Kiara 6. fejezet

A divatbemutató

 Reggel nem feküdt mellettem Javier. Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem tudjuk megbeszélni a dolgokat. Lehet leugrott az edzőterembe vagy elment futni nem tudom. Lénát is megkérdeztem reggeli közben: -Fogalmam sincs merre van Javier úr. Talán elment futni. A reggelijét elfogyasztotta utána megitta a kávéját és kiviharzott a konyhából. Azóta nem futottunk össze. – válaszolta a nő. Most már nem ízlik a reggeli, eltolom magamtól a rántottát és kivonom magam a forgalomból. Egésznap a hálószobában gubbasztottam és sírtam. Nem tudom mit ütött belé és miért bujkál előttem. Felkaptam a mobilomat és a közösségi médián is megnéztem vajon merre jár. A messenger is azt jelzi, hogy offline. Ha rá is írnék, se válaszolna azonnal. Inkább félredobtam a telómat és felkaptam egy könyvet és olvastam.

Hangos kopogás ráz fel a délutáni szunyókálásból. Hirtelen azt gondoltam, lehet Javier az, de helyette Milla jött. -Halihó! Drága barátnőm egyedül itatja az egereket? -kérdezte mosolyogva és láttam, hogy egy hatalmas szatyor édességgel érkezett. Milla tudja mi kell nekem, ha szomorú vagyok. Gyerekkorunk óta hagyománnyá vált: ha valakinek szakítása volt vagy nagyon rossz napunk volt, akkor mindig hoztunk egymásnak vígasz nasit. Az édesség duplán kell, főleg mert baromi éhes vagyok várandósan. Kivéve, amikor utána elfutok hányni, na mindegy. Milla leült mellém és kiborította a csomagot. Az igen! Egyik jobb, mint a másik.

Milla: Mesélj csak, mi a baj? Hol van Javier?

Én: Elmondtam, neki, hogy mi a szitu és lelépett. Elment inni egyet, utána részegen jött haza. Az ölemben aludt el, utána ott hagytam egyedül a fotelben. Mondtam neki, hogy reggel beszélünk, azóta nem láttuk egymást.

Milla: Hova mehetett másnaposan? Biztosan nagyon kivan…

Én: Lenne pár tippem, de nagyon remélem, hogy nem a kocsmába ment megint.. Akkor tényleg elszámolok vele.

Milla: A Barbi féle incidens óta totál megkattant.

Én: Nem tudom, szerintem inkább a család kutatás miatt stresszel. Mindig azt mondja, hogy nem akar semmit az Apjától.

Milla: Nem értem én sem… Figyi, jött egy üzi!- nézett a telójára Milla. Ezt az emailt kapta:

Budapest Fashion Week

Sok szeretettel meghívjuk Önt és kedves családtagját a Budapesti Fashion Week rendezvényünkre. Amely a héten pénteken fog megrendezésre kerülni. Mivel az egyik kollégánk lebetegedett, ezért helyette Önt hívtuk meg. A divatbemutató 20.00-kor fog kezdődni. Kérjük, minél előbb jelezzen vissza nekünk, hogy eltud-e jönni a showra? Magánsofőr fogja elhozni otthonról. Adja meg a címét és telefonszámát, ha megfelel Önnek? Várjuk visszajelzését!

Üdvözlettel: Lenky Roxána

Milla felolvasta az email-t, miközben rágcsáltam a csokikat. Váó, egy divatbemutató! Milla nagyon szerencsés! Biztosan az egyik vendége küldte neki.

Én: Kitől kaptad az emailt?

Milla: Az egyik vendégem ismerősétől. Biztosan hencegett rólam, vagy mindenáron pasit akar szerezni nekem. -nevetett.

Én: Neked olasz pasi kell, ne érd be egy másik álommal. -nyújtottam rá a nyelvem.

Milla: Az igaz… Egy próbát megér, ha nem jövök haza egy pasival, akkor örökre egyedül maradok…

Én: Nem leszel egyedül. – mondtam neki és átöleltem. Egyem a szívét, reménytelenül romantikus a lány.

Az összes ruhát felpróbáltuk a hálószobában, végül mindenki megtalálta a hozzá passzoló ruhadarabot. Komolyan, olyan volt, mintha mi tartottuk volna a divatbemutatót, csak otthon. Home Office Fashion Week. A viccet félretéve, Millával kisminkeltük magunkat, jól befújtuk egymást parfümmel és elindultunk a sofőrünkhöz.

