Megtévesztés Játéka 14. fejezet

Tánc a szakadék szélén

Kíra

Amikor Jeremy eljött értem, már sejtettem, hogy ez az este más lesz. Mikor megláttam, ahogy az ajtóban állt és végigmért.Nem szólt semmit, csak nézett rám. A szeme csillogott, én pedig hirtelen zavarba jöttem, ahogy a tükörképemre gondoltam a báli ruhában. Talán még sosem éreztem magam ilyen szépnek. Jeremy végül csak annyit mondott, hogy gyönyörű vagyok, de a hangja elcsuklott. Az arcomat forróság öntötte el.Beültünk a kocsiba, és Jeremy elindult. Az út a suliig rövid volt, de a csend a kocsiban hosszan elnyúlt.Ahogy megérkeztünk, láttuk, hogy már javában tart a bál. Mindenki táncolt, nevetett, és a zene hangja messzire szállt. Az épület fényei csillogtak a sötét éjszakában. A szívem hevesen vert, miközben Jeremy-vel kéz a kézben beléptünk a terembe.Detti és Árven rögtön odarohantak hozzám, és szinte felkapva üdvözöltek. Boldogan mosolyogtak rám, mintha már régóta vártak volna. A zene lüktetett körülöttünk, de én még mindig Jeremy szavait hallottam a fejemben:-Gyönyörűen festesz!Mint egy igazi hercegnő!-és megcsókolt.A többiekkel elkezdtünk táncolni,és jobbnál jobb zenére roptuk a táncot.Aztán egy lassú dal csendült fel, és Jeremy felém fordult. -Táncolsz velem?-kérdezte mosolyogva, és én csak bólintani tudtam. A keze finoman pihent meg a derekamon, én pedig a vállára hajtottam a fejem. Szinte észre sem vettem, hogy mindenki eltűnt körülöttünk. A tánc olyan természetes volt, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Soha nem éreztem magam ilyen boldognak.Az elmúlt hónapok annyira nehezek voltak. Mendel,Dalmával a csere,és a régi munkahelyem.Viszont örülök,hogy Jeremy karjai között vagyok,és vele táncolhatok.Mintha minden rossz eltűnt volna egyetlen tánc alatt. Végre szabad voltam, végre boldog voltam.Kiélvezem a pillanatot,mert boldogság sosem tart örökké.Később az este folyamán kisétáltam az udvarra. A zene bent tovább szólt, de nekem szükségem volt egy kis levegőre. Leültem az egyik padra, és elővettem a telefonom. Tudnom kellett, hol van Dalma. Az ujjaim automatikusan tárcsázták Erik számát. Ahogy kicsengett, a gyomrom összeszorult. Miért kellett ezt tennem? Miért nem tudtam egyszerűen csak élvezni az estét?Annyira nyugtalan vagyok,hogy muszáj beszélnem Erikkel.-Mielőtt Erik felvette volna, Jeremy jelent meg mellettem. Zavartan kinyomtam a hívást, és gyorsan eldugtam a telefont a zsebembe.-Kit hívtál?- kérdezte, miközben zsebre tett kézzel állt előttem.-Apát akartam hívni.- hazudtam gyorsan, anélkül, hogy belegondoltam volna.-Jeremy felvont szemöldökkel nézett rám.-Miért akartad Balázst felhívni, hiszen most érkeztünk?-érdeklődik.-Semmi..- próbáltam terelni a témát, de tudtam, hogy nem fogja ennyiben hagyni.Leült mellém a padra, és megfogta a kezem. Éreztem a teste melegét, a közelségét, és egy pillanatra mintha megnyugodtam volna. -Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.-mondta számonkérően, de a hangjában nem volt harag. Inkább aggódás. Olyan volt, mintha már érezte volna, hogy valami nincs rendben.Annyi mindent elmondanék neki. Elmondanám, hogy Dalma bajban van, hogy nem bízok Erikben,és hogy minden egyre jobban összekuszálódik körülöttem. De nem tehetem. Nem fedhetem fel magam. Nem árulhatom el Dalmát, és nem mondhatom el az igazat Jeremy-nek sem. Még nem.De érzem, hogy közeledik a nap, amikor mindent be kell vallanom neki. Amikor már nem lesz menekvés, és ki kell mondanom az igazságot. Félek attól a naptól. Félek, hogy amikor Jeremy megtudja, mi mindent titkoltam előle, elveszítem őt. Félek, hogy örökre meggyűlöl.És talán még ennél is jobban félek, mert Jeremy az életem első szerelme. Nem tudom, hogy mi lesz, ha tényleg elveszítem.

