Megtévesztés Játéka 17. fejezet

Nem akarok többé magányos lenni

Dalma

1 évvel ezelőtt…

A kertünk tele van emberekkel. Az asztalokon finomabbnál finomabb falatok sorakoznak, a grill illata betölti az egész udvart, és mindenki nevet, beszélget, mintha mindenki kiengedné a fáradt gőzt.A nevelőszüleim szeretik a társaságot, és mindig örömmel rendeznek ilyen összejöveteleket.Én pedig Jeremy-vel közéjük sétálok, aki éppen a derekamat öleli, és a vendégek felé tartunk. Mindenki figyel minket, és amikor Jeremy megállít,majd könnyedén az ajkaimhoz hajol. Érzem,hogy szorosan magához húz,és megcsókol.A csókja rövid, de elég ahhoz, hogy mindenki lássa, mennyire szeret.-Szeretlek!-mondja.-Én is téged!- mosolyogva válaszolok neki, ahogy ellépek tőle.Úgy tűnik,hogy minden rendben van.Egészen mostanáig.Lassan elkeveredünk a tömegben, Jeremy Balázs egyik haverjával beszélget,én pedig a kolléganőjéhez igyekszem,akit rég láttam már.A beszélgetés könnyed, a nevetésünk természetesen tör fel, és szinte elfelejtem, hogy mennyire feszült vagyok mostanában. A poharam szélén játszom az ujjammal, szívószálon keresztül kortyolgatom a hűsítő italt, amikor hirtelen meglátom Őt.Erik.Azonnal megérzem a gyomromban azt a kellemetlen feszültséget, amikor a közelemben van. Balázs már észrevette, és széles mosollyal indul üdvözölni őt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Erik itt van. És talán az is. Végül is a családunk ismeri, az apám kollégája és jó barátja. De az érzések, amik bennem kavarognak, távolról sem természetesek. Ahogy Erik rám mosolyog, zsebre dugott kézzel, egy pillanatra megfeledkezem magamról.Nem tudok mást tenni, mint mélyen a szemébe nézni, és próbálok erősnek tűnni, miközben a szívem hevesen dobog.-Ki az a férfi?-Jeremy hangja szakít ki a pillanatból. Ott áll mellettem, és figyel, ahogy Erikkel szemezünk.-Apám kollégája.-válaszolom, mintha ez mindent megmagyarázna.-Nagyon megvan vele elégedve.-teszem hozzá,és valóban így is volt.Erik csodálatos ember.Jeremy átölel hátulról, a kezei körém fonódnak, és egy lágy csókot nyom a nyakamra. Én azonban továbbra is Eriket nézem, akinek az arckifejezése változatlan. Néhány másodperc múlva a férfi elfordul, és elindul az egyik ajtó felé,mintha menekülne előlünk. Előlem.A kezeim lassan kihúzódnak Jeremy öleléséből. Valami ösztönös késztetés hajt előre, és elindulok Erik után, mint akit mágnes vonz. Színlelem, hogy a mosdóba tartok, de valójában csak követem őt, egészen az előszobáig. Azt hiszem, senki sem vette észre, hogy eltűntem.A szívem egyre gyorsabban ver, a gondolataim összefolynak, és csak arra koncentrálok, hogy utolérjem őt.Megérkezünk az előszobába,és Erik egy kicsit tovább halad,majd megáll és felém fordul.Az arcán ugyanaz a mosoly játszik, de a szemeiben valami más van. Valami mélyebb, valami, amit mindig is éreztem, de soha nem mondtunk ki. Megállok előtte, és egy pillanatra csend telepszik ránk.-Rossz így látnom téged.-mondja halkan, alig hallhatóan, de a szavai egyenesen a lelkemig hatolnak. -Egy másik pasival.