Megtévesztés Játéka 15. fejezet

Veszélyes vonzalom

Dalma

1 évvel ezelőtt..

Épp végeztem a fürdéssel, a hajam még nedvesen tapadt a vállamra, amikor hirtelen megszólalt a csengő. Egy pillanatra megálltam, furcsállva, hogy ki lehet az ilyen későn. A szüleim és Böbe vacsorázni mentek, a húgom is elment a barátnőjéhez, így biztos voltam benne, hogy egyedül vagyok otthon. A törölközőmet szorosabban magam köré tekerve indultam az ajtó felé, és kíváncsian kinyitottam.Amint az ajtó kitárult, Erik állt a küszöbön. Meglepődtem, de a tekintetéből úgy tűnt, ő nem lepődött meg.Végigmért, és bár nem mondott semmit, éreztem a levegőben feszültséget.-Szia!Apád itthon van?-kérdezi,közben a zsebébe csúsztatja a telefonját.-Nincs az előbb mentek el. Körülbelül félórája.-válaszolom neki,erre ő nem zavartatta magát,így nyugodtan belépett a lakásba. Mintha ő is itt lakna.-Nem hívtalak be.-mormogom.-Van még valaki rajtad kívül? – kérdezte, miközben körülnézett, mintha meg akarna győződni róla, hogy valóban egyedül vagyok itthon.-Nincs.-válaszoltam gyorsan.-Mindenki elment a dolgára.-közben becsuktam az ajtót.-És a pasid?Ő sincs itt?- kérdezte közvetlenül, tekintetét egy pillanatra se vette le rólam.-Nincs, de…-már épp mondani kezdtem volna, hogy ma este Jeremy nem jön át, amikor Erik közelebb lépett, és megcsókolt.A csókja váratlan volt, és mintha egy világ fordult volna meg bennem abban a pillanatban.Mielőtt tiltakozni kezdtem volna, vagy talán csak megjegyezni, hogy nem ez volt a terv, a testem már máshogy reagált.Amikor végül elhúzódott tőlem, csak az üres szavak maradtak bennem.Most már értem miért kérdezösködött ennyit.-Jeremy nem jön ma.-suttogtam végül, miközben Erik a nappali felé vette az irányt, én pedig bizonytalanul követtem. -Ő otthon tanul.-tettem hozzá, mintha ez most bármit is számítana.A nappali felé indultunk,majd Erik leült a kanapéra, és felém fordulva csak ennyit mondott:-És van ötleted, mivel üssem el addig az időt?-kérdezi, miközben karját szétvetve támaszkodik a kanapén.-Valahol nekünk is van sakktáblánk.-vágtam rá, kicsit meglepődve a saját javaslatomon.Erik bólintott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Felálltam, és a szekrényhez sétáltam. Tudtam, hol van a sakk. Régóta nem vettem elő, de most valahogy mégis izgatottan nyúltam érte. Ahogy felnyúltam a polcra, éreztem Erik pillantását a hátamon. Mintha égette volna a bőrömet. Talán csak képzelődöm, de mintha valamiféle feszültség lengené be a levegőt. Nem fordultam meg, de éreztem, hogy követi minden mozdulatomat.Végre elővettem a dobozt, és visszaültem mellé. Kicsomagoltam a sakkot, a bábukat sorra letettem a táblára, de az ujjaim remegtek.Túlságosan is élveztem a közelségét. Talán emiatt hibáztam, amikor egy bábut rossz helyre tettem.-Nem jó helyen áll.-szól rám.Egyszerre nyúltunk a bábuhoz, és egy pillanatra összeért a kezünk. Mintha áramütés ért volna. Egy pillanatra megdermedtem, és a szívem is kihagyott egy ütemet. Hirtelen forróság suhant át végig rajtam.Erik is érezhette, mert a tekintete röviden rám villant, de nem szólt semmit. Zavartan elengedtem a bábut, és hátrébb húzódtam.-Akkor... rendezd te..