Megtévesztés Játéka 13. fejezet

Az első találkozás

Dalma

1 évvel ezelőtt..

Izgatottan készülődöm a szobámban a bálra. Már napok óta ez jár a fejemben, de most, hogy tényleg eljött ez a nap, alig tudom elhinni, hogy nemsokára ott leszek.Előveszem a telefonom, és az első gondolatom az, hogy Jeremy-nek írjak.Gyorsan megírom neki,hogy egy óra múlva jöjjön értem.Azonnal válaszol, hogy egy óra múlva itt lesz, én pedig széles mosollyal az arcomon nézegetem magam a tükörben.A tükörből egy boldog, izgatott lány néz vissza rám, aki alig várja, hogy megélje az estét. A ruha ott lóg az ágyam mellett, és szinte hallom, ahogy hívogat. Olyan gyönyörű! Alig várom, hogy magamra húzzam és érezzem, hogy a testemhez simul.Leülök a földre, és kiteszem magam elé a sminkcuccaimat. Szeretek így készülődni, nyugodtan, közben zenét hallgatva. Most is hangosan bömböl a zene:Ellie Goulding -In My Dreams című dala szól. Ez az egyik kedvencem, és most valahogy különösen passzol a hangulatomhoz. Ahogy a korrektort felviszem az arcomra, a zene ütemére mozgatom a fejem, és már most érzem, hogy ez az este felejthetetlen lesz.Ahogy végzek a sminkeléssel, felpattanok, és azonnal feljebb tekerem a hangerőt.A basszus úgy dübörög, hogy a szívemmel együtt dobban. Nem bírok magammal, muszáj táncolni egyet. Belevetem magam a mozdulatokba, mintha senki nem figyelne. Ez az én pillanatom! A lábaim önálló életre kelnek, a karjaim a levegőben repkednek, és minden egyes ütemre egyre jobban érzem magam. Van valami varázslatos ebben a dalban, mintha azt súgná nekem, hogy valami csodálatos dolog fog történni ma este.Olyan ez, mint egy előérzet, ami melegséggel tölt el. Talán a bál lesz az, talán valami más, de mindegy is. Csak az számít, hogy most itt vagyok, és minden porcikámban érzem a boldogságot.Ahogy a refrén közepére ér a dal, hirtelen elkap a hév, és egy mozdulattal felugrom az ágyra. Ott állok, karjaimat kitárva, és hangosan énekelem a szöveget. Teljesen elveszek a pillanatban.Csak én vagyok, a zene, és az az öröm, ami eláraszt. Olyan szabadnak érzem magam, mint még soha. Mintha minden, amit eddig vártam, most itt lenne, egy lépésnyire tőlem.Amikor végre kifulladok, ledőlök az ágyra, és mélyet sóhajtok. Körbenézek a szobámban, és olyan mintha valami különleges fényben úszna. Minden tárgy, minden kis részlet most valahogy élesebbnek és szebbnek tűnik. Mintha az életem hirtelen értelmet nyert volna, és most minden a helyére került. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog.Felülök az ágy szélén, és mosolyogva nézek ki az ablakon. A város fényei úgy ragyognak, mintha csak nekem szólnának, és a levegőben érzem a várakozást. Minden olyan különleges ma este. Tudom, hogy bármi történik, ma biztosan csodálatos lesz.A szívem őrült iramban ver, ahogy felhúzom a báli ruhámat. A tükör előtt állok, de valami nincs rendben. Nem tudom felhúzni a cipzárt. A ruha meseszép, égszínkék szatén, aminek a fénye a félhomályban is szinte világít. A lágyan leomló anyag úgy simul rám, mintha nekem szabták volna, de a cipzár nem mozdul. Felsóhajtok, majd lerohanok a lépcsőn, hogy nevelőanyám segítsen.A cipőm kopogása visszhangzik a házban, ahogy az előszobába érek, és ekkor meglátom Őt.Amikor a szemébe nézek,szinte megdermedek.Alig bírok megmozdulni,és lefagy az agyam is.Hirtelen még a nevemet is elfelejtettem.