig várom, hogy a kezemben tarthassam a kicsit. Hogy lássam az arcát, hogy érezzem a kis ujjait a bőrömön, hogy halljam a kis sírását,Ő lesz a mindenem,és örökké vigyázni fogok rá.Aztán Erikre gondolok,hogy milyen csodálatos apa lehetne majd belőle.Bár a múltkori eset után nem tudom,hogy mi történt vele.Úgy érzem,hogy most megfutamodott vagy valami ilyesmi.Ahogy tovább kanalazom a fagylaltot, egyre jobban érzem, hogy minden nehézség ellenére boldog vagyok.A jégkrém íze egyre inkább betölti a számat, és nem tudok nem mosolyogni. Mert most, ebben a pillanatban,szinte majdnem minden tökéletes.

A tükör előtt állva, éppen a szemceruzámmal próbálom kiemelni a tekintetemet, amikor Tita kopogás nélkül beront a szobámba. Nem zavartatom magam, unottan nézem a tükörben a testvéremet, aki sugárzóan mosolyogva lépdel felém.-Segítsek kiválasztani a ruhákat? -kérdezi izgatottan, miközben a gardróbom felé mutat.Bólintok, miközben a hajamat igazgatom, de igazából nem nagyon érdekel, melyik ruhát veszem fel. Tita gyorsan átnézi a kínálatot, és kihúz egy rózsaszín ruhát. Unottan bökök rá, anélkül, hogy igazán foglalkoznék vele.-Minden oké?-kérdezi halkan, leülve az ágy szélére. Érzem, hogy figyel engem, de nem vagyok abban a hangulatban, hogy bármit is megosszak vele.-Persze!- válaszolom, ahogy a sminkemet igazítom. A szavaim üresek, a hangom egyszerű, de mégis elég ahhoz, hogy Tita észrevegye, valami nincs rendben.-Az utóbbi időben olyan jóban voltunk, mi a baj?-faggat tovább, de én csak a tükörbe meredek, próbálom kizárni őt a gondolataimból.-Semmi különös. Csak fáradt vagyok.-mondom végül. Nem hazudok, de nem is mondok igazat. A bennem kavargó érzelmeket egyszerűen nem tudom szavakba önteni.Tita feláll, a hátam mögé lép, és finoman megpuszilja az arcomat. -Ne legyél morci, drágám!Ma csodálatos esténk lesz!-suttogja, majd kisétál a szobából. Az ajtó bezárása után mélyet sóhajtok, és folytatom a készülődést.Még szép,hogy csodálatos lesz!Kivéve,ha megint elkap majd a rosszullét.

Megérkezünk a sushi étterembe, ahol már első pillantásra is nyilvánvaló, hogy zsúfolásig tele van. Az illatok – a friss wasabi, az ecetes rizs és a nyers hal keveredése – szinte azonnal megcsapják az orromat, és valahogy mindez együtt túl intenzívnek tűnik. A zaj – nevetések, evőpálcikák koccanása, az edények halk csilingelése – áthullámzik rajtam, mintha nem is csak kívülről hallanám, hanem a testemen belül is visszhangozna.-Kislányom, de gyönyörű vagy! Egyszerűen más vagy, mint szoktál lenni!- örvendezik a nevelőapám, és érzem, hogy őszintén csodál engem. Nem sokszor hallok tőle ilyen szavakat, és ez valami furcsa melegséget áraszt bennem. Megpusziljuk egymást, de ő még mindig gyönyörködik bennem, a szeme csillog az étterem halvány, meleg fényében.-Köszönöm.- rebegem, és érzem, hogy elpirulok. Mindig is kínosan éreztem magam, ha dicsértek, főleg Balázs. Néha nehéz megfejteni, hogy komolyan gondolja-e, amit mond, vagy csak kedveskedni akar.Balázs gyorsan kiszúrja a kollégáit, és elindul feléjük. Én követem őt, de érzem, ahogy a hátamon verejtékcseppek jelennek meg a feszültségtől.-Itt vannak a kollégáim! Majd bemutatok neked pár jó arcot!-úgy kacsint rám, mintha valami titkos tervünk lenne. Én megpróbálok mosolyogni, bár belül még mindig feszengek. Nem igazán vagyok társasági lény, de az ilyen események mindig kihívást jelentenek számomra.-Jeremy?-kérdezi hirtelen, és valami különös hangsúllyal ejti ki a nevét. Valami jelentéssel teli hanghordozás, amitől hirtelen a torkomba ugrik a szívem.-Otthon van,tanul.