Dalma

24 órával ezelőtt…

Erik és én kettesben vagyunk. Egyedül a hangja töltötte be a szobát, ahogy a terveit vázolta fel. Arról beszélt, hogy ha Emília elmegy, akkor Kíra veszi át a helyét. Egészen részletesen magyarázott minden lehetséges forgatókönyvet, amit már megszoktam tőle. Erik mindig mindent átgondolt, minden apróságot számba vett, és bár néha túlzottan is racionálisnak tűnt, pont ezt szerettem benne. Mindig biztos voltam benne, hogy amit mond, az úgy lesz, mert tudja, mit csinál.De most valahogy nem tudtam koncentrálni. Minden egyes szó, ami elhagyta a száját, csak a háttérzaj volt számomra. Egészen máshol jártak a gondolataim. Erik ott ült előttem, abban a fekete kapucnis felsőben, ami egyszerre volt egyszerű és mégis iszonyatosan vonzó rajta. Ahogy mozdult, a szövet rásimult a testére, és én hirtelen nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy mennyire imádom, hogy milyen tökéletesen néz ki. Az a felső csak még jobban kiemelte a széles vállait, a kemény karjait, és tudtam, hogy alatta ott vannak azok a gyönyörű, feszes izmok. Imádtam nézni őt. Bármit is mondott, most nem érdekelt – csak arra tudtam gondolni, hogy alig várom, hogy levetkőztessem, és felfedezhessem testének minden apró részletét.Hirtelen észbe kaptam, hogy teljesen elkalandoztam. Erik még mindig beszélt, és én próbáltam visszarázódni a valóságba, de a mosoly, ami az arcomra ült ki, elárult. Képtelen voltam visszafogni magam, mert az a gondolat, hogy mennyire vonzó számomra, még mindig ott motoszkált bennem.-Mit mosolyogsz? -kérdezte hirtelen, kissé játékos hangon.-Semmi.- próbáltam elfojtani a mosolyom, de hiába. Az arcom egyértelműen elárulta a gondolataimat.Tényleg? Semmi?- incselkedett, miközben a tekintete szinte átlyukasztott. Eriknek ez az egyik legnagyobb fegyvere volt: a pillantása.Tudott valamit a szemével mondani, amitől minden alkalommal úgy éreztem, mintha meztelen lennék előtte, még ha nem is volt rajtam más, csak a gondolataim.-Tudom, hogy rám gondolsz.-folytatta huncut mosollyal, ahogy felém hajolt, és meleg, erős kezével megfogta a kezem. Éreztem az ujjai között azt a fajta erőt, ami mindig biztonságot adott nekem. A szívem vadul dobogni kezdett, és ahogy lassan az ajkaihoz emelte a kezem, éreztem, hogy belül teljesen elolvadok. Ahogy megcsókolta a bőrömet, libabőr futott végig a karomon, és alig tudtam türtőztetni magam.Erik nem is tudja, hogy minden ilyen apró mozdulatával mennyire hat rám. Elég egy pillantás, és egy csók tőle – ennyi elég ahhoz, hogy teljesen elveszítsem a fejem. Nem tudom, hogy képes ilyen erővel hatni rám, de talán pont ez az, ami miatt ennyire szeretem. Minden egyes mozdulata, minden szava, még ha észre sem veszi, mindig megmozgat bennem valamit. És én csak ülök itt, próbálva hallgatni rá, miközben belül folyamatosan azt tervezgetem, hogy mikor és hogyan szedem le róla azt a fekete pulóvert.Istenem, annyira szeretem ezt a férfit – futott át az agyamon.Megpróbáltam visszarázódni a valóságba, és halványan elmosolyodtam, mintha figyelnék arra, amit mond. De tudtam, hogy Erik tökéletesen tisztában van azzal, hogy a gondolataim egészen máshol járnak. Egymásra néztünk, és ő mosolygott, az a fajta mosoly volt, ami mindig elárulta, hogy tudja, mi zajlik bennem. Olyan ember volt, aki anélkül is olvasott bennem, hogy szólnom kellett volna.