Ő ott áll, lazán, mintha csak erre járna, a tekintete az enyémbe fúródik. Nem tudom levenni róla a szemem. Valami különös, megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek, amitől azonnal elpirulok. A szívem vadul kalapál, az arcom elárul. Először egyikünk sem szólal meg. Csak nézzük egymást. A pillanat szinte örökkévalóságnak tűnik. Végül Erik töri meg a csendet, mély, bársonyos hangján szól hozzám.-Szia!Te biztosan Dalma vagy.Hova mész?-kérdezi, szemében érdeklődéssel.-Szia!Bálba megyek, ahol szépségkirálynőt is választanak.Kizárásos alapon,te csak Erik lehetsz.-felelem neki magabiztosan, bár belül szinte remegek.Hirtelen közelebb lép, az érintése finom, amikor megérinti a karom.Olyan közel áll hozzám, hogy szinte érzem az illatát, a férfias kisugárzását.Érzem, hogy a bőröm szinte lángol az érintése alatt. A fülemhez hajol, és suttogni kezd: -Biztos vagyok benne, hogy te fogod megnyerni,hiszen nagyon gyönyörű vagy.-szinte beleveszek a szavaiba, a gyomrom összeugrik, és elönt a forróság. Az arcom ismét vörös lesz, ahogy elpirulok. Nem tudom, mit mondjak, a torkom kiszárad. Alig kapok levegőt.Ekkor megérkezik nevelőanyám, és mi mindketten elhúzódunk egymástól. Az érintés, ami annyira intenzív volt, hirtelen véget ér, de a bőrömön még érzem a keze nyomát.Nem sokkal később Balázs,a nevelőapám is megjelenik.-Hát itt vagytok!Kicsikém,bemutatom a kollégámat, Eriket.-mondja. Mosolyogva néz ránk,mi pedig vissza mosolygunk rá.-Igen, most mutatkoztunk be.-válaszolom gyorsan, mielőtt még bárki bármit észrevenne. -Gyere Erik!Van egy új bontatlan bourbonom.-a nevelőapám vállon veregeti Eriket, majd együtt elmennek a dolgozószobába.-Kicsikém!A ruhád!-szól rám Sára és segít felhúzni a cipzárt.Én pedig elmosolyodom,mert Erik látta a meztelen hátamat.Remélem tetszett neki.

A bál után késő este értem haza.Sajnos egyedül,mivel Jeremy-vel csúnyán összekaptunk.Fáradtan és kicsit csalódottan sétáltam a házunk mögötti medencéhez. A víz hívogatóan csillogott a holdfényben, és hirtelen elhatároztam, hogy úszom egyet. Levettem a ruhámat, és meztelenül csobbantam a vízbe. A hideg víz azonnal lehűtötte a felforrósodott testemet, és ez segített kicsit tisztázni a gondolataimat.Csak úsztam, lebegtem a vízben, amikor halk torokköszörülést hallottam a hátam mögül. Megdermedtem, majd lassan megfordultam. Erik álldogált a medence partján, kezében egy pohár bourbonnel.-Nem gondoltam volna, hogy ismét összefutunk.-mondta egy félmosollyal az arcán, miközben rám nézett.Ezután a szájához emelte a poharat és belekortyolt az italába.-Nekem sem jutott eszembe.