Megtévesztés Játéka 20. fejezet

Bujkálásra kényszerítve

Kíra

Felkelő nap fényére ébredek fel.Lassan elnyújtozom az ágyon,majd eszembe jut,hogy mennyire éhes vagyok. Mivel Erik megette előlem a csokikat,így nem laktam valami jól.Amióta itt vagyok ebben a házban,még nem is ettem.Lemegyek a konyhába,és gondolkozok.Senki nincs még itt.A szívem úgy kalapált, mintha versenyt futna valakivel, és az agyam is ezerrel zakatolt.Ki kell innen szöknöm,és keresnem kell egy közeli boltot.Tudtam, hogy nincs sok időm,így gyorsan kell majd cselekeden.Ebben mindig is jó voltam. Óvatosan kiosonok a teraszon,és átmászok a kerítésen,úgy ahogy tegnap csináltam Dalmával.Amikor földet értem,gyorsan a fejemre húztam a fekete kapucnis felsőt és elindultam.Az utcán végigfutva szinte éreztem a bőrömön az izgalom minden egyes rezdülését. A boltba érve gyorsan elkezdtem válogatni a polcok között. Nem volt sok pénzem, úgyhogy csak a legszükségesebbeket vettem magamhoz. Már éppen a kasszához készültem menni, amikor hirtelen belebotlottam valakibe.-Jesszus!-kiáltottam fel, és az ijedtségtől majdnem elejtettem a kezemben lévő dolgokat.A szívem még gyorsabban kezdett verni, amikor felismertem Jeremy-t. Pont őt nem akartam most látni! Elég bonyolult a helyzet, és ha Jeremy megtudja, hogy miben sántikálok,nem lesz jó vége.-Szia Szívem!- üdvözöl széles mosollyal, és szorosan átölel. Érzem a parfümjének ismerős illatát, ahogy közelebb húz magához, és hirtelen megcsókol. Én vissza csókolom, de közben egyre nagyobb lesz bennem a pánik. Ő örül, hogy lát engem, de én közben csak azon kattogok, hogyan jutok ki ebből a helyzetből. Nem terveztem belefutni belé, főleg nem itt. Elvégre éppen szökésben vagyok, és vissza kellene mennem a házba.-Hová sietsz?Mi ez a fekete szerkó rajtad?-kérdezi, miközben gyengéden megragadja a karom, és közelebb húz magához. A hangja tele van kíváncsisággal, de van benne valami gyanakvás is, amitől összeszorul a gyomrom.Mielőtt bármit mondhatnék, máris húz magával a pénztár felé. Hiába próbálok ellenkezni, nem akarok gyanút kelteni. Jeremy az a fajta pasi, aki rögtön észreveszi, ha valami nincs rendben. Én pedig most nem engedhetem meg magamnak, hogy lebukjak.A pénztárhoz érve Jeremy előveszi a pénztárcáját, és mindenért fizet,még azt is,amit én vásároltam.Próbálok mosolyt erőltetni az arcomra, de belül egyre csak nő a feszültség. Mi van, ha nem sikerül visszajutnom a házba?Mi lesz,ha Emília nem talál meg? Jeremy a farzsebébe tuszkolja a pénztárcáját,és megfogja a kezemet.Elindulunk a kocsija felé,és még mindig fogja a kezem, és az az érzésem, hogy nem is akarja elengedni. Amint beülünk, Jeremy bekapcsolja az övét, és rám néz.-Merre voltál?Pár napja kereslek,és nem vagy otthon.-kérdezi, miközben elindítja a kocsit.-Halálra aggódtam magam miattad.-mondja és kifordulunk a parkolóból.Elakad a lélegzetem. Az agyam lázasan dolgozik egy hihető kifogáson.-Elmentem... ügyeket intézni..- mondom, de a hangom túl halk és bizonytalan. Tudom, hogy Jeremy egy pillanat alatt átlát rajtam. Észreveszi a hazugságot, mintha egy hatalmas, vörös felirat lenne a homlokomra írva.-Tudom, mikor hazudsz.-mondja lazán, és közben rám néz. A szeme olyan mélyre hatol, mintha a lelkembe látna. Próbálok elfordulni, de érzem, hogy a torkom összeszorul. Nem tudok mit mondani. A kezemmel idegesen játszom az ölemben, miközben Jeremy a kormányt markolja.Aztán hirtelen újra felém fordul.-Merre voltál két napig?- kérdezi újra, ezúttal még határozottabban.Tudom, hogy most már nem fogom megúszni. Mély levegőt veszek, és megpróbálok nyugalmat erőltetni magamra.-Az egyik barátnőmnél voltam.-bököm ki,és reménykedem, hogy ettől most megnyugszik. De nem így történt.Jeremy felhorkan, és az arcán látom, hogy egyáltalán nem hiszi el.-Már a lányoknál is kerestelek.- mondja.-Miért hazudsz nekem?