Erik már megint felszívódott.Amikor lejöttem az emeletről,már nem volt itt.Tiszta ideg vagyok.A konyhában álltam, és próbáltam megnyugodni. A feszültség szinte majd szétfeszített engem.Hogy hagyhatott itt? Hogy lehetett ennyire hülye? Minden perc, amit távol töltött, csak növelte bennem az elszántságot és a haragot.Csendes délután van és, csak a víz forrásának halk hangja törte meg a csendet, ahogy a teafőzőben bugyborékolt.Amikor végre meghallottam az ajtó nyikorgását, rögtön tudtam, hogy ő az.A pillanat, ahogy megjelent az ajtóban,én karba tett kézzel fortyogtam.Egy napja eltűnt, és most, mintha mi sem történt volna, visszatért. Nem tudtam visszafogni magam. Az arcom lángolt a haragtól, a mellkasom szorított, ahogy felé indultam.Erik belépett és kérdőn felvonta a szemöldökét.-Szia szívem!Mi a helyzet?-és amikor csókot akart volna adni,én elhúzódtam tőle.-Hogy teheted ezt?Már megint?-szinte kiáltottam, miközben mérgesen a mellkasára ütöttem. Az érintésem talán gyenge volt, de a dühöm mindennél erősebb.-Hogy merészelsz szó nélkül eltűnni?Hiszen teljesen magamra hagytál! Raádasul semmi hírt nem adtál magadról! Van fogalmad arról,hogy mekkora pánikot okoztál ezzel?-kiabálom.-Nyugi,bébi!-csititgat.Erik arca szinte kifejezéstelen volt, de láttam rajta a fáradtságot. Most komolyan azt hitte, ez elég lesz kifogásnak? Komolyan gondolta, hogy ennyivel megnyugtat?-Dolgom volt, szívem.-válaszolta halkan, de a hangja nyugodt maradt, ami csak még jobban feldühített. Hogyan tudott ilyen higgadt maradni? -De hamarosan megtudod, miért.-és csókot lehel a homlokomra.-Múltkor is ezt mondtad.-duzzogok.-Hidd el nekem,ez nem ilyen egyszerű.-hangja mély volt és sötét, de engem már nem tudott megnyugtatni.-Persze, hogy nem!- vágtam közbe.-Soha semmi sem egyszerű veled. Mindig titkolózol, és folyton játszadozol velem.Mintha a való életben is sakkoznék:sose tudom,hogy mit fogsz lépni.-forgatom a szemem.Erik lassan közelebb lépett hozzám, mintha próbálna megnyugtatni a jelenlétével. De most nem hagytam magam. El akartam fordulni tőle, távol akartam maradni, de ő gyorsabb volt. Mielőtt még reagálhattam volna, megfogta a karomat,majd a fülemhez hajolt, és a hangja olyan suttogás volt, amitől azonnal végigfutott a hideg a gerincemen.-Nagyon jól áll rajtad ez a melegítő.-súgta halkan, miközben beleborzongtam a szavaiba.-De tudom, hogy mit rejt. És alig várom, hogy újra felfedezzem… mert soha nem tudok betelni veled.-imádom,amikor ilyen szexin beszél hozzám.A dühöm lassan kezdett átalakulni valami mássá – valami mélyebb, sötétebb vágyakozássá, amit nem tudtam uralni. Éreztem a bőröm alatt lüktető forróságot, ahogy Erik lassan maga felé fordított. A testünk szinte egymáshoz simult, de nem hagyott szabadulni. Az ajkainak forró lehelete a bőrömön játszott, és ahogy egyre közelebb hajolt, éreztem, ahogy megremegek.-Mindig tudom, mitől remegnek a lábaid.