- válaszoltam kicsit zavarban, de ugyanakkor izgatottan is. Közben takargattam magam,annyira kínosnak éreztem.Hiszen most találkoztunk másodszor és máris meztelenül mutatkozom.Furcsa feszültség volt köztünk, egyfajta játékos flört, amitől a levegő szinte izzott körülöttünk.Lassan kiúsztam a medence szélére, ahol Erik állt. Ő leguggolt hozzám, és egy pillanatra megálltunk, csak néztünk egymás szemébe. A tekintete olyan mély volt, mintha a lelkembe látna.-Ugye tudod mennyire gyönyörű vagy ruha nélkül?-kérdezi és látom rajta,hogy alig bírja levenni rólam a szemét.Hát persze,mivel meztelen vagyok.De egyet biztosan tudtam:megakarom Őt csókolni.Mégpedig azonnal.Így végül nem tudtam ellenállni neki.Lassan, szinte tétován közeledett és leguggolt hozzám, majd ajkaink összeértek egy gyengéd, de mégis szenvedélyes csókban.Erik keze finoman a nyakamra simult, gyengéden, mégis határozottan húzott magához. A bőröm alatt végigfutott egy meleg, kellemes remegés, ami egészen a gyomromig hatolt. Éreztem, ahogy a testem reszket, és mégis, valahogy megnyugtató volt ez az érzés. Úgy vesztem bele ebbe a pillanatba, mintha sosem akarnék kiszabadulni belőle. A boldogság szinte elárasztott, mintha most először találnék rá valamire, amit régóta kerestem, még ha nem is tudtam róla.Aztán Erik lassan elhúzódott, de a tekintetét továbbra is rajtam tartotta. Ez a csók annyira észvesztő volt,hogy alig bírtam szóhoz jutni.-Hány éves vagy, Erik?-kérdeztem hirtelen, a saját kérdésemtől meglepődve. Egy pillanatra megremegett a tekintete, de aztán elmosolyodott, mintha semmi sem történt volna. -Harmincegy.- felelte, miközben a kezével továbbra is finoman simogatta az arcomat.Én pedig élveztem ennek a férfinak az érintését.-Lesütöttem a szemem, és halkan válaszoltam:-Meg fogsz lepődni, de én még csak tizennyolc vagyok.-Ahogy ezt kimondtam, szinte éreztem, hogy most fog eldőlni köztünk a dolog. Nem tudtam, hogyan fog reagálni. A gyomrom összeszorult az izgalomtól és a bizonytalanságtól. Féltem, hogy talán most fog hátralépni,és ez az a pont, ahol ráébred, hogy köztünk túl nagy a korkülönbség.Én pedig igazat mondtam neki,mert nem akarom eltitkolni előle a valódi koromat.Erik nem szólt azonnal. Csak nézett rám, a keze továbbra is ott pihent az arcomon.Hosszú percekig csak egymást néztük,majd a férfi mosolyogva ezt mondta:-Az az igazság,hogy sejtettem,hogy fiatal vagy.Őszintén megmondom neked,hogy nem igazán érdekelnek a számok.-a szavai megnyugtattak, de egyben még izgatottabbá is tettek. Nem tudtam, mit gondoljak. Talán Erik is érez valamit irántam, de mi van, ha ez csak egy múló pillanat számára? Nem akartam túl sokat remélni, de a szívem már nem hallgatott az eszemre. Csak azt éreztem, hogy valami különleges van kibontakozóban, és alig találok rá szavakat.-Tényleg nem zavar?-kérdeztem halkan, még mindig lesütött szemekkel.Kiszállok a medencéből, a víz hűvös cseppjei végig folynak a bőrömön, miközben érzem, hogy a forró nyári levegő szinte azonnal rátapad a testemre. Ahogy a víz súlya megszűnik, minden érzékem egyszerre élesedik ki. A sötét égbolt alatt a csillagok tompán pislákolnak, mintha csak figyelnének minket.