-vágom rá gyorsan.-Jól van kincsem.Menj igyál egy kis pezsgőt,de csak óvatosan!-kacsint rám vidáman,majd homlokon csókol,és elenged.Mivel hamar elvesztem az érdeklődésemet,fogom magam és elindulok az egyik asztalhoz.Lassan odaérek és azonnal felkapok egy pohár pezsgőt. Mielőtt azonban egy kortyot is ihatnék belőle, valaki óvatosan kiveszi a kezemből.Felnézek, és Erik áll előttem, egy félmosollyal az arcán. -Ugye nem gondolod, hogy ezzel akarsz ártani a babának?-suttogja a fülemhez hajolva, amitől megborzongok. Az illata keveredik a parfümöm édes aromájával, és egy pillanatra elvesztem a fonalat.-Hát ez remek!Már csak te hiányoztál!-forgatom a szemem, és el akarok fordulni, de Erik gyorsan elkapja a karomat. Az érintése forró és szoros, de nem fájdalmas.-Nem csak a te gyermekedről van szó, hanem az enyémről is !-mondja sötét hangon, ahogy közelebb húz magához.Villámokat szór a szemem, és gyorsan kirántom a karomat a fogásából. -Mit keresel itt? Azt mondtad, hogy nem állsz erre készen, aztán hirtelen meggondolod magad?-sziszegem, miközben érzem, hogy a dühöm egyre inkább elönt.-Bébi, csak pillanatnyi pánik volt, de most már akarom.-mondja lágyan, közelebb hajolva, és váratlanul megcsókol.A gyomrom megugrik, a mellkasomban hevesen dobog a szívem. Az érintése lágy, mégis határozott, és egy másodpercre elgyengülök. De azonnal észhez térek, és felpofozom.-Menj a fenébe!-teszem hozzá.Erik szeme szikrázik, de elkapja a kezem, mielőtt újra megüthetném.-Nem bántjuk egymást, világos?-sziszegi halkan, de a hangja olyan hideg, mint a jég.Ettől megdermedek.Megremegek az érintése alatt, de valami furcsa melegség árad szét bennem, mintha a testem ellentmondana az elmémnek.-Megőrülök tőled!-sziszegem, próbálva megszabadulni a csuklómra fonódó ujjaitól.-Hát még én! Mi lesz, majd ha már a hormonok fognak beszélni belőled? Hm?-kérdezi mosolyogva, és még mindig nem enged el. A szeme csillog, és van benne valami veszélyes, valami, amitől egyszerre rettegek és vonzódom hozzá.Elhúzom a számat, de ahogy figyelem őt, a szavai lassan mosolyt csalnak az arcomra.- Ne is mondd…-sóhajtom, és próbálom elrejteni a mosolyt, de ő már észrevette.Erik közelebb húz, és én hagyom magam. Az érintése egyre szorosabb, és érzem, hogy a testünk egyre közelebb kerül egymáshoz.Az illata betölti az érzékeimet, és most már végleg elfelejtem, hogy egy étteremben vagyunk.-Tudod, Dalma, mindig is ilyen vad macskának képzeltelek.- suttogja, és az ajkai megérintik a nyakam vonalát. A testemen végigfut a hideg, de ugyanakkor valami forró is.-Talán még sosem találkoztál igazán vad macskával!-válaszolom, a hangom rekedtes és mély. Erik mosolyogva néz rám, és egy pillanatra látom, hogy élvezi ezt a játékot.Erik szorítása hirtelen enyhül, majd a kezét a derekamra csúsztatja, és egy apró mozdulattal magával húz. Körülnézek: az étterem nyüzsgése, a zaj, a nevetések és a távoli koccintások mind megszűnnek létezni, ahogy Erik vezetni kezd. Nem kérdezek semmit, de érzem, hogy valami vad dolog van készülőben. Egy belső ajtó felé indulunk, és Erik egy mosollyal int a pincérnek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ő csak biccent, és visszafordul az asztalok felé.Erik kinyitja az ajtót, és mögöttem bezárja, amint belépünk. Egy félhomályos raktárhelyiségben találjuk magunkat, ahol egy szűk folyosó vezet egy még kisebb kamrához. A levegő sűrű, a szívem hevesen ver, és hallom a saját lélegzetemet. Erik lassan a falnak nyom, a kezei két oldalamon támaszkodnak a falra, bezárva engem az ölelésébe. Az arca közel van az enyémhez, szinte érezni a leheletét.