- folytatta mélyen, miközben az egyik kezével a derekamat ölelte át, a másikkal pedig végigsimított a hátamon.-Amikor a közeledben vagyok.-búgja a fülembe.Szinte már alig kaptam levegőt,a testem áruló módon reagált minden egyes szavára. Azt akartam, hogy hagyja abba – vagy talán csak azt akartam, hogy folytassa.Erik minden mozdulata kiszámítható volt: pontosan tudta, hogyan játsszon velem, hogyan irányítsa a testemet és az elmémet, egészen addig a pontig, ahol már semmi más nem számít.Még mindig próbáltam ellenállni, de a karjai közé húzott, és a mellkasára vont, így háttal álltam neki.Tudta, hogyan kell engem felingerelni,és ez csak még jobban idegesített.-Sosem tudsz tőlem elszakadni.- súgta a fülembe, miközben ajkai alig érintették a bőrömet.-És,ha jól sejtem nem is akarsz.-az igazság, amit kimondott, olyan erővel sújtott le rám, hogy el kellett ismernem, igaza volt.Aztán átfutott rajtam egy érzés,amitől egyszerre éreztem magam sebezhetőnek és erősnek is.Próbáltam elfordítani a fejem, de Erik újra magához húzott, és szinte kényszerítve tartott, hogy érezzem minden egyes mozdulatát, minden egyes érintését.-Erik, hagyj békén.- suttogtam, de a szavaim elvesztek a levegőben. Nem volt bennük semmi meggyőződés, semmi ellenállás.-Te nem akarsz békét, Dalma.- mondta halkan, de éreztem, hogy mennyire biztos magában.-Tudom, hogy te is ezt akarod.-és belecsókolt a nyakamba. A teafőző kattanása törte meg a pillanatot, de még az a hang is elhalványult Erik közelségében. A testem szinte remegett a feszültségtől, és már nem tudtam eldönteni, hogy a dühöm vagy a vágyam erősebb-e. Minden egyes mozdulata arra emlékeztetett, hogy mennyire képes irányítani engem, és ez az érzés egyszerre volt félelmetes és csábító.-Erik…-próbáltam újra ellenkezni, de a szavak elakadtak a torkomban, amikor újra megéreztem a forró leheletét a nyakamon.-Ne harcolj velem, Dalma.-mondta halkan, de a szavai parancsolóak voltak.-Tudom,hogy mennyire szeretsz.És szinte alig várod,hogy hozzád érhessek itt.-a kezével lecsúszott a csípőmön,majd az alhasamon állapodott meg.Aztán tovább ment és a bugyimba csúszott,és egyből lebuktam a gerjedelmemmel. -Ó,igen.Pontosan erről beszélek.-búgja vágytól fűtve.Erik minden egyes mozdulata olyan hatással volt rám, mintha a testem összhangban lett volna az övével, mintha tudná, hogy mit akarok még azelőtt, hogy én magam is felfognám. A szívem őrült tempóban dobogott, miközben próbáltam eltaszítani magamtól az érzést, hogy elvesztem a határok felett. De minden, amit tettem, hiábavalónak tűnt. Ott voltam a mellkasának dőlve, teljesen védtelenül, és bármennyire is próbáltam szabadulni a vonzásától, nem bírtam ellenállni neki.-Hmm…-hallom az elégedettséget a hangjában.