-közben indexel és befordul az egyik utcába.A kérdése szíven üt. Az ablakon kifelé nézek, próbálom elrejteni az arcomon eluralkodó zavart és idegességet. Miért kell ennyire makacsnak lennie? Miért nem hagyhatja annyiban a dolgokat? Fogalma sincs, hogy mi zajlik a háttérben, és nem is akarom, hogy megtudja.-Hova megyünk?-kérdezem halkan, de a hangom remeg. Próbálok higgadt maradni, de érzem, hogy a pánik egyre jobban eluralkodik rajtam.-Hozzám megyünk.-válaszolja nyugodtan, és továbbra is az útra koncentrál.-De nekem vissza kell mennem…- kezdek bele, de már késő. Látom az arcán, hogy nincs értelme vitatkozni.A gondolataim cikáznak, miközben próbálok kitalálni valamit, bármit, ami segíthetne. Tudom, hogy ha Jeremy rájön, mi folyik itt, akkor annak nem lesz jó vége. Meg kell találnom a módját, hogy vissza jussak Emíliához, mielőtt túl késő lenne. De mégis hogyan?

Lassan belépünk Jeremy lakásába,és amikor a pasi felkapcsolja a villanyt, elakad a lélegzetem.Az egész hely gyönyörű. Nem számítottam rá, hogy egy legénylakás ennyire modern, mégis otthonos lehet. A tágas nappali minden sarka gondosan megtervezett: mindenhol elegancia és luxus sugárzik. Az ablakokon keresztül beáradó fény játékosan táncol a fényes padlón, és a mélybarna bútorok melegséget árasztanak. Körbenézek, és nem tudom elrejteni a csodálatomat.-Azta! - csúszik ki a számon, mire Jeremy elmosolyodik. Egy pillanatra megáll, majd huncutul rám néz.-Dalma, már voltál itt. Máris elfelejtetted, hogy néz ki a lakásom? - kérdezi, miközben elindul a konyha felé.Bennem pedig azonnal megfagy a vér. Elfelejtettem, hogy Dalma, az ikertestvérem már járt itt. Most először vagyok Jeremy lakásában, és az izgatottság elfeledtette velem, hogy nem lehetek túl feltűnő. Csak remélni tudom, hogy nem veszi észre a zavaromat. Nem válaszolok, inkább csak tovább csodálkozom, mintha elmerülnék a részletekben.-Kérsz egy kis bort?-a hangjában ott bujkál egy kis huncutság, és nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el én is.-Igen!-válaszolom.Ahogy a tekintetem körbejár, a szívem egyre gyorsabban dobog. Nem csupán a hely lenyűgöző látványa miatt, hanem az izgalom miatt is, hogy Jeremy észreveszi-e a különbséget Dalma és köztem. A gondolataim ezerfelé kalandoznak, de próbálok nyugodt maradni. Kilépek az erkélyre, hogy még egy kis időt nyerjek. A friss levegő megcsapja az arcomat, és a messzeségben feltárul a Gellért-hegy látványa. Gyönyörű. A távoli hegyek zöldje és a város moraja egyfajta nyugodt harmóniát alkotnak, amitől megnyugszom egy kicsit.A pillanatot azonban Jeremy szakítja félbe. Hallom a lépteit mögöttem, majd érzem, ahogy a kezei lágyan átölelik a derekamat. Beleremeg a testem az érintésébe. A szívem szinte kiugrik a helyéről, ahogy finoman a nyakamba csókol.-Olyan fura vagy. Minden rendben? -kérdezi lágyan, és érzem, hogy őszintén aggódik értem.Bólintok. Nem akarom, hogy lássa rajtam a zavaromat, hogy rájöjjön, valami nem stimmel. Szembefordulok vele, a szemei mélyén fürkésznek engem, mintha próbálná megfejteni a titkomat. Egy pillanatra elgyengülök, és azon kapom magam, hogy a kezeim a nyaka köré fonódnak, mintha a közelsége biztonságot adna. Mintha ezzel mindent megoldhatnánk.-Igen.-szinte suttogva válaszolom. Nincs szükség több szóra. A következő pillanatban Jeremy az ajkaim felé nyomul,és lágyan megcsókol.Érzem, ahogy a teste szorosan hozzám simul,és nem akar elengedni.Mint mindig:az ajka puha és édes, tele szenvedéllyel és vággyal.Jeremy elengedte a kezemet, miközben a nappaliba mentünk. A szobát a kandalló melege töltötte be, és a lágy fények kellemes hangulatot teremtettek. Ahogy leültem a kanapéra, egy pohár bort nyomott a kezembe, majd mellém ült. A közelsége azonnal felmelegített, és ahogy rámosolyogtam, láttam, hogy ő is elmosolyodik. Kicsit beszélgettünk, és én elmerültem a történet mesélésben, közben pedig Jeremy finoman játszott a hajammal. Az ujjaival gyengéden végighúzta a tincseket, néha megállva egy-egy göndör fürtnél. A figyelmessége egyszerre volt megnyugtató és izgató.