Óvatosan fel pillantok,és látom,hogy Erik figyel.Nem rejtőzik a tekintete. Érzem, hogy végigmér, a pillantása szinte perzseli a bőröm.Fölényesen mosolyog rám.Látom,ahogy megnyalja a száját,közben leül az egyik napozóágyra. Látom rajta, hogy élvezi, hogy ennyire zavarba hoz. Én megpróbálom tartani a távolságot, de ő pontosan tudja,hogyan lehet megtörni engem.Magabiztosnak akarok tűnni,így felkapom a törölközőmet, és gyorsan magam köré tekerem. Nem tudom, mennyire sikerül lepleznem a zavarom, de megteszek mindent, hogy ne látszódjon rajtam. Leülök Erik elé, egyenesen vele szembe, és közben érzem, hogy a szívem erősebben dobog, mint amennyire szeretném. A törölköző biztonságot ad, mintha megvédhetne attól a pillantástól, amitől egyszerre érzem magam kényelmetlenül és vonzónak.A nyári szellő finoman belekap a hajamba,bízva abban,hogy hamar megfog száradni.Erik elkezd magáról és a munkájáról beszélni.Én pedig áhítattal figyelem Őt.Kicsivel később azon kapom magam,hogy megfeszítem a lábam közötti izmokat,mintha ezzel akarnám elnyomni az izgatottságot.Erik egy kicsit előre dől,és látom,ahogy a tekintete végigsiklik rajtam.-Dalma, figyelsz rám?-kérdezi,és látom,hogy mulat rajtam.-Igen, persze.- válaszolom gyorsan, de az arcomon érzem a forróságot. Nem vagyok biztos benne, hogy elhiszi, amit mondok, de nem teszi szóvá. Tovább beszél, és én újra próbálok koncentrálni, de megint csak elkalandozom. Minden mondatával valahogy egyre közelebb kerül hozzám, még akkor is, ha fizikailag egy helyben ül. Az egész szituáció annyira szürreálisnak tűnik, mintha nem is a valóság lenne, hanem egy álom, amiből bármelyik pillanatban felébredhetek.Elkezdem igazgatni magamon a törölközőt,nehogy leessen a földre.A testem szinte magától reagál, néha önkéntelen mozdulatokat teszek, mintha a szavaira válaszolnék, de valójában teljesen elmerülök az érzéseimben. Mindaz, amit mond, elszáll mellettem, mégis annyira intenzív minden. Néha megrezzenek egy-egy érintetlenül hagyott szavánál, amit mégis hallok, és újra megpróbálok visszatérni hozzá, vissza a valósághoz.Közelebb hajol hozzám, és most már egészen biztos vagyok benne, hogy érzi, amit én is érzek. Azt a furcsa feszültséget, ami köztünk vibrál, amit egyikünk sem akar kimondani, de mindketten pontosan tudjuk, hogy ott van. Az ajkainál egy pillanatra megáll a tekintetem, és érzem, hogy egyre nehezebb ellenállni a kísértésnek, hogy valami történjen.-Dalma,valóban figyelsz rám?-kérdezi újra, és a komolyságot játékosság váltja fel. Előre nyújtom a karomat, a tarkójánál fogva elkapom, majd újra megcsókoljuk egymást.-Figyelnék, ha nem vonnád el a figyelmem.-lehelem a szájába, miután elhúzódom.

Hajnalodik, a nap sugarai finoman simogatják az arcomat,egy kicsit kényelmetlenül érzem a fekvő helyzetemet.Majd hirtelen magamhoz térek, és felülök a napozóágyon. Egy szál bikiniben vagyok, és nem fázom. A levegő már most forró, annak ellenére, hogy még csak reggel kilenc van, és a hőmérséklet harminc fok körül mozog.A mai napra elérheti a harminchat fokot is. Lustán kinyújtózom, ásítok egy nagyot, majd amikor oldalra fordulok, meglátom Eriket a másik napozóágyon. Komolyan ül, szemei a sakktáblára szegeződnek, ahol csendben játszik magával.Egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy felé sétálok, és karba tett kézzel megállok előtte. Érdeklődve nézem, ahogy a bábukat mozgatja, és megszólalok:-Azzal lépj.