Éreztem, ahogy a testem enged, lassan, mintha a lelkem darabonként adná meg magát neki.Az ujjaival gyengéden, de határozottan csúszott lefelé, és ahogy megéreztem a kezét a bugyim szélén, minden izom megfeszült bennem. Az akaratom, hogy visszatartsam magam, hirtelen elpárolgott. Tudta, hogy mennyire vágyom rá, hogy mennyire kívánom őt.Lassan kibújtatott a textilből és félre hajította.Erik visszatért és a keze,miközben mélyebbre csúszott, a légzésem kapkodóvá vált. A levegő forrt körülöttünk,és úgy éreztem menten meggyulladok.Az érzés, amit a testemmel tett, olyan erős volt, hogy szinte fájt. Az ujjaival lassan, de biztosan haladt előre, és én nem bírtam tovább.Mocorogni kezdtem,és vártam,hogy végre megérintsen ott,ahol szeretném.Erik először a csiklómat masszírozta,aztán hirtelen mozdulattal belém dugta az ujjait.Belülről masszírozott,én pedig görcsösen kapaszkodtam belé.Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok,annyira ügyesen csinálta.-Állj terpeszbe!-parancsolta,majd elhúzódott tőlem és megkerült.Látom,hogy valamit keres,majd meglátja a pult szélén hagyott tejszínhabot.Felrázza a flakont,miközben visszatér hozzám.Erik leguggolt elém és egyből a puncimra nyomta a habot,ezúttal a pasi nem fogja vissza magát.Oda hajolt és úgy nyalta a puncimat,hogy azt hittem mindjárt összeesem a gyönyörtől.Már majdnem a csúcson voltam,amikor Erikhez szóltam:-Ó,egek!-sikitom,közben a hangom is elakad.Erik lassan felnézett rám, a tekintete mély és vágyakozó volt. Tudtam, hogy pontosan érzi, hogy mit érzek. Hogy érzi a lüktetést bennem, a feszültséget, ami lassan teljesen átvette az irányítást felettem.-Teljesen be vagy rám indulva,és ezt a puncid sem tagadhatja le.Mennyei.-mormolja,majd a nyelve visszatér a puncimra.Miután a szavai elhangzottak, a nyelve még mélyebbre csúszott, és én elvesztem.A testem minden egyes porcikája feléledt, a vágy tombolt bennem, és éreztem, hogy nincs visszaút. Erik pontosan érezte,hogy mi a jó nekem.-Továbbra se állj ellen.- suttogta újra, és ahogy az ajkaival a csiklómhoz ért, minden ellenállásom szertefoszlott.Miközben Ő erősen tartotta a csípőmet,én addig körkörös mozdulatokat tettem.Egyszerűen nem tudtam mit kezdeni ezzel az isteni érzéssel.Aztán egyszerűen fogtam,és elengedtem a bennem lévő feszültséget.Az orgazmus soha nem látott erővel tört rám, mint még soha azelőtt.Erik elégedetten felnézett rám, a tekintete tele volt gyengédséggel,és vággyal.Felállt előttem, és magabiztosan átfogta a derekamat,és a pultra ültetett.Az ajkait óvatosan az enyémekre nyomta, én pedig boldogan simultam bele a csókba.Az érzelmeim hevesen dübörögtek bennem, mintha ki akarnának szakadni a helyükről.Amikor Erik belém nyomta a farkát,én azonnal felkiáltottam.Néztem őt, és egyszerűen csak mosolyogtam. A szívem tele volt boldogsággal, egyfajta békével, amit ritkán érzek. Olyan sokáig kerestem valamit, amit talán még magamnak sem tudtam megfogalmazni, de most itt volt,ebben az egyetlen pillanatban, ebben a pózban.Erik egyre csak döfött,és ismét elárasztott a kéj.Olyan erősen,hogy kiabálva belevájtam a karmaimat Erik hátába.