-És aztán azt mondta Árven, hogy az a ruha túl szűk neki! - folytattam a mesélést, kicsit nevetve.-Szerintem meg nem az volt. Csodásan állt rajta! Végül egy másik ruhát választott, amiben eljött a bálra is.-közben bele kortyolok a borba.Amikor magam mellé helyeztem a poharat,észrevettem, hogy Jeremy egy pillanatra sem vette le a szemét rólam. Vagyis inkább a hajamról. Kissé meglepetten kérdeztem:-Mi az?-Jeremy tekintete egy pillanatra még elidőzött a hajamon, majd rám nézett. Szemeiben valami szokatlan fény csillogott.-Jól áll neked a göndör haj.Olyan dögösen nézel így ki.Imádom.-ismerte be halkan.Ettől a kijelentéstől szinte az egész testemet átjárta egyfajta kellemes bizsergés. Éreztem, ahogy a szívem hevesebben kezd verni, és a bőröm is felforrósodik. Hirtelen szükségét éreztem, hogy közelebb legyek hozzá, hogy érezzem az illatát, a bőrének melegét. Lassan letettem a pohár bort a dohányzóasztalra, majd minden habozás nélkül Jeremy ölébe másztam. Ahogy a combjaim az övéhez értek, szinte éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek a mozdulattól.A következő pillanatban a két tenyerembe fogtam az arcát,és úgy csókoltam,mintha fel akarnám Őt falni.A kezei lassan végigfutottak a hátamon, mintha fel akarná térképezni minden egyes porcikámat. Közben én sem tétlenkedtem: ujjaimmal a hajába túrtam, és éreztem, ahogy egy apró morgás szakad ki belőle. Ez még inkább feltüzelte a vágyamat. Mindketten tudtuk, hogy ez az este nem lesz olyan, mint a többi. Annyira hiányzott már, hogy érezhessem, hogy újra közel lehessek hozzá.A ruháink úgy lerepültek rólunk, mintha maguktól tűntek volna el. Nem is emlékszem, ki kezdte, de egy pillanatra sem hagytuk abba a csókolózást. Az ajkai hol az enyémen, hol a nyakamon kalandoztak. Amikor elérte a kulcscsontomat, egy hangos sóhaj szakadt ki belőlem, amitől még jobban megőrültünk egymásért.A bőrünk egymáshoz simult, éreztem a melegét, az izmait, és minden egyes lélegzetvételét.Végül az ágyon találjuk magunkat,egymás karjaiban, a testünk forrón lüktetett.Jeremy mozdulatai gyengédek voltak, de egyben szenvedélyesek is. Mintha érezte volna, mennyire vágyom rá. A keze lassan végigsimított az oldalamon, majd fel a derekamra, miközben az ajkai tovább játszottak az enyémeken. Éreztem, ahogy a lélegzetünk szinkronban van, ahogy a szívverésünk összeolvad ebben a gyönyörű pillanatban.A sóhajai összekeveredtek az enyémekkel, és úgy éreztem, mintha már nem is lenne különbség kettőnk között. Egyek voltunk. Az érzések, amik átjártak, olyan intenzívek voltak, hogy szinte elvesztem bennük.Már annyira hiányzott nekem!Jeremy ajkai lassan elhagyják az enyémeket, és a nyakamon, vállamon keresnek új utat. Az érintései mindenhol perzselőek, és minden egyes csókja újabb hullámot indít el bennem. A nevemet suttogja a fülembe, és ettől mintha lángra kapnék. Éreztem, hogy még soha nem voltunk ilyen közel egymáshoz.-Őrülten kívánlak!-suttogja,amikor a lábamhoz ér.Majd az ölemhez mászik,és óvatosan szétteszi a lábamat.Lehúzza rólam a bugyit,miközben én reszketve várok az érintésére.Jeremy letérdel a két lábam közé,és azonnal elkezd kényeztetni.Minél jobban eltűnt az ölemben a feje,annál hangosabban kezdtem el nyögdécselni.Jeremy nyelve csodákat művel velem.Egyre jobban vergődtem az ágyon, és éreztem, hogy a forróság egyre inkább gyűlik bennem.Jeremy felnézett rám, és elégedetten mosolygott az ölemnél, majd folytatta a dolgát.Erősen kapaszkodom az egyik díszpárnába,és össze-vissza ringatom a csípőmet,miközben Jeremy az egyik kezét az alhasamon pihenteti.Már az elélvezés határán voltam,és úgy éreztem mindjárt szét fogok robbanni.A puncim már úgy bizsergett,hogy azt hittem menten elájulok.