Megtévesztés Játéka 16. fejezet

A képzelet játéka

Kíra

Erik már egy jó ideje eltűnt, én pedig ott gubbasztottam a hotelszobában, várva rá. A türelmetlenség lassan belülről feszített, amikor végre belépett az ajtón, kezében egy KFC csomaggal. Felpattantam, és azonnal kikaptam a kaját a kezéből.-Mi tartott ilyen sokáig?- kérdeztem, miközben már szétszedtem egy szendvicset, és nekiálltam enni. Nem zavartattam magam, még a sült krumplit is gyorsan falni kezdtem. Erik leült mellém az ágyra, és figyelte, ahogy eszem. Éreztem a tekintetét, de nem foglalkoztam vele különösebben, hiszen ő hozta nekem az ételt, én pedig éhes voltam.Egy pillanatra megálltam, amikor végre megszólalt:-Le sem tagadhatnád Dalmát. Még a mozdulatotok is egyforma.- jegyezte meg mosolyogva.Rápillantottam,közben újból beleharaptam a zinger szendvicsbe.-Hogy van Dalma?-szembesítem a kérdésemmel.Erik elmesélte, hogy jól bírja a fogságot anyánknál, de már nagyon menekülne. A hallottakra csak bólintottam, és belekortyoltam a kólámba.-Kérsz?-tartottam felé a poharat.-Nem, köszi. Az a tiéd.-mondta mosolyogva.Miután befejeztem az evést, ledőltem az ágyra. Elterültem, mint aki hosszú ideje várt erre a pillanatra, hogy végre kicsit pihenjen.-Ti meg vagytok?-kérdeztem, de már éreztem, hogy valami furcsa borzongás fut végig a testemen. Erik keze lassan elindult a lábam felé, és finoman cirógatni kezdte a bőröm. A szívem gyorsabban kezdett verni, de nem tiltakoztam. Inkább figyeltem, hogy mi fog történni.-Tudod, a nővéred is gyönyörű.-búgta halkan,- de te valamiért még szebb vagy.-ezt mintha hallottam volna már valahol.Mégis, a szavai olyan mélyen megérintettek, hogy azonnal feléledt iránta a vágy.Közelebb húzódott hozzám, egészen az arcomhoz, és én csak nagyokat pislogtam. Az izgatottság a bőröm alá kúszott, a gondolat, hogy Erik itt van velem, csak felerősítette ezt az érzést. Nem gondolkodtam túl sokat azon, hogy mi helyes vagy helytelen. Egyszerűen csak engedtem a pillanatnak.Lassan ráhajoltam, és megcsókoltam. A csókunk eleinte finom volt, de hamar szenvedélyesre váltott. Éreztem a teste melegét, az ajkai puhaságát, és tudtam, hogy mostantól nincs visszaút. A ruháink egy pillanat alatt lekerültek rólunk, és az érintései elborították minden gondolatomat. Olyan intenzitással éltük át ezt a pillanatot, hogy az idő is elveszett. Az éjszaka romantikával és szenvedéllyel telt, és egyikünk sem akarta, hogy vége legyen.Ahogy egymásba fonódtunk, halkan súgtam neki:-Soha ne mondd el Dalmának!Világos?-kértem, miközben a szeretkezésünk egyre inkább felhevült.A szívem mélyén tudtam, hogy amit tettünk, az tiltott, de valahol mégis rendben volt.A bűntudat és az izgalom keveréke határozta meg minden mozdulatomat, míg végül egy mindent elsöprő orgazmusban teljesedtem ki.-Kíra!-éreztem, hogy valaki finoman megrázza a vállam. A testemen kellemes borzongás futott végig, ahogy félálomban lebegtem a valóság és álom határán. A hang távolinak tűnt, mintha valahonnan messziről szólítanának.-Kíra! Ébredj!-hallottam Erik hangját, de még nem akartam visszatérni a valóságba. Valami olyan jó érzés hatotta át az álmot, hogy nem voltam hajlandó elengedni.-Ne… Annyira jó…- nyöszörögtem, és ösztönösen összehúztam a lábam. A bizsergés, amit a testem minden porcikájában éreztem, egyre intenzívebbé vált, különösen a lábaim között. Valahogy mélyebben hatott rám az álom, mint bármelyik korábbi.-Kíra!- hallottam ismét Eriket, ezúttal sokkal tisztábban, és hirtelen kipattant a szemem. Egy pillanatig csak pislogtam, próbálom megérteni, hol vagyok. Ez mind csak egy álom volt?Azonnal zavarba jöttem, ahogy ráébredtem, mi is történt az álomban. Nem mertem Erik szemébe nézni, féltem, hogy valahogy megtudja, mit álmodtam. Villámgyorsan felpattantam az ágyról, és szinte menekülve szaladtam be a fürdőszobába. A tükör előtt állva zihálva próbáltam összeszedni magam. Az arcom kipirult, a szívem hevesen vert, mintha még mindig az álom hatása alatt lennék.-Mi történik velem?