-mutatok rá az egyik bábura.-Ezzel nem lehet.- mondja anélkül, hogy felnézne a tábláról. Hangja nyugodt, de határozott.Ingerülten leülök mellé, és figyelem, mit fog lépni. Bevallom régen sakkoztam, de azért emlékszem még pár alap dologra. Újra megpróbálom:-Akkor azzal lépj.-bökök rá a lóra.Erik felnéz rám és mosolyra húzódik a szája.-Ne áruld el a stratégiádat. Soha.-mondja lágyan.-Nem szabad, hogy tudják, mire gondolsz. Inkább jöjj rá, mit akar a másik.-tanácsolja.Megfogja az egyik fehér gyalogot, és egyszerűen leveszi. Rájöttem, hogy ő valami mélyebb szinten játszik, talán nem is annyira a sakkról szól ez, mint inkább arról, hogy hogyan látjuk a másikat.-Akkor taníts meg rendesen sakkozni!-kérem izgatottan, szinte könyörgő hangon. Az igazat megvallva, kicsit szégyellem, hogy ennyire berozsdásodtak az ismereteim.Erik jókedvűen bólint, és újra sorba rendezzük a bábukat. A fehér bábukat tolom fel a táblára, ő pedig a feketékkel teszi ugyanezt. Szépen, gondosan helyezzük el őket, mintha egy új játék kezdetét jelentené, egy újabb esélyt a tanulásra és a győzelemre.-Először is, a nyitás a legfontosabb.-mondja Erik, miközben előretolja az egyik fehér gyalogját két mezővel.-A középső területet kell megszerezned. Ez adja a legnagyobb előnyt a játék elején.-magyarázza.Bólintok, majd utánozom a mozdulatát, a fekete gyalogomat előreléptetem két mezővel. Erik elmagyarázza, hogy mindig érdemes a lovakat és a futókat minél hamarabb bevetni, mert ők mozognak a legszabadabban.Pár lépés után érzem, hogy kezdek belejönni, de Erik még mindig fölényben van. Minden lépése olyan, mintha előre látná az enyéimet. Hihetetlen érzés, hogy milyen könnyedséggel játszik, mégis alaposan figyel.Egy pillanatra megtorpanok, és megpróbálok a saját fejem után menni. Egy bátor lépést teszek meg, előreléptetem a lovamat, majd mosolyogva Erikre pillantok. Ő csak elismerően bólint, de nem mutat semmi érzelmet. Ez zavaró, mert nem tudom, mit tervez.A következő lépésével azonban meglep: előre tolja az egyik futóját, ami veszélyes pozícióba kerül. Nem látom azonnal, de egy kis gondolkodás után rájövök, hogy ez lehet az esélyem. Támadásba lendülök: a vezéremmel elindulok, hogy bekerítsem az ő királyát. Erik lassan hátrál, védekezik, de látom, hogy egyre szorongatott helyzetbe kerül.Ahogy egyre közelebb kerülök a győzelemhez, érzem, hogy felgyorsul a pulzusom.Minden lépésemet kétszer is átgondolom, nehogy hibázzak. Végül egy remek lépéssel a lovam átlépi az egyik utolsó akadályt, és sakk-mattba állítom a királyát.A pasi sóhajtva hátradől, és az ég felé nyújtja a karját. Nem tudom eldönteni, hogy büszke-e vagy meglepett. Majd leengedi a karját, és megérinti az álla csúcsát.Hosszú pillanatig nézi a táblát, majd lassan elmosolyodik.-Nagyon ügyes vagy.- mondja elismerően. -Tényleg tanultál valamit. Képes voltál felhasználni a stratégiát, de közben kreatívan is gondolkodtál.

