Kiara 8. fejezet

Dávid és Milla

Kimentem a kertbe sétálni egy kicsit, jó volt az idő, így gondoltam teszek egy-két kört. Léna követte a példámat és közben végig vizsgálta a szőlőültetvényeket és a gyümölcsfákat. Lassan véget ér a november és még mindig nagyon jó idő van. Még nem tört be a hideg idő, és hónaphoz képest eléggé szeptemberre hajaz a klíma. Mielőtt kijöttünk volna, csak felkaptam a pulcsimat és a kerti cipőmet, kezdem érezni magamon, hogy a pulcsi is sok lesz. Mindegy. A kert végében lévő padra leültem és élveztem a Nap sugarait. Néztem, ahogyan Léna gondosan műveli a földet és szorgalmasan locsolja a virágokat. Tegnap reggel szedtük le a koktél paradicsomokat, még mindig terem a paradicsom novemberben. Édes és isteni finom, ráadásul igazi bio, ami a kertből van. Imádjuk. Az eper sajnos már nem terem, viszont egész nyáron azt ettünk és ittunk. Léna mindenféle receptet megcsinált : eperlekvár, eperszörp, eper muffin és eper torta stb. Még sorolnám, a lényeg, hogy nagyon finomak voltak. Boldog vagyok, hogy van egy kertünk, még ha sokat is kell dolgozni rajta. Élvezem minden percét, imádok tevékenykedni. Szeretem leszedni a fákról a gyümölcsöket és leszüretelni a szőlőket. Javier nem nagyon szokott kijönni, ha sokat dolgozik, de ha ráér, akkor egésznap kint van. A múltkor a szomszédnő megkérdezte elmentünk Balira, hogy ilyen szép barnák vagyunk novemberben? Jót nevettünk. Mondtuk idén csak Olaszországban, de már nyáron. Szólt a nő, hogy van neki egy zsák dió oda adja nekünk. Ebből majd jó kis bejgli lesz, meg mindenféle sütemény karácsonykor. Alig várom. Millával imádjuk a karácsonyt. Emlékszem gyerekként mindig énekeltünk a fa előtt a családnak. Mindig hatalmas sikert arattunk a vendégek előtt. Régi szép emlékek.
Vacsora idő van, Léna a nyári konyha melletti kerti pavilonba terített meg. Kint grillezte meg a zöldségeket és a pácolt húsokat. Csinált mellé görög salátát és majonézes krumpli salátát. Imádom a sült ételek illatát, ilyenkor olyan jó érzés visszaemlékezni az idei nyárra. Javier is megérkezett a stúdióból, gyors csókot adott és leült mellém az asztalnál. -Hmmm, nagyon csábító illatok vannak, gondolom a kaja is fincsi lesz. -nézett körbe Javier. -Vannak saláták és a sültek is készen vannak. Jó étvágyat kívánok! -mondta Léna és bement a házba. Nem is tudom miből egyek, annyira jól néz ki mindegyik. -Ez a saláta a kedvencem. Oda adod kérlek? -kértem Javiertől a görög salit. Ahogy látom van grillezett sajt is, imádom! Mindenből tettünk magunknak a tányérra és jóízűen falatoztunk a pavilonban. Ebéd után megittunk egy csésze kávét is, utána segítettünk Lénának bepakolni a konyhába. Ő gyorsan bedobálta az evőeszközöket és a tányérokat a mosogatógépbe és elszaladt a barátjához egy kis minőségi időt tölteni.
Milla megérkezett az első randevújáról, Dáviddal találkozott délután. Fülig érő mosollyal ült le mellém a nappaliban. Húha, van egy jó sejtésem, hogy minden rendben sikerült.

Milla: Hallod, nem hiszed el mennyire hálás vagyok Neked!- kezdte boldogan.
Én: Mesélj, milyen volt az első randi? Ugye, milyen jóképű a Dávid?
Milla: Nemcsak jóképű, de milyen gavallér! Kinyitotta előttem az ajtót és még rózsát is hozott nekem. Beültünk egy kávézóba és órákat beszélgettünk. Csüngtem a szavain, mint egy tinilány. Néha el-el álmodoztam róla, milyen lenne, ha tényleg járnánk. -sóhajtozott.
Én: Lesz második randi? Nagyon remélem, hogy igen.
Milla: Még szép! Megbeszéltük, hogy a hétvégén is talizunk. Annyira várom már!
Én: Annyira örülök, hogy ilyen jól sikerült! Bíztam benne, hogy Dávid a neked való.
Milla: Most is állandóan írogat, mindjárt válaszolok neki. Maradt még a grillezésből valami maradék? -kérdezte.
Én: Persze, raktunk félre neked mindenből. Nagyon finomak lettek a kaják. Nem fogsz csalódni bennünk. -felálltam és átöleltem a barátnőmet. -Nagyon büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek. -még jobban magamhoz szorítottam. -Örök hálám üldözzön Téged. Én is szeretlek drága egyetlen barátnőm! -Milla is megszorított. Annyira boldog vagyok, hogy Milla is kezdi megtalálni a számításait. Szívből drukkolok neki, hiszen Ő is igazán megérdemli a boldogságot.