-közben zsebre teszi a kezét,és a földet vizslatja.A mellkasom szorítani kezd. Erik hangja tele van fájdalommal, de próbálja titkolni. Én pedig ott állok előtte, és hirtelen nem tudom, mit mondjak. Nem erre számítottam. Nem akartam, hogy kimondja. De most, hogy ki mondta, minden sokkal valóságosabb. Nem tehetek úgy, mintha nem éreznék semmit. Nem tehetek úgy, mintha nem számítana.Az érzés a mellkasomban szorít, mintha valaki ökölbe szorított kézzel szorítaná össze. Erik mindig is ilyen hatással volt rám, még akkor is, amikor nem akartam beismerni magamnak. A fájdalom a hangjában azonban új. Valami, amit eddig nem mutatott, és ami miatt még inkább összezavarodom. Soha nem akartam, hogy idáig jussunk. Nem akartam, hogy fájdalmat okozzak neki. Mégis kimondtam:-Jeremy-vel jól megvagyunk.Szeretjük egymást.-hazudom, bár a hangom remeg. Próbálom meggyőzni őt, de valójában magamat is próbálom meggyőzni. Erik azonban nem hagyja ennyiben. Ő mindig is jobban ismert,mint én saját magamat.-Biztosan? -kérdezi, és egy lépéssel közelebb jön hozzám.Az arcom kipirul, mert tudom, hogy átlát rajtam. Nem tudom elrejteni előle, amit érzek. Soha nem tudtam.-Azóta már megtettétek? -kérdezi, és egy pillanatra nem értem, mire gondol. Aztán meglátom a szemeiben a kérdés valódi értelmét. A szüzességemre céloz. Jeremy és én,még nem feküdtünk le egymással.Azóta sem.Úgy érzem,hogy minden pillanatunk egyre kínosabb,és feszültebb.-Miért érdekel ez ennyire téged?-kérdezem dühösen, felkapom a vizet. Próbálom elterelni a beszélgetést, de valahol mélyen tudom, hogy Erik nem engedi el ilyen könnyen.-Mert tudom, hogy nekem tartogatod.-mondja, és a hangja magabiztos.Egy gúnyos mosoly jelenik meg az arcán, és én nem tudom eldönteni, hogy komolyan beszél-e, vagy csak szórakozik velem. -Hiszen Jeremy férfiból van, és nem bírná ki szex nélkül.-vigyorog rám, miközben a szemei sötétek. Az arcom lángolni kezd a haragtól, és egy pillanatra elvesztem a kontrollt.-Ez… ez… egy szemenszedett hazugság!-csattanok fel, de a hangom annyira gyenge, mintha magam sem hinnék igazán abban, amit mondok. Erik közelebb lép, olyan közel, hogy már érzem a leheletét az arcomon. A szívem dübörög, és fogalmam sincs, mit tegyek. Nem akarom, hogy így nézzen rám, de mégis van valami ebben a közelségben, amitől egy pillanatra elfelejtek levegőt venni.-Ki tudja, talán majd egyszer megadod magad.-mondja bizakodva, és ekkor érzem meg az ajkait az arcomon. Egy gyors, alig érzékelhető csók, de éppen elég ahhoz, hogy megrendítse az egész világomat. Megdermedek, és érzem, hogy a testem reszket. A gondolataim zavarosak, és képtelen vagyok tisztán látni.Erik hátralép, és csak néz rám. Az arcom még mindig ég, de belül valami más is forr. A boldogság és a rémület furcsa keveréke. Nem akarom elismerni magamnak, de van valami ebben a pillanatban, ami boldoggá tesz. Erik nem féltékeny. Nem úgy néz rám, mint aki elveszített volna. Mintha pontosan tudná, hogy az érzéseim nem hazudnak. Tudja, hogy nem Jeremy az, akivel valójában lenni akarok.Nem bírom ezt tovább.-El kell mennem..- mondom hirtelen, és hátrébb lépek. Nem nézek rá, mert félek, hogy ha megteszem, végleg elveszek ebben az érzésben. El kell távolodnom tőle, mielőtt még több kárt okozok magamnak és Jeremynek is.-Dalma,kérlek várj!-kérlel,de nem fordulok vissza.El akarok menekülni az érzéseim elől,legfőképpen Erik elől.