Kíra

Rezeg a telefonom,üzenetem jött.Erik az.Azonnal érzem, hogy a szívem hevesebben kezd dobogni.-Végre!- szólalok meg hangosan, miközben felpattanok a székről. Jeremy éppen egy pogácsát töm a szájába, és értetlenül néz rám. -Mi az?- kérdezi miután lenyeli a falatot.Istenem annyira cuki!Imádom!-Csajos ügy!-mosolyodom el, és gyorsan megcsókolom őt, mielőtt még bármit mondhatna. Kirohanok az utcára, ahol már teljesen sötét van. A hűvös éjszakai levegő átfut a bőrömön, és érzem, hogy remegek, de nem csak a hidegtől. Erik… vajon tényleg eljött? Most végre kiderül, hogy hol van Dalma.Az utcai lámpák gyenge fényében minden autó egyformának tűnik, de amikor az egyik kocsi fényszórója felvillan, megpillantom őt. Erik kiszáll az autóból. A mozdulatai elegánsak, mintha egy film jelenetéből lépett volna ki. Olyan sármos mosoly ült ki az arcára, amitől azonnal elgyengültek a lábaim.Most már értem Dalmát.Kiváló ízlése van a nővéremnek.-Szia!- köszön rám, miközben közelebb lép.-Kelemen-Zádor Erik vagyok!-mutatkozik be, mintha még nem tudnám, ki ő. Viszont tetszik a vezetékneve,olyan elegáns. Alig tudom visszafogni magam, hogy ne kérdezzek rögtön Dalmáról, de mielőtt megszólalnék, Erik egy gyors mozdulattal a szájára teszi az ujját, jelezve, hogy most még ne beszéljek. Csendre int, és az autó felé mutat, majd udvariasan kinyitja nekem az ajtót.Beülök a kocsiba, és a szívem majd’ kiugrik a helyéről. Erik is beül mellém, majd lassan elindítja az autót. Az utca csendes, csak a motor tompa zaja töri meg a sötétséget. Minden izgalommal és félelemmel együtt várom, hogy végre megtudjam az igazságot.-Megvan az édesanyád, és Dalma vele van.- mondja Erik halkan, mintha attól tartana, hogy valaki kihallgat minket. Egy pillanatra megdermedek.-És most mi lesz?-kérdezem remegő hangon, alig merem elhinni, amit hallok.-Erik mély levegőt vesz, mielőtt válaszolna. -Dalmát el kell szöktetnem tőle. Nem hagyhatom, hogy Emília tovább irányítsa őt, de ezt nagyon óvatosan kell cselekedni, nehogy lebukjunk.-vázolja fel a helyzetet.A gondolat, hogy megszöktetjük Dalmát, egyszerre rémiszt és izgat.-Mikor?-kérdezem izgatottan. Erik rám néz, az arca komoly, de valami bizalom is sugárzik belőle.„Kell rá egy alkalom,mondjuk a jövő hét folyamán.- feleli végül.-Minden készen áll, de szükségem lesz a segítségedre. Emília nagyon gyanakvó, és nem hagyhatja észrevenni, hogy mi mit tervezünk.-sóhajt.Dalma a nővérem, és bármit megtennék érte.-Mit kell tennem?-kérdezem eltökélten.-Segítened kell elterelni a figyelmét.-magyarázza Erik.-Emília egyértelműen figyeli minden lépésünket, de ha te ott vagy, és sikerül lekötnöd a figyelmét, akkor elég időm lesz, hogy Dalmát biztonságba vigyem.-közben befordulunk a következő kanyarban.A gondolat, hogy végre kiszabadíthatom Dalmát ebből az egész helyzetből, erőt ad.-Rendben, benne vagyok.-mondom végül. Erik bólint, és egy halvány mosoly jelenik meg az arcán.-Tudtam, hogy számíthatok rád.