-kérdeztem magamtól. Hogyan álmodhattam erről? Erik…és én…A bűntudat azonnal elárasztott, ahogy felidéztem az álom részleteit. Álmodtam Erikről, a nővérem pasijáról. Ez teljesen helytelen volt, és mégis olyan valóságosnak tűnt az egész. Az érintések, a csókok... minden. Hogyan lehetséges, hogy egy álom ilyen mélyen megérintsen?A tükörbe néztem, és megláttam az arcomon a pírt.Nem tudtam megnyugtatni magam. A gondolatok kuszán cikáztak a fejemben, és képtelen voltam kibogozni, mi történt és miért. Az agyam vissza-visszatért a pillanatra, amikor Erik megjelent az álmomban, és az a vágy, amit iránta éreztem, annyira valóságos volt.Megpróbáltam mélyeket lélegezni, hogy lenyugtassam magam, de a bűntudat egyre csak növekedett bennem. Hogyan álmodhattam a nővérem pasijáról?Lehunytam a szemem, és próbáltam kiűzni a fejemből az álomképet.Miért kellett ennek megtörténnie? És mi lesz most? Hogyan nézhetek Erik szemébe ezek után? Egyáltalán hogy fogok tudni együtt lenni Dalmával, miközben tudom, hogy ilyen álmaim vannak a barátjával?Egy pillanatig azon gondolkodtam, hogy talán csak túl sokat gondolok bele. Talán ez csak egy álom volt, semmi több. Az álmok néha olyan dolgokat mutatnak meg, amiknek semmi közük a valósághoz, nem igaz? De ahogy ott álltam a fürdőszobában, egyre inkább az volt az érzésem, hogy ez nem volt véletlen. Hogy ez az álom valami mélyebb vágyat tárt fel bennem, amit eddig még magamnak sem mertem bevallani.A tükörképemet nézve azon töprengtem, hogyan lehetnék ennyire összezavarodva. Hogyan hozhatott egy álom ilyen mély érzelmeket a felszínre? Vajon azért, mert Erik tényleg valami különleges volt számomra, vagy csak a tiltott gyümölcs iránti vágy játszott velem? Bármilyen is volt a válasz, most már nem tudtam elmenekülni előle.Egy ideig még ott álltam a fürdőben, próbálva összeszedni magam, de a gondolatok nem hagytak nyugodni. Tudtam, hogy vissza kell mennem, és el kell játszanom, mintha semmi sem történt volna. De hogyan fogok tudni Erik szemébe nézni ezek után?Kimentem a fürdőből, és hálás sóhaj hagyta el a számat, amikor megláttam, hogy Erik már nincs a szobában. A szívem hevesen vert, mintha csak egy súlyos titkot cipeltem volna, amit senkivel sem oszthattam meg. Erik távozása megkönnyebbülést hozott, de valahol mélyen éreztem, hogy nem szabadna ennyire feszengenem. Hiszen nem történt semmi, csak egy álom. Csak egy furcsa, zavarba ejtő álom, aminek semmi köze a valósághoz.Gyorsan befeküdtem az ágyba, magamra húztam a takarót, mintha az képes lett volna elrejteni az érzéseimet, az álmot, és mindent, ami körülötte kavargott a fejemben. Erik épp ekkor jött vissza, és kérdőn nézett rám, mintha érezte volna a feszültséget a levegőben, de szerencsére nem szólt semmit. Csak rám nézett, aztán leült az ágy szélére. Én pedig igyekeztem nem foglalkozni vele, próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, miközben belül kavargott minden.Az álom újra és újra visszatért a gondolataimba, mintha egy árnyék lett volna, ami sosem tűnik el teljesen. De most már nem engedhetem meg magamnak, hogy ebbe az érzésbe kapaszkodjak. Jeremy-t szeretem. Ő az, akivel együtt vagyok, aki boldoggá tesz, és nem akarom, hogy valami felszínes, futólagos dolog, mint ez az álom, tönkretegyen mindent. Erik... Erik csak a nővérem pasija. Ennyi. Csak a tiltott gyümölcs, ami valamiért most az álmaimban is megjelent.Magamra húztam a takarót, mintha ezáltal el tudtam volna rejteni magam a valóság elől is. Szinte már elhittem, hogy ha nem látom Eriket, akkor talán el is felejthetem az álmot. Próbáltam magam nyugtatni, hogy az álmok néha teljesen véletlenszerűek, nem kell, hogy jelentést tulajdonítsak nekik. Hiszen csak egy álom volt. Semmi több. Vagy mégis több volt? Ez a gondolat ijesztett meg a legjobban.A torkomban dobogott a szívem, és egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán Erik is érez valamit. Hiszen ahogy rám nézett KFC falatozás közben,az mindent elmondott.Mély levegőt vettem, és megpróbáltam elaludni.

