Kiara 5. fejezet

Az igazság pillanata

Egyik reggel arra keltem fel, hogy nagy hangzavar van az előtérben. Felkaptam a köntösömet és elindultam a zaj után. Lenéztem az emeletről és nagy volt a sürgés-forgás, gyanítom megint valami bulira készülünk. Amikor leértem az előszobába az egyik szobalány nekem jött véletlenül: -Bocsánat! -kért elnézést és tovább rohant. Bolondok háza van ma, úgy látom. Benéztem a konyhába és Milla állt mobiltelefonnal a fülén a küszöbön. -Jó, de haladéktalanul küldjék el! Kell a rendezvényre! Legalább ötszáz vendéget várunk. Igen! Tessék? Majd email-ben tájékoztassanak. Igen, kérem a számlát.. Rendben! Viszlát! – Milla gondterhelt arccal nézett rám. -Nem is tudom, hogy a jó reggelt köszöntés aktuális-e? -mondtam neki fülig érő szájjal. -Ez a reggel borzalom! Nem lehet semmit sem titokban tartani! -Milla megfogta a kezemet és elvitt a konyhából. Húha, lehet, hogy nekem lesz valami buli? Majd folytatta, amikor elhagytuk a nyüzsgést: - Nem szabadott volna lejönnöd. – szidott le mérgesen. -Nem tudtam, hogy mi ez a hangzavar, így lejöttem. Egyébként jó reggelt! – nyomtam puszit az arcára és megöleltem. Milla is jó szorosan átölelt, de gyorsan elengedett. -Nincs idő a csajos dumcsizásra! Neked meg nem kéne itt lenned! Ez lenne a meglepi..-tartott egy kis szünetet:- Istenem most már úgyis mindegy… -sóhajtott Milla. -Babaváró buli? -kérdezte izgatottan. -Igen, az… Lebuktam, mint a nem tudom mi, tessék nézzél szét… Ha valami nem tetszik még tudsz variálni.- kicsit csalódott volt. -Ne, haragudj tényleg nem tudtam, hogy mit tervezel! – ártatlan szempilla rebegtetéssel néztem rá. -Na, jól van ne nézz így rám! Mars fel a szobádba! -utasított nevetve Milla.

Fel-le járkáltam az emeleten, de nem mehettem le a nappaliba. Ezért a hálószobába kértem a reggelit, Léna azt mondta isteni palacsintát készített. Aztán az ágyba ültem és olvasgattam a kedvenc regényemet. Javier nem tudom hol van, már ébredésnél se volt mellettem. Biztos elment futni vagy edzeni. Remek, mindenki szanaszéjjel van, én pedig egyedül vagyok. Aztán a hirtelen hányingerem lett, ami emlékeztetett, hogy mégse vagyok egyedül. Boldogan tettem a hasamra a kezemet és elmerültem a gondolataimban. Tíz perc múlva megérkezett Léna a reggelimmel és elém helyezte a csodás illatú palacsintákat. Olyan aranyos volt, még csoki öntetet is készített mellé. -Léna, igazán nem kellett volna. Köszönöm! -hálálkodtam. -Milla megparancsolta, hogy ágyba hozzam a reggelit. -mosolygott. -Értem, alig várom, hogy lássam mit csinált. -közben beleharaptam a palacsintába.
Délután kettőkor lemehettem a nappaliba, így csinosan felöltöztem és kisminkeltem magam. Már tűkön ültem, hogy láthassam a végeredményt. Milla azt mondta, menjek le és csukjam be a szemem. Így is tettem, amikor kinyitottam a szememet majdnem meghatódtam. - Gratulálunk! -sikították a lányok. Dorina is itt van! -Hellóka! -nézett rám boldogan. -Tényleg nem hiszem el, hogy itt vagytok. -nevettem. -Bulizzunk! -kiabálta Milla és beindította a zenét. Körbe mentem a nappaliban, mindenféle kaja volt. Rengeteg sütemény és alkoholmentes ital közül lehetett válogatni. -Az igen! Te aztán tudsz bulit rendezni! -dicsértem meg. -Érted bármit! -megölelt és elrohant valamerre. Egésznap olyan titokzatos. A csajok körbe ültek és elkezdtek suttogni valamit. Nem értettem mit sugdolóznak, de nagyon kíváncsi voltam már. Egyszer csak betoltak elém egy hatalmas nagy tortát, amin tűzijáték is volt. Rég láttam már ilyen gyertyát, a múlt hónapban mindenhol keresgéltem és sehol nem találtam. Milla egy igazi bűvész esküszöm.
A parti alatt megérkezett Javier, akinek fogalma sem volt, hogy Milla áthívta a barátainkat.