-Miért hoztál ide?- kérdezem, a hangom megremeg a vágytól, de a tekintetem elszánt.-Mert azt hiszem, nem végeztünk még.-válaszolja suttogva, az ajkai olyan közel vannak, hogy alig tudok koncentrálni. Az illata újra betölti az érzékeimet, az a finom, mégis intenzív férfias aroma,amit annyira imádok.Miért teszi ezt velem? Gyorsan körülnézek,és rájövök,hogy nem jó ötlet itt lenni.Nem akarok bajba keveredni.-Nem biztos, hogy jó ötlet... -kezdeném, de ő félbeszakít.Borzasztóan közel hajol hozzám, és a levegő vibrál közöttünk.-Soha nem jó ötlet, bébi. Ezért izgalmas.-mondja lágyan, és mielőtt ellenkeznék, újra megcsókol.Ezúttal mélyebben, szenvedélyesebben, mintha próbálná kiolvasztani belőlem minden ellenállást.A testem válaszol, mielőtt az agyam követné. Az ajkaim megnyílnak, és vissza csókolom, a kezem ösztönösen a nyaka köré fonódik. Az érzés intenzív, a levegő forró és szikrázó körülöttünk. Erik kezei a derekamról a hátamra csúsznak, és még közelebb húz magához. Az ajtó melletti falnak nyom, és érezni, hogy teljesen átadja magát a pillanatnak.A szemében vad fény csillog, de van benne valami több is, valami, amitől a gyomromban pillangók kelnek életre. -Tudod, mi a legőrjítőbb benned?-kérdezi, miközben az ujjaival finoman végigsimít az arcomon.-Kérlek áruld el..-suttogom vissza, miközben a mellkasom emelkedik és süllyed a heves lélegzetvételtől.-Hogy bármit is csinálsz, mindig többet akarok belőled.-mondja, és a keze végigsimít a csípőmön, majd egy pillanatra megáll. Az érintése forró, és ahol hozzám ér, mintha lángra lobbannék.Mindig ezt csinálja.Ebből soha nem lesz elég.-Nem biztos, hogy elbírod ezt a tüzet.-mosolygok rá,és a szívem gyorsabban ver, mint valaha. A helyzet egyszerre ijesztő és izgalmas, mint egy őrült tánc a szakadék szélén.Erik közelebb hajol, és újra megcsókol, de ezúttal az ajkai csak finoman érintik az enyémeket. Mintha ízlelgetne, mintha játszana velem, és én hagyom. A keze közben a hátamra csúszik, majd le a derekamra, végül a combomra, amitől beleremegek az érintésébe.-Annyira jól csinálod.-suttogom végül, és érzem, hogy a szavaim nem csak neki, hanem magamnak is szólnak.Erik egy pillanatra elmosolyodik, majd újra a falnak szorít, és olyan szenvedélyesen csókol, mintha ez lenne az utolsó csókunk.Erik ajkai végigsimítanak a nyakamon, apró csókokat hintve a bőrömre, amitől önkéntelenül is sóhaj szakad fel belőlem.Az ajkaim az övéire találnak, és csókolni kezdem, először finoman, majd egyre mélyebben és szenvedélyesebben, mintha nem lenne holnap. A kezem a hajába túr, ujjaim belemélyednek a tincseibe, miközben közelebb húzom magamhoz. Érzem a teste melegét, az izmok feszességét, ahogy egyre közelebb simul hozzám.Érzem ahogy keményedik a férfiassága a nadrágja alatt.Imádom,hogy máris be indult rám.A pasi keze a derekamról a csípőmre siklanak, majd még lejjebb, ahol ujjai a ruhám szegélyét találják meg. Finoman alá nyúl és a fenekemet simogatja.Közben erősen bele is markol.Az ajkaim elnyílnak, és egy halk nyögés szakad fel belőlem, ahogy Erik csókja a nyakam aljára téved.A szűk helyiségben minden érintés, minden sóhaj és halk nyögés visszhangzik. Az ajkaim az övéit keresik, mintha nem tudnám elengedni őt. A kezei közben folytatják a felfedezést a testemen, és amikor ujjai a combjaim közé siklanak, a lélegzetem akadozni kezd. Finoman elhúzza a bugyim szélét,miközben még közelebb húz magához. A bőröm szinte lángol a csókjai alatt, és minden porcikám az ő érintésére áhítozik.-Akarlak.-nyögdécselek,ahogy a puncimhoz ér a keze.