-Jer!-kiáltok fel,és szorosan fogom a fejét.Hihetetlenül jó érzés volt.Jeremy minden apró nyalással egyre közelebb vitt a gyönyör felé.Ebben a pillanatban nem bírtam visszafogni magam:a testem megfeszült,és azonnal elárasztott a kéj.Aztán Jeremy lassan felém mászott,és megcsókolt.-Szeretlek!-suttogja lágyan,közben az ölemhez térdel és lassan belém hatol.A kezem automatikusan Jeremy vállára helyezem és szorosan markolom.A pasi könnyen belém csúszott,én pedig hangosan felnyögtem.Már annyira magamon kívül voltam,hogy úgy éreztem máris közeledik a második hullám.Jeremy felvette az ütemet,és egyre beljebb hatolt belém,míg végül el nem jött az a pont, amikor a csúcsra jutottunk.Lecsúsztunk a kanapéról,majd elterültünk a földön,és egymás mellett feküdtünk.A szoba csendje lassan magába fogadott minket,miközben Jeremy mellkasára feküdtem,és hallgattam a szíve ritmusát.Jeremy az oldalára fordult, és gyengéden a hasamra hajolt, majd tovább csókolta a testemet, mintha nem akarná,hogy véget érjen ez a gyönyörű pillanat.Amikor végigcsókolt a hasamtól a mellemig, gyengéden felnézett rám, és láttam, hogy a szemei boldogságtól csillognak.-Szeretlek.-mondta az ajkamhoz közeledve,és ismét mellém került.-Én is szeretlek.-lágyan megfogom az arcát,és végig simítok rajta.Mélyen belenézek a szemébe, és elveszek a gyönyörű tekintetében. Miközben egymást néztük, éreztem, hogy elönti a testemet a végtelen boldogság és béke.Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire szerelmes leszek egy olyan férfiba, mint Jeremy.

Ebédidő volt, és Jeremy elhívott, hogy menjünk el a közeli plázába enni valamit. Thai ételre vágytam, ezért egyenesen az étterem felé vettük az irányt. Miközben kiválasztottam, mit szeretnék, Jeremy kedvesen megjegyezte, hogy már ismeri a kedvencemet. Egy apró mosoly futott át az arcomon, de belül már megint feszülten éreztem magam. Az utóbbi napokban nem volt nyugtom, és most is sejtettem, hogy nem sokáig tarthat ez az idilli pillanat.Hiszen Mendel ismét megtalált engem.Ezúttal üzenetekkel bombáz.Leültünk enni, és próbáltam élvezni az ételt, de alig vettem két falatot, amikor megéreztem a zsebemben a telefon rezgését. Gyomrom összeszorult, mert már előre tudtam, ki üzenhetett. Egy pillantás az értesítésre, és tényleg: már megint Mendel az. Ezt az idiótát! Fenyegető üzenetekkel bombáz, amióta tudja az igazságot Dalmától.Megnyitottam a chat ablakot, és majdnem kiesett a kezemből a telefon. Mendel félmeztelen képet küldött magáról, és a kép alá az van írva:"Várlak haza, cica." -Menj a francba.-sziszegem alig hallhatóan.Mielőtt el tehettem volna a telefont, Jeremy gyorsan kikapta a kezemből.-Hé! Ezt nem illik! Add vissza!- szólok rá, de már késő. Jeremy arcán látom, ahogy a szeme tágra nyílik, majd a szemöldöke egyre jobban összehúzódik. Szó nélkül nézi a képet, aztán rám néz, a tekintete kemény és vádló.Mendel egy idióta és ezt mindig is tudtam.-Ez mi?-kérdezi, és a hangja élesebb, mint lenni szokott.A szívem hevesen dobog, és hirtelen úgy érzem, mintha levegőt sem kapnék. Kikapom a telefont a kezéből, és azonnal kitörlöm a képet.-Csak egy idióta a neten.