Kiara 19. fejezet

Az olasz lagzi

-Azt hiszem most már készen állok. -mondtam Millának. A barátnőm átölelt és rám nézett: -Hiszek benned csajszi. Hinni fognak neked. A férjedet most már kitudod hozni a börtönből. Tudjuk, hogy ki fog majd a helyére kerülni. -nyugtatott Milla. Ilyen esetet csak a filmekben láttam, soha nem gondoltam volna, hogy velünk is megtörténhet. -Az biztos is, annak az embernek való a börtön, aki ezt elkövette ellenünk. - mondtam szomorúan. Megígértem Javiernek, hogy kifogom hozni a cellából, ha törik, ha szakad. Ha nekem is sikerült kijutni, neki is sikerülni fog! -Pedró tud valamit intézni? Hiszen ő az ügyvédje. -kérdeztem reménykedve. -Nem lettem okosabb, amikor bejöttünk, hiába kérdeztem körbe a rendőrségen. -vonta meg a vállát. Esküszöm nem ilyen esküvőről álmodtam.

48 órával korábban…

Szerencsésen megérkeztünk Positanoba, Bogi körbe küldte nekünk a szobafoglalásról szóló emaileket. Milla nagyon boldog volt, hogy végre itt lehetett, Pedró pedig elővette a mobilját és folyton képeket lőtt. Szinte oda tapadtunk a taxi ablakára, annyira magával ragadott a látvány. Egy gyönyörű szállodához érkeztünk és rögtön becsekkoltunk. Javier és én beugrottunk a liftbe és a negyedik emeletre mentünk fel. Lenyomtuk az ajtónál a kártyát és betértünk a szobánkba, elhúztam a függönyt és csodás látvány fogadott minket. A szállodai szobánk a tengerre nézett és alig bírtam betelni a szépségével. Kinyitottam az erkély ajtót és kisétáltam nézelődni. A szomszéd erkélyről pedig Milla integetett át.

A tengerparton sétálgattunk Javierrel és közben gyűjtögettem a kagylókat. A tenger habjai simogatták a meztelen talpunkat, Javier cipelte a szandálokat. Milyen szerencse, hogy hoztam magammal vászon szatyrot, így tele tudom pakolni mindenféle tengeri kagylókkal. Imádom.

Én: Annyira csodás ez a hely! Jó lesz majd ide költözni. -áradoztam.

Javier: Én is alig várom. Hallod, van egy ötletem! -szólt utánam. Megálltam előtte és kíváncsian vártam, mit szeretne mondani.

Én: Igen? -kérdeztem.

Javier: Tudom, hogy otthon már nagyban leszerveztük, de mi lenne, ha itt házasodnánk össze? -dobta be az ötletét Javier.

Én: Itt? Ezen a héten összeházasodnánk?

Javier: Még ma!

Húha, ezt jó lesz leszervezni. A családomat ide kell hozni és a fodrászomat, a sminkest, mindenkit.

Én: Ez legalább 48 órát igényel.. -közöltem vele.

Javier: Nem baj! -örvendezett és átölelt és megcsókolt. Aztán elhúzódtam tőle: -Szerinted megtudjuk itt rendezni a lagzit? -kérdeztem kétkedve. -Persze!- válaszolta boldogan. Erre nagyon-nagyon kíváncsi leszek.

Ez igen! Sikerült mindent leszerveznünk, amit alig hiszek el. A ruhámat már elhozták Anyuék, hiszen ők is rajta vannak a vendéglistán. Javier felhívta Rebekát, és elintézte a szállítást. Mire felértem a vendégszobába, máris ott lógott a menyasszonyi ruhám a textil ruhavédőben. Még, jó, hogy Javier nem látta meg!

A fodrász tíz perce végzett a hajammal, mindjárt jön a sminkes lány is, hogy elkészítse az esküvői sminkemet. Közben nyomkodtam a telefont és informáltam Millának merre vagyok. Pár pillanat múlva meg is jelent az öltözőben. Álomszép rózsaszínű koszorúslány ruhát vett fel, és annyira csinos volt benne! A frizuráját már megcsinálták és varázslatos lett a sminkje. Ő legszebb koszorúslány a világon. Milla átölelt, miközben a tükör előtt ültem.

Milla: Eljött ez a nap is! Emlékszem, amikor kicsik voltunk, hányszor játszottuk el esküvőnket nálatok az udvaron. A játék babáid voltak a vendégek, aztán most itt vagyunk az esküvődön. -hatódott meg a barátnőm.

