Kiara 9. fejezet

Váltságdíj

Beleőrülök, ha bármi baja esik Kiarának. Nagyon gyorsan kell cselekednem, de nem tudom ilyenkor kihez fordulhatok. A rendőrség kivan zárva, mert akkor soha nem kapom vissza a barátnőmet. Ez egy maffia banda és bármire képesek. Rabolnak, gyilkolnak és, nem ismernek kegyelmet. A laptopomat nyomogatom és böngészem a neten a közösségi médiát. Az elmúlt években lemorzsolódtak a haverok és egy sem maradt közülük. A többség külföldre ment dolgozni, így esélytelen bárkire is ráírnom… Órák óta kávén és fánkon élek, nem tudok rendesen enni az idegességtől. A gyomrom állandóan liftezik és időnként rám jön a hányinger. Léna annyira kedves velem, mindig emlékeztet arra, hogy egyek és igyak. Ma csinált omlettet reggelire, de nem nyúltam hozzá. Léna bejött a dolgozószobámba és megparancsolta, hogy egyek valamit. Összeszedtem magam és megettem az étel felét. Léna megígérte, hogy pár óra múlva hozza a következő ételt. Amikor hátra dőltem a székemen, Léna illatos gőzölgő kávéval kínált. Ez most pont jól jött. Jól fog esni egy kis koffein. Hátha bepörög az agyam és eszembe jut még valaki, aki segíthet nekem. Nagyban ittam a kávémat csörgött a mobilom. Azonnal felvettem.

Én: Tessék!? Javier vagyok. -szóltam bele elsőként. Recsegő hangok és zörgések a háttérben.

Barbara: Szia Javier! Gyors leszek, tudom hol van Kiara. -súgta.

Én: Barbi? Szia… figyi azt hittem, hogy az ellenséggel vagy.. -emlékeztettem.

Barbara: Veletek vagyok, meglettem zsarolva… Próbálok innen elmenekülni, de úgy látszik már én is fogoly vagyok… -suttogta Barbi. Ez érdekes fordulat. Barbi, mint fogoly? Úgy látszik Apámnak sikerült csapdába csalni Őt is…

Én: Akkor Téged is jól becsapott Apám… Hol vagy? -kérdeztem. 

Barbi: Mindjárt küldöm a címet, de Csepelen vagyunk egy nagy raktárban. -árulta el. Na végre! Ez egy jó kiinduló pont!

Én: Rendben, küldd át a kordinátát és máris indulok! – ígértem, de Barbi közbeszólt.

Barbi: Legyél nagyon óvatos! Ez az ember bárkit megölhet! Ma már lelőttek két embert… Persze az embereivel történt, mert nem azt csinálták, amire kérte őket. Egy beszélgetésből kihallatszott, hogy Kiarát elakarják vinni prostinak. -árulta el.

Én: Tessék? A várandós barátnőmet? Elment az eszük! -hú de ideges vagyok!

Barbi: Engem is elvisznek… Sőt még ma éjjel beraknak egy kocsiba és visznek el… Kérlek siess, mert nagyon félek! -már síró hangja volt. Kap egy új esélyt tőlem, de csak azért, mert a mi oldalunkon áll. A másik pedig, nem szeretném, ha a legjobb barátomat prostinak adják.

Én: Bírd ki kérlek! Sietek! -ígértem meg neki és kinyomtam a telefont. Az óra úgy ketyeg, mint az időzített bomba. Nincs sok időnk. Tik-tak tik-tak.

Most már tudom kit kell hívnom.

Kicseng a telefon.

Még mindig…

Még mindig….

Ne, nyomd ki légyszí… élet-halál kérdése… Vedd már fel!

Ábel: Szia Javier! Régen beszéltünk! -szólt bele végre Ábel.

Én: Szia, Ábel! Nincs sok időnk, gyorsan közlöm: elrabolták Kiarát.

Ábel: Micsoda? Akkor azért nem érem el napok óta… Úristen. Hol van? Hol vagy? – a hangja egyre idegesebb lett.

Én: Maffia főnök az édesapám, ő rabolta el Kiarát. 50 millió forint a váltságdíj. Ha nem kapja meg időben, akkor a legrosszabb dolgot műveli majd vele… -majdnem elsírtam magam. Nem merek belegondolni, hogy esetleg tényleg megölik.

Ábel: Nem lesz baj, sietek. Merre vagy? -Ábelnek gyorsan elmondtam a helyszínt, amit Barbi írt messengeren.

Én: Dorina jól van? Dorina órák óta hívogat, de nem veszem fel. Pedig elkéne mondani neki is, hogy mi történt. Millát kéne elérnem, de ő nem veszi fel. -kérdeztem.

Ábel: Dorinával ne foglalkozz, ő jól van és jó helyen van. Majd elmondom neki, mi történt, ne is keverjük bele továbbra se. -javasolta.

Én: Persze Dorinát ne izgassuk fel ezzel a hírrel, majd a végén elmeséljük. Szóval mikor érsz ide? -kérdeztem.

Ábel: Félóra és ott vagyok, fagyis kocsival megyek. -dobta be Ábel az ötletét.

Én: Fagyis kocsival? Ne már haver a Family Frost ideje már lejárt, nem nosztalgiázni megyünk, hanem embereket menteni. -forgattam a szemem.

Ábel: Ez egy tuti álca lesz, meglátod! Az Apád emberei olaszok nem? Imádják az olaszok a fagyit. -szinte magam előtt látom Ábel ördögi mosolyát. Zseniális!

Én :Jól van haver, Te nyertél. Szedd elő azt az autót és induljunk megmenteni a lányokat!

Ábel befordult az utcánkba és dudálni kezdett a kapu előtt. Felkaptam a fekete színű kapucnis pulcsimat és a baseball sapkámat. Indulás! Bezártam a lakást, mert Léna nem volt otthon. Biztos gyorsan elment a piacra. Bepattantam Ábel mellé és bekötöttem magam a biztonsági övvel.

Én: Indulhatunk!

Ábel: Gyerünk megmenteni a lányokat! Haver jó ez a szerelés, olyan kommandós. -nevetett rajtam Kiara bátyja.

Én: De komolyan, akkor mibe menjek halloween-i jelmezbe? Egy vámpír szerkóba fagyis kocsival? -röhögtem.

Ábel: Jól van igazad van, csak akciófilmben érzem magam. -mosolygott.

Én: Hidd el, már én is. Örülök, hogy nem csak én érzem így. -röhögtem. Ábel újra beindította a kocsit és elindultunk Apám rejtekhelyére.