Máltai meló

Eltelt pár nap a grillezés óta, Millával elmentünk ruhákat vásárolni a következő randijára. Benéztünk a drogériákba és a cipőboltokba is. Igazán dögös csajt varázsolok Millából a ma esti randira. Mindenféle szettet felpróbált, míg rátaláltunk a megfelelőre. Szerintem Dávid azonnal megkéri, majd a kezét, ha meglátja a barátnőmet. Nem vittük túlzásba az outfitet, nem akartam túlzásba vinni a sminket sem. Natúr színeket használtam és halvány barackszínű rúzst tettem Milla szájára. -Kiara, ez csodálatos lett! -dicsért meg a barátnőm. Ezek szerint sminkesnek is elmehetek. – Ezt fogja gondolni Dávid is, szerintem megfog veszni, ha meglát. Na, indulj, mert lent vár a taxid! Javier ide rendelte neked.- a vállára tettem a kis táskáját. Milla pörgött egyet-kettőt a tükör előtt és átölelt. -Ezer köszönet! – és megpuszilta az arcomat.
Amikor Milla elindult, lementem a nappaliba. Láttam, hogy Javier nagyon telefonált és a homlokát ráncolta. Hűha mi történt? Lehet van valami a bandával? Aztán letette a mobilját.

Javier: Elkell mennem Máltára… Egy menedzser találkozni szeretne velem. -közölte.
Én: Hűha, mikor kell menned? -kérdeztem.
Javier: Pár óra múlva találkoznának velem, szóval 1 óra múlva indulnék. Velem jössz? -kérdezte.
Én: Nem, mert holnapután orvoshoz megyek rutin vizsgálatra. Utána Millával csajos kibeszélő estét tartunk. Egy csomó filmet kinéztünk. -mosolyogtam.
Javier: Nem baj, úgyis gyorsan letudom. Két nap múlva hazaérek. Ha bármi van, azonnal hívj és repülök. Rendben leszel? -kérdezte egy kicsit aggódva.
Én: Persze, Lénával holnap megyünk a piacra, utána főzünk bablevest. -megsimogattam az arcát. Javier pedig megcsókolt. -Szeretlek. -mondta. -Én is.- és átöleltük egymást.

Másnap délelőtt kisétáltunk Lénával a Fővámtéri Vásárcsarnokba, vittünk magunkkal sok vászon szatyrot, tele pakoltunk mindenféle zöldséget és gyümölcsöt. Vettem sütőtököt, amiből majd krémlevest fog főzni Léna. Aztán elmentem a henteshez csirkét venni. Beálltam a sorba és közben nyomogattam a mobilomat, recepteket kerestem. Léna mondta, hogy keressek pár jó receptet, mert kísérletező kedvében van mostanában. Míg böngésztem az internetet, végre sorra kerültem. Megkaptam a kis csomagomat: vettem csirkemellet és csirkecombokat. Ahogy látom Léna nagyon elkalandozott, mert nem találom. Mindjárt felhívom, előtte kinézek az utcára és onnan felhívom, nagy a zaj. Elővettem a telefonomat és valaki hátulról elkapott és befogta a számat. Valami zsepit tett az arcom elé és elájultam… Nem emlékszem mi történt.

Rossz hírek (Javier szemszögéből)

Végre megérkeztünk Máltára, a magángépemmel jöttem. A pilótától elköszöntem és egy taxival elvitettem magam a szállásra. Alig várom, hogy egy kicsit ledőljek, de előttem felhívom majd Kiarát. Előkaptam a laptopomat és elintéztem pár emailt és telefonhívást. A banda menedzsere megadta a holnapi találkozó címét és időpontját. Leegyeztettünk mindent és mire elvégeztem a dolgaimat megérkeztünk a szállodába. Kipakolt a sofőr a csomagtartóból és elköszöntünk egymástól. Bementem a recepcióhoz bejelentkezni és elfoglalni a szobát. A recepciós lány magyar volt, csodálkoztam, de közben örültem, hogy találkoztam egy magyarral. Vivinek hívták és gyorsan megbeszéltük az otthoni híreket és eseményeket, utána megkaptam a kulcsomat a szobához. Vivi megmutatta, hogy merre találom a szobámat. Bepattantam a liftbe és felmentem a 6. emeletre. Benyitottam a szobába és a bőröndöt letettem, aztán ledőltem az ágyra. Jól esik feküdni. Felkeltem és elhúztam a függönyt, a szobám ablaka a tengerre néz. Bárcsak itt lenne Kiara és gyönyörködne velem a látványban! Eszembe jutott, hogy nem hívtam fel, amikor megérkeztem. Felkaptam a mobilomat és felhívtam. Sokáig csengett és nem vette fel. Hmm… Biztosan alszik, elfáradhatott a piacozástól. Reggel írogattunk egymásnak, kinek mi a mai programja. Érdekes, mert 2 órája nem írt semmit. Ilyenkor már fent kéne lennie online… Hirtelen rossz érzés fogott el. Járkáltam a szobában és azon gondolkoztam felhívjam-e Millát. Lehet túlságosan aggódom. Valamiért nincs jó érzésem. Leültem az ágy szélére és megláttam, hogy velem szemben van egy kis bár szekrényem. Kinyitottam és öntöttem magamnak a legjobb whiskyből egy pohárkával. Tettem bele jeget is, belekortyoltam. A homlokomhoz tettem a poharat és még mindig agyaltam. Furcsa a helyzet, mert Kiarával mindig tartjuk a kapcsolatot és nincs olyan óra és perc, hogy ne tudnánk a másikról. Aztán láttam, hogy Milla hív azonnal felvettem.