Előre nyújtja a kezét, és kezet rázunk.A szívem hevesen ver, nem csak a győzelem miatt, hanem mert Erik, akiről azt hittem, hogy verhetetlen,most éppen elismerően néz rám.Rámosolygok, és érzem, hogy ez a pillanat valahogy többről szól, mint egy egyszerű játékról.Erik hirtelen a karórájára pillant, majd elkezd készülődni. Egyetlen mozdulattal kapja fel a zakóját a napozóágyról.A szívem egyre jobban összeszorul a bánattól, ahogy látom készülődni.A férfi megkerüli az egyik napozóágyat,és elém áll.Mielőtt bármit mondhatnék, Erik felém hajol, és gyengéden az arcomhoz érinti a kezét.Szinte beleolvadok ebbe az érintésbe,annyira jól esik.-Köszönöm, hogy játszottál velem, és köszönöm a tegnap esti csókot.- mondja, és a szavai boldogsággal töltik el a szívemet. Nem tudom eldönteni, hogy a játékra vagy a csókra utalva érzem magam jobban, de most ez nem számít.Csak ő számít és ez a pillanat.-Én is köszönöm.- válaszolom, de a hangom kissé elcsuklik. Zavarban vagyok, és akarva-akaratlanul is,de enyhén kinyitom a számat. Nem tudok mit mondani, csak bámulom őt, mintha valami megmagyarázhatatlan vonzerő tartana fogva.-Csukd be azt a gyönyörű szádat.-mondja nevetve, és a szeme sarkában megcsillan valami pajkosság.-Ne nézz így rám, mert megőrjítesz így korán reggel.-teszi hozzá, és lágyan megérinti az államat. Szinte automatikusan csukom be a számat, mintha az érintésével irányítana.-Ühüm.-válaszolom, de a torkom kiszárad, a szavak nehezen jönnek ki. Nagyokat pislogok és továbbra is csak nézzük egymást.Nem mozdulunk, csak egymás szemébe mélyedünk, és valami kimondatlan vonzalom lebeg közöttünk.Egyszer csak Erik telefonja rezegni kezd a zsebében, és a varázs, ami addig körülölelt minket, hirtelen szertefoszlik. Ő lenéz a telefonjára, én pedig próbálom visszanyerni a lélegzetemet, mintha most tértem volna vissza a valóságba. Egy röpke pillanatig még reménykedem, hogy talán marad, de ahogy rám néz,már tudom,hogy mennie kell.-Mennem kell .-mondja halkan, szinte bocsánatkérően, de én csak bólintok. -Vigyázz magadra!- búcsúzik, és mielőtt bármit mondhatnék, lehajol hozzám, és egy gyengéd puszit nyom az arcomra.A szívem újra hevesen ver, de most már nem próbálom elrejteni. Csak állok ott, és nézem őt, ahogy felkapja a zakóját,és elegáns mozdulatokkal a kapu felé indul.. Minden mozdulata olyan természetes és magabiztos, mintha egész életemben rá vártam volna. Ahogy kilép a kapun, még egyszer visszanéz rám, aztán eltűnik az utcán.Sóhajtok, de ez a sóhaj inkább a boldogságból fakad.Talán nem akarom beismerni, talán még magamnak is nehezen vallom be,de az az igazság,hogy beleszerettem Erikbe.Egy pillanatra lehunyom a szemem és sütkérezek a napon.Közben boldogan vissza játszom magamban a tegnap estét.

Csütörtök este van,és Balázs áthívta Eriket munkaügyben.A héten már másodszor van itt.Az apám, Balázs, persze megint csak dicséri, áradozik róla,hogy Erik milyen csodás munkatárs és jó barát egyben.-Erik a legjobb kolléga a világon!- harsogja a nevelőapám nevetve, miközben magasra emeli a poharát.-Egészség!-mondja és koccintunk.Mindenki követi a példáját,és beleiszunk a pezsgőbe.Sára és Böbe kitettek magukért a kaják terén.Grillcsirkét csináltak,bőséges körettel.

