Kiara 11. fejezet

Újra otthon

Tegnap este behoztuk Kiarát a házba és rögtön lefektettük az ágyba. Betakargattam és megcsókoltam a homlokát. Nagyon sápadt volt az arca és a szeme alatt zúzódások és sérülések vannak. Lénát megkértem, hogy hozzon fel vizes borogatást és fekete nadálytő krémet. Amikor kézhez kaptam az eszközöket máris neki álltam ápolgatni a barátnőmet. Először borogatni kezdtem Kiara sebeit, lemostam a lábáról a vért és végig törölgettem a testét. Éreztem, hogy Kiara néha mocorog, de jól bírta a kiképzést. Egyszer csak a hátára fordult és rám nézett. A szemei könnyesek voltak, de őszintén rám mosolygott.
Kiara: Itthon vagyok vagy ez egy álom? -kérdezte félve.
Én: Itthon vagy és ez már nem rémálom többé. Biztonságban vagy és örökké vigyázni fogunk rád. -közben hozzá hajoltam és adtam a homlokára egy csókot. Kiara felnyögött a fájdalomtól.
Kiara: Csak a lábam fáj meg a karom. Mozdulni is alig bírok… Elvesztettem a kicsi… a kicsikénket… Az orvos mondta műtét előtt, hogy már nincsen szívhang… Én pedig súlyosan megsérültem a hasamnál… Annyira fáj még mindig. -elkezdett sírni. Magamhoz öleltem Kiarát és simogattam a fejét. Ő meg egyre jobban rázkódott a sírástól.
Én: Nyugodj meg, most már biztonságban vagy. Senki sem fog bántani. Soha többé nem hagyom, hogy bántsanak. Amit veled tettek, soha nem fogom megbocsájtani magamnak. Az én hibám, hogy elutaztam. Nem kellett volna elmennem… -már én is éreztem a gombócot a torkomban.
Kiara: Ne magadat hibáztasd.. Én voltam a lökött, hogy hirtelen elkóvályogtam a piacon. Lénát is annyira sajnálom, milyen riadalmat okoztam neki. Ha jobban leszek bocsánatot kérek tőle… -szipogott.
Én: Nem a Te hibád! Szerintem már figyeltek minket és a megfelelő pillanatra vártak, hogy elraboljanak. Nem kellett volna elutaznom…. -mérgelődtem.
Kiara: Maradjunk annyiban, hogy ezt nem tudtuk volna elkerülni. Előbb vagy utóbb úgyis történt volna. A lényeg, hogy már itthon vagyok. Szépen összeszedem magam és ott folytatjuk, ahol abba hagytuk. -bizakodott Kiara.
Én is remélem, hogy így lesz. Éreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben. Felkell vennem, Ábel az.
Én: Szia! Merre vagy most?
Ábel: Szia, figyi megvan Barbi is. Megszökött a fogságból, elég ügyesen. Amikor megakartam menteni már nem volt a fogdában. Ma reggel találkoztam vele a Margit hídnál, amikor indultam dolgozni. Kiabáltam neki, hogy szálljon be a kocsiba, eléggé megviseltnek tűnt. Csoda, hogy túlélte az éjszakát. Amikor beült mellém elkezdett zokogni, alig bírtam megvigasztalni. Végig azt hajtogatta, hogy bocsássak meg neki. Nem akarta, hogy Kiara bajba kerüljön, végig zsarolták, hogy elviszik prostinak. Nem akarta, hogy idáig fajuljon a dolog. Délután átmegy hozzátok… -újságolta Ábel.
Én: Remek… na mindegy, remélem tényleg megbánta. -mondtam.
Ábel: Látszik rajta, hogy őszintén megbánta. Hülyeséget művelt, de aztán rájött, hogy nem szeretne örök haragot veletek. Átvert Titeket, legfőképpen téged, szerintem hallgasd végig. Aztán majd meglátjátok, akartok-e békülni. -javasolta Ábel. Végülis… Meghallgatom, de szerintem nemcsak tőlem kell bocsánatot kérnie, hanem Kiarától is. Hiszen miatta veszítettük el a gyerekünket…

Bocsánat kérés

Léna felkiabált az előszobából, hogy vendégem érkezett. Szóval itt van Barbi, eddig jól haladunk, betartotta az ígéretét, hogy átjön. Amikor lementem láttam, hogy egy nagy csomaggal jött. A haja frissen mosott volt és szolidan kisminkelte magát, a ruházata is eléggé szolid volt. Barbi olyan volt, mint amikor először megismertem a régi fényében tündöklött. Ezt szerettem benne, olyan volt, mint egy aranyos szomszéd lány. Remélem visszatért a régi énje… Nem élem bele magam, először elbeszélgetek vele.