Én: Szia, Milla! Kiarát nem érem el! -szóltam bele rögtön.
Milla: Szia, Javi! Figyelj… Kiara eltűnt.. Léna sírva jött haza a piacról. Azt mondta, hogy Kiara eltűnt, és nem találta meg a csarnokban. Százszor körbement és már aggódva hívott engem. A szívem majd megszakad, én is kivagyok teljesen.

Remélem nem történt semmi rossz a barátnőmmel! Belehalok, ha bármi történik.. -Milla is sírni kezdett. A torkom teljesen kiszáradt és forogni kezdett velem a világ, ezúttal nem az italtól. Úristen, elrabolták a barátnőmet, miközben kint vagyok Máltán. Istenem! Úgy tudtam, hogy valami lesz!

Én: Milla, Mindjárt felpattanok a következő gépre és húzok haza. Ezt nem hagyhatom! -csattantam fel.
Milla: Gyere haza, veled együtt még megtalálhatjuk. Hívtuk a rendőrséget is, Léna most beszélt velük. Egy órát faggattak minket és leadtunk minden infót Kiaráról.
Én: Rendben. Nagyon profik vagytok és köszönöm! Nem is tudom, hogyan hálálhatom meg! -köszöntem meg neki.
Milla: Előbb legyen meg Kiara, utána majd megnyugodhatunk. -szipogott.
Én: Természetesen! Milla! Ne, aggódj megtaláljuk Kiarát. Akárki rabolta el, vagy eltévedt valahol, bár azt nem hiszem, de biztosan érzem, hogy meglesz! Légy erős! -nyugtattam Kiara barátnőjét.
Milla: Rendben… Köszönöm.. Javier, nagyon várunk! -letette a telefont.

Pár óra múlva már a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren voltam, értem jött Milla és Léna. Léna a volánnál ült és bepattantam mellé. Milla a könnyeivel küszködött és állandóan fújta az orrát. Láttam rajta, hogy nagyon megviseli Őt az egész dolog. Akárhol is van Kiara, remélem jól van.
Elég gyorsan hazaérkeztünk, szerencsére Léna nagyon gyorsan és óvatosan vezetett hazáig. Ő rajta is láttam az aggodalmat és a szomorúságot. Útközben végig magát okolta és párszor bocsánatot kért. Mondtam neki, hogy nem az ő hibája, nem tehet róla. Próbálta visszajátszani az emlékeiben, mikor láthatta Kiarát, aztán kiderült, hogy a hentes felé mehetett. Megbeszélték a kijáratnál fognak találkozni, de se híre se hamva nem volt. Ledobtam a csomagomat az előszobába és a dolgozó szobába mentem. Öntöttem magamnak az itthoni whiskyből is. Egyszer csak egy ismeretlen szám hívott a mobilomon.

Javier: Halló? Kiara, te vagy? Jól vagy? Merre vagy?
Barbi: Szia kedves.. hiányoztam? – jézusom már csak Ő hiányzott az életemből… Mit akarhat?
Javier: Barbara! Te, hogy a fenébe kerülsz a képbe? Nem érek rá csevegni, képzeld eltűnt Kiara!
Barbi: Drágám nem tudod, de elraboltuk a barátnődet, miközben járta az utcákat.. Nem szabad egy terhes nőt magára hagyni...Enyje-benyje..
Javier: Megőrültél? Hol vagytok? -kiabáltam vele.
Barbara: Rejtek helyen... Apád elengedi, ha előbb fizetsz neki 50 millió forintot. Ő a főnököm. Ha eljössz tudtok családi gyűlést is tartani. -kuncogott. Baromira nem vicces..
Javier: Ez nem vicces! Különben is nem ismered az Apámat. Veszélyes egy alak!
Barbi: Nagyon tévedsz drágám. Addig nyomoztam míg megnem találtam. Eléggé szimpi voltam neki, és képzeld bevett a csapatba.
Javier: Istenem Barbi! Mondtam múltkor is, hogy állj le a nyomozással. Ahogy említettem: nagyon veszélyes alak!
Barbi: Óó, szóval tudtad... Milyen érdekes..
Javier: Igen a nagyanyámtól...
Barbi: Ideje megismerned a valódi Apádat, és gyere mentsd meg a barátnődet. Csók! -ezennel kinyomta a vonalat. Oké, hogy Apám pénzt akar, de hol találom meg a búvóhelyét?