- mondom, próbálva könnyedén venni a dolgot, de a kezem remeg, ahogy gyorsan bepötyögöm a válaszomat Mendelnek: "Kapd be a nem létezőmet." Az asztalra csapom a mobilt, és próbálom visszaterelni a figyelmem az ételre, de érzem, hogy Jeremy tekintete szinte perzseli a bőrömet.-Miért nem mondtad el, hogy ilyen üzeneteket kapsz?-kérdezi Jeremy, de a hangjában még mindig ott van az ingerültség.Lassan felemelem a fejem, és megint könnyek gyűlnek a szemembe.Meg akarom őrizni a hidegvérem, de a helyzet egyre inkább kicsúszik a kezemből.-Mi a baj?- kérdezi, most már lágyabban, miközben előre nyújtja a kezét, hogy megérintse az enyémet. Gyorsan elrántom a kezem. Nem akarom, hogy hozzáérjen.-csak egy barom a netről. Nem számít.-válaszolom halkan, majd felállok a helyemről. A szívem zakatol, és csak arra tudok gondolni, hogy el kell menekülnöm innen, mielőtt még jobban elmélyül ez a beszélgetés.Jeremy utánam nyúl, megragadja a karomat, és visszahúz.-Dalma! Mondd el! Ezért vagy most olyan boldog?Talán egy másik férfi tetszik neked?Pont az,aki a képet küldte neked?-kérdezi, és a hangjában olyan fájdalom van, amitől megremegek. A vér hirtelen kifut az arcomból. Hogyan is gondolhat ilyet? Az egész helyzet olyan abszurd, hogy egy pillanatra elönt a pánik.-Ki kell mennem a mosdóba!-mondom közömbösen, és kiszabadítom a karomat Jeremy szorításából. Felkapom a táskámat, és gyors léptekkel elindulok a pláza mosdója felé. Ahogy belépek, a szívem még mindig hevesen ver, és próbálok mély levegőt venni, hogy megnyugodjak.Bezárkózom egy fülkébe, és a csempére támaszkodom. Miért kell ennek ilyen bonyolultnak lennie? Mendel szórakozása most már nemcsak engem, hanem Jeremy-t is kezd belekeverni ebbe az egész őrületbe. Nem tudom, hogyan fogom megmagyarázni neki ezt az egészet, anélkül hogy lebuknék. Jeremy egész idő alatt azt hiszi, hogy Dalma vagyok. Ha most mindent elmondanék neki, összetörne. És mégis, minden pillanattal közelebb vagyunk a lebukáshoz.Pár perc elteltével meghallom a mosdó ajtajának nyikorgását. Lélegzetvisszafojtva hallgatózom, és Jeremy hangja csendül fel odakintről.-Dalma! Hallasz? Kérlek, beszélj velem!-mondja. A hangja tele van aggodalommal és dühvel. A falnak dőlök, és próbálok tiszta fejjel gondolkodni, de csak a bűntudat és a félelem tölti ki a gondolataimat.-Dalma, tudom, hogy itt vagy!-szólít újra, és hallom, hogy közelebb lép. Meg kellene szólalnom, de alig találom a szavakat. Hogyan magyarázhatnám el ezt az egészet, amikor még én sem értem teljesen?Lassan kinyitom a fülke ajtaját, és kilépek. Jeremy szeme találkozik az enyémmel, és az aggodalom azonnal eltűnik, helyét pedig valami keményebb, hidegebb veszi át.-Miért nem bízol bennem?-kérdezi,majd közelebb lép,és lágyan megérinti az arcomat.A szavai élesen hasítanak belém, mint egy kés.-Miért titkolsz el előlem mindent?-a hangja megremeg.Egy pillanatig némán állok, majd nagy levegőt veszek. Tudom, hogy valamit mondanom kell, de a szavak összegabalyodnak a torkomban.-Jeremy, én…-kezdek bele, de nem tudom, hogyan folytassam. Mindent kockára kellene tennem egy őszinte válasszal, de nem bírom rávenni magam.-Csak… kérlek, ne most!-mondom végül. Jeremy arca megkeményedik, de bólint.-Rendben, de beszéljünk később. Már nem bírom ezt tovább, Dalma.-mondja, majd megfordul és elindul kifelé a mosdóból. Ahogy az ajtó becsukódik mögötte, érzem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Tudom, hogy az időm egyre fogy, és hamarosan mindent el kell mondanom neki – vagy végleg elveszítem őt.