-Igen?-kérdezi incselkedve.-Mennyire kívánsz engem Dalma?-izgatott sóhaja elárulja, mennyire vágyik rám.-Nagyon!-rebegem.-Azt hiszem, te vagy a legédesebb bűnöm.- jegyezi meg, ahogy ujjait lassan végighúzza a csípőmön.-Akkor vétkezz tovább... -válaszoltam, miközben felhevülten élveztem minden érintését.-Hiszen minden érintésed éget.- suttogtam, ahogy közelebb húzódott.-Akkor jobb, ha felkészülsz a tűzre.-válaszolta sötét éhes tekintettel, miközben ajkai közelítettek az enyémhez.Majd Erik megfogott és felültetett az egyik pultra.Széttárta a lábaimat, és az ujjával elkezdte izgatni a puncimat.-Nemár!Mit csinálsz?Már készen állok..-ellenkezem,de nem tudok,mert Erik egy csókkal némít el.Először hol az egyik,majd a másik ujját,aztán mindkettőt belém nyomta.A szemhéjam megremegett,közben görcsösen kapaszkodtam a pult szélébe.-Jesszus!-kiáltok fel a mámor okozta érzéstől.A férfi felváltva hol az ujjait,hol a nyelvét használta,én pedig lassan az őrület határán keringőztem.Az orgazmusom már annyira közel volt,hogy nem bírtam tovább visszatartani.-El fogok menni!-szólok rá.-Tudom,de imádom,amikor így remegsz értem.-búgja amikor feláll elém.Az ujjával továbbra is izgat,hol a csiklómat,hol a hüvelyemet masszírozza.A világ elhomályosul körülöttem, és egy mindent elsöprő, mélyről jövő orgazmus hulláma áramlik végig rajtam.Két ujja mellé bedugott még egy harmadikat is.Én pedig továbbra is sikítottam a kéjtől.-Erik!-kiabálom a nevét,majd kihúzza belőlem az ujjait.-Szép volt bébi.-nyögi a számba és megcsókol.-Elég egyszer hozzád érni,hogy elveszítsem az eszem.-mondta, hangja rekedtes volt a vágytól.Ezután lehúzta magáról a nadrágot,és a boxerét,és a földre hajította.Ágaskodó férfiasságával azonnal belém hatolt.Én pedig azonnal hangot adtam az élvezetnek.Éreztem,hogy már megint nem bírom tovább,így hangosan sikítani kezdtem.Erik pedig egyre tempósabbra vette az aktust,és amikor ismét a gyönyör kapujában álltam végem volt.Kész elengedtem.A testem megfeszült,a kezem erősen markolta az izmos vállait,a fejemet pedig hátravetettem az asztal fémes felületén.Erik még párat lökött,aztán fölém hajolt, arcán azzal a szemtelen vigyorral, kezei szorosan a pulton támaszkodnak a testem két oldalán.Én még mindig a fémes pulton fekszem, érzem a bőröm alatt a hideg, kemény felületet, de ez csak fokozza az izgalmamat.-Ez jó hely volt.-pihegi Erik,és elégedett mosoly látszik az arcán.-Komolyan, Erik? Ez a raktár? Ennél extrémebb helyet nem találhattál volna?-szuszogom szemtelenül.-Tudod, szívem, én mindig szeretek meglepetést okozni. És te imádsz játszani..Hiszen már a sakk játszmáink alatt is láttam.-mondja vigyorogva.-Ez még a sakknál is jobb volt. Szeretem, ha beleadod magad.-kuncogom.-Ó, bébi, ez még csak a bemelegítés volt. Azt hittem, tudod, hogy soha nem állok meg félúton.-mondja közelebb hajolva.Miközben beszélgetünk,az ujjaimat végig simítom az erős karjain.Majd ismét a szemébe nézek.-Kihívás vagyok, igaz? De te szereted a kihívásokat.-szélesen elmosolyodom.-Imádom, hogy felteszed a tétet. De ne felejtsd el, hogy én mindig nyerni akarok.-mondja határozottan,de érezni,hogy élvezi a helyzetet.-Akkor talán próbálkozz jobban, szívem. Mert úgy tűnik, még nem győztél le teljesen.-mondom tele szenvedéllyel,imádom Őt hergelni.-Ha így folytatod, bébi, talán soha nem hagylak békében.-morogja vágytól fűtve.Ettől önkéntelenül is felnevetek.-Lehet, hogy nem is akarod.-mondom neki szemtelenül.A szavak gyorsan elhalnak, ahogy újra elmerülünk egymásban,csak mi ketten a hideg pulton,a raktár mélyén.