Miután véget ért a kerti parti,Jeremy-vel csendben pakolásztunk az udvaron.Ő a székeket rendezi, én pedig megpróbálom összesöpörni a maradék leveleket, és azt a néhány szalvétát, amit a szél elsodort. Fáradt vagyok, de ugyanakkor a gondolataim máshol járnak. Az agyam sarkában Erik képe villan fel újra és újra, de igyekszem nem gondolni rá. A kapcsolatunk… bonyolult. Nem kellene így éreznem, és mégis itt vagyok, megint azon tűnődve, hogy mit akarhat most.Ahogy a végéhez érek, rezeg a telefonom a zsebemben. Előveszem, és rápillantok a képernyőre.”Kérlek, találkozzunk a kocsimnál! Beszéljük ezt meg!Erik" Szemforgatva az asztalra dobom a mobilomat,és tovább folytatom a rendrakást.Tudtam, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni. Mindig így van – amikor épp elhatározom, hogy továbblépek, ő újra feltűnik az életemben, és mindent összezavar. Jeremy azonnal felfigyel a mozdulatomra.-Mi az?-kérdezi, miközben a kezében lévő széket a többihez támasztja.-Semmi különös, csak egy értelmetlen push értesítés.-sóhajtok nagyot, és próbálom lezárni a dolgot.A valóság azonban az, hogy minden porcikám tudja, nem hagyhatom figyelmen kívül Erik üzenetét. Valahogy mindig megtalálja a módját, hogy behúzzon az érzelmi örvénybe, amit ő generál körülöttünk. Végül is, ha valami tisztázni valónk van, akkor talán ideje lenne tényleg megbeszélni. Lehet, hogy végre lezárhatom ezt az egészet.-Megyek,iszok egy kis vizet.-mondja és besétál.Amikor Jeremy bemegy a házba, hogy igyon egyet,én kihasználom az alkalmat.Halkan kisurranok az utcára.A szívem hevesebben kezd verni, ahogy közelebb érek az utcához, és megpillantom Erik autójának fényeit. Amint észrevesz, rám villog, mintha sürgetne.Rámosolygok,de nem tétovázom tovább,gyors léptekkel indulok felé.Ahogy beülök a kocsiba, szinte automatikusan nyúlok hozzá.Ajkai az enyémhez tapadnak,és szenvedélyes csókot váltunk egymással.Minden korábbi sérelmet, félreértést és aggodalmat felülír ez az egyetlen csók. Érzem, ahogy Erik keze a derekamra siklik, magához húz, és én elvesztem magam benne.Nem akarok elszakadni tőle. Minden logika elhagy, csak az érintésére tudok gondolni, a közelségére, és arra az izzó vonzalomra, ami köztünk van. Tudom, hogy nem helyes, de a testem és a lelkem mást akar, és jelenleg ez az egyetlen dolog, ami számít.A csókunk végeztével Erik kicsit eltávolodik tőlem, de a szemei még mindig rám szegeződnek. Az a különös, rejtélyes mosoly játszik az ajkán, amitől egyszerre érzem magam izgatottnak és bizonytalannak. Ez a mosoly az, ami mindig magával ragadott. Aztán megszólal:-Elviszlek innen. Egy kicsit távolabb megyünk, csak mi ketten. Beszéljünk, és majd meglátjuk, hogyan tovább.-bólintok és bekötöm magam.Beindítja a kocsit, és a motor tompa morajlása betölti a csendet közöttünk. A sötét város fényei elmaradnak mögöttünk, ahogy elhajtunk, egyre távolabb mindentől. Az autó gyorsul, és az út melletti lámpák egyre ritkábban villannak fel a látómezőmben.Egy közeli erdő felé tartunk. Az út keskenyebb és sötétebb lesz, ahogy haladunk befelé a fák közé. Erik szótlanul vezet, én pedig az ablakon kifelé bámulok, de minden idegszálammal őt érzem. Azt hiszem, tudom, miért hozott ide. Mindig is volt egy sajátos kapcsolatunk ezekkel a helyekkel.Amikor végül megállítja az autót egy kis tisztás mellett, a csend szinte tapinthatóvá válik.