Reggel, amikor felébredek, Erik már ébren van.Hallom a szöszmötölését, de nem mozdulok rögtön. Kicsit elidőzöm a párnák között, próbálom összeszedni a gondolataimat. Nem aludtam jól, és ez a nyugtalan érzés végigkísért egész éjjel. Végül nagy sóhajjal felülök, és úgy döntök, hogy elmegyek rendbe szedni magam.Amint a tükörbe nézek, meglepődöm, hogy a hajam begöndörödött.A csere óta szinte mindig kivasalom, de most, valamiért, tetszik így. Van benne valami vad és szabad. Nem akarom ma erőltetni a dolgokat, így hagyom úgy, ahogy van, majd gyorsan megmosom az arcom és fogat mosok.Mikor kilépek a fürdőből, Erik máris ott áll előttem, kezében egy forró kávéval elviteles pohárban. Az illata azonnal magával ragad, és hálásan pillantok rá.-Köszike.-mondom mosolyogva, és lehuppanok a kanapéra. Próbálom elhessegetni a furcsa érzéseket, amiket az álmom hagyott maga után, de nem könnyű. Valahogy Erik közelsége most különösen hat rám.Miután megittam a kávét,Erik mellém lép,és óvatosan elveszi tőlem az üres poharat.Ahogy hozzám ér, mintha egy pillanatra forróságot éreznék a bőrömön. Egy furcsa, belső bizsergés fut végig rajtam, de gyorsan elhessegetem a gondolatot. Ez nem helyes. Jeremy az, akivel lennem kell, ő az, akit szeretek.Erik azonban nem hagyja ennyiben. Mosolyogva leveszi a pólóját, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. A látvány meglep, és majdhogynem félrenyelek. Ezt most komolyan csinálja? Erik áll előttem félmeztelenül, az izmai finoman kirajzolódnak, és szinte meg sem próbálja leplezni, hogy tisztában van vele, milyen hatással van rám.-Mi az?-kérdezi lazán, egy kis vigyorral az arcán, majd elindul a fürdő felé, mintha mi sem történt volna.Próbálom elterelni a gondolataimat, és azonnal felkapom a telefonomat, hogy az Instagramot pörgesssem. De amikor hallom, hogy Erik a zuhany alatt van, azonnal elképzelem, ahogy a víz végigfolyik az izmain, ahogy mosdatja magát, ahogy a bőre csillog a vízcseppektől.-Nem, Kíra! Elég legyen! -suttogom magamnak, próbálva visszarángatni magam a valóságba. Jeremy. Jeremy az, akit szeretek.De amikor pár perccel később visszatér, csak egy törölköző van a derekán. Az izmai még mindig nedvesek, és a bőre szinte ragyog. Egy pillanatra megfagyok, és nem tudom levenni a szemem róla. Az egész jelenet olyan szürreális. Hogy kerültem ebbe a helyzetbe?-Mi az? -kérdezi Erik, és rá villantja a legszexibb mosolyát, amit valaha láttam tőle.Amikor Erik rám villantja azt a mosolyt, mintha áramütés érne. Nem csak a bőrömön érzem, hanem mélyen belül is, egyre erősebben, ahogy megáll előttem. A testem reagál, a gyomrom görcsbe rándul, és érzem, hogy a bizsergés átterjed mindenhová – még ott is, ahol a legkevésbé szeretném. A puncimban is érzem, ahogy az a furcsa, forró érzés elönti az egész testemet.Egyszerűen képtelen vagyok egy helyben maradni. A lüktetés, ami belülről feszít, szinte elviselhetetlen. Olyan erős, hogy minden más gondolatot kiszorít a fejemből. Megpróbálom összeszedni magam, de ahogy Erik ott áll előttem, egy szál törölközőben, mintha minden izma külön kihívás lenne számomra. A testem remegni kezd, és tudom, hogy azonnal fel kell állnom, különben megőrülök.Feszülten felpattanok a kanapéról, és próbálom elterelni a figyelmemet. Idegesen járkálok fel-alá a szobában, mintha valami fontos dolgom lenne, pedig csak menekülök. Menekülök az érzéseim elől, amik szinte felfalnak belülről.-Kíra, jól vagy?- hallom Erik hangját, és ahogy felém fordul, látom a szemeiben azt a jól ismert játékos csillogást.-Persze, csak... csak kicsit nyugtalan vagyok!