-mondtam halkan, mert nem tudtam, hogyan folytassam. Miközben még mindig érzem az ujjai érintését a bőrömön.Erik mosolyogva rendezte sorba a bábukat, mintha élvezte volna, hogy átengedtem neki az irányítást. Megpróbáltam összeszedni magam,de nem sikerült.Ezután belevágunk a játékba,én pedig azt sem tudom hol áll a fejem.Minden egyes lépése után az arcára néztem, és próbáltam kitalálni, mire gondolhat. Talán túl képzelem az egészet, de mintha a tábla felett is folytatódott volna ez a láthatatlan feszültség.A játék gyorsan haladt, de Erik nyugodt, szinte kihívó stílusa idegesített. Minden mozdulata magabiztos volt, mintha nem is lenne kérdéses a végkimenetel. Én próbáltam taktikázni, de éreztem, hogy ő sokkal jobb nálam.Egyre feszültebbé vált a légkör. Miközben én a következő lépésemet mérlegeltem, ő lazán hátradőlt, és figyelte a reakcióimat. Mintha előre tudta volna, mit fogok lépni. A kezdeti izgalom átfordult frusztrációba. Minden egyes rossz lépésem után láttam, ahogy elégedetten elmosolyodik. Próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire hat rám, de a belső feszültség egyre csak nőtt.-Királynő a G4-re.-mondta hirtelen, és lerakta a bábut. Az arca komoly volt, de a szemeiben ott villogott a győzni akarás.Megdermedtem. Ez a lépés sarokba szorított. Próbáltam kiszabadulni, de ahogy figyeltem a táblát, rájöttem, hogy nincs kiút. Nem hittem el, hogy már most vesztésre állok. Minden lépésem egyre közelebb hozta a vereségemet.-Matt!- jelentette be nyugodtan, amikor letette az utolsó bábut.A torkomban éreztem a vereség keserű ízét. Nem azért, mert vesztettem, hanem mert olyan könnyedséggel győzött, mintha az egészet kitervelte volna.Erik rám nézett, és a szemeiben megcsillant valami, amit nem tudtam megfejteni. Mintha ő is érzett volna valamit, de nem adta jelét. Csak mosolygott, lazán és magabiztosan, mintha pontosan tudná mi fog következni.Próbáltam nyugodt maradni, de a kezem még mindig remegett.Aztán a férfi kajánul elmosolyodott és ezt mondta:-Mostantól legyen az a szabály,ha veszítesz lefekszel velem.-majd hátra dől és szétvetve támaszkodik a kanapén.Pontosan úgy,mint a játék legelején.Ahogy Erik elmosolyodott, éreztem, hogy egy hullámnyi idegesség fut végig a testemen, de igyekeztem nem mutatni, hogy mennyire megvisel a vereség. A szavai hidegen koppantak a levegőben, de mégis olyan természetességgel mondta ki őket, mintha ez csak egy újabb forduló lenne az idétlen játékunkban. Éreztem, ahogy a mellkasom szorongatni kezd, de igyekeztem erőt venni magamon. Az ő magabiztossága még idegesítőbbé tette az egészet. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy ez a helyzet uraljon engem,de a gyomromban lévő pillangók egyből lázadni kezdtek.Próbáltam nyugodt maradni, de a testem elárult. Erik mosolya, a higgadt magabiztossága csak még jobban fokozta a helyzetet.-Nos, Dalmácska, mi legyen az első dolog, amitől megszabadulsz?-kérdezte, miközben végigsimította a kanapé karfáját, a mozdulata egyszerre volt lazán vonzó és uralkodó. Tudta, hogy hatással van rám, és én sem tudtam többé elrejteni, hogy a szavai izgatnak. A játékunk egyre mélyebbre húzott, és én hagytam magam, mert valahol a sötét részem akarta ezt.-Nem is tudom..-feleltem, és próbáltam visszatartani egy mosolyt, miközben végigmértem őt. Az a kaján vigyor az arcán elárulta, hogy élvezi, ahogy szép lassan belemerülök ebbe a játszmába.-Azt hiszem, a pólód lesz az első.