Barbi: Szia… Javier… -köszönt és egy hajtincset a füle mögé simított. Egy kicsit zavarban volt.
Én: Helló Barbara! Mi szél hozott? Látom hoztál valamit magaddal. -mutattam a kezében lévő csomagra.
Barbi: Hatalmas nagy bocsánat kérős torta… Hoztam pár apróságot is, a táskámban van.. -elcsuklott a hangja.
Én: Gyere előbb menjünk a konyhába, kérsz kávét? -kérdeztem tőle. Próbáltam enyhíteni az idegességét. Barbi nagyon visszafogott volt.
Barbi: Köszönöm igen… a szokásosat tudod… -egy kicsit elmosolyodott. Annyira drukkolok, hogy kibéküljünk. Persze előbb meghallgatom mit szeretne.
Én: Tedd ide a csomagot, addig megfőzöm a kávédat. -közben már készítettem is a fekete nedűt. Barbi óvatosan felült a bárszékre és a pultra helyezte a kis csomag papírzsepijét. Néha megtörölgette a szemeit, aztán szipogott néhányat.
Barbi: Hogy van Kiara? -törte meg a csendet.
Én: Egésznap alszik és alig járkál, még nagyon gyenge... -nem részleteztem tovább. Időközben a kávé is lefőtt, így a csészékbe öntöttem. Két cukor nekem, Barbinak meg édesítőszer és kicsi tej. Megfogtam a kávékat és a pultra tettem.
Barbi: Köszönöm… -máris belekortyolt. Aztán óvatosan a szemembe nézett, őszinte megbánást láttam a tekintetében.
Én: Miért jöttél és mit szeretnél Tőlünk? -máris belecsaptam a témába, mert tudni szeretném, hogy miért van itt.
Barbi megköszörülte a torkát, megtörölte a száját szalvétával és rám nézett.
Barbi: Pár hónappal ezelőtt találkoztam Apáddal.. Egy buliban, nem is értettem mit keres a fiatalok között. Dorináékkal táncoltam és a női mosóba mentünk. Álltunk egy kicsit a sorban és végre bejutottunk. Amikor végeztem először én jöttem ki hamarabb a mosdóból és Apád elállta az utamat. Nem ismertem előtte, így elég naív voltam és szóba álltam vele. Azt hittem tetszem neki.. Elhívott egy italra és elkezdett velem beszélgetni. Aztán megkérdezte, hogy mennyire ismerlek Téged? Teljesen elképedtem, mert nem tudtam, hogy ezért akart felszedni. Mivel jól leitatott elmeséltem a fél életedet… A beszámolóm végén azt mondta, hogy a féltestvéred vagyok… Ő pedig az Apám és az édesanyámmal kavart, amikor az Anyukád börtönben volt…. Kérlek, ne haragudj, hogy mindig felakartalak szedni! Utáltam, amikor flörtölni kellett veled. Böööeee… Bocsika… -közben kinyújtotta a nyelvét.- Számomra tényleg, olyan vagy mintha a bátyám lennél és mit ad Isten!? Hát a testvérem vagy, a féltestvérem! Mégegyszer bocsi, ha tényleg csaptam neked a szelet. -nevetett Barbi. Most már minden világos. A teszt amiről Barbi mesélt… az nem terhességi hanem DNS teszt volt..
Én: Emlékszel még a teszt eredményre? Megnézted? Amit nem akartam megnézni. -emlékeztettem.
Barbi: Amikor átjöttem a teszt eredménnyel az volt benne, hogy a féltestvéred vagyok. Azért erősködtem, hogy nézd meg a borítékot és azért csaptam nagy hisztit. Érted már? Te pedig végig se hallgattál, állandóan azt hajtogattad, hogy terhességi teszt meg apasági stb. Aztán a végére megértetted, hogy DNS teszt. Úgy elhajtottál, hogy sírva indultam haza. Apád tudomására jutott, hogy elakartam árulni, hogy a féltesód vagyok. Annyira bedühödött, hogy megfenyegetett. Elmondta, hogy igazából nem érdekled Őt, csak a pénzedet akarja. Engem használt csalinak, aztán faggatni kezdett: ki a barátnőd. Elárultam neki, hogy Kiara az. Azt mondta, hogy minél hamarabb elkell Őt rabolni, hátha észhez térsz és fizetni fogsz. Végig a pénzedre hajtott! Az én pénzemet is elvette, elhitette velem, hogy szeret! Jól kihasznált és a fogdába zárt. Amikor veled találkoztunk, akkor gyorsan csinosba öltöztetett engem és eléd dobott, mint egy darab húst. Utána pedig megint bedobtak a fogdába. Ugyanaz volt velem, mint Kiarával. -már nagyon sírt. Odamentem és átöleltem Barbit. Megsimogattam a fejét és szorosan öleltem. Istenem, hogy tehették ezt vele? Először Ő aztán Kiara… Végig engem akartak… Láttam, a velem szembe lévő tükörből, hogy Kiara jön le a lépcsőn. A szemei pirosak voltak és könnyezett. Tuti, hogy meghallott minket.