- mondja, és a hangjában van valami meleg, amit eddig nem hallottam tőle.Az autó egy kanyargós, elhagyatott úton halad tovább, a világító városi fények lassan eltűnnek mögöttünk.Félóra múlva megérkezünk a helyszínre. A ház elhagyatott, a környéken semmi zaj, semmi mozgás. Minden csendes, csak a saját lélegzetem hallom. A feszültség tapintható, ahogy Erik leállítja a motort, és mindketten kiszállunk az autóból. A hátsó terasz felé surranunk, vigyázva, hogy egyetlen ágat se roppantsunk meg. Amikor meglátom Dalmát, azonnal oda sietek hozzá.A nővérem arca nyúzottnak tűnik, de amikor megpillant, azonnal megkönnyebbülten elmosolyodik. Szorosan megöleljük egymást, mintha ezzel az öleléssel próbálnánk helyrehozni az elmúlt évek minden fájdalmát. Egy pillanatra elfelejtem a tervet, csak az számít, hogy újra együtt vagyunk. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon, és látom, hogy Dalma is próbálja visszatartani a sírást.-Megcsináljuk, Dalma!-mondom, ahogy elengedem őt.-Ma este biztonságban leszel.-Ő bólint, de a tekintetében ott bujkál a félelem. Tudja, hogy nagy a tét, és ha bármi rosszul sül el, akkor mindannyian bajban leszünk. De bízunk Erikben, és bízunk a tervben. 

Természetesen változott a terv. Ugyanis Erik kitalálta,hogy elvisz a legközelebbi hotelbe.Mivel nehezen tudja kicsempészni Dalmát a házból.Először nem hittem el, hogy tényleg ezt csinálom. Nem, ezt nem gondolhatom komolyan. De amikor kinyitotta az ajtót, és rám nézett azzal a sötét, megdönthetetlen tekintetével, minden kétségem elszállt. Hűvös este volt, az utcai lámpák fénye halkan szűrődött be az autó ablakán. Felkaptam a táskámat, és némán követtem őt a szálloda felé.Amint beléptünk a lobbi ragyogóan megvilágított terébe, úgy éreztem, mintha egy másik világba csöppentem volna. A márvány padló hidegen csillogott, a recepciós mögött álló óriási aranykeretes tükörben eltorzultan láttam magam visszatükröződni. Megállapítottam,hogy mennyire borzasztó a kinézetem.Erősen megszorítottam a táskám pántját, és követtem Eriket a recepciós pulthoz.-Egy szoba kellene.-szólalt meg halkan, de határozottan. A nő, aki a recepció mögött ült, egy pillanatra felnézett, majd gyorsan beütötte az adatokat a gépbe. Láttam rajta, hogy nem akar kérdezni semmit. Talán megszokta már az ilyen helyzeteket.-Holnap este visszajövök, és akkor elkezdjük.-mondta Erik, amikor felmentünk a szobába. Bezárta mögöttünk az ajtót, és rám nézett. -Addig maradj itt. Pihenj, gondolkodj. Nem lesz egyszerű kicserélni titeket.-sóhajtja fáradtan.Egy rövid pillanatra elgondolkodtam, hogy most vajon mit érezhet. Látszott rajta, hogy feszült, és aggódik Dalmáért.Eriket eddig is nehéz volt kiismerni. Olyan volt, mint egy lezárt könyv, aminek hiába próbálom kinyitni a lapjait. A szavai egyszerűek voltak, de a mögöttük rejlő érzelmek rejtve maradtak. Kinyújtottam a kezem, mintha meg akarnám érinteni őt, de meggondoltam magam, és inkább csak a levegőben maradt a kezem.Nem hinném,hogy Dalma örülne,hogy megsimogatom a pasija karját.-Holnap este jövök!- mondta ismét, majd megfordult, és anélkül, hogy visszanézett volna, kilépett az ajtón. Az ajtó halkan csukódott be mögötte, és én ott maradtam egyedül.