Én: Tudod mi legjobb ebben az egészben? Hogy itt vagy velem. Ha nem lennél nem tartanék itt.-jelentettem ki. Milla pedig küszködött az öröm könnyeivel.

Milla: De drága vagy! Annyira imádlak!-megfogta a kezemet.

Én: Örökké a barátnőm maradsz, akárhol is leszünk az életben. -ígértem.

 Kopogtattak az ajtón és Milla beengedte az illetőt, aki nem más volt, mint az édesanyám. Örömömben felugrottam a székről és Anyu felé mentem. Szorosan átöleltük egymást. -Anyu hát itt vagytok! -örültem neki. -Szia kicsim, ezt a napot a világért ki nem hagytuk volna. -letörölte a könnyeimet Anyu. -Apu is itt van? -kérdeztem szipogva. -Persze és a bátyád is, mindenki eljött, aki számít. -mosolygott rám. -Kiara, mindjárt kezdünk! -szólt be az esküvőszervezőnk Emma. Hát jó, indulás. Feltettem a tiarámat és utána fátyolt Anyu igazgatta rám. -Gyönyörű vagy kincsem. Apád büszke lesz rád, ha meglát, főleg Javier. -mondta boldogan. Azt hiszem tényleg kezdem felfogni, hogy férjhez megyek Olaszországban.

Bevonultam a rózsaszirmokkal borított ösvényen, előttem lépdelt Milla, aki szórta a virágszirmokat. A zenekar rázendített az indulónak és a vendégsereg felállt. Tengerparti esküvőt sikerült leszerveznünk 24 óra alatt. Hihetetlen, milyen gyorsasággal érkeztek meg a rokonaink és a barátaink. Állítólag Javier már hetekkel ezelőtt szervezte le a titkos esküvőt. Mindenkinek repülőjegyet küldött emailben. Amikor odaértem Javier elé, megfogta a kezemet és elé álltam. A könnyeim lecsordultak az arcomon és nem hittem el, hogy megtörténik velem ez az egész. -Azért gyűltünk ma össze… -kezdte angolul a pap és végig mondtuk a ceremónián a szöveget, amit kellett. -Mostantól férj és feleség vagytok! Megcsókolhatja a menyasszonyt!  -közölte a pap és Javier egyből magával rántott és felém hajolt és megcsókolt. A násznép pedig ujjongott, utána eldobtam a csokrot és természetesen ki más kapta el, mint Milla. 😊

Hatalmas nagy bulit csináltak nekünk, meghívtak egy rock együttest és este tízig táncoltunk. Ezután leültünk Javierrel megenni a tortát, amit felvágtunk. Mindenki olyan jól érezte magát. A szüleim is úgy buliztak, mintha újra húsz évesek lettek volna. Milla pedig Pedróval ropták a tangót és a különböző latin táncokat. Ábel pedig egy idegen lánnyal táncolt. Annyira szép és jó volt minden mindaddig amíg be nem rontott az FBI. A násznép feloszlott és mindenkit elküldtek a parton felállított sátorból. Mi is felálltunk a férjemmel és egymásra néztünk, mivel nem értettük mi történik. A rendőrök is megjelentek és megbilincselték Javier kezét. -Letartoztatjuk irat hamisítással és sikkasztással, és csalással. Jogában áll hallgatni! -kiabálta a rendőrnő. Sikítottam, hogy ne vigyék el, mit képzelnek magukról! Milla mellém rohant és átfogott engem, hogy ne roppanjak össze. A szüleim pedig döbbenten nézték mi történik velünk. Sírva fakadtam és nem hittem el, hogy mi történik. Aztán az én kezemet is megbilincselték. Milla odébb állt és ő is elkezdett sírni utánam. Kiabáltam utána, de a rendőrök elég gyorsan bedobtak a kocsiba és elhajtottak velem.

Nem ilyen nászéjszakára vágytam. Amikor beértünk a rendőrőrsre, a helyi fogdába tettek minket és rács mögé zártak minket. Javier oda jött hozzám és átölelt én pedig zokogtam, mert semmit sem értek az egészből. Fáztam és kimerült voltam az esküvőnk miatt. Sokat sírtam. Javier alig bírt megvigasztalni. Egész éjszaka csak egymás mellett ültünk és azon gondolkoztuk: mit keresünk itt? Félóra múlva pedig jött egy őr és kiengedett engem, viszont Javier nem kapott szabadlábra helyezést. Állítólag nagyon súlyos bűncselekményben vett részt. Ki csinálhatta ezt?