Javier: Sziasztok! Mi történik itt?- kérdezte.
Én: Ezt még nem tudod, de nem így akartam bejelenteni…. -totál meglepődtem, hogy hamarabb hazaért. Oldalra néztem és láttam, hogy Milla tátott szájjal néz ránk. Aztán elszaladt, mintha nem ő rendezte volna a bulit. Akkor majd én magyarázom el..
Javier: Mit? Leánybúcsú van itt vagy mi? Ki megy férjhez? Talán Dorina? -kérdezte mosolyogva.
Én: Neeem, ez egy… babaváró buli.. -elpirultam.
Javier: Tessék? Dorina terhes? Neki lesz babája?
Én: Nem neki hanem Nekünk… -mondtam suttogva.
Végre megtudta az igazságot és a boldog hírt. Láttam, hogy Javier egy kicsit elsápadt.
Javier: Nekünk? Neem ez lehetetlen, mikor fogant meg és hol? -komolyan megkérdezte?
Én: Tudod az olasz út alatt elég sokat voltunk együtt az ágyban… -válaszoltam sejtelmesen.
Javier: Úristen, lekell ülnöm. -tényleg egyre fehérebb lett. Ennyire nem számított rá? Végülis én sem ..
Én: Hidd el, én se számítottam rá. Tegnap amikor veszekedtünk a fürdőnél, akkor éppen hánytam. Utána Millát elküldtem tesztért.
Javier: Úristen… Jobban vagy már? -kérdezte aggódó tekintettel.
Én: Párszor rosszul voltam, de jól vagyok. -közben Javier felpattant és fel-le járkált. Nagyon gondolkozott. Aztán felkapta a kabátját és elrohant. – Hova mész? -kiabáltam utána, de már becsapta előttem az ajtót és elviharzott a kocsival. Jesszus mit tettem? Elhagy engem? Mi történik?

Érdekes éjszaka

Olyan zajt csaptak lent a bejáratnál, hogy felébredtem. Egy kicsit megijedtem, így felvettem a köntösömet és körbe néztem a szobában. Az előszobában megláttam egy baseball ütőt, ez jó lesz. Felkaptam a tárgyat és óvatosan lementem a bejárat felé. Csattanás és hörgő hangok, úristen talán egy részeg betörő? Felkapcsoltam a villanyt és megláttam Javiert: nem volt túl jó állapotban. -Javier? -megdöbbenve kérdeztem. Erre nem számítottam. -Háállóóóó… hukk… Hangos…voltam talán? Bocsika. – Javier berúgott. Annyira részeg volt, hogy nem tudott magáról. Letettem a földre az ütőt. Nem fogom leütni, hiszen a pasim. Mi ütött belé? Miért rúgott be?
Én: Látom túl sokat ittál. Fogadjunk, hogy a kocsmában voltál...
Javier: Neeejjjmmm… vagyis..egen.. – a lábán is alig bír megállni. Istenem…
Én: Miért mentél el itthonról? Talán megbántottalak?
Javier: Neejjjjmmm… -lehorgaszotta a fejét.
Egyre jobb..
Én: A babaváró buli riasztott meg, és az, hogy Apa leszel?
Javier: Ee…egen.. hukk- csuklott.
Ez remek!
Én: Nem kell megijedni, illetve megértelek, de nem szabadott volna elrohanni. Magamra hagytál egész éjszaka. Ugye, tudod?
Javier: Igen… De…dej.. nekejm akkojis hukk elkellett mennem inni… hukk- egyre szánalmasabb komolyan…
Én: Javier, ez nem így működik. Kommunikálni kell egymással. Nem elrohanni a kocsmába és leinni magad a sárgaföldig. Borzasztóan büdös vagy.
Javier: Köösszi a bókot szívem! - és elindult a kanapé felé. Nem találta meg az egyensúlyát. Össze-vissza lézengett. Kérlek, csak ne hányja össze a nappaliban szőnyeget! Tegnap porszívózta fel Léna.
Én: Hozok egy pohár vizet és menj el fürdeni. -javasoltam és elindultam volna a konyhába, de Javier megfogta a kezem.
Javier: Ne, mennnj ell kicsim légyszíí… -hörögte.
Én: Jó, de ne rókázd össze a nappalit… -mondtam neki szigorúan.
Javier: Szejetlek.. nagyjooon. -a szavakat is elharapja és alig értem mit mond.
Én: Tessék drágám?
Javier: Náággyon szereretlek! Hukk!
Én: Én is nagyon szeretlek, de kérlek találj oda a fürdőbe. -nem bírok kiszabadulni a keze szorításából. Így esélytelen a fürdés… Hál istennek öt percen belül bealudt a fotelben, én pedig megtudtam szabadulni a kézfogásból. Betakartam az egyik pléddel és csókot adtam a homlokára. Ha felébred, beszámolóval tartozik majd. Kicsit mérges vagyok rá, őszintén mondom.