-Dalma!- szólal meg végül.-Tudom, hogy sok mindent elrontottam. Nem is kérhetem, hogy most mindent felejts el. De van valami, amit nem tudok tovább tagadni.-figyelmesen hallgatom, ahogy beszél. Szavai komolyak, de valami a hangjában mégis más. Mintha most valóban megpróbálna őszinte lenni. Az arca a félhomályban rejtőzik, de a szemei csillognak.-Szeretlek, Dalma!- mondja végül, és én egy pillanatra elfelejtek levegőt venni.Végül megszólalok, de a hangom halkabb, mint szándékoztam volna.-Erik, én… én is szeretlek, de nem tudom, hogy elég-e ez ahhoz, hogy rendbe hozzuk, ami kettőnk között van.-kezdek bele.Erik csak bólint. Nem válaszol azonnal, de a keze a kezemre csúszik, és megfogja. Talán ez a csend sokkal többet mond, mint bármilyen szavak most.-Gyere velem.-közli nemes egyszerűséggel.Nem mozdulok azonnal, csak figyelem, ahogy Erik kiszáll, és megkerüli a kocsit. Kinyitja az ajtót nekem, és felém nyújtja a kezét. Megragadom, és kiszállok. Elsétálok és megállok a kocsi elején.Erik is követi a példámat és megáll előttem.A férfi finoman felültetett a kocsi motorháztetejére, a kezei olyan gyengéden érintettek,hogy majdnem felnyögtem.Imádom,amikor hozzám ér.A hideg fém alattam kontrasztban állt az érintésével, a melegével. Az ujjai először óvatosan siklottak végig a karomon, majd egyre bátrabban értek hozzám, mint aki tudja, mit akar.A bőröm alatt éreztem a bizsergést, minden mozdulata egy újabb hullámot indított el bennem, egyre mélyebbre taszítva a pillanat varázsába. Amikor ajkai először érintették a nyakamat, egy apró sóhaj tört fel belőlem, mintha csak ezzel jelezném, hogy készen állok arra, ami jön. Az ajkai gyengéden tapadtak a bőrömre, mintha minden csókjában ott lenne a vágy, a türelem, és valami mélyebb érzés, amit talán még nem is nevezhettünk szerelemnek, de valami erős és megfoghatatlan volt.Csókjai puha nyomokat hagytak rajtam, közben ujjai lassan kezdték lesimítani rólam a textilt, mintha lefejtené rólam a gátlásaimat. Hagytam magam sodródni ezzel a hullámmal, már nem volt helye kétségnek vagy szégyenérzetnek. Már nem volt köztünk semmi akadály, sem fizikai, sem érzelmi. Éreztem, ahogy a testem reagál minden egyes mozdulatára, és lassan kezdtem elveszíteni a kontrollt. Erik mintha pontosan tudta volna, mit érzek, mert egy pillanatra sem hagyott kétséget afelől, hogy a teste is ugyanazt akarja, amit az enyém.Miután lekerültek a ruhadarabok,Erik gyengéden a motorháztetőre fektetett és megcsókolt.-Sosem szeretkeztem csillagok alatt.- suttogta a fülembe, a hangja rekedtes volt, tele vággyal. Ahogy kimondta, megrázkódtam, mintha a szavai egyenesen a szívembe hatoltak volna. Éreztem a leheletét a fülemnél, és ebben a pillanatban már nem volt semmi más, csak mi és a csillagok. Nem gondoltam arra, mi lesz holnap, vagy hogy mit hoz a jövő. Csak ebben a pillanatban léteztem, és hagytam, hogy Erik elvesszen velem együtt.Erik lassan közelebb húzódott hozzám, a teste teljesen az enyémhez simult. Éreztem a közelségét, ahogy a keze óvatosan végigsiklott a combomon, finoman megérintve a bőröm. A szívem hevesen vert, és tudtam, hogy mi fog következni, mégis, a várakozás feszültsége szinte megbénított. Erik azonban nem sietett, mintha minden pillanatot ki akart volna élvezni, mintha tudta volna, hogy mostantól minden mozdulatunk más lesz.Lassan csúsztatta a kezét egyre feljebb, közben a szemembe nézett, mintha a pillantásával is fel akarna készíteni arra, ami következik. A bőrének érintése minden egyes centiméteren egyre intenzívebb érzést keltett bennem. Végül, amikor a keze beljebb ért a combjaim között, egy mély, akaratlan sóhaj tört fel belőlem.Amikor a puncimhoz ért,egy újfajta bizsergés futott végig rajtam.Először lassan,majd gyengéden masszírozta a csiklómat,időnkét belém nyúlva.