Már majdnem kijutunk a raktárból, amikor hirtelen megtorpanok, és az ujjaimmal gyorsan megigazítom Erik ingét. Az anyag enyhén összegyűrődött a vállánál,de Ő egy huncut mosollyal néz le rám,mintha egyáltalán nem lenne zavarban.A szívem hevesen dobog, még mindig a percekkel ezelőtti szenvedély nyomait érzem az ajkaimon. Nem tudom, hogy boldogságot vagy izgalmat érzek-e inkább – talán mindkettőt.Mielőtt kilépünk az ajtón, Erik hátralép, és ujjai gyorsan végig szántják a hajamat, hogy kisimítsa a kusza tincseket. Kuncogok, és felnézek rá.Nem szól semmit, csak megfogja a kezem, és egy határozott mozdulattal magához húz. Az ajkaim ösztönösen érintik az övét.-Akkor a buli után felmegyünk hozzád és folytatjuk majd..- kezdem, de nem fejezem be a mondatot, mert épp abban a pillanatban nyílik ki a raktár ajtaja, és ott áll Tita. Szemei elkerekednek, ahogy meglát minket így, egymáshoz simulva. Hirtelen hátrébb lépek Erik közeléből, mintha valami tiltott dolgot csináltam volna. Az arcomat elönti a forróság, és biztos vagyok benne, hogy vörös vagyok, mint a cékla.Erik csak egy pillanatra néz Titára, aztán játékos mosoly jelenik meg az arcán. -Bocsi, de most mennem kell… -mondja könnyedén, és a kezét a szájához emeli, mintha ezzel akarná jelezni, hogy éppen csókolóztunk. Neki tetszik, hogy lebuktunk, én viszont legszívesebben elsüllyednék.Tita nem szól egy szót sem, csak mered rám. Erik megfordul, és egy laza mozdulattal kisétál, mintha mi sem történt volna. Most itt állunk kettesben, és érzem, ahogy az izgalom forrósága lassan átvált ideges feszültséggé. Tita lassan, nagyon lassan, felvont szemöldökkel néz rám.-Te meg Erik?-kérdezi végül, és a hangja olyan hűvös, hogy szinte megfagyok tőle. Lenyeltem a gombócot a torkomban, és próbálok valami értelmeset mondani, de semmi sem jut eszembe. Az agyam teljesen üres. Mi a fenét mondhatnék? -Öhm… nem az, aminek látszik…-kezdek bele, de a hangom elcsuklik. Hát persze, hogy pont az, aminek látszik. Tita nem hülye.Tita karba fonja a kezét, és várakozóan néz rám.Egy kifogás... gyorsan ki kellene találnom egy jó kifogást.-Csak... tudod, a múltkor együtt dolgoztunk... és... -dadogom, de Tita arca elárulja, hogy nem veszi be ezt az átlátszó magyarázatot. Aztán végül nagyot sóhajt, és közelebb lép hozzám.-Nem gondoltam volna, hogy te meg Erik... így…-próbálja megformálni a gondolatait. Az arca most már nem dühös, inkább csak kíváncsi, és egy kicsit talán csalódott is.-Ez bonyolult…-mondom végül, és ezzel egy időben próbálom összeszedni a bátorságomat.-Azt látom.-forgatja a szemeit,de látom szórakoztatja, és ez jó.-Ez tök jó meg minden,de azért vigyázz magadra, oké? Erik nem éppen az a... hogy is mondjam:stabil ember.-mondja, és bár próbálja elrejteni az aggodalmát, hallom a hangjában.Bólintok. Tudom, hogy igaza van. Erik nem az a típus, akit könnyen lehet kezelni.És mégis… van benne valami, ami vonz, valami, ami miatt képtelen vagyok egyszerűen elengedni.Valami, amiért érdemes kockáztatni.-Na, gyere, Dalma!-mondja végül.-Gyorsan menjünk sushit enni, mielőtt még valaki más is lebukik itt valami titkos románccal.-mondja mosolyogva.Én is elmosolyodom, és hálásan nézek rá. Jó érzés, hogy nem akar most rögtön nekem ugrani a kérdéseivel. Tita mindig is az a típus volt, aki inkább a tettek embere, és nem az ítélkezésé. Egymásba karolunk, és érezhetően ellazulok, ahogy elindulunk az asztalunkhoz.Együtt nevetünk és beszélgetünk.Az ablak melletti asztalhoz ülünk, és gyorsan átlapozzuk az étlapot. Érzem, hogy most végre kiengedhetek, és legalább egy estére elengedhetem a gondjaimat.-Újra kell rendelni,mert elfogytak a tálak.-mondja az étlapot bújva Tita.-Igen.-vigyorgok,miközben rám tör az éhség.