Hatalmas tömegbe érkeztünk és alig bírtunk kiszállni az autóból. Riporterek és újságírók hada vette körbe a helyszínt. Millához rohant az egyik riporter és kérdezgette, hogy Ő kicsoda? Milla lazán válaszolta, hogy ő egy fodrász és nagyon szuper frizurákat csinál. Azt is hozzátette, hogy én vagyok a legjobb barátnője, és velem érkezett. stb. Rám akarták szegezni a kamerákat, de gyors voltam és berohantam a bejárathoz. Az egyik hostess lány elkérte a jegyemet és tovább mehettem a ruhatárhoz. Milla utánam rohant, ő is leadta a jegyét és már a kezében volt a kabátja.

Milla: Hú, ez azért elég durva. Nem gondoltam volna, hogy ennyi ember lesz!

Én: Pedig ezek az események ilyenek. -kuncogtam.

Milla: Jó, de nem gondoltam, hogy ennyire zsúfolt lesz. Már mindenki itt van: énekesek, színészek és influencerek. Láttam Ördög Nórát és Nánási Palit is. Szóval elég sokan vagyunk. -nézett körbe Milla.

Én: Akkor itt van az egész média, benne leszünk majd a tévében. -nevettem.

Milla: Jó lenne.

Pár perc múlva már kezdődött is a show. Egy férfi influencer nyitotta meg a divatbemutatót és elmondta, hogy kik az idei év tervezői. Mindenki izgatottan fészkelődött a széken és alig vártuk, hogy láthassuk a ruhákat. Hangos zenével robbant be a buli és máris jöttek a modellek a kifutóra. -Nagyon jó ez a darab! – kiabálta nekem Milla. -Igen, ez tényleg nagyon extra! – egy picit elszorult a szívem, hogy nincs mellettem Javier. Bárcsak itt ülne mellettem! Az lenne a legjobb, ha hazajönne. Hiába nézegetem az értesítőt: nincs sms, nincs nem fogadott hívás… Egyre jobban kezdek kétségbeesni.

Balassa Dávid

Az állófogadáson mindenféle alkohollal próbáltak kínálni, de mindegyiket elutasítottam. Millát megkértem, hogy hozzon nekem valami almalevet vagy bubimentes ásványvizet. Míg a barátnőm elveszett a tömegben, addig leültem egy székre. Jól fog esni egy kis frissítő, mivel nagyon meleg van. Egy DJ lejátszotta az év legnagyobb slágereit, egyre többen mentek táncolni a teremben. Nosztalgikus hangulatba kerültem, milyen jó volt, amikor Dorináék bulikat rendeztek! Ha nem fájna semmim, akkor én is ropnám. Közben felcsendült B. Nagy Réka- Az Én Szívem dala, hú akkor totál bezsongtam. A lábammal doboltam, amikor egy jóképű férfi elém állt. -Szabad egy táncra?- kérdezte vidáman. Húha! Nem hiszitek el ki van itt és most: Balassa Dávid a Madách Színház felfedezettje, aki ebben az évben debütált egy musicalban. Úristen! Hol vagy Milla?! Nem hinné el kivel beszélgetek!  

Én: Nem tudok nagyon mozogni, de megpróbálok. -mondtam zavartan.

Dávid: Meglátod menni fog! -kacsintott rám. Egyébként megfigyeltétek, hogy mindig valami buliban csípnek fel engem a pasik?  😊

Én: Oké, nézzük mit tudok… -megnyaltam az ajkaimat, nagyon szomjas vagyok. Hahó Milla!

Dávid megfogta a kezemet és elvezetett a parkettre. Egymás előtt álltunk és elkezdtünk táncolni, a Dj pedig jobbnál jobb dalokat rakott be. Úristen, rég éreztem ilyen jól magam! Annyira felszabadultam! Dávid megpörgetett párszor, és teljesen megfeledkeztem a világról. Egész éjjel ropnám, ha nem lenne Javier, de észbe kaptam és ezt mondtam:

Én: Hú, figyi, ez így nem jó. Lekell ülnöm. -pihegtem.

Dávid: Üljünk le, biztosan nagyon szomjas vagy.

Én: A barátnőm mindjárt hozza az italokat.