Én pedig elkezdtem vergődni a motorháztetőn,átadva magam a pillanatnak.Erik ujjai egyre biztosabban mozogtak, mintha pontosan tudná, hogyan találja meg azt a pontot, ahol már nem tudom kontrollálni magam. Az érintése egyszerre volt gyengéd és magabiztos, mintha érezte volna minden reakciómat, mintha a teste is összhangban lenne az enyémmel. Ahogy körkörösen mozdult, egyre intenzívebbé vált az érzés, mintha minden idegszálam egyszerre éledt volna fel, várva a következő rezdülést.A fejem hátrabicsaklott, a szemem lehunytam, és hagytam, hogy a pillanat magával ragadjon. Az ajkai közben a nyakamról a fülemre siklottak, majd vissza a számhoz. Amikor a szánk összeért, a csókunk forró és szenvedélyes lett, mintha ebben az érintkezésben minden vágyunk benne lenne. A testem reagált minden egyes apró mozdulatára, mintha egy hangszeren játszana, egy olyan dallamot hozva elő belőlem, amit eddig nem is ismertem.-Ez az, bébi!-suttogta, miközben ujjai tovább mozogtak bennem.Erik egy pillanatra sem hagyta abba, egyre mélyebben és határozottabban ingerelt. Éreztem, hogy a testem lassan feladja minden ellenállását, hogy átadja magát ennek az új és ismeretlen érzésnek.A testem végül megfeszült, a légzésem szaggatottá vált, és egy mély, elnyújtott sóhaj tört fel belőlem, ahogy átléptem a határt.-Jesszus!Erik!-sikítok fel,és megremegek az orgazmus okozta forróságtól.A puncim ezerrel lüktet,és nagy ívben feszülök meg a motorháztetőn.Ahogy a gyönyör lassan alábbhagyott, éreztem, ahogy az ujjai lassan elernyednek, de a kezét nem vette el, mintha még mindig érezni akarna, mintha még nem lenne elég. A szívverésem még mindig szapora volt, de lassan kezdett visszatérni a valóság.Erik közelebb hajolt, a lélegzetvétele mély és forró volt a bőrömön. A szemében égett a vágy, a pillantása szinte perzselő volt.-Ez az, bébi… Csak engedd el magad!Mindjárt jövök!-duruzsolja a fülembe,majd egy pillanatra eltávolodik,és hallom,hogy leveszi magáról a ruháit.Erik lassan közelebb hajolt hozzám, és ajkai finoman érintették a homlokomat.Éreztem a lélegzetemet, ahogy egyre mélyebb és lassabb ritmusra vált, míg a mellkasomban doboló szívem üteme szinte egybeforrt Erik szívverésével.A férfi ott állt velem szemben, tekintetében valami megmagyarázhatatlan, valami, amitől egyszerre éreztem magam kiszolgáltatottnak és vonzónak. Szemei éjfekete tükrök voltak, melyek mélyén ott lappangott valami megfoghatatlan, valami nyers.-Van fogalmad arról,hogy mit teszel velem?-kérdezte rekedten, hangja olyan volt, mint a sötétség mélyéről felcsendülő zengés. Szinte vibrált a csendben. A bőröm libabőrös lett, mintha a szavai közvetlenül hozzám szóltak volna, az elmémet célozva meg. Nem válaszoltam, hiszen éreztem, hogy nincs szükség szavakra.Erik keze megemelkedik,és gyengéden végigsimit az arcomon.-Nincs.