Kiara

Totál lefagytam, azoktól az információktól, amiket az előbb hallottam. Barbi, mint testvér? Javier Apja pedig totál hülyének nézi az egész családot? Barbit is ugyanúgy megkínozták a fogdában. Végig mi voltunk a csalik.. Barbi kihámozta magát Javier öleléséből és hozzám sétált. Megadtam magam és a karjaimba akartam zárni.

Én: Bújj ide hozzám! -szóltam hozzá lágyan. Barbi nem utasította vissza az ajánlatomat, így örömmel bújt a karjaimba. Szorosan öleltem és Ő is engem, ketten sírtunk.
Barbi: Ne, haragudj kérlek! Nem akartam, hogy bajod essen! Nem akartam ezt az egészet! Úgy utálom magamat emiatt! Kérlek Kiara bocsáss meg nekem! -zokogta Barbi. Megsimogattam a haját és rá néztem.
Én: Csapdába csaltak Téged, és manipuláltak, ne csodálkozz ezen. Nem haragszom Rád. -nyugtattam meg.
Barbi: Ennek annyira örülök! -szipogta Barbi. Javier karba tett kézzel nézte a jelenetet. Megdörzsölte a karját és felénk sétált.
Javier: Menjünk együnk valamit, nemsokára megérkezik Milla és Ábel. -egyszerre bólintottunk Barbival, belé karoltam és együtt sétáltunk az ebédlőbe. Léna már megterített nekünk. Bőséges reggeli várt ránk, már nagyon éhesek voltunk, alig vártuk, hogy ehessünk egy jót!

Ahogy leültünk az asztalhoz Milla és Ábel megérkeztek. Milla egyből felém jött, hogy átölelhessen, így felálltam a székről és szorosan ölelkeztünk.
Milla: Hiányoztál drága barátnőm! Annyira sírtam utánad! Olyan boldog vagyok, hogy újra itt vagy! Hallottam, hogy miket tettek veled azok a gazemberek! El sem tudom képzelni miket élhettél át! Ábel mesélte, hogy Barbit is elrabolták! Gyerekek ez szörnyű! -mondta remegő hangon Milla.
Én: Ábel és Javier igazi hősök! Ha ők nem lennének, nem is tudnám mi lenne nélkülük! Fiúk! Ezer hála és köszönet, hogy megmentettetek minket! -köszöntem meg nekik. Javier odajött hozzám és adott egy hatalmas nagy csókot. Amikor elengedett mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál és kezdődhetett a reggeli. Végig néztem az asztalnál ülőket, annyira hálás vagyok, hogy újra itthon lehetek. Azok után a borzalmas napok után, amiket átéltünk, végtelenül boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos szerelmem és barátaim vannak. Bár a vetélésen még nem jutottam túl, remélem idővel ez is enyhülni fog. Javier megfogta az asztalon a kezemet és a szájához emelte. Megcsókolta utána pedig megsimogatta a hátamat. Annyira hiányoztak ezek a pillanatok!

Gyorsan eltelt ez a nap is, már esteledik, így lefekvéshez készülődünk. Léna készített nekem egy forró bögre kakaót és felhozta a hálónkba. Gyorsan megölelt és elmondta: végtelenül boldog, hogy újra itthon vagyok. Magunkra hagyott és elment a saját szobájába aludni. Felpattantam a sminkes asztalomtól és levetkőztem. Elindultam fürdeni, Javier már végzett éppen fogat mosott. Egymásra mosolyogtunk és beültem a kádba fürdeni. Javier nem spórolt nekem a habfürdővel, királynőnek érzem magam. 😊 Láttam, hogy Javier elég gyorsan fogat mosott és levetkőzött előttem. Mit csinál? Az előbb volt fürdeni! Széles mosollyal beült elém a kádba. Hatalmas nagy fürdőkádunk van, szóval van hely bőven.
Én: Nem voltál elég tiszta, vagy féltékeny lettél a habokra? -kérdeztem nevetve.
Javier: Mindkettő.. – vigyorgott. Ismerem ezt a nézést. Tudom mire készül.
Én : Hmmm… de rég voltam már ilyen jó melegben… - feszegettem a határokat.
Javier: De, még mennyire… -kacsintott rám. Ajjajj.. Javier hirtelen megfogott és háttal ültetett és a mellkasára dőltem. Megfogta a szappant és óvatosan megmosdatott. Tényleg királynőnek éreztem magam. Egy óra fürdés után kiszálltunk a kádból, Javier rám tette a törölközőt és bementünk a hálóba. Ahogy beléptünk a szobába Javier őrülten elkezdett csókolni és a hajamba túrt.
Javier: Annyira, de annyira hiányoztál bébi.. -lihegte.
Én: Te is nekem… Kérlek, ne állj le.. -kértem.
Javier: Ameddig csak akarod.. -súgta a fülembe utána belecsókolt a nyakamba.

A hold bevilágított a szobába, így totál romantikusnak tűnt az egész. Alig vártam, hogy Javier végre magáévá tegyen, testem minden része vágyott rá. Annyira, de annyira hiányzott! Ledobtuk magunkról a törölközött és folytattuk a romantikus esténket az ágyban. 😉