Én viszont nem vagyok olyan lelkes. Lopva rá pillantok Erikre, aki épp rám néz. Egy pillanatra elkapom a tekintetemet, mintha nem is vettem volna észre, de belül érzem, hogy elvörösödök. A múltkori csók azóta is folyton az eszemben jár, és képtelen vagyok elfelejteni. Tudom, hogy nem kellett volna megtörténnie, de megtörtént, és azóta sem tudom kiverni a fejemből.Végül felállok az asztaltól, hogy kimenjek a konyhába az ételért, hátha így elterelhetem a gondolataimat. De alighogy elindulok, hallom a lépéseit mögöttem, és tudom, hogy követ. A konyhába érve kinyitom a hűtőt, kiveszem a salátástálat, és amikor megfordulok, egyenesen nekiütközöm Eriknek.-Bocsi, nem láttam, hogy itt vagy!-mondom hebegve, és közben próbálom elkerülni a szemkontaktust.Leteszem a tálat a pultra,és körbe nézek mi hiányozhat még.Erik követ engem,és rám mosolyog,erre én gyorsan elfordulok, és inkább a kezembe veszem a kenyeret.-Szívem, mikor jön Jeremy? -hallom a nevelőanyám hangját az ebédlőből.-Hamarosan, még edzésen van!- szólok ki, miközben Erik kezébe nyomom a kenyeret, hogy fogja meg.-Ő a pasid?-kérdezi Erik halkan, ahogy rám néz. Egy pillanatra megállok, majd bólintok.-Mióta jártok?-kérdi tovább, mintha a kíváncsisága nem ismerne határokat.-Egy ideje.- felelem kurtán, és igyekszem figyelmen kívül hagyni a kérdéseit, de érzem, hogy Erik tekintete szinte égeti a hátamat. Lohol utánam, és amikor megfordulok, ott áll közvetlenül előttem, szemben velem. A mosogatónak támaszkodik, és csapdába ejt engem. A szívem gyorsabban ver, ahogy közelebb hajol, és nem tudom, miért érzem magam ennyire zavarban.-Mennyire komoly a dolog köztetek? -kérdezi, miközben a tekintetét az enyémbe fúrja.Eléggé rámenős a pasi,de élvezem.-Eléggé.- nyelek egy nagyot.-Nagyon szeretjük egymást.-közben beharapom az alsó ajkamat.-Értem.-mondja sóhajtva, de még mindig nem mozdul. Az ajka megrándul, mintha valami nyomná a lelkét. -És ti már...?-kérdezi,én meg alig hiszek a fülemnek.Tényleg a  szexuális életemről akar faggatni?Mielőtt folytathatná, gyorsan közbevágok.-Még nem…-suttogom, és érzem, hogy elpirulok. Az arcom forrósodik, és legszívesebben elbújnék előle.-Nemár!Komolyan?Akkor mégis mire vártok? -kérdezi, és hallom a hangjában a meglepetést.-Ez magánügy!-kapok észbe, és a konyharuhával rácsapok a mellkasára. Próbálok nevetni, de közben érzem, hogy még jobban zavarba hozott. Erik vigyorog, mintha csak játszana velem, de én tudom, hogy komolyabb kérdés lappang a szavai mögött.-Komolyan, még szűz vagy?- tér rá a lényegre, és tessék! Erik már megint a magánéletemben vájkál.-Elég!-csattanok fel, és próbálom összeszedni magam, de érzem, hogy nem tudom tartani a frontot.-Azért nem tettük meg, mert…-és itt elakadok. Oldalra nézek, a tekintetem a konyhapulton pihen, miközben próbálom összeszedni a bátorságomat, hogy kimondjam, ami a lelkemben van.-Mert?- néz rám várakozón, mintha csak ki akarná húzni belőlem a választ.-Mert még nem mondtam neki tiszta szívből, hogy szeretem.-vallom be végül halkan, és érzem, ahogy az arcom még jobban ég a szégyentől.Most sem fogom fel,hogy miért tálalok ki ennek az idegen férfinak a magánéletemről,de jól esik,hogy meghallgat engem.Erik bólint, mintha megértene, de nem mozdul. Az egyik hajtincsemet gyengéden a fülem mögé tűri, és közben tovább játszadozik a hajammal.-És mik az érzéseid iránta?-kérdezi lágyan.-Szeretem őt, vagyis... akarom szeretni.-sóhajtom, és hirtelen mindent ki akarok mondani, amit eddig magamban tartottam.-De így, hogy nincs több köztünk, úgy érzem, mintha meghaltam volna ebben a kapcsolatban.-sóhajtom.Végre kimondtam. Erik megértően bólint, és egy pillanatra elhallgat. De aztán elmosolyodik, és az arca huncutabbá válik.-Lehet, hogy illetlen leszek, és tolakodó, de ha egyszer úgy érzed, hogy készen állsz rá... rám mindig számíthatsz!-mondja vigyorogva.Nevetve rácsapok a mellkasára a konyharuhával.-Menj a fenébe!- nevetek fel vidáman, de belül tudom, hogy az ajánlata tetszik. Talán túlságosan is.