Dávid: Tudok egy jobbat, gyere! – ezennel megfogta a kezemet és elvezetett a bárpulthoz.

Én: De, a barátnőm… -tiltakoztam, Dávid nem hallgatott rám. A fenébe, mit művelek?

Dávid: A hölgynek lesz egy mentes víz nekem meg egy pohár pezsgő. – adta le a rendelést a mixer csajnak.

Én: A barátnőm is innivalóért ment.. Erre Te elraboltál. -vádoltam meg viccesen.

Dávid: A barátnőd várni fog, most velem leszel. Mesélj magadról, mit csinálsz, mi a munkád?

Egy órával később….

Dávid: Akkor eldobta a kötelet és többé már nem mentünk vissza a partra! Kint maradtunk a tengeren és három éjszakát úgy töltöttünk a haverokkal. -mesélte nevetve Dávid.

Én: Milyen volt a tenger?

Dávid: Gyönyörű, de nem éjszaka, mert akkor nagyon félelmetes.

Én: Miért nem másztatok le a vitorláról, hogy jutottatok ki a partra?

Dávid: A menedzserem időközben hívogatott: merre vagyok, mert két óra múlva jelenésem van egy díjátadón. Persze, hogy lecsúsztam róla! A végén kihívott nekünk egy helikoptert, és a horvát megmentőink nagyon mosolyogtak, mikor megláttak minket. Aztán mondták, hogy máskor ne menjünk a tengerre éjszakázni egy vitorlával. Ráadásul szerencsénk volt, hogy nem volt vihar. – mesélte.

Én: Igen, az nagyon veszélyes! Még jó, hogy megmentettek titeket! -kaptam a számhoz ijedten.

Dávid: Az volt, de túléltük. Figyi van kedved feljönni egy desszertre?

Én: Hova? – kérdeztem.

Dávid: A VIP részlegre, ahol egy van külön büfém.

Én: Hát jó, mivel nagyon éhes vagyok. -egyeztem bele.

Felmentünk egy terembe, ahol egy árva lélek se volt. Dávid becsukta az ajtót és elindult a svédasztalhoz ennivalóért. Követtem a példáját és én is megpakoltam a tányéromat mindenféle jóval. Leültünk egy székre és beszélgettünk evés közben. Amikor végeztünk egy kicsit pihentünk a földön ülve az ajtónak támasztva a hátunkat.

Dávid: Egyébként, mondtam már, hogy milyen gyönyörű vagy? -kérdezte, erre úgy meglepődtem, hogy majdnem félrenyeltem az üdítőmet.

Én: Tessék? Még nem, de miért kérdezed?

Ebben a pillanatban Dávid olyan gyorsan megcsókolt, hogy rögtön elengedett. Jesszusom! Nem tudom mi ütött belém, de én is megcsókoltam. Nem vagyok részeg teljesen józan vagyok és várandós, erre mit csinálok? Bár Javierre mérges vagyok, de Őt szeretem. Megőrültem?! Dávid már egyre jobban tapizott és már a ruhám pántját is lehámozta rólam. Miért vagyok ilyen gyenge? Kiara szállj le a földre! S abban a pillanatba ellöktem magamtól Dávidot. Felpattantam a földről.

Én: Hagyd abba! Ezt nem illik csinálni! -szóltam rá, de már úgyis mindegy volt..

Dávid: Pedig kezdtünk belejönni bébi. -búgta a fülembe, amikor újra a közelembe jött. Megint eltaszítottam magamtól.

Én: Nem szabad, pasim van… Épp megcsaltam…. -mondtam neki.

Dávid: Kit érdekel? Nincs itt szóval, miénk az este. -már megint a fülembe suttogott. Felkaptam a kezemet és pofon vágtam.

Én: Ennyi volt és nincs több smárolás meg tapizás! – fogtam és visszatettem a pántot a vállamra. Kimentem a folyosóra és becsuktam magam után az ajtót. Próbáltam mély levegőt venni és lenyugodni. Picit szédültem is. Egy tükör volt előttem és egy vadidegen nő nézett vissza rám, akinek el van kenődve a rúzsa és a sminkje. A hajáról nem is beszélve… Nem ismertem magamra. Nem gondoltam volna, hogy ez ma este megtörténik. Akkor most hűtlen voltam Javier-hez?