-mondta, és mélyen a szemembe nézett, mintha már előre látná, hogyan fog alakulni a következő percek sora.Egy pillanatig meredten néztem rá, mintha nem értettem volna, amit mondott. De persze, hogy értettem. És ő is tudta ezt. A szoba levegője nehézzé vált, mintha hirtelen nem lenne elég oxigén. Minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnt. Meg akartam kérdezni, hogy most komolyan gondolja-e, de a válasz ott lógott a levegőben, felesleges lett volna kimondani. Ő mindig komolyan gondolja.Próbáltam megőrizni a hidegvéremet, de a bőröm alatt éreztem,hogy kezd átjárni a forróság.Kényszerítettem magam, hogy ne mutassam a zavaromat. Elvégre ez csak egy játék, nem igaz? Csak egy ostoba játék, amiben már túl messzire mentem ahhoz, hogy most meghátráljak.Szó nélkül megfogtam a pólóm alját,és lassan felhúztam. Éreztem, ahogy Erik tekintete minden egyes mozdulatomat követi, és ez még jobban feszélyezett. A szívem szaporábban vert, miközben a felső lekerült rólam. A hideg levegő szinte azonnal megcsapta a bőrömet, de mégis inkább a feszültség volt az, amitől kirázott a hideg.-Helyes.-mondta mosolyogva, mintha elégedett lett volna a látvánnyal.-Már most tetszik.-a szavai egyszerűek voltak, mégis valami perverz elégedettség bujkált mögöttük. Ő élvezte ezt az egészet, minden pillanatát, minden mozdulatot.Próbáltam úgy tenni, mintha nem hatna rám, mintha ez is csak a játék része lenne, de nem bírtam elrejteni az arcomon lévő pírt.-És most?-kérdeztem, igyekezve fenntartani a hidegvéremet, bár a hangom kissé elcsuklott a végén. Nem akartam, hogy azt higgye, hatással van rám, de tudtam, hogy ez lehetetlen.Hiszen látszik,hogy én is mennyire élvezem.Erik felhúzta a szemöldökét, mintha gondolkodna, majd egy újabb kaján mosoly kúszott az arcára.-Hmm..A nadrágod következik.- mondta, és megint hátradőlt a kanapén, mintha csak egy egyszerű kérés lett volna.Nem tudtam megállni, hogy ne nézzek rá hitetlenkedve. Az arcom lángolt, de nem a szégyentől. Sokkal inkább a haragtól. Ez az egész már túl messzire ment. De mi mást tehettem volna? Az ő szabályai szerint játszottunk, és egy pillanatra azon kaptam magam, hogy elgondolkodtam, meddig vagyok hajlandó elmenni ebben a torz játékban.A nadrágom gombját lassan kezdtem el kipattintani, és minden egyes mozdulatot végtelennek éreztem. Erik arcán egyre szélesebb mosoly jelent meg, ahogy követte minden apró mozdulatomat. Még soha nem éreztem magam ennyire kiszolgáltatottnak.Azt gondoltam elég lesz,ha csak egy melltartóban lát.Hát tévedtem.Amikor végre megszabadultam a nadrágomtól, ott álltam előtte, és próbáltam nem elárulni, mennyire kellemetlenül érzem magam. De az érzés nyomasztó volt, mintha egy láthatatlan súly nehezedett volna rám. Lassan rá emeltem a tekintetem.Ott volt a szemeiben az a vonzerő, ami mindig is magával ragadott. Az a fajta magabiztosság, ami egyszerre volt idegesítő és ellenállhatatlan.-Most mi következzen?-kérdeztem halkan, és bár a hangom még kissé bizonytalan volt, a testem más üzenetet közvetített. Éreztem, hogy a bőröm forróságot áraszt, ahogy a helyzet új szintre emelkedett. Erik lassan végignézett rajtam, majd halkan elkuncogta magát:-Talán a melltartó.