-felelem gyorsan, de érzem, hogy a hangom remeg.Soha nem éreztem még ilyet. A lüktetés annyira erős, hogy az egész testemet átjárja. A puncim szinte pulzál, és olyan intenzív érzés kerít hatalmába, amivel eddig még sosem találkoztam. Mintha az egész testem csak Erik jelenlétére reagálna.Próbálok nyugodt maradni, próbálom figyelmen kívül hagyni, de ez most egyszerűen lehetetlen.Benyitok a fürdőbe, és becsukom magam mögött az ajtót.Lehúzom a ruhámat, és közben próbálom elhessegetni a gondolatokat. A hideg csempe érintése a talpam alatt kicsit magamhoz térít. A tükör felé fordulok, és belenézek. Az arcom pirosas, mintha még mindig az álom hatása alatt lennék. A szívem gyorsabban ver, mint kellene.A víz alatt próbálok megnyugodni. Érzem, ahogy a vízcseppek lemosnak rólam mindent, mintha nem csak a testem, hanem a lelkem is tisztulna. De az érzés… még mindig ott van. Még mindig érzem Erik kezeit a testemen, mintha az álom valóság lenne. A forró víz sem tudja elűzni azt a vágyat, ami lassan, de biztosan visszakúszik a testembe.Nem akarok erre gondolni. Csak meg akarok nyugodni. Végighúzom a kezem a karomon, és lehunyom a szemem. Próbálom elterelni a figyelmem, de hiába. Az a feszítő vágy, ami belülről mardos, nem hagy nyugodni. Feladom a küzdelmet, és hagyom, hogy átjárjon az érzés. A víz csobogása egyre halkabbnak tűnik, ahogy a testem enged az érzelmeknek.Végül érzem, ahogy a testem ellazul. Mintha a feszültség, ami eddig benne volt, lassan elszivárogna, mintha a forró víz mosta volna el a bennem tomboló vágyat. Sóhajtok egyet, és kinyitom a szemem. Már sokkal nyugodtabb vagyok. A szívem visszaállt a normális ritmusra, és már nem érzem azt a mindent felfaló feszültséget.Kiengedem a hajamat, és lassan végighúzom rajta a kezem.Hagyom,hogy nedves legyen,majd megszárítom a szabad levegőn.Elzárom a csapot, és kilépek a zuhany alól. A törölközőért nyúlok, és végig törlöm magam, lassan, komótosan. Újra belenézek a tükörbe. Az arcom most már nem olyan piros, a tekintetem is tisztább. Végre nyugalmat érzek. Mosolyogni próbálok, de az érzés még furcsa. Nem vagyok még teljesen rendben, de már sokkal jobban vagyok, mint korábban.Fáradt vagyok, de valahogy mégis könnyebb. Az ujjaim finoman szárítják meg a bőrömet, aztán egy utolsó simítás, és belebújok az egyik fekete színű pólómba.Megfogom a hajam, feltekerem egy laza csomóba, majd kilépek a fürdőből. Erik az ágyon ül, a telefonját nyomkodja. Nem néz rám azonnal, és ettől egy kicsit megremegek. Nem tudom, miért, de hirtelen rám tör az a szorongás, amitől el akartam menekülni. Mégis, nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam. Lassan odalépek az ágyhoz, és lehuppanok a matracra. A plafonra bámulok, hallgatom, ahogy lélegzik mellettem.Végül nem bírom tovább, és megszólalok.-Mi lesz Dalmával?- kérdezem halkan, és felé fordulok.-Hogyan tovább?-Erik lassan felnéz a telefonjából, az arcán egy pillanatig semmi érzelem nem tükröződik. Egy ideig úgy tűnik, mintha nem is tudná, mit mondjon. Majd sóhajt, és leteszi a telefont az éjjeliszekrényre. Rám néz, de nem érzek benne vigasztalást, csak a bizonytalanságot.-Tudom, hogy szoros az idő.-folytatom.-Már alig van pár napunk, és még mindig nem döntöttünk. Nem érzem, hogy van tervünk. Nem érzem, hogy van bármi is, ami stabil. És tudom, hogy ha most nem cselekszünk, akkor minden kicsúszik a kezünk közül.Erik csendben hallgat, de látom rajta, hogy gondolkodik. Talán ő sem tudja, hogyan tovább. Talán ő is ugyanúgy elveszett, mint én. És ez az, ami talán a leginkább aggaszt.-Kíra, ez nem olyan egyszerű.- szólal meg végül. -Az édesanyátok nem fogad el semmit. Nem hajlandó kompromisszumra, és nem tudom, mit tehetnénk. Ha most lépünk, lehet, hogy mindent elveszítünk.-a szavai nyugtalanítóak, de valahogy mégis megértem, mit akar mondani. Érzem, hogy ő sem biztos ebben az egészben. Az egész ügy tele van feszültséggel, olyan, mint egy bomba, ami bármelyik pillanatban robbanhat.