-válaszolom mosolyogva.Pedig tudom,hogy milyen hatással vagyok rá,még Ő maga is megmondta.Olyan vagyok számára, mint a drog.Az érintése hideg volt, mégis égetett, mintha a bőröm alá hatolna, belém ágyazódna, egyfajta nyomot hagyva maga után. Lehunyom a szemem, és egy mély, reszketeg lélegzetet vettem,elfelejtve mindent magam körül.-Nem tudsz elmenekülni előlem, Dalma.- suttogta, ajkai oly közel voltak a fülemhez, hogy a szavait nemcsak hallottam, hanem éreztem is, ahogy belém hatolnak. Valahogy a hangja egyszerre volt megnyugtató és hátborzongató, olyan, mint egy édes ígéret, amely mögött sötét titkok rejlenek. Éreztem, hogy szinte megbabonáz a jelenléte, hogy minden ésszerű gondolat elenyészik a vágy és a rettegés határán.A szívem dobogása felgyorsult, mintha a testem felismerte volna, hogy nincs hova menekülnöm. És talán nem is akartam menekülni. Éreztem, ahogy egyre közelebb húz magához, a testem az övéhez simul, a melegsége és az ereje átjár, mintha saját lényem is átalakulna az érintése alatt. A kezei, amelyek eddig gyengéden érintették az arcomat, most határozottabban markoltak meg, végigfutottak a nyakam ívén, a vállaimon, majd a hátamra csúsztak.A lélegzetem felgyorsult,az ajkaim szétnyíltak, de a szavak elakadtak. Az érzelmek annyira intenzívek voltak, hogy szinte fájdalmasak. És mégis, valahogy a fájdalom része volt a gyönyörnek, amit éreztem. Aztán, egyetlen pillanat alatt, Erik szája az enyémre tapadt. A csókja viszont nem volt gyengéd: nyers volt és szenvedélyes, mint egy tomboló vihar. Éreztem a benne rejlő tüzet, a vágyat, amely perzselte a lelkemet, és nem volt semmi, ami ezt megállíthatta volna.Ő ott állt velem szemben, és a szemeiben volt valami különös, amit nem tudtam volna megnevezni. Izgalom? Várakozás? Talán egy kicsit mindkettő.-Készen állsz?-kérdezi Erik,én pedig felhevülten bólintok.Tudtam, hogy mi fog történni. Beszéltünk róla már korábban is, és én akartam ezt – vagy legalábbis el akartam hinni, hogy akarom. Az ismeretlen mindig kicsit rémisztő, de ugyanakkor vonzó is. Szépen lassan az ölem felé irányította a farkát,és először csak ingerelte a hüvelyem bejáratát.Nem tudom,hogy mennyire feszített,mivel már nagyon be voltam nedvesedve.Amikor beljebb hatolt a farkával,na akkor éreztem,hogy egy kicsit feszül és fáj.Ő megállt, rám nézett, és az a pillantás többet mondott, mint bármilyen szó. Ott volt benne az aggódás, a gyengédség, a vágy és valami mélyebb, amit még nem értek igazán.-Jól vagy?-kérdezi gyengéden,miután végre bennem volt.Válaszul bólintok neki,ő pedig elkezd lökdösni engem.Az ajkaim kiszáradtak, a szemeimet behunytam, és megpróbáltam átadni magam az élménynek.A fájdalom lassan elhalványult, és valami más kezdte átvenni a helyét.Erik a mellemhez hajolt és végig csókolta a testemet a mellemtől egészen a nyakamig.Idővel egyre gyorsabban lélegeztünk,és éreztem a hasamban a kitörő orgazmus első hullámát.A puncim megfeszült,és átadtam magam a gyönyörnek.Erősen belekapaszkodtam Erik karjába,és félájultan vonaglottam a motorháztetőn.A férfi azonnal belém élvezett,és elégedetten felsóhajtott.Egy darabig még így maradtunk,közben rám mosolygott,és simogatta a hajamat.-Mi volt ez Dalma?Mit műveltél velem?Soha többé nem foglak elhagyni.-kérdezte rekedt hangon,majd lehajolt hozzám és megcsókolt.Én meg soha többé nem akarok magányos lenni.