- mondta, de a hangja megváltozott. Már nem a korábbi, domináns parancsolgató, hanem valami lágyabb, hívogatóbb hangon szólt hozzám.A szívem még mindig gyorsan vert, de ezúttal nem a félelem, hanem valami izgalom feszítette a mellkasomat. Lassú mozdulattal nyúltam hátra, és kikapcsoltam a melltartómat, hagyva, hogy lecsússzon rólam. Erik tekintete szinte égette a bőrömet, ahogy figyelt, de már nem éreztem magam annyira feszélyezve. Sőt, valami vad érzés kerített hatalmába- egy kíváncsiság, hogy meddig lehet ezt a játékot fokozni.Erik sóhajtva felállt a kanapéról,de ezúttal a szemei sötétebben csillogtak, mint korábban.-Tetszik, amit látok.- mondta, de most már nem volt benne gúny. A hangja mélyebb lett, és a levegő sűrűsödött körülöttünk. Én pedig nem tudtam ellenállni a vonzásának. Egy lépést tettem előre, közelebb álltam hozzá.Erik lassan felém hajolt, de nem sietett. Éreztem a köztünk lévő levegő forróságát, ahogy a teste közeledett az enyémhez, és az ajkaink szinte összeértek. A pillanat végtelennek tűnt, de valahol mélyen tudtam, hogy ez az, amit mindketten akartunk. Egy pillanatra megtorpant, mintha megadta volna nekem a lehetőséget, hogy visszalépjek, de én nem akartam.-Egy másodpercet adok,hogy meggondold magad.-közli a számhoz közel.-Hidd el nem fogom.-válaszolok,és megfogom a tarkójánál fogva és magammal rántom  Őt.Az ajkaink végül találkoztak, és a csókja éppen olyan volt, amilyenre számítottam: forró, intenzív és követelőző.Ahogy a csók egyre mélyült, éreztem, hogy valami áttörik bennem, mintha minden gát, ami visszatartott volna, egyszerre omlott volna le. Erik érintése egyre szenvedélyesebbé vált, és én sem akartam többé visszatartani magam. Hagytam, hogy magával ragadjon a pillanat, hogy elmerüljek ebben az intenzív vonzalomban, ami köztünk feszített.Az ujjaim szinte önálló életre keltek, lassan végigsimítottam a karján, majd a mellkasán. Éreztem az izmok feszülését a kezem alatt, és az ő levegővétele is egyre gyorsabbá vált. Ahogy egyre közelebb simultam hozzá, a testünk szinte egyként mozdult. Erik keze a derekamra siklott, majd lassan végigsimított a hátamon, és éreztem, hogy megremegek az érintésétől. Nem tudtam, meddig fogom bírni ezt a feszültséget, de abban a pillanatban nem is számított.-Egyre merészebb vagy.Szinte élvezem,ahogy a karjaimba omlasz.- suttogta a fülembe, miközben elhúzódott egy pillanatra.Az ajkai alig egy lélegzetvételnyire voltak az enyémtől, és a tekintetében most már nyílt vágy csillogott. Tudtam, hogy mindketten ugyanazt érezzük. Valami vad és nyers vonzotta minket egymáshoz, és egyikünk sem akart megállni.-Talán, mert tudom, mit akarok.-válaszoltam halkan, magabiztosan, bár magam is meglepődtem, hogy milyen könnyedséggel mondtam ki a szavakat. Valami újat éreztem magamban, egyfajta szabadságot, amit eddig sosem engedtem meg magamnak. Erik magabiztossága talán átragadt rám is, vagy talán egyszerűen csak ez volt az a pillanat, amikor végre elengedtem minden félelmemet és kétségemet.Erik ajkai ismét az enyéimre találtak, de ezúttal a csók még intenzívebb, még szenvedélyesebb volt. Éreztem, ahogy a keze a combomra siklik, lassan feljebb haladva, a puncimig.-Ez most már több, mint játék.-mondtam ki a nyilvánvalót, mert tudtam, hogy mindketten éreztük ezt. Ez az egész nem csak egy ostoba kihívás volt már. Több lett annál. Sokkal több.Erik halványan elmosolyodott, de most már nem volt benne gúny. A tekintete lágyabb lett, de a vágy még mindig ott táncolt a szemeiben.-Mindig is több volt.-válaszolta halkan, majd lassan végigsimított szeméremajkaimon.Az érintése egyszerre volt gyengéd és követelőző, és éreztem, hogy még jobban beleremegek ebbe az érzésbe.Az elején nem gondoltam volna, hogy a sakk ilyen erős szexuális vonzalmat képes kiváltani belőlem, illetve hogy Erik milyen hatást gyakorol rám.A gondolattól is az alhasam fájdalmasan összeszűkül.Majd végül megérinti a csiklómat,és elégedetten a fülembe súgja:-Fincsi.Érzem,hogy mennyire készen állsz rám.-Erik ujjai lassan mozogtak rajtam, és minden érintése egy újabb hullámot küldött végig a testemen.A tábla előttem homályos foltokká vált, mintha minden mező elvesztette volna jelentését. Csak Erik létezett, és az a kínzó vágy, amit egyre nehezebb volt elnyomni.A számon ki akart bukni egy sóhaj, de visszanyeltem. Tudtam, hogy nem adhatok neki mindent, amit akar.-Talán nem veszed észre,Dalma.- szólalt meg végre, mély, reszelős hangján, ami mindig megborzongatott.-Ez a játszma sosem csak a sakkról szólt.-éreztem a meleg leheletét a nyakamon. Megborzongtam, ahogy közel hajolt hozzám, és szinte éreztem a testének minden rezdülését.-Tudod, hogy nincs esélyed ellene,-suttogta a fülembe, miközben az ujjaival egyre erősebben dörzsölte a csiklómat. A másik kezével gyengéden megemelte az államat a nyakamnál.-Soha nem fogod tudni megállítani ezt a vágyat.És nem is lehet.-minden egyes szó, amit suttogott, közelebb hozott ahhoz, hogy elveszítsem a maradék józan eszemet.-Meg fogod adni magad nekem, Dalma.-mondta határozottan, miközben ujjai egyre közelebb vittek a csúcshoz.-Mert már most is elvesztél. Nézd csak magadra!-összeszorítottam a szemem, próbáltam kizárni minden érzést, de a testem cserben hagyott. Az érintése, a szavai olyan erőt gyakoroltak rám, amit már nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Egyre nehezebben kaptam levegőt, a testem ívbe feszült az érintései alatt, és éreztem, hogy minden perccel közelebb kerülök a végkifejlethez.De nem akartam neki megadni ezt az elégedettséget. Nem akartam, hogy győzzön. Nem engedhettem meg, hogy átvegye az irányítást felettem. Az agyam utolsó maradéka küzdött ellene, próbáltam emlékezni, hogy miért kezdtem el ezt a játszmát. Mi volt a célom?-Ne gondolj rá,-suttogta, mintha olvasott volna a gondolataimban. -Csak élvezd. Add át magad a pillanat hevének, Dalma.-a szavai olyan simán csúsztak be a fülembe, mint a legfinomabb méz, és tudtam, hogy küzdenem kellene ellenük, de már képtelen voltam. Erik minden egyes érintésével és suttogásával közelebb hozott ahhoz, hogy elveszítsem az irányítást. És talán nem is akartam többé harcolni.A testem szinte könyörgött az érintéséért, és az elmém lassan feladta a küzdelmet.Az ajkait finoman a nyakamhoz érintette, és az érintésétől egy apró, önkéntelen sóhaj tört fel belőlem. A fejem hátrahanyatlott, és éreztem, hogy a bőröm alatt minden izom megfeszül, mintha a testem várná a következő lépését. A vágy és a feszültség egyre elviselhetetlenebbé vált, és már nem volt más lehetőségem, csak hogy megadjam magam neki.Végül minden elhomályosult körülöttem, ahogy széttártam a lábaimat, és egy hatalmas sikoly tört fel belőlem a gyönyörtől.Ami kezdetben egy ártatlan játszma volt, most egy olyan harccá alakult, amiben nem voltak szabályok. Erik pontosan tudta, mit akar, és most már én is tudtam